The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 23.Rész ~Bajban~

- Ki volt az? - nézett rám Ötös miközben a kávéjába kortyolt.

- Csak Melissa.. Arra gondolt ő is, hogy este el mehetnénk valahova.

*Ötös csak meg forgatta a szemét és pár perc után megszólalt*

- Ha érdekel a véleményem akkor szerintem ez egy borzalmas ötlet.

- Miért lenne az? - húztam fel a szemöldököm. - Egyszerű este és sokan is leszünk.

- Egy csapat lány egyedül? - furcsálltam kérdését mivel ugye Klaus is jön velünk.

- Attól, hogy Klaus szoknyát hord még nem lány. - jelentettem ki nyugodt hangon.

- Hát... - kezdett volna bele de inkább el hallgatott.

- Nem lesz bajunk. - nyugtattam.

- Csak szerintem nem jó ötlet hiszen az Intéző emberei rád is vadásznak.

- Ahaa szóval erről fúj a szél! - csattantam fel. - Megint az hiszed, hogy nem tudnám megvédeni magam és a többiek is félkegyelműek mint én, ugye?!

- Mi? Nem, dehogy! - próbálta menteni menthető sikertelenül. - Pusztán csak aggódok.

- Ühm.. Tudod azt hittem, hogy ezt már el felejthetjük. Nincs kedvem minden nap vitázni veled. Unom a ki rohanásokat.

- Te rohansz el mindig! - nevetett fel, persze amint meg látta az arcom egyből el hallgatott.

- Jobb lesz ha megyek. - erőltettem egy mosolyt és össze szedtem a cuccomat.

- Most is azt csinálod...észre se veszed. Mindig el futsz, nem hogy megbeszélnénk a dolgokat. - forgatta meg a szemét. - Ugyan ez volt amikor együtt voltunk... - motyogta a végét.

- Nem! Csak már nincs kedvem kávézni. - ezzel intettem és ki léptem az ajtón.

Nem is rohanok el mindig...asszem. A problémáim elé szeretek állni és el mondani a véleményemet. De akkor vele miért nem működik?! Ha így bele gondolok idegesítő lehet tényleg amit művelek.

- Azért ha már együtt jöttünk távozni is úgy kéne. - teleportált mellém Ötös.

- És ha nincs kedvem hozzá? - álltam meg és néztem vele farkasszemet.

- Jaj Fifi.. Mindenki tisztában van vele, hogy mindig vágysz a társaságra csak kivételes alkalmakkor nem.

- Akkor ez egy olyan alkalom. - indultam el.

- Mi lenne, ha nem rohannál előlem? - fogta meg a karomat. - Vagy inkább az érzéseid elől.

- Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül még is olyan piros voltam mint egy paradicsom.

- El rohansz, mert az hiszed ezzel jobb neked. De közben másoknak ez annyira rossz, hogy bele őrülnek! Szembe kell nézned az érzésekkel, mert ha nem az olyan mintha saját magadnak hazudnál.

- Oh de bölcs valaki! - förmedtem rá. - Én tisztában vagyok mindennel ami körülöttem van és nem kell nekem "útmutató az érzésekhez" tanfolyam!

- Csak azt mondom, hogy sok mindent nem mondasz el nekem. Pedig régen vakon meg bíztál bennem. Hol vannak azok az idők??!

*ekkor már nem tudtam magam vissza tartani be húztam egy mondhatni üres utcába, hogy ne lássa mindenki, ahogy kiabálok*

- Tovább léptem! Amikor vissza mentél minden darabokra tört. Megbíztam benned de ahelyett, hogy kerestünk volna EGYÜTT egy másik megoldást te döntöttél...egyedül. - csuklott el a hangom.