The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 21.Rész ~A Nagy Tanács~

A golyók csak úgy süvítettek mellettünk de Daniel felé egy se ment. Biztos élve kell még a fickó ezért óvatoskodnak vele. Velünk ellentétben akiket szíves örömest ki nyírnának.

- Most mi legyen? - ordítottam Ötösnek aki össze vissza kapdosta a tekintetét.

- Keresnem kell valami fegyvert. - ordította vissza. - Maradj itt és ne mozdulj!

*fel állt volna mikor egy golyó közel az arcához el repült*

- Oké..ez nem lesz könnyű. - guggolt le hozzám vissza.

- Mi lenne ha én el terelném a figyelmüket addig te pedig le ütnéd őket vagy valami?

- Hát oké. - ezzel ki fordultam és át ugrottam a másik dobozkupac mögé.

Ezek a hülyék pedig teljesen bedőltek nekünk és felem kezdtek el célozni így Ötös sikeresen mögéjük tudott teleportálni és fejbe vágta őket.

*mikor el hallgattak a lövések ki kászálódtam a dobozok mögül*

- Most komolyan egy szeneslapáttal?! - néztem rá hitetlenkedve.

- Rögtönöztem. És amúgy is csak ezt találtam. - mosolyodott el de aztán el is tűnt az arcáról.

- Mi baj? - de nem válaszolt csak közelebb lépett hozzám. - Ügyes voltam és ki kerültem az összes golyót. - mosolyogtam büszkén.

- Nem az összeset... - fogta meg a karom ahol piros folt jelent meg a pulóveremen.

- Basszus! - nyúltam a pulóverem újjához és fel hajtottam. - De hát meg se éreztem..

- Ez most nem számít gyere! - fogta meg a kezem.

- Mi lesz Daniellel?! - néztem az eszméletlen férfira aki biztos a sokk hatására elájult.

- Ha igazán kell nekik akkor vigyék csak.

- Nem! Nem hagyhatjuk csak úgy itt. - siettem oda hozzá tovább ki oldozni kezeit.

- És vigyük haza? - nézett rám idegesen. - Akkor mindenki veszélyben lesz.

Igaza van.. Mindenkit veszélybe sodornánk. Csak akkor sem tudom itt hagyni szegényt, hiszen ki van ütve és teljesen védtelen. A sebemből egyre jobban szivárgott a vér amitől felszisszentem.

- Jó, akkor vigyük mielőtt el vérzel! - szólalt megy egy perc gondolkozás után Ötös.

*meg fogta a kezét és az enyémet és haza teleportáltunk*

- Ötös! - sietett oda Vanya. - Ki ez a férfi? - nézett rám. - Mondjátok, hogy még él!

- Nyugi, semmi baja! - nyugtatta le Ötös. - Le kell fektetni amikor felkel egyből értesítsetek! - mondta ezzel meg fogta a kezem és fel teleportáltunk a szobájába.

*elő vette az elsősegélydobozt és le ültetett az ágyára*

- Vedd le! - nézett a pulóveremre.

- Mi dehogy! - tettem keresztbe a karjaimat amitől ismét felszisszentem. - Ahj basszus..

- Így nem tudok segíteni...vedd már le!

- De.. - egyszer csak el hallgattam.

- De? - nézett rám kérdőn.

- Nincs alatta semmi.. - mondtam motyogva alig hallhatóan.

- Jaj ne szórakozz már! Láttalak már úgy szóval inkább tedd amit mondtam és nézzük meg a sebedet.

*egy kis gondolkozás után bele törődtem a helyzetbe és le kaptam magamról óvatosan*