The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 22.Rész ~Újabb Kávézás~

Miután haza értem nem volt semmi érdekes. Ötös szokásosan nem volt itthon így nyugodtan mehettem be a szobámba azzal a tudattal, hogy nem fog nálam kopogtatni. Egész este szüntelenül fájt a karom és még most is nagyon fáj hajnali 3-kor.

*kikászálódtam az ágyból fel véve egy köntöst és le mentem síri csöndben a konyhába*

Olyan kellemes a ház éjszaka, bezzeg nappal nem a legcsendesebb.

- Szia! - köszönt az idegen de miután feloltottam a lámpát ismerősbe bukkantam.

- Oh szia Daniel! Nem is tudtam, hogy felébredtél. - mosolyogtam a férfira nyugtatás képen. - Jobban vagy? 

- Jah, hát igen..

- Ohm még a nevemet se tudod ugye? - kérdeztem kínosan. - Fifi vagyok!

- Rendben Fifi. Remélem reggel majd meséltek a mogorva barátoddal.

Jah, a barátommal.. Nem is tudom, hogy most milyen a kapcsolatunk. Lehet szimpla barátok se vagyunk. Ah az butaság hisz mennyire kiakadt amikor meg látta, hogy vérzek...

- Sajnálom, hogy így bánt veled. Ő hát..ilyen érdekes személyiségű.

- De te mit keresel itt ilyenkor? - nézett rá furcsállva.

- Én csak egy kis fájdalomcsillapítóért jöttem. - léptem a szekrényhez. - Csak mindig mintha lába kelne és mindig keresni kell.

- Segítek! - lépett ő is a szekrényhez. - Bajod esett ma ugye?

- Igen, de nem nagy nyugi. - mosolyogtam.

- Pedig azt hittem a kedves barátod vigyáz rád. - forgatta meg a szemét azzal a tudattal, hogy nem láttam.

- Na oké.. Miért mondogatod folyamatosan, hogy Ő a barátom?! Nincs köztünk egyáltalán semmi!

- Nekem nem így tűnt... - nézett rám de én egyből el kaptam a fejem a gyógyszer keresésére.

- Pedig nem. - mondtam dühösen. - Inkább megyek..nem kell a gyógyszer.

*szó nélkül fel siettem a szobámba*

Kimondottan unom már, hogy ezzel jön mindenki. Következőnek már maga az elnök fog Ötös felé terelgetni?! Inkább hagyjuk is, mert csak rosszul leszek ettől a sok idegtől.

*vissza bújtam a meleg agyamba ahol most meg pont azért nem tudtam el aludni, mert melegem volt*

Isteneeeeem.

*ki takaróztam majd nagyon de tényleg nagyon nehezen elszunnyadtam*

Reggel vacogva ébredtem. Nem hiszem el, hogy ilyen bonyolult a szervezetem, hogy még el se tudja dönteni fázik vagy melege van.

*ki szálltam az ágyból de amikor a mosdó felé vettem volna az irányt vendégem érkezett*

- Jesszusom! Mit keresel itt Ötös?!

- Csak szólni akartam, hogy fel ébredt. - nézett rám unottan.

- Daniel?

- Nem a másik ember aki tegnap meg mentettünk az Intéző emberei elé. - mondta gúnyosan.

- Pffu...oké! Nem kell egyből bunkónak lenni. Amúgy meg tudok róla. - vettem ki a ruhákat a szekrényből.

- Honnan?

- Onnan, hogy tegnap éjjel találkoztam vele a konyhában.

- Mégis mit kerestetek éjjel a konyhában? - mordult rám.