The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 1.Rész ~Vacsora~

2 hónap telt el az incidens óta. Azóta még jobban megismertem a többieket és Diegoval is nagyon jóban lettünk.
A szüleimmel 3 nap múlva el megyek nyaralni, de hogy hova? Hát Dallasba!! Huhuu nagyon örülök neki. Csodálatos hely és jobban érezném magam ott mint egy tengerparton.

*épp öltöztem mikor valaki kopogott*

- Igen? - kérdeztem ismeretlentől.

- Csak én vagyok. - mondta Ötös. - Bejöhetnék?!

- Épp öltözök, majd később.

- Oh, hát akkor feltétlenül be kell mennem. - ezzel ki is nyitotta az ajtót.

*már rajtam volt minden kivéve a szoknyám*

- Hé! Fordulj el!! - le dobtam egy párnával.

- Jó oké.. - fordult meg.

- Amúgy miben segíthetek? Húztam föl sikeresen szoknyám.

- Ez a..hülye nyakkendő! Sehogy se lehet bekötni. - mérgelődött.

- Fordulj ide! - mondtam majd oda lépve hozzá el kezdtem kötni. - Hol élsz te? Mindenki megtanult nyakkendőt kötni kisfiú korában.

Ekkor esett le mit mondtam.

- Bocs, el voltam foglalva azzal, hogy ne haljak meg egy apokalipszisben. -forgatta meg szemeit.

- Jaj, annyira sajnálom! Nem akartalak megbántani. - öleltem át.

- Van valami amivel ki engesztelhetsz.. - mosolygott rám.

- Ohh, tényleg?!

*oda hajoltam hozzá és adtam neki egy szenvedélyes, hosszú csókot*

- Hmm..talán megteszi. - mondta Ötös nevetve.

- Ajánlom, hogy meg tegye. - vigyorogtam neki oda gúnyosan. - Na én készen vagyok. Indulhatunk?

- Persze. - nyújtotta karját felém és le sétáltunk a nappaliba ahol a többiek már vártak.

- Végre, hogy elkészültetek! El fogunk késni.. És hol van Klaus?! - kérdezte idegesen Allison.

- Hah, majd én megyek és le cibálom. - mondta Diego.

- Köszönöm. - mondta Allison.

*Diego le hozta Klaust aki kissé be volt állva, de ez csak a szokásos*

- Látom te már alapoztál.. - sóhajtott fel Ötös.

- Nem hiszlek el Klaus! - kiáltott rá Allison.

- Én..e-esküszöm csak egy icike picikét ittaam. - jelentette ki Klaus.

- Jó inkább induljunk! - fogta meg Luther Allison kezét és az ajtó felé indultak.

Nagyon boldog vagyok, hogy összejöttek. Kis koruk óta oda voltak egymásért még sem mondták el soha érzéseiket...majd eltávolodtak egymástól.

- Na gyere. - fogta meg Ötös a kezem ismét és mi is el indultunk.

Gyorsan oda értünk mivel a 3 utcányira található flancos étterembe mentünk. Ünnepelni persze mivel annyi dolog történt mostanában, hogy már nem tudtuk megállni.

*Ötös ki húzta nekem a széket majd mikor helyet foglaltam betolta azt*

Annyira jól el vagyunk együtt. Egy csomó programot szervezünk és mindennél jobban imádjuk egymást. Mi is lenne velem ha ott..

*ekkor vissza rántottak a gondolataimból*

- Fifi! - szólt Allison. - A pincér kérdezett.

Csak most pillantottam meg, hogy egy szépen kicsípett férfi áll előttem.

- Oh sajnálom! Elkalandoztam.. - mondtam majd az étlapot letéve kértem egy cézár salátát.

- Csak ennyit? - kérdezte meglepődötten.

- Hagyok helyet a desszertnek. - vigyorogtam rá.

- Skacok mi lenne ha majd mi is el mennék valahova? - kérdezte Klaus kicsit jobb állapotában.

- Mégis hová mennénk?! - kérdezte Ötös zavartan.

- Hát mivel Fifi úgy is el megy pár nap múlva tényleg mi is el mehetnénk valahová. - folytatta Allison.

- Emlékeztek arra a faházra ahová minden nyáron mentünk? - kérdezte Luther. - Apa mindig oda vitt minket, már olyan unalmas volt.

Mikor fel jött az ötlet, hogy el mehetnének abba a faházba nyaralni Ötös összerezzent amit jól lehetett látni.

- Hogy mered őt így szólítani?! - kérdezte Diego rámordulva. - Ő nem az volt!!

- Számotokra lehet nem volt az, de én közelebb voltam hozzá mint bárki. - jelentette ki Luther.

- Hogy tudsz még mindig mellette állni miután ezt tette veled?! Meg velem és Klaussal?! - emelte fel hangját Diego.

- Fiúk ne itt! - szólt rájuk Allison.

- Ha igazán foglalkozott volna velünk akkor szólíthatnánk így! De ő neki mi a csak egy kísérlet voltunk! - folytatta Diego.

- Diego mellé állok. - mondta unottan Klaus aki ezt az egészet kirobbantotta. - Egy seggfej volt az öreg. Nem is baj, hogy beadta a kulcsot.

- KLAUS! - erre a mondatára Allisonnak mindenki fel figyelt.

- Figyeljetek! Nem azért jöttünk, hogy a múlton vitázzunk. Fejezzétek be és folytassátok az evést! - parancsolt rájuk Vanya.

- Ezt pont te mondod Vanya?? - kérdezte Diego. - El nyomta a képességed csak, mert félt tőle.

- Nem félt tőle! Az embereket akarta megóvni. - mondta Vanya.

*ezt már Ötös sem tudta szó nélkül hagyni*

- Persze..hitegesd csak vele magad. - mormogta Ötös.

- Ötös!! - szóltam rá.

- Ebbe ne szólj bele Fifi! - kiáltott rám Diego.

- Nyugodjatok már le! - szólt hangosabban a kelleténél Allison. - Ezt is el kellett rontani! - állt fel dühösen egyben megtörve az asztaltól. - Soha nem fogjátok ott hagyni a múltat?! Mindig vagy a múltban vagy a jövőben éltek! Ezért nem leszünk soha egy család! - mondta könnyes szemekkel Allison és ki sietett az étteremből.

- Allison! - kiáltott utána Luther. - Várj meg!

- Hát ez az este el lett szúrva de nagyon. - jelentette ki Diego és ő is el ment.

- Klaus gyere haza viszlek! - mondta Vanya felsegítve a kótyagos Klaust.

Király. Ennek az estének is lőttek.. Mindenki letört, Ötös pedig csak piszkálja az értelét ami arra következtet, hogy töri magát valamin.

- Mi a gond? - kérdeztem.

- Gyere menjünk el sétálni. - ezzel ő is felállt, majd felsegített.