The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 2.Rész ~Új Ismerős~

- Ahhhj...hol vagyok?!

*nyitottam ki szemem, míg egy kis ismeretlen szobában találtam magam*

Hát ez?! Nem tűnik korháznak...

*szépen be volt rendezve, voltak ott könyvek, szőnyeg, szekrények és még 2 fotel is ami között egy kis asztalka díszelgett*

Hol az istenben vagyok?!?

*ekkor hirtelen ki nyílt az ajtó és megtorpantam*

- Istenem! Te vagy az a srác a kávézóból! Mit keresek itt, vagyis inkább te mit keresel itt?! - kérdeztem ismét borzalmasan megrémülve.

- Nyugodj meg! Nem foglak bántani!

Nem tudok neki hinni..ahogy el bánt azokkal a fickókkal...szörnyű volt látni!

*oda ballagott a fotelhez és el helyezkedett *

- Hogy van a karod? - érdeklődve kérdezte.

-Jobban.. - szűkszavúbban nem is mondhattam volna mennyire fáj..

- Szerencsédre csak súrólt a golyó. Ha el talált volna rendesen..nem biztos hogy itt lennél. - jelentette ki.

- És pontosan hol is van az az "itt"?? - kérdem dühösen.

- Nem mentünk el a városból nyugi! - mondta gúnyosan.

Fuuuh!! Ez a srác az idegeimre megy! Hogy tud ilyen nyugodt maradni amikor nemrég gyilkolt le egy csapat embert?!? Jah hát tudom...MERT EGY PSZICHOPATA!!!

- Hah..a kávézótól nem messze. - válaszolt szűkszavúan.

Nem tudtam erre mit mondani...pedig annyi kérdésem van. De nem vagyok elég erős, hogy most ezzel bajlódjak.

*egyszer csak egy kopogás törte meg a csendet*

- Szia! *szólalt meg egy ismeretlen hang, majd egy fiatal nő lépett be az ajtón* - A nevem Allison. Téged hogy hívnak?

- Szia, Fiónának. - válaszoltam.

-Oh, gyönyörű név! - mondta kedvesen.

Nem tudom miért, de ezzel a sráccal ellenkezőleg ez a nő kifejezetten szimpatikus volt számomra.

- Figyelj! - szólalt meg újból. - Sajnálom hogy megsérültél!

- Ah, csak egy karcolás...

- Nem, nem az volt! Én kötöztem be a sebed és nem volt az a kifejezetten "kis" sérülés.

- Hát..most lehetne hogy egy kicsit egyedül maradjak?! Pihenni szeretnék. - jelentettem ki.

- Jaj, hát persze! - mondta Allison. - Pihenj csak mi pedig ki megyünk. Ötös, gyere!

*Fel kelt a srác és ki sétált az ajtón, majd követte Allison*

Isteeenem! Ez pont velem kellett hogy meg történjen?!??
El kell innen mennem! A lehető leghamarabb!

*keltem ki az ágyból és a fájó karommal el kezdtem össze szedni a cuccomat és fel öltöztem*

Oké, akkor szerintem az ablakon kell hogy távozzak. Ha az ajtón csak úgy nyugisan ki sétálnék egyből le buknék.

*ki nyitottam az ablakot majd mikor már az egyik lábam kint volt, hirtelen meg jelent a srác a semmiből*

- Te meg hova a francba készülsz?!! - kiáltott rám.

*erre fel kapva a fejemet gyorsan át dobtam a másik lábamat majd kint voltam a ház előtt *

- Hé, állj meg!! - kiáltotta utánam de eszem ágában sem volt és csak futottam tovább.

*egyszer csak hirtelen meg jelent előttem*

- Istenem!! - kiáltottam fel. - Te az előbb ott voltál én pedig...

- Jaj, fejezd már be és most indulás vissza!

*fogta meg a vállamat és már vissza is tértünk a szobába ahonnan el szöktem*

- Te nem vagy normális, esküszöm! - csattant fel.

- Tee...te.. *szavakhoz sem jutottam*

-Tee..tee... - gúnyolt ki. Igen! Teleportálok!! Jó hogy végre le esett!

El állt a szavam...semmit sem vagyok képes mondani! Itt áll előttem a valaha legfurcsább ember az egész földön de nem jön ki egy árva mondat se a számon...

- Na most meg némultál vagy mi?! - kérdezte.

*Allison be rontott a szobába*

- Mi az isten történt?!? - kérdezte borzalmasan aggódóan vagy inkább idegesen, nem tudtam el dönteni.

- Jajj, nekem ehhez egyáltalán nincs kedvem!! - ezzel a lendülettel el is tünt.

*oda rohantam az ágyhoz mert 100%-ig biztos voltam benne hogy el ájulok...*