The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 4.Rész ~Jövő?!~

*indultunk le vacsorázni, de lent el kerekedett a szemem.. Egy csomó ismeretlen ember ült ott*

- Oh, biztos te vagy Fifi! - kiáltott fel az egyik és oda rohant hozzám. - Had mutatkozzak be! Klaus vagyok.

- Fifi, válaszoltam neki kissé zavartan, majd kezet rázott velem.

- Szia, az én nevem Vanya. - mutatkozott be egy újabb nő. - Örülök hogy megismertelek, Allison már nagyon sokat mesélt rólad.

*rá pillantottam Allisonra aki csak egy kis grimasszal tovább ment és a konyha felé vette az irányt*

- Luther most nincs itthon de később találkozol vele biztos. - mondta Allison.

- Diego..nem akarsz bemutatkozni?? - kérdezte tőle Ötös, nem a legjobb hangsúllyal.

- Hah, jó van. - nagy nehezen fel tápászkodott. - A nevem Diego mint már hallottad. - oda nyújtotta kezét, majd mikor nyujtottam volna neki a kezem hirtelen el rántotta a sajátját.

Nah oké..oké.. El sem hiszem hogy találkoztam velük. Pontosan olyan a személyeségük mint ahogy Allison mesélt róluk. De ez a Diego..valami nem stimmel, mintha tartana tőlem.

- Szóvaal.. Fifi! - mondta Diego. - Egyáltalán nem tartasz tőlünk? - kérdezte.

- Nem, kéne? - válaszoltam kissé gúnyosan, de szerencsére be toppant Allison.

- Nah, el is készült! - lépett be hangosan Allison. - Érzitek milyen csodás az illata??

- Oh, végree már annyira éhes voltam! - kiáltotta fel Klaus mint egy óvodás.

*nyugodtan meg vacsoráztunk, közben Allisonék mésélték a hihetetlennél hihetetlenebb sztorikat a múltból*

- Ohh, és az is ugye milyen vicces volt mikor ki mosta a a kedvenc pólód? - kérdezte Vanya Diegotól.

- Jaj igen nektek az volt.. - forgatta meg a szemeit.

- Van kedved el menni sétálni? - hajolt oda hozzám Ötös.

- Rendben, mehetünk.

Nem gondoltam volna hogy ennyire szép múltjuk van. Vagy lehet hogy a rossz dolgokat nem akarják előttem meg tárgyalni?

*fel állt mindenki az asztaltól és meg köszönvén az ételt távoztak is*

Nem tudom mikor akar Ötös sétálni, de én most annyira szeretnék egy jót fürödni. Épp indultam volna mikor kettőt valaki koppintott az ajtómom.

- Megyek! - kiáltottam és kabátomat fel véve az ajtóhoz siettem.

- Szia! Akkor indulhatunk? - kérdezte Ötös.

- Persze! - majd be is zártam azt ajtót és el indultunk.

Nem messze egy parknál voltunk, ide szoktam járni a barátaimmal. Velük is ki tudja mi lehet. Azt mondta Lily majd még ma hív...hát nem úgy veszem észre, hogy annyira érdekelném..

- Minden rendben? - mondatával Ötös egyből visszarántott a gondolataimból.

- Jaj, igen persze! Csak kicsit el kalandoztam. - mosolyogtam rá.

- Hiányzik a családod? - kérdezte.

- Hát, egy kicsit. - válaszoltam.

Jajj, basszus még fel kell ma feltétlenül hívnom anyáékat mert már biztos keresnek.. Hogy mehetett ki a fejemből..

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem egyből a lényegre törve.

- Persze, mond csak. - válaszolta.

- Miért van az hogy rajtad kívül mindenkinek van rendes neve?

Ahogy el néztem Ötös arckifejezését nem tudtam másra következtetni csak arra, hogy nagyon rossz pontra tapintottam.

- Hát.. Hogy is mondjam el. Én nem lehettem ott gondolom mikor őket el nevezték.

- De hát mégis hol voltál akkor?! - kérdeztem fel vont szemöldökkel.

- Hát elég bonyolult.. - vakargatta a tarkóját.

- Persze meg értem ha nem akarod el mondani. - mondtam.

- Nem, egyáltalán nem erről van szó! - mondta majd elém állt. - Csak aggódók hogy megint nehéz lesz ezt megemészteni.. - válaszolta.

- Kétlem, hogy újat tudsz mondani ezek után.. - mosolyogva tovább sétáltam.

- Jó, akkor azt mondom nem egy hülye tábor miatt maradtam le erről, érted?

- Akkor meg miért? - kérdeztem újból meg állva.

*oda lépett hozzám és ki fújta a levegőt, majd nem hittem a fülemnek*

- HOGY A JÖVŐBŐL?!! - kérdeztem majdnem hanyat vágva magam.

- Igen. - válaszolt szűkszavúan.

- De miért?! Meddig!? - csak úgy kavarogtak bennem a kérdések de most legalább meg tudtam szólalni.

- 16 évig. - válaszolt a kérdésemre.

- 16 év?! Az hogy lehet?! - kérdeztem továbbra is ki akadva, de ahogy el néztem a fiút próbáltam nyugodtabb maradni.

- Hát az ember aki örökbe fogadott minket..nem volt a legkevesebb velünk olyan téren mint egy szülő. - válaszolta le sütött szemmel. - Jobban bánt velünk tárgyként mint emberként.

- Istenem.. - a sok információtól alig jutottam szóhoz.

Ötös el mondott mindent. Vagyis azt hiszem, mivel lehet el titkol még mindig valamit előlem.

- Borzalmas dolgokat élhettél át! - csattantam fel.

- Hát..jah. Na, de mindegy! Nem kell már ezzel foglalkozni.

Azt se tudtam mit mondjak neki csak hogy meg vígasztaljam, hisz ezt azt egészet én váltottam ki.

*oda léptem hozzá, majd szorosan megöleltem*

Nem érdekelt hogy vissza ölel-e. A lényeg hogy éreztessem vele hogy rám számíthat!
Aztán hirtelen el engedtem.

- Bocs, csak.. - magyaráztam.

-Semmi probléma! - mosolygott rám. - Van még valami amit kérdeznél?

- Szerintem ennyi. - mosolyogtam vissza.

- Akkor most én had tegyek fel egy kérdést! - mondta és el keztük sétálni tovább.

- Hallgatom. - mondtam kicsit nyugtalanul mivel ki tudja mit akar ki szedni belőlem.