The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 18.Rész ~Miattad~

Az éjszaka közepén folyamatosan fel keltem egy rémálomból. Az álmomban folyamatosan le szúrt valaki. Nem láttam, hogy ki de tiszta vér voltam a földön feküdtem és vártam a halált.. Ötös persze mindig megnyugtatott de sajnáltam őt mivel nem tudja ki pihenni magát miattam.
Viszont mikor reggel ki nyitottam a szemem ismét egyedül ébredtem.

- Oh nem tudtam, hogy már fent vagy. - teleportált be Ötös. - Hoztam nekünk kávét. - nyújtotta nekem az egyiket.

- Köszönöm! - vettem el tőle mosolyogva de aztán egyből elkomorultam. - Sajnálom az éjszakát..

- Jaj ezen ne rágódj! Semmi baj! - ült le mellém az ágyba. - Miket álmodtál?

- Ugyan azt álmodtam újra és újra. Valaki le szúrt folyamatosan amint lehunytam a szemem.

- Nagyon sajnálom. - fogta meg a kezem de egyből el is rántotta.

- Csak..olyan élethű volt... Nem tudom miért történt de lehet nincs is jelentősége.

- Szerintem inkább pihenj még. Nehéz éjjeled volt szóval most aludj inkább vissza! - vette ki a kezemből a kávét.

- Most ittam meg majdnem egy kávét... - nevettem fel. - Szerinted, hogyan fogok könnyedén el aludni?

- Jó igaz.. Hülye ötlet volt de úgy gondoltam jól esne. - állt fel.

- Hova készülsz? -néztem rá ijedten.

- Hát..a többiekkel jó lenne ha ki találnánk valami tervet, hogy ez ne történjen meg újra.

- De akkor had menjek én is! - álltam volna fel de Ötös vissza nyomott az ágyba.

- Nem! - szólt rám erőteljesen. - Pihenned kell. - mondta egy ásítással társítva.

- Ha nekem pihennem kellene akkor neked is.. - kulcsoltam össze karjaimat.

- Nem érek én erre rá.

*indult volna az ajtóhoz mikor el kaptam a karját és vissza húztam*

- Kérlek.. Pihenj te is velem! A többiekkel ki találunk valamit esküszöm de most neked is pihenned kell. - húztam le magam mellé.

- Hah, de..

- Semmi de! Ha nekem az ágyat kell nyomni akkor együtt nyomjuk!

*ekkor esett le, hogy mekkora hülyeséget mondtam amin elsőnek Ötös el kezdett kuncogni majd egy szemforgatás után én is*

- Szóval maradsz? - néztem rá a kicsordult könnyemmel ami a nevetésnek volt hála.

- Rendben. De maximum két óra! - feküdt le mellém.

- Okés. - vissza dőltem és átöleltem Ötöst amin meglepődött. - Te mondtad..csak melletted vagyok biztonságban.

- De hisz én nem is ezt mondtam.. - kezdett bele de aztán rá jött, hogy mindegy.

*a két óra alvásból 5 óra alvás lett. Persze nem gond mert ki pihentünk magunkat bár amit furcsálltam az az, hogy nem álmodtam rosszat. Lehet, hogy csak tegnap volt ilyen és kész..nem mintha hiányozna..*

- Hé Fifi! - szólongatott Ötös mire ki nyitottam a szemem. - Még hogy két óra mi?!

- Mennyi az idő? - ültem fel kómás fejjel.

- Délután egy óra. Nem vagy éhes?

- Most, hogy mondod majd meghalok éhen.

*le ballagtunk a konyhába ahol Allison épp evett*

- Skacok! Hogy vagy Fifi? - jött oda hozzám aggódva.

- Nyugi rendben vagyok Allison. Most már fáradt sem vagyok. - mosolyogtam rá Ötösre.