Private Message (larry ff. 18+)

20. Fejezet

Minden mi oly' csodás és rózsaszín volt, most eltűnni látszik. Mintha csak egy tomboló vihar érkezett volna helyére, s sötétítene be mindent morajló hangjával és fekete pamacsaival, míg éles fénycsóváival elpusztítani kíván mindent, nedves könnyeivel pedig szomorúságba sodorná a két szívet, kiknek tulajdonosai ledermedve bámulják az érkezett személyt.

Ki épp e helyzetben maga a vihar.

A középkorú asszony finom vonásai most komorak, csalódottság bujkál az apró ránc vágatok között, s mindig mosolygós orcája, sehol sem lel otthont eme komplikált szituációban. Szemeit többször is végig vezeti fián, majd az idegenen kinek mocskosnak gondolt keze az ő egyetlenje derekán pihen. Szemöldökét összevonja, karjait maga előtt keresztbe fonja, így figyeli tovább a még mindig mozdulatlan fiatalokat, kiket mintha összeragasztottak volna; képtelenek egymás karjából kiszállni. A vékony ajkak közt most oly' sok szó záródik el, s visszanyelve gubóznak a torokban, mégis a szülői szigor nyer és józan ésszel próbál ítéletet hozni.

- Louis, kérlek küld le innen a barátodat.- hangja ridegen csengett, szinte mindenki megremegett egy pillanatra e nyugodt hangsúly hallatán, de Louis tudta; magyarázatot kell adnia.

- Asszonyom, kérem...- találta meg hirtelen hangját a göndör, kinek szemei könyörgően villantak fel a félhomályban, ám hamar a csendre intő kéz némaságba űzte ismét hangszálait.

- Te inkább meg se szólalj. Louis, mondtam valamit!

- De anya, én..

- Nincsen semmiféle de! Azt mondtam, tüntesd el ezt az idegent a házamból! Nem a kifogásokra vagyok kíváncsi és holmi bugyuta magyarázatokra, hogy az egyetlen fiam miért is enyeleg a szobája közepén egy vadidegen férfival!

Johannah hangját felemelte, kezeivel az ajtó felé mutogatott, teljesen elvesztette higgadtsága erejét, könnyeit azonban neki is erősen kellett visszafojtania, hisz sosem volt olyan, hogy így kiabált volna az Ő kincsére.

Louis arca nedvességtől csillogott, csak némán bólintva adta meg magát és elengedve Harry kezét lépdeltek ki az ajtón, egészen a földszintig, hol a bejáratnál még egyszer hátra tekintett, mintha csak valami fajta csodában reménykedne, s édesanyja szíve megesne rajta; ám erre kicsiny esély volt.

Harry szemei szintén vörösen csillogtak, torkában a gombóc egyre csak nőt, mégis tartotta magát, nem hagyhatta, hogy gyengének lássák. Egy utolsó pillantást vet még a kék ékkövekre, mik őt pásztázzák szüntelenül és még egyszer utoljára hagyja, hogy a természetet megszégyenítő színek összeolvadjanak, míg szívük némán reped ketté, fátyolos vízesést eredményezve szemük előtt.

Megérkezett a vihar.

A bejárati ajtó dühtől és fájdalomtól csapódik be, s zengi be a most néma teret, hol percekkel ezelőtt még a szerelem édes dallama terjengett.

Louis némán sír tovább, még édesanyja szíve titokban megszakad, ám jól tudja; helyesen döntött. A kócos szigorú mimikájú szülője fel fordul, megbánás csillan meg szemében, hiszen legbelül tudja tetteinek súlyát, mi mindkettőjüket nehéz helyzetbe sodorta.

- Szörnyen nagyot csalódtam benned, Louis..- szólal meg ismét Johannah, ki az asztalnak dőlve bámulja tovább fiát.

- Sajnálom, anya. Én elakartam mondani, de..

- De?

- Féltem.

Az asszony élesen szívja be a levegőt, nem gondolja magát ártatlannak, mégsem lehet túl engedékeny sem, hiszen talán pont az miatt kerültek e fajta helyzetbe lassan felnőtté érő fiával. Mindig is azt gondolta, kapcsolatuk jó irányba halad, hiába nincs férfi jellem a háznál, ő igyekezett apa is lenni egyben.

- Értem. Viszont nem szeretném, ha többet találkoznál vele.

A mondat befejeztével elbúcsúzik fiától, hogy most ő adhassa ki szobája falai között könnyeit és megkérdőjelezhesse szülőségének elégtelenjét.

Louis az ágyába burkolózva, a párnáját szimatolva,- min még ott terjengett Harry nyugtató aromája -, sírt tovább.

Harry a kormány mögött, hallgatva az esőcseppek erős koppanását autója tetején, eresztette szabadjára keserű könnycseppjeit, s hagyta, hogy mindezzel boldogsága is azokkal együtt múljon el és vesszen el a semmibe.

S tettek magukban újból egy néma ígéretet: Sosem lesznek többé szerelmesek.

Vége.

__________

Haha, elhittétek.🌈

Nyugi, sosem zárnék le semmit ilyen csúnyán...vagy mégis?😏

Mindenesetre, no para lesz még bőven rész csak muszáj volt egy kicsit gonoszkodnom. 👼💞

Legyen csodás napotok, kis mucikák!❤✨