Private Message (larry ff. 18+)

7. Fejezet

Egy ismeretlen személy, kivel még csak írásban kommunikáltál és látni is csak képen láttál elkezd hívni téged. Ilyen helyzetben talán elgondolkozik az ember azon, hogy felvegye-e. Louis azonban nem gondolkodott tisztán, elméje valahol a fellegekben járt a rózsaszín, bolyhos felhők között, mik körbelengték őt a kielégülés utáni sóvárgás útján. Kék íriszei sötéten ragyogtak az éj mélységében, arca piros volt, akár a mesében lévő mérgezett alma. Bőre felhevült, ajkai kiszáradtak, hiába próbálta nyálával nedvesíteni azokat. Légzése nehéz volt, mintha ólomsúly nehezedne tüdejére, miközben farka fájdalmasan lüktet egyre inkább vágyva a Mennyországra. Ha tudott volna józanul gondolkodni, talán elutasítja a hívást és hagyja, hogy készüléke addig rezegjen, míg nem a másik személy meg nem unja a monoton csengést és ki nem nyomja. Ám a fiatalabb most nem vágyott másra, csak a magát Harrynek nevező személy érintésére és hangjára, mi eddig ismeretlen volt neki; legalább is addig, még lihegve rá nem nyomott a zöld kis ikonra, ezzel belecsöppenve egy igen érdekes és vágytól fűtött beszélgetésbe. 

- Itt vagy drágah?- hangzott el a kérdés, mire Louis teste megborzongott, hallva azt a mélyen reszelős hangot, mire akaratlanul is egy kisebb nyögés szaladt ki ajkai közül; akárcsak a másik személynek.

- Itt vagyokh, apucih..- válaszolta nehezen, mélyeket lélegezve, ezzel próbálva kicsikarni magából a szavakat. 

- Már a hangodra is megrándult a farkam..- mondta, enyhe nevetéssel hangjában.

- Nekem ish a tiédre...- nyögte ki ismét nehezen a választ, közben kezével észrevétlenül ismételten izgatni kezdte magát apró érintések kulcsán, s kitüremkedő bimbója által. 

Egy erőteljesebb nyögés hagyta most el Harry torkát, ki szintúgy épp azon volt, hogy átlépje az orgazmus gyönyörrel teli kapuját a játék által, ám mielőtt ezt megtehette volna, eldöntötte magában; Louis élvezettel teli sikolya nélkül, miként nevét nyögi, nem megy sehová. 

- Mond el nekem Louis, mit szeretnél?- kérdezte a készüléken keresztül, hangját még mélyebb szintre száműzve. 

- S-segíts apucih..- dadogta, majd egy nagyot nyelve folytatta.- Taníts meg mindenre..- szedte kicsit összébb gondolatait, ám szavai így is suttogásként voltak csak jelen. 

- Ahogy szeretnéd, hercegnőm. Segítek neked és ígérem, felejthetetlen élményt nyújtók számodra, még ha csak a hangom is hallod.

- Nekem márh az is elégh..- nyögött egy erőteljesebbet, mire halkan hallotta, ahogy a másik felnevet. 

- Markold meg a farkad és szép lassan húzd le a bőrt róla.- csengett a mondat határozott. 

Lou szinte már szégyenlősségét elfelejtve tette azt, amit a másik mondott, mind addig, még végül makkja meg nem csillant, s egy kéjes nyögés ki nem szabadult ajkai fogságából. 

- Jó fiú. Most pedig, először csak vontatottan kezd el fel-le húzgálni a kezed rajta.

Kezei serény munkába kezdtek, ezzel mámorító érzést keltve teste molekuláiban. Nem sietett el semmit, ám türelme is véges volt és egyre gyorsabb és gyorsabb tempót kezdett magán diktálni. Sóhajainak száma sokszorozódtak, fülébe mégis belekúszott a másik mély tónusú nyögése, mi szintén egy újabb szikrát eredményezett számára, belegondolva abba, hogy Harry is bizony épp az Ő hangjára veri ki. Elégedett mosoly suhant át arcán, s egy újabb sikerként könyvelte el azt, hogy valaki rá gerjed. 

Az egyik momentumban azonban hirtelen valami megváltozott; egy anonim érzés futott át egyre nagyobb hullámokba testén, agya köré ismét vattaszerű felhők kerültek, akárcsak lehunyt szemei elé. Többre vágyott, kezével egyre gyorsabb tempót diktált, míg a mocskos hangok vegyültek a szájából kiszökő artikulálatlan hangokkal.