Private Message (larry ff. 18+)

18. Fejezet

i'm back:)

Az aprócska kéz elvész a hatalmas tenyerek közé zárva, minek egyik párja sietősen terelgeti a mosdó zárt térsége felé, hogy előbb elhangozott mondatát beteljesedni kívánja. Nem foglalkoznak a néhány, igen rosszalló tekintettel vagy épp a kajával, mi perceken belül megérkezhet asztalukhoz; a mámor hulláma most messzebb sodorta el őket a valóságtól. Louis arca kipirult, pedig még csak nem is történt semmi, még Harry ajkát mardossa fogaival, így türtőztetve magát a nyilvánosság előtt. 

Ám egyszer minden cérna elpattan, a pirosra mázolt ajtó hangosan csattan, akárcsak a zár kattanó hangja, mit a ziháló göndör zár kulcsra, míg kis termetű gyönyörét a mosó szélére ülteti, kinek arckifejezése talán a világ legártatlanabbjai közé sorolhatók. A borostyán ékkövek a vágytól ragyognak fel, mentolos lehelete gyengéd hideg fuvallatot áraszt a pozsgás bőrfelületre, míg zongorista ujjaival a finom vonása állkapocs vonalát kezdi simogatni. 

- Mond, mit csináljak veled Louis? 

Louis nagyot nyel, megszeppentsége egy pillanatra kiül arcára, ám bátorsága erejéből nem enged. Kicsiny ujjaival a másik gombjait kezdi babrálni, míg az ki nem buggyan a vágásból, s engedi szabadjára a tökéletesre formált, tintával díszített mellkast. 

- A tiéd vagyok. Az teszel velem, amit csak akarsz, Harry...

Ajkait csábos mosolyra húzza, míg újból egy gomb engedi el a szövetet. Zafír szemei ragyognak, párnácskái közül nyelvét villogtatja meg, így még nagyobb kísértésbe sodorva az idősebbet, kinek ágyékánál a nadrág igencsak szűkössé vált. Ugyanakkor más esetben veszni hagyta volna e felkínálkozott lehetőséget, ám az erotikával túl fűtött szavak az Ő eszét is elvették. Nem hezitál tovább, úgy csap le a már nyáltól csillogó ajkakra, mintha azok képes lennének meggyógyítani romlottnak vélt lelkét; de talán így is van. 

A kócos ajkai közül egy nyögés szökik át a másik szájába, amint a forró nyelv táncba hívja a sajátját, s úgy mozgatják azokat, mintha csak két jégen táncoló ember lenne. Hallásuk tompul, Louis erősen markol a kidolgozott, erős karokba, mik derekát ölelik. Elvesztek, vagy talán soha nem is voltak meg, mióta elkezdődött kettőjük kapcsolata az üzenetekkel és a képekkel együtt. Harry sosem vallotta be,- mindeddig magának -, de az első pillanattól kezdve beleszeretett Louba, kivel épp egyre hevesebb csókot vált egy mosdó falai között, a legkedveltebb étterme belsejében. A felismerés villámként csapja arcon; nem teheti meg e tüneményes teremtéssel. Ő jobbat érdemel, sokkal jobbat, nem pedig egy gyors menetet az egyik fülkében. 

A mámorító csók tempóján lassít, lusta szájmozgása jelzi; lassan véget ér az extázis, mire a kék szemű elégedetlenül sóhajt egyet, s hagyja, hogy apró puszik hessegessék el a kábulat felhőit. 

- Miért álltál le?- teszi fel a szemtelen kérdést, míg lepattan a hideg mosdó felületéről. 

- Nem egy vécében szeretnélek kényeztetni, ahová bárki, bármikor bejöhet és meghallhat vagy épp megláthat minket.- adja meg határozott válaszát, a kisebb termetet pedig szorosan magához öleli, így suttogja tovább a dallamos szavakat.- Ennél te sokkal jobbat érdemelsz, gyönyörűm. Soha senki nem vehet el tőlem.

Louis teste megborzong a határozott és veszélyességet sugalló mondatok hallatán, mégis melegség járja át hevesen verő szívét, s megérti; kapkodása ostobaság. Fejét előre billenti, egy alig észrevehető bólintással jelzi, hogy felfogta a neki szánt finom szavakat, majd egy gyenge puszit lehel a felfedett bőrfelületre a madár tetoválás alá. 

- Köszönöm.- mosolya szendeséggel vegyül, mire Harry gödröcskéi megvillannak a körüllengő boldogság miatt, mit minden egyes porcikájában érez. 

Meleg tenyereiket egymásba olvasszák, így sétálnak vissza helyükre, hol vacsorájuk már tálalva várja őket, akárcsak a gyertya táncoló lángja, mi az asztal díszes felületén helyezkedik el. Panaszuk nem lehet, az ízek tengerén szállnak együtt, amint az első falatokat ízlelik meg nyelvükkel, s egy pillanatra visszamerengenek; nem rég még egymás ízét érezték. Kellemes csevejt ejtenek meg, nem jelenik meg a csend, mi oly' sok mindent képes tönkre vágni, helyette különböző hangtónusuk száll a fülledt levegőben, mi az olykor észrevehetetlen érintésekkel keletkezik az asztal mély rejteke alatt. 

*

- Csodálatos volt ez a mai este.- szólal meg Louis, ki most az anyósülésen feszeng, a házuk előtt parkoló járműben. 

- Ezt vehetem úgy, hogy akkor máskor is eljössz velem randizni?- szemöldökét kacéran húzza fel, sármos mosolya felragyog az éjszaka burkában, még hatalmas tenyere lassan a másik combjára simul. 

- Igen, azt hiszem veheted annak.- suttogja, ám merészsége mintha össze-vissza ingázna és adna újabb és újabb lendületet számára. 

- Reméltem, hogy ezt mondod..

- Apuci amúgy sem fogadna el más választ, nem igaz?- incselkedik, másodpercek alatt pattan át a túl oldalra, egyenesen a másik ölébe, akárcsak azon a napon, mikor az orvosi szobában voltak.

- Látom nem felejtettél el semmit, hercegnő..- mar finoman a rövid, karamella színű tincsek közé, még kíváncsi marka már a formás félgömbre simul és markol gyengéden bele. 

- Szeretnéd látni a szobám? Tudod, sok mindent tudnánk ott játszani.- harapja be rózsaszínben pompázó, dús ajkait. 

Harry szava elakad, pupillái mégis kitágulnak, mintha csak a fehér por hatása alatt lenne, ám erről szó nincs; pusztán a képzelete bódította oly' annyira, hogy képtelen betelni a másik csábító ajánlatát hallva.

S már nincs több tagadás vagy épp megvonás, tudja hol a határ és meddig mehet el, így a megbántást elkerülve ad választ a kék szeműnek, ki kíváncsian ficánkol tovább ölében.

- Mutasd meg, mire is vagy képes kis csillag. 

_______

nem lett a legjobb, sorry. igyekszem összeszedni magam, azért.

Legyen csodás napotok!❤