Private Message (larry ff. 18+)

2. Fejezet

Ledermedve bámulta a képernyőt kékjeivel, s szinte még levegőt is elfelejtett venni a hirtelen sokktól. Úgy érezte, hogy ezt túl sok neki így egyszerre, a kijelző pedig egyre inkább kezdett besötétedni, ezzel jelezve kihasználatlanságát. Ám mind hiába, a készülék nem adta meg magát és egy erőteljes rezgést bocsájtott ki ismét magából. Hirtelen egy kis chat-fej villant fel, mi mellett meg is jelent egyből a szöveg. Louis szemeit összeszorította, mintha csak valami szégyenlésre méltó dolgot látna, azonban kíváncsisága jobban felülkerekedett, mint az arcán piros színben tündöklő szerénysége. Ajkait egy vékony vonallá préselte, így szűrte ki az eddig bent tartott levegőt és bámulta a szeme elé tárult szöveget.

Harry Styles: Szia szépfiú!

Lou, mintha egy mérges kígyót fogna kezében, úgy hajította el telefonját, mi a hosszú és finom szőrű lila szőnyegre esett, s csak ez az egy szerencséje volt, hogy nem törte össze. Halkan sikkantott egyet, és bújt be maci mintás takarója alá, mit még édesanyja kiskorában ajándékozott neki. De neki mit hiába a kor, esze ágában sem volt megválni féltet kincsétől. Mint gyermekkorában olykor, most is biztonságot nyújtott neki és megvédte az idegen tényezőktől. Tökéletes rejtekhelyként szolgált, a valóság elől. Kipirult arcát a párnák közzé fúrta, így próbálta összeszedni józan eszét, mi most egy idegen helyre vándorolt, otthagyva egyedül a megszeppent fiút. Apró könnycseppek kezdték szeme gödrét mardosni, mit csak egy érzés váltott ki; a félelem.

Félt a változástól, és félt az új emberektől - kik bánthatják őt -, ezzel elérve céljukat, hogy végleg összeroppanjon. 

Nagyot kellett most nyelni, próbálva ezzel visszafojtva sós könnyeit kisebb-nagyobb sikerrel. Barátja biztató és támogató szavaira gondolt, s közvetlenül csak egy dolog kezdett fejében járni:

Nem lehet most nyuszi.

De a bátorság még várhatott magára, hisz holnap is van nap, Louis szemei pedig egyre inkább kezdtek elnehezedni, minek hála perceken belül egy békésebb álomvilágban találta magát.

*

Reggel nyűgösen hagyta el ágya melegét, ruhája pedig ugyan az volt mit még tegnap reggel vett magára. Édesanyja valószínűleg még az este folyamán bent járt szobájában, hisz most reggelis zacskója ott virított íróasztalán szintén egy levéllel oldalán. 

Sajnálta, hogy így bealudt, hiszen a vacsorát mindig együtt fogyasztották el, mire most nem került sor, de tudta, anyja nem dühös rá. 

Az órára pillantott, minek mutatója egyre gyorsabban száguldott, de még így is volt egy kis ideje arra, hogy rendbe szedje magát. Szél futtában rohant be a fürdőbe és mosta le magát, még most találomra választotta ki aznapi ruháit; egy rózsaszín pulcsi, mellé pedig az elengedhetetlen szűk farmer. Ujjait ismét fésűnek használva igazította meg össze-vissza álló tincseit, miközben szeme megadtak a szőnyegén heverő tárgyra. 

A telefonja, mit még az este ijedtében száműzött a finom anyag szálai közé, s miről teljesen elfelejtkezett. Mély levegőt vett, közben fejében egyfolytában azt hajtogatta: Bátorság, Louis! 

Kezei közé véve a készüléket, megnyugodott, hisz legalább baja nem lett a telefonjának. Gyors mozdulatokkal oldotta fel a képernyőt, min tömérdek értesítés helyezkedett el, és mind csak is egy embertől származott, kinek neve szinte beleégett szemébe; Harry Styles.

Az új zaklatója vagy épp az új barátja? Nos, Louis ezt még nem döntötte el, ahogy azt sem, hogy meg merje e nyitni a tőle kapott üzeneteket. Fejét hevesen megrázta, és úgy gondolta elsőnek a kisebb dolgokkal indít, így inkább elsősorban a barátjával feltöltött képet nézte meg, majd a többi ismerősnek jelölést, miket mind egyesével elfogadott. Végül a sok értesítés között még megtalálta azt a kommentet, amit Harry helyezett el profilképe alatt. Hamar rányomta ujjpercét, ezzel megnyitva fényképét és elolvasva a következőt:

Harry Styles: Szép pulcsi!;)

Lou szíve egy pillanatra kihagyott a kedves szavak olvasása közben, és mérhetetlen szeretet öntötte el. Jól estek neki ezek a szavak, még ha kissé jelentéktelenek és semmitmondóak is voltak; neki sokat értek. Fogalma sem volt, hogy mit reagálhatna rá, végül úgy döntött kedves lesz és a sok emojik közül egy szívecskével reagált rá, mire arca pirosba burkolózott. Szemét gyorsan átfutotta a többi új dolgon is, majd már csak egy dolga volt.

Meg kellett néznie az üzeneteket. Ha eddig nem érezte feszülten magát, akkor majd most, hisz bármennyire is nem akart, félt. 

De erőt vett magán, mélyen szívta be a levegőt és lépett a kis chat-fejre, mi azonnal megnyílt. Szemeit egy kicsit összeszorította, ám a kíváncsiság nagy úr és ez most sem volt másképp. 

Kékjeit végig vezette a sorokon, ujjaival egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta a buborékokat, s szinte itta magába a sorokat. Ugyanakkor a bátorsága egy pillanat alatt elillant.

Harry Styles, 19:05 : Nagyon szép az a rózsaszín pulcsid, illik a gyönyörű szemedhez!;)

Harry Styles, 19:15 : Amúgy Harry vagyok.

Harry Styles, 19:35 : Miért nem írsz vissza?

Harry Styles, 19:50 : Talán valami rosszat írtam? 

Harry Styles, 20:01 : Hahó! Hova lettél cuki fiú?

Harry Styles, 20:21 : Louis, itt vagy?

Harry Styles, 20:35 : Nem szép dolog így itt hagyni apucit..

Louis ajkai elnyíltak, még szemei épp kiesni készültek, akárcsak szíve mi arra készült, hogy kiszakad mellkasából. Arca bíbor színt öltött, agya pedig teljesen összezavarodott és sehogy sem tudta felfogni a dolgokat. Egy ismeretlen, ki még csak nem is ismeri bókol neki. Nem szokott hozzá az ilyen fajta dolgokhoz, ám ekkor még nem is tudta, milyen dologba folyt bele, mikor is ujjai egyesével kezdték a betűket bepötyögni.

Louis Tomlinson, 7:30 : Szia, Harry.

Harry Styles: Látta✓