THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Mi a neved?"

  - Eltévedtél, szépségem? - kérdezte Delon, miközben meggyújtotta a cigit, és lazán kifújta a füstöt, én pedig köhögtem egy aprót. - Bocs. -vette át a másik kezébe, így nem jött rám a füst. - Szóval? - istenem... az a hang... érezem, ahogy szétfolyok, és valakinek innen össze kell kaparnia. A hangja nagyon hasonlít az énekhangjához. Szintén mély, és talán még rekedtesebb, amitől csak még vonzóbb.  

  - Én... csak egy lányt keresek, aki belógott. -motyogtam zavarodottan.

  - Asszem' én fogtam egyet. -nézett mélyen a szemembe, miközben szívott egy slukkot.

  - Nem... ő a barátnőm... Szabri. -magyaráztam, de kifejezéstelen arccal nézett rám. - Kb ilyen magas. -mutattam a fejem felé pár centivel. - Hosszú szőke haj, kék szem... - nem, ahogy láttam semmi nem rémlett neki, de gondolkodott. - Nagyon rövid szoknya. -segítettem rá.

  - Jaa. -esett le neki. - Volt itt valami ilyesmi csaj. -bólintott.

  - Igen? És hol van? -csillant fel a szemem.

  - Kihurcolták a biztonságiak.

  - Kitalálom... -sóhajtottam. - Belógott, meglátott téged, a nyakadba ugrott, lesmárolt, és szerelmet vallott. -hadartam egy levegőre.

  - Nagyjából. És ő az állítólagos feleségem is. -bólintott, mire elnevettem magam, ő pedig csak mosolyogva figyelt. Meglepően közvetlen. Egy ideig csak csendben néztük egymást... Ahogy láttam, élvezte, hogy zavarba hoz a tekintetével, de nekem kezdett kínossá válni.

  - Őhm...-motyogtam. - Hova vitték?

  - Gondolom ki. -vágta rá az egyértelmű választ, amitől még hülyébbnek éreztem magam.

  - Akkor... én most megyek és megkeresem. -mutattam a hátam mögé, jelezve, hogy én most arra fogok menni. Nem, ennyire nem éghetek be, de tuti ráteszek még egy lapáttal.

  - Jól van. -bólintott visszafojtott mosollyal, én meg csak álltam ott, mert elvesztem a szemében. - Nem mész? -kérdezte egy kis idő után. Na, mit mondtam, hogy ráteszek még egy lapáttal?

  - De. -vágtam rá, és lépkedni kezdtem hátra fele. - Szia. - intettem esetlenül. Istenem...mért nem fogom be?!

  - Szia. -intett vissza nevetve, majd megfordultam, és indultam is. Nem tehettem meg még csak négy lépést sem, mire megtorpantam, és megfordultam. Delon még mindig engem nézett.

  - Ha már így... szóval... -motyogtam össze vissza. -Ezt...ezt alá tudod írni nekem? -vettem ki a farzsebemből a koncert jegyet.

  - Alá. -vette a cigit a szájába, majd a zsebéből kivett egy fekete alkoholos filcet. - Neved?

  - Kriszta. -válaszoltam, mire aláfirkantotta nekem.

  - Tessék, szépségem. -adta vissza, mire zavarodottan elvettem, és megnéztem. -De... nem is írtad rá a nevem. -néztem fel rá.

  - Szeretnéd? -kérdezte visszafojtott mosollyal.

  - Nem, én csak... hát mert kérdezted.

  - Aham. -bólintott. Oké, már semmit sem értek, de tudom, hogy soha nem égtem még így be egyik "első találkozásnál" sem, szóval jobbnak láttam, ha most már tényleg lelépek.

  - Mindegy. Megyek... most már tényleg. - ezt most minek kellett mondanom? Kriszta, fogd már be, csak fogd be végre!

  - Jól van.

- És köszönöm szépen. -lóbáltam meg a jegyem, mire intett egy amolyan "nincs mit" formában. Megfordultam, és elmentem.