THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

Tűnj el!

Másfél évvel később 

Már két éve együtt vagyunk Delonnal. Hihetetlen! 

És hogy mi történt ebbe a másfél évben? 

Óhóó, túl sok minden. Másfél évből tizenegy hónapot turnézott a banda, miután Delon teljesen felépült. Eredetileg én nem mehettem volna velük, de Delon azt mondta, őt semmi sem Érdekli már, csak hogy vele legyek, és ha én nem megyek, akkor bizony ő sem. 

Persze nem Leviék voltak itt az akadály, ők még örültek is, hanem Zoli. De mikor már látta, hogy nem tud mit csinálni Delonnal, végül aztán leszarta. Nem értem mit pattogott, mikor ő nem is tartott a srácokkal. Néha "benézett" egy-egy országba, de ennyi. 

A turné  valami eszméletlen volt. Szó szerint bejártam a világot. Hong Kong-tól kezdve, Párizson, Olaszon keresztül Miami-ig mindenhol voltam. El kell ismernem, nem egy könnyű dolog, amit a srácok csinálnak. Az ember azt hinné, ez mekkora királyság, és mást se csinálnak, mint lakosztályokban bulizgatnak. Nos, persze, van a bulis része is, de ott a melós is. 

Folyton úton lenni, egyik színpad után a másikra menni, dal után dalt énekelni/írni, próba után próba, és iszonyat kevés alvás. Viszont mikor volt néha egy-két szabad napunk egy országban, azt rendesen kihasználtuk. Volt, hogy mind elmentünk bulizni, és reggelig tomboltunk. Volt, hogy csak Delonnal kettesben elmentünk valamerre, vagy éppen kibéreltünk egy hotelszobát egy napra, aminek ki nem másztunk az ágyából másnapig. A buszon nem igen tudtunk szexelni, tehát ha alkalom adódott rá, lecsaptunk, és rendesen kihasználtuk. 

Ebben a tizenegy hónapban karácsonyoztunk, szilvesztereztünk, évfordulót(!!!!!) ünnepeltünk, és szülinapokat is. Delon  huszonhármat töltötte március 19-én, ahogy Levi is Január 5-én. Milán huszonkettőt szeptember 12-én, ahogy Marci is, csak ő a huszonkilencet, mivel egy napon születtek Milánnal. És igen, én is betöltöttem a tizenkilencet augusztus 8-cal. És hogy mit kaptam Delontól? Áh, semmi extra, csak lazába egy gyémánt nyakéket! Mikor megláttam azt hittem sokkot kapok, és közöltem vele, hogy meg van húzatva, mire kinevetett. Állítása szerint "nem talált megfelelőt" ezért inkább csináltatott nekem egyet. És mit ne mondjak? Meseszép lett! Egyszerűen gyönyörű! Egyáltalán nem giccses, mégis megakad rajta azonnal az ember szeme. Csodálkoztam, hogy találta ennyire el, ha csináltatta, de kiderült, nagy egyeztetések folytak Szabrival skypon keresztül, így ő is "ott lehetett az ékszer boltban" Nem tudtam eléggé megköszönni Delonnak, sőt, szó szerint el is sírtam magam. És hogy én mit adtam egy olyan srácnak, akinek szó szerint már mindene meg van? Nos, rengeteget gondolkoztam rajta, végül maradt az első ötletem, ami egy gitár volt. Mert hát hiába van neki "pár" abból sosem elég. Azt mondta neki semmi nem kell, épp elég vagyon neki én, de persze, hogy vettem neki. Megfogtam Levit, és elmentünk egy gitárboltba. Levi kiválasztotta, kipróbálta, és már fizettem is. Tényleg látszott rajta, hogy örült neki, sőt már az aznap esti koncerten azon játszott. Kis aranyos. 

Összességében életem egyik legnagyobb élmény volt ez a tizenegy hónap, amit semmiért sem cserélnék le. Viszont volt már egy kis honvágyam is, és a többiek is hiányoztak. Szabriék a srácokkal, Adél és Móni is. Jó volt hazaérni! 

Május van, az idő gyönyörű, a srácok most szabadok, vagyis ez egy dolgot jelent. Házibuli! Persze, hogy reggel hatalmas zajra ébredtünk Delonnal, mert Levi már meg is kezdte az előkészületeket. 

  - Ahj! -húztam a takartot morcosan a fejemre. 

  - Ma se alszunk tovább. -nyújtózott Delon egyet, majd egymásra néztünk. - Jó reggelt szépségem! -mosolygott édesen. 

  - Neked is, Rocksztár. -bújtam oda hozzá. 

  - Hali! -ugrott be közénk Adél is. Pontosabban Delonra.