THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Mondták már,hogy gyönyörű vagy?!"

A csókomat Delon azonnal viszonozni kezdte. Kezem az arcára tettem, ő a derekamra. Valahogy felébredtek bennem az emlékek a forgatásról, de ez a csók más volt. Ha lehetséges, még annál is jobb. Elvégre nem figyelt minket egy tucat ember, se kamerák, és ami a legfontosabb, ezt nem muszájságból tettük. Egy hirtelen mozdulattal az ölébe másztamő pedig közelebb húzott magához. Olyan szorosan tartott, mintha sosem akart volna elengedni. A csókunk lassan kezdett behevülni, és akármilyen nehéz is volt, és akármennyire nem akartam, észhez kellett térnem. Így hát elhúzódtam tőle, mire kissé értetlenül nézett, hogy most mért hagytam abba.

- Sa...sajnálom. -dadogtam elpirulva, miközben visszaültem az ágyra. - Nem tudom mért csináltam, én...én nem szoktam ilyet.

- Pedig nekem tetszett. -mosolygott. Ő mért nincs zavarban? Ja, persze! Nem ő az kettőnk közül, aki szó szerint rámászott a másikra.

- Lehetne, hogy ezt elfelejtjük? -kérdeztem kínosan egy hajtincsemet a fülem mögé téve.

- Nem. -vágta rá. - Ezt biztos nem fogom elfelejteni, de nem hozom szóba, ha tényleg ennyire kínosan érint, bár nem értem miért. - vonta meg a vállát, és én is hasonlóképpen reagáltam, miközben csak ártatlanul pillantottam rá. Szerintem még sosem éreztem magam ennyire kínosan. Mi van velem? Csak úgy rávetem magam egy pasira?

- Azt hiszem, jobb...jobb ha hazamegyek. -Pedig rohadtul nem akartam. -Már mindjárt este van...-végül is már majdnem ha óra volt...

- Akkor aludj itt. -mondta ki egyszerűen.

- Delon, én...

- Mért kell mindig rosszra gondolni? -erre csak felvontam a szemöldököm, amolyan "na, persze" formában. - Jó, persze nem bánnám, ha mondjuk éjjel is így rám másznál, de ha ettől félsz, nem fogok bepróbálkozni. -mondta.- Ha csak nem akarod. -ahj, az a szemtelen mosolyod, Delon! - Én...nem tudom miért...de valahogy... -túrt a hajába sóhajtva, majd kissé hitetlenül elnevette magát. - Szeretem, ha velem vagy...és rossz, amikor... amikor nem. -nyögte ki, és még ő is meglepett képet vágott.

- Atya. Úr. Isten! -"képedtem el" - Delon, A nagy nőcsábász, aki minden nőt megkap zavarban van, és most vallotta be NEKEM hogy hiányzom neki???!!! -játszottam túl a szerepet. - Beszarsz neki!!!

- Jól van, befejezheted. -mosolygott. -És nem ezt mondtam.

- De. Pontosan ezt mondtad. Vagyis motyogtad itt össze-vissza. -helyesbítettem.

- Jól van. -fordult teljes testével felém, egyik lábát felhúzva az ágyra. - Hiányzol, ha nem vagy velem. -nézett mélyen a szemembe, majd hajolni kezdett, de csigalassúsággal. - Sokat gondolok rád. -súgta, amitől a hideg rázott. Az ajkaimat résnyire nyitottam, a szemem is lehunytam. Csak azt akartam, hogy csókoljon már meg. - És legszívesebben most azonnal letépném rólad ezt a rövid kis szoknyádat. - tette a kezét a combomra, és már ennyivel vágyat keltett bennem. Már nagyon közel volt, éreztem a leheletét, és a szívem is gyorsabban vert. - Egész éjjel kényeztetnélek. -csúsztatta fentebb kezét a combomon, mire kissé zihálni kezdtem. Már nem bírtam, és én kezdtem közeledni, erre elhúzta a fejét. - De, mivel kérted, hogy ne...-vonta meg a vállát, én meg értetlenül néztem rá, mire csibész mosolyra húzta ajkait. Csak szórakozott velem.

- Ó, hogy...-vettem le idegesen a kezét a combomról, ő pedig röhögni kezdett, mire megragadtam egy kispárnát, és püfölni kezdtem vele, de annál jobban nevetett. Mikor aztán megunta, megragadta a csuklómat, egy hirtelen mozdulattal az ágyra rántott, és felém kerekedett. - Akkor egy szemét vagy!

- Szemét vagyok? -vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

- Igen! -vágtam rá.

- Hm...most ez rosszul esett, szépségem.