Mintha ki zárt volna, nem látok semmit és nem is hallok. Jó gondolom mit tesz de eddig nem csinált ilyet akkor most miért.? Bár nem is kellene érdekelni hiszen nem változik úgyse semmi mindig elnyomásban fogok élni általa.
Majd mintha hirtelen fényt kapna tekintettem, de már nem is az intézetbe vagyok. Egy parkolóban miért vagyok itt, majd hirtelen az alhasamba fájdalom nyíllal mire oda nézek.
Egy óriási vágás van rajta hogy van az hogy amikor fájdalmat kell át élnem akkor mindig enged. Vagyis akkor el tűnik és ja én szenvedjek..
Nem bírom szemem nyitva tartani, nem hiszem hogy el véreznék hiszen nem vérzik a seb ami kicsit különös.
A sötétség úgy érzem egyre többszöri találkozás során már közel áll hozzám.
Lassan mintha a barátom lenne. Furcsa erről így beszélszni, de most is itt vagyok egyedül a sűrű sötétségben olyan nyugodt.
Majd szemeim hirtelen nyílnak ki és amit látok....