Másnap reggel egy erős mellkast éreztem a hátamnak nyomódni. Egy nagy levegővétel közben megfordultam és csak néztem, ahogy Ash alszik.
-Korán van még. Miért vagy fent?-kérdezte hirtelen. Zöld szemei az én kékjeimet fürkészték.
-Nem tudom.-mondtam halkan, a fiú mellkasának döntve a fejemet. Ő csak közelebb húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.
-Pihenj még egy kicsit. Az utóbbi időben te melóztál a legtöbbet.-emelte meg a fejem és ajkaimra puha csókot lehelt.-Megérdemled.-mosolygott rám. Csak jobban hozzábújtam és visszacsuktam a szemeimet. Már megint majdnem elaludtam, mikor megéreztem, hogy Ash elkezdi simogatni a derekam, felgyűrve a kinyúlt pólót, ami volt rajtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet és felnéztem rá.
-Ash, mégis mi~-a mondatot nem tudtam befejezni, a fiú egy szenvedélyes csókkal belém fojtotta a mondanivalómat. Azonnal visszacsókoltam és átkaroltam a nyakát, miközben a hajába túrtam, ezzel egy jóleső morgást kicsalva belőle. Lassan maga alá fordított és úgy folytatta a szám ostromlását, miközben lassan túrta fölfelé a felsőmet. Éreztem, hogy lassan kezébe veszi a bal mellemet, mire halkan felnyögtem. Próbáltam minél halkabb lenni.
-Engedd ki a hangod, cica.-vált el tőlem. Búzaszínű tincsei az arcába hullottak, ami eszméletlen szexivé tette. Kipirultan néztem fel rá.-Szeretem ezt az arcot.-villantott egy féloldalas mosolyt.-Jól áll neked.-adott egy puszit a számra, ezután pedig fogta magát, lemászott rólam és elkezdett öltözni.
-Ne hagyj már lógva!-kezdtem el panaszkodni, miközben a könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy nekem háttal állva veszi magára a ruháit. Ahogy karjait a feje fölé emelte, hátizmai láthatóan megfeszültek. Megnyaltam ajkaimat. Halkan felkeltem és még mielőtt felvehette volna fehér pólóját, hátulról átöleltem.-Hová mész?-kérdeztem lapockájába fúrva a fejemet.
-Csak van egy kis elintézni valóm.-simogatta meg a kezemet, ami dereka köré fonódott.-Semmi komoly, ne aggódj.
-De addig én mit csináljak egyedül?-nyafogtam.
-Pihenj.-fordult meg karjaim között.-Rád fér.-mosolygott rám lágyan és megpuszilta homlokom, majd a sebhelyre is kaptam egy cuppanósat.-Sietek vissza, ígérem.-szabadult ki a szorításomból, majd egy búcsúcsók után elhagyta a lakást. Sóhajtottam egyet, ezután pedig visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a TV-t.
Tizenegy óra felé korgott egyet a hasam, így felöltöztem és lementem a földszinten lévő kis boltba, hogy bevásároljak az ebédhez. Ahogy végeztem, már kezdtem is neki a bolognai elkészítéséhez.
Éppen ültem volna le vacsorázni, mikor ajtócsukódást hallottam. Kimentem az előszobába és szélesen elmosolyodtam. Ash küzdött egy csokor virággal, miközben vette le a kabátját. Ahogy észrevett, egyből kiült az arcára az a tipikus ezt-mesterien-csesztem-el kifejezés, majd kínosan elmosolyodott.
-Meglepetés?-vakarta a tarkóját. Csak elnevettem magam és a nyakába ugrottam.
-Végre itthon vagy. Már aggódtam érted.-nyomtam puszit a szájára. Viszonozta puszimat, végül pedig a kanapén kötöttem ki a hátamon fekve, ő pedig fölöttem támaszkodott. Zihálva váltunk el egymástól.
-Jó erre hazaérni.-villantott egy szexi mosolyt.
-Éhes vagy?-kérdeztem megsimítva az arcát. Kérdésemre a gyomra válaszolt, még pedig egy hangos korgással. Kuncogtam egyet.-Gyere, most akartam vacsizni. Neked is direkt főztem.-slisszoltam ki alóla és odavezettem az asztalhoz, szedtem neki is, majd egy gyors mikrózás után elé raktam és mellé ültem. Hálásan rám mosolygott.
-Imádlak.-puszilta meg az arcom és együtt megvacsoráztunk.
~Egy hét múlva~
Már egy hete nem mozdulhattam ki. Ash általában távol volt, engem pedig arra kért, hogy a szomszédos épületet fotózzam, amikor valaki belép. Az a bizonyos épület egy bank volt.
Este, már megvacsorázva, lefürödve ültem a kanapén és teljes sötétben néztem valami krimit. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd Ash jellegzetes léptei ütötték meg a fülemet.
-Amy, itthon vagyok!-mondta félhangosan. Nagyon fáradt hangja volt, így inkább kimentem az előszobába. Elég rossz állapotban volt. Odasiettem hozzá és lesegítettem róla a dzsekijét.
-Mi történt veled?-néztem rá aggódva. Alsó ajka fel volt szakadva, ruhája tiszta kosz volt, és teljesen ki volt merülve.
-Semmiség, jól vagyok...-motyogta. Ahogy lépett egyet felszisszent és az oldalához kapott.
-Még hogy nem történt semmi! Ne próbálj meg kábítani!-csattantam fel, amire már fel is kapta a fejét.-Most nagyon gyorsan leülsz arra a rohadt kanapéra, leveszed a pólód és megvárod, amíg vissza nem érek!-mutattam a nappaliban elhelyezkedő tárgyra, ő pedig teljesítette, amit mondtam neki. Idegesen trappoltam a fürdőbe, felkaptam az elsősegélycsomagot és visszasietve a nappaliba ültem le a szőke fiú mellé. Egy vágás volt az oldalán.-Mi történt?-kérdeztem, ahogy végigsimítottam a seben, mire fájdalmasan felnyögött.
-Csak egy kis összetűzés a bandában, semmi több.-mondta kicsit fojtott hangon.
-Kitalálom. Sky és Aaron volt megint.-vágtam a szavába.
-Pontosan.-nevetett fel halkan, de rögtön elhallgatott, mikor a fertőtlenítős vattát a sebére nyomtam.
-Bocsi.-mondtam rezzenéstelen arccal és fojtattam tovább a kínzását. Csak megfeszült testtel tűrte, amíg kifertőtlenítettem, összevarrtam és bekötöztem a sebet. Mikor végeztem, kidobtam a használt cuccokat és már ültem volna le, de berántott az ölébe. Ahogy hátam a mellkasának ütődött hümmögött egyet és a nyakamat kezdte csókolgatni.-Nagyon elemedben vagy, mi?-kuncogtam és beletúrtam méz színű tincseibe.
-Én mikor nem?-mosolygott immáron meztelen vállamra, mivel megfogta a pólóm ujját és egy laza mozdulattal lerántotta a póló nyakát a felkarom közepéig. Ajkai közé vette vékony bőrömet és finoman szívni kezdte, miközben átkarolt és kezei felvándoroltak a felsőm alá. Én egyik kezemmel a haját cibáltam előszeretettel, míg a másikkal farmerját szorítottam a combja oldalán, hogy magamban tartsam a hangomat.
-Ash, állj le!-a vége inkább sóhajtás volt, mint beszéd, mert közben rámarkolt idomaimra.
-Már miért is tennék ilyet?-kérdezte, miközben újból belém markolt.-Nem tudom, te hogy vagy vele de szerintem te szeretnéd, hogy folytassam. A tested nem tudja tagadni.-csókolt a nyakhajlatomba.-nem mondtam semmit, így folytatta... Volna, ha nem kopogtak volna a bejárati ajtón. Villámgyorsan másztam ki Ash öléből és rendeztem el magamon a ruháimat. Ekkor Alex belépett.
-Szia, Mikayla.-intett nekem mosolyogva, majd Ash felé fordulva elkomorodott.-Híreket hoztam.
-Hallgatlak.-mondta rezzenéstelen arccal a szőke.
-Chain találkozót akar. Az Old Jack's-ben vár.-nyögte ki végül.
-Ők egy semleges banda, ugye?-szóltam közbe, miközben leültem az egyik fotelba.
-Igen.-nézett rám Ash.-Akkor és indulok is.-állt fel.
-Nem téged.-szólalt meg Alex.-Kifejezetten Amy-t kérte, hogy menjen. Vele akar beszélni.-vetett rám a pillantását.
-Na még mit nem!-csattant fel a bandavezér.-Nem fogom hagyni, hogy bántsák Amy-t!
-Ugye most csak viccelsz?-néztem rá és a vállánál fogva lenyomtam a kanapéra.-Pontosan tudod, hogy milyen erős vagyok. Ha kell, el tudok bánni velük.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Az akkor van, amikor teljesen egészséges vagy! Most tele vagy sebekkel! Ha akár csak egyet is észrevesznek rajtad, biztos, hogy kicsinálnak!-ellenkezett továbbra is, de nem foglalkoztam vele, bementem a hálóba és átöltöztem. Lekaptam a fekete bőrkabátomat a fogasról és szó nélkül kiléptem a lakásból. Már a lépcső közepén jártam, mikor egy kéz fonódott a csuklóm köré.
-Ennyire nem hiszel bennem, Ash?-kérdeztem hátra se nézve.
-Nem. Ennyire féltelek. Ha történne veled valami, az biztos teljesen kikészítene. Úgyhogy vigyázz magadra. Nagyon.-parancsolt rám, ami inkább hallatszott kérésnek.
-Igenis, főnök.-mondtam kicsit bohókásan, mégis gúnyosan, majd kimentem a háztömb ajtaján a sötét utcára, hogy találkozzak a néger banda fejével egy mellékutcában, egy bárban.
Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy megint későn jött, holott megígértem, hogy haladok vele! De nem nagyon volt időm írni. Már inkább nem ígérek semmit, hogy mikor tudom hozni az új részt, csak annyit, hogy amint tudom, már rakom is ki!
Halálcsók!