Már itt az elején figyelmeztetek mindenkit, hogy k*rva hosszú rész lett!
Ash szemszöge
Amint kijutottunk a teremből, a fegyverraktár felé vettem az irányt, Maxxal a nyomomban. Gyorsan bepötyögtem a kódot és berántottam a férfit is.
-Király ez a hely.-motyogott mögöttem.
-Az. Nekünk meg főleg.-vettem el egy rakat fegyvert. Max is ugyanígy tett. Felszerelkeztünk és indultunk kitörni.
Már az emeleten jártunk, mikor észrevettek minket.
-Vigyázz!-szólt rám az ex-katona és lelőtte a támadókat.
-Köszi. Te húzz innen kifele, én megkeresem Mikaylát!-veregettem meg a vállát és elfutottam arra, amerre sejtettem. Velem szemben egy kisebb csapat közeledett. Mindenkit lelőttem, kivéve egyet, azt csak mozgásképtelenné tettem. Letérdeltem elé.-Hol van Mikayla?
-N-nem tudom, hogy ki ő!-mondta kétségbeesetten. Cöccögtem egyet.
-Amy! Papa Dino lánya! Hol van?!-tartottam a nyakához a fegyver torkolatát.
-Itt van! A folyosón balra fordulsz! Valamelyik szobában lesz a gyengélkedő szárnyban! Ne ölj meg!-könyörgött, de nem hatott meg. Lelőttem és már siettem is a gyengélkedőre.
Minden szobába benyitottam. Már kezdtem elveszteni a reményt, mikor megláttam egy testet az egyik ágyban. Halkan bementem és megnéztem, ki az. Fellélegeztem, ahogy megláttam az arcát.
-Hála Istennek.-sóhajtottam. Kinyitotta a szemét.
-Ash? Mi a francot keresel te itt?-ült fel lassan, így lecsúszott a testéről a paplan. Reflexből takartam volna el a szemem, de a teljes felsőtestét kötés borította.-El kell tűnnöd innen, minél előbb! Ha valaki rájön, hogy itt vagy, neked véged!
-Nem megyek. Nélküled biztos, hogy nem. Gyere, megszökünk erről a helyről!-ragadtam meg az ágyon pihenő kezét és elkezdtem húzni, de hangosan felszisszent, így el is engedtem.
-Nélkülem kell megszöknötök. Csak hátráltatlak titeket. Majd ha felgyógyultam utánatok megyek.-simított az arcomra.-Most pedig húzz innen, mielőtt elkapnak!-lökött az ajtó felé, de még maradtam.
-Ide figyelj. Pihenj sokat, hogy minél előbb begyógyuljanak a sebeid. Tudod fejből Max számát?-csak a fejét rázta.-Picsába.-mindketten elgondolkodtunk, nem sokkal később pedig gonosz mosolyt húzott a szájára.
-Van egy ötletem.-mondta és felkelt. Odament az egyik gyógyszeres szekrényhez és elkezdett benne kutakodni. Végül kivett egy üveget és egy tűt. Megtöltötte a fecskendőt és magába szúrta.
-Mit csinálsz?-kérdeztem, mikor fájdalmasan felsóhajtott.
-Érzéstelenítő. Így nem érzem a fájdalmat. A doki háromszor olyan erősre varrta be a sebeket. Ki fogom bírni. Csak adj fegyvert.-nyújtotta a kezét. Odaadtam neki két pisztolyt.-Köszi.-megnézegette őket.-Fujj, de utálom ezt a modellt.-morgolódott.
-Nekem se a kedvencem, de ez volt a legerősebb.-rántottam vállat.
-Na mindegy. Most kibírom ezzel is.-tette a köpenye zsebébe az egyiket, a másik zsebét pedig telepakolta kötszerrel.-Ezek még jól fognak jönni.-motyogta rámolás közben. Csak mosolyogva figyeltem, ahogy magának mondja, mit kéne elvinni, azzal párhuzamosan pedig teszi el a dolgokat.-Kész. Asszem, minden meg van.
-Oké. De most már tényleg menjünk innen. Nem szeretem ezt a kórház szagot.
-Haladjunk.-lesett ki az ajtón, majd kisomfordált, velem a nyomában.
Már két folyosón is túl voltunk minden probléma nélkül, mikor egy nagy csapat állta az utunkat. Elkezdtük őket ritkítani, de nem úgy tűnt, mintha akár csak egy kicsivel is fogyna a számuk. Én már kezdtem kétségbeesni, hogy nem jutunk ki élve, mikor a tömeg másik oldalán több gépfegyver is felkerepelt. Mikor a hullafal leomlott, ismerős arcok álltak előttünk.
-Gyertek, haladjunk!-kiáltott ránk Alex. Mi gyorsan kapcsoltunk és siettünk a kis csapat után.
-Hova megyünk?-kérdeztem, ahogy Ash mellett futottam, legelöl.
-A mélygarázsba. Ott vannak az autók. Azzal fogunk meglépni.-jelentette. Elvigyorodtam.
-A többi kocsit, ugye szétverjük?-néztem a szőkére.
-Naná.-nevetett fel futás közben. Én is elkezdtem kacagni, de azonnal az oldalamhoz kaptam.-Minden oké?-lassított egy kicsit.
-Persze, csak még nem hatott az érzéstelenítő.-vigyorogtam a fiúra. Gyorsan összeszedtem magam. Éppen nyomták volna meg a lift hívógombját, mikor rájuk kellett kiáltanom.-Barmok! Ne nyomjátok meg! Azt látják a vezérlőben!
-Irány a lépcső! Mindenki!-találta meg a vezető énjét Ash.
Mentünk lefele a lépcsőn, mikor két fordulóval lejjebb megláttam egy embert. A fegyvere egyenesen Alexre szegeződött.
-Vigyázz!-löktem el, így csak a barna haját metszette meg a közöttünk elsüvítő golyó. Sing azonnal reagált és lelőtte.-Jól vagy?
-Igen. Köszi, Mikayla.-mászott le a falról, aminek véletlenül nekilöktem.
-Haladjunk! Már nincs sok!-szólt hátra Aslan.
Az utolsó fokokon is leérve megpillantottunk a sok csodaszép kocsit. A szívem sajdult bele, mikor egy vascsövet felkapva odamentem az egyik kocsihoz.
-Jaaaj, basszus, muszáj?-hallottam meg Sharky hangját.
-Van egy ötletem! Sarky! Van egy bicskád?-kérdeztem a fiútól.
-Van. Tessék!-dobta felém. Elkapva a kést felnyitottam a motorháztetőt és elvágtam a létező összes vezetéket a motorban.-Így. A kaszni legalább nem sérül.-tettem csípőre a kezem elégedetten, de ekkor Ash egy hatalmasat csapott a BMV tetejére.-Na! Ezt miért kellett?
-A motort meg tudják javítani. Az egész kocsit nehezebb.-válaszolt egyszerűen.
-Ahj. Oké.-néztem rá csalódottan, majd elkezdtem én is pusztítani.
Pár perc múlva már csak néhány volt hátra.
-Amy! A tied hány személyes?-nézett rám Ash.
-Honnan tudod, hogy egyáltalán van itt kocsim?-húztam fel a szemöldököm.
-Dino mindegyik kocsiját engedte vezetni, kivéve egyet. De már nem emlékszem, melyik volt az.-rántott vállat.
-Így már értem. Amúgy egy fekete kocsit kaptam.
-Pontosabb infó?-csatlakozott be a beszélgetésbe Sing.
-Ott az.-mutattam a sarokban álló fekete szépségre.
-Tyű. Szép.-bólintott elismerően a kínai.
-Ugye? Régebben belógtam ide és elvittem egy körre, hogy lássam, mennyit visz. Nem semmi sebessége van.-csevegtem. Még mondtam volna tovább, de megzavartak.
-Indulnunk kell! Már hallom őket!-kiáltotta Greg.
-Jól van! Még van két kocsi, amit szét kell zúznunk! A többi hármat elkötjük! Az a három a range rover, az én piros porschém és Amy fekete angyala! A kínaiak elviszik a rovert! Induljatok, Sing! Én kihozom Shortert! Amy, te Alexékkel mész!-már indult volna, de elkaptam a karját.
-Én is megyek. Shorter miattam van ekkora szarban. Nem fogom bosszú nélkül hagyni!-mondtam és levágtam a hátáról az egyik gépfegyvert. Ash csak bólintott egyet sóhajtva.-Én is így gondoltam. Alex! A kulcs benne van! Vidd el az angyalt!-fordultam hátra, majd siettem a szőke után.
-Nem fogom védeni azt a formás kis segged, azt most megmondom!-jelentette ki mérgesen Ash.
-Tudod, mi a vicc? Hogy Dino megölné azt, aki engem kinyír. Le se szar, de hallottam a parancsot, miszerint élve kellünk neki.-vigyorogtam.-Erre! Itt rövidebb!-fordultam be az egyik sarkon, de ellenségbe botlottunk.-Már csak ez hiányzott!
-Úgy volt, hogy ez a rövidebb, Miki!-rántotta elő a gépfegyverét Ash és elkezdett kaszabolni vele.-Baszd meg az ötleteidet!
-Mert rövidebb is! Már ha szabad!-kezdett az én pisztolyom is kerepelni. Átugrottuk a hullahegyet és siettünk a laborba.
-Csak jól legyen.-imádkozott a mellettem futó.
-Nem tudom garantálni. Az a seggfej bármire képes.-morogtam.
Lendületből rúgtam be a nehéz fémajtót. A lépcső aljában ott állt Abraham professzor és éppen felfelé akart menni. Ezt megelőzendő előrántottam Sharky kését és egyenesen a férfi combjába dobtam.
-Imádlak, Sharky! Te is tudod, milyen késsel lehet jól dobálózni.-meztelen talpam kis csattanással ért földet minden egyes lépésemnél.-Hol van Shorter Wong?!
-S-sajnálom! Nem volt elég mintánk a Banánhalról! Muszáj volt!-védekezett rögtön a prof.
-Mi a francról beszélsz te?! Válaszolj rendesen! Hol van?!-lépett mellém a szőke. Hirtelen megcsapott a vér és csontszag keveréke. Halálra vált arccal néztem körbe.
-Ash..... Nézd.....-mutattam a terem belseje felé.
-Mi van?-nézett oda bosszúsan, de egy pillanattal később kiesett a nehéz fegyver a kezéből, amit eddig Abrahamre szegezett. Összecsuklott és fájdalmasan ordítani kezdett.
-HOGY TEHETTED?!-rúgtam hason a férfit minden erőmmel, aki erre nekicsapódott a tőle fél méterre lévő falba.
-Sajnálom! Kellett minta! Ne ölj meg! Könyörül~-nem tudta befejezni, mert beleeresztettem a teljes tárat, ezzel szitává lyuggatva. Ezután és is zokogásba kezdtem.
-Mikayla. Hozd ide azt a kanna benzint.-állt fel egy perc múlva Ash.
-Mit...-kezdtem.
-HOZD A BENZINT!-ordított rám. Felálltam és szipogások közepette odavittem neki. Ő kilocsolta az egész helységben.-Itt a cipője. Ne vágd meg a talpadat.-nyújtotta felém. Elfogadtam és felhúztam a lábamra.-Ezt fogd meg.-nyomta a Shorty napszemüvegét.-Most pedig add ide a gyújtódat.-tartotta ki a kezét. Könnyeim elapadtak, hogy rájöttem, mit akar csinálni.
-Ash, én.... Én.....-kezdtem túl szaporán venni a levegőt és már hangosan ziháltam, torkomra és mellkasomra szorítva a kezeimet, ahogy próbáltam ellenállni a fuldoklásnak.
-Hé. Amy. Nézz rám, kérlek!-a fiú hangja nyugodt volt. Ráemeltem könnyben úszó tekintetemet.-Nyugodj meg. Itt vagyok. Semmi baj. Mély levegő.-nyugtatott. Lassan alábbhagyott a hiperventillációm.-Nézd. Így lesz neki a legjobb. Higgy nekem. Ő sem akarna kísérleti patkány lenni. Jó?-bólintottam.-Kérlek. Add ide az öngyújtódat.-remegő kézzel kivettem a karomon lévő egyik vastagabb kötés alól a kis tárgyat és a kezébe tettem.-Várj meg az ajtó mögött. Két perc és megyek.-nyomott puszit a homlokomra.
-Így lesz a legjobb.-motyogtam inkább csak magamnak és felszaladtam a lépcsőn. Kiléptem az ajtón és lekuporodtam a falhoz. Hirtelen a lángok felvillantak a kerek ablak mögött és Ash kijött a helységből.
-Gyere.-fogta meg a kezem és felhúzott.-Siessünk. Pár perc múlva ez a hely a levegőbe fog repülni.-kezdett el futni, magával húzva engem is.
Leszaladtunk a mélygarázsba. Ott Ash beült a kocsijába.
-Nyisd fel a garázsajtót. Haladósan! Miután megnyomtad a gombot, gyere vissza és szállj be!-utasított. Azonnal odaszaladtam a vezérlőpulthoz és megnyomtam rajta egy gombot, amitől a hatalmas vasajtó megmozdult és elkezdett felemelkedni.
-Taposs bele!-ugrottam be az anyósülésre. A szőke tövig nyomta a gázt. Olyan sebességgel lőttünk ki, amilyet már rég tapasztaltam. Alig értünk ki a birtokról, a ház felől hatalmas robbanást hallottunk.
-Na, most érte el a tű a fegyverraktárat. Volt ott két ládányi robbanószer.-mondta bohókásan Ash. Nem szóltam semmit, csak hümmögtem egyet egyetértően.
Mikor megérkeztünk a házhoz, ahol az ismerős autókat láttuk, már reggel volt. Kiszálltam és elindultam megnézni az angyalomat. A birtok kapuja ki volt törve. Ha ezek a barmok az én szépségemmel mentek át a kerítésen, én esküszöm, hogy....-a gondolatot befejezni nem volt időm, mert a kocsim orrához értem.
-Gyere már, Miki!-szólt rám Ash mérgesen.
-Megyek!-mordultam vissza és mellé futottam.
Lassan lépkedtünk fel a lépcsőkön. Még éjszaka toltam magamba az érzéstelenítőt. Az nem hat ilyen sokáig. Ez furcsa.-gondolkodtam. Az előttem haladó szőke hirtelen feltartotta a kezét és megállt. Így tettem én is. Előhúzta a fegyverét, én pedig követtem a példáját. Magához intett. Halkan mellésétáltam.
-Három.... Kettő......-kezdett el számolni. Mikor viszont az egyhez ért volna, azt nem mondta ki, csak berúgta az ajtót és belépve feltartotta a pisztolyát. Én hasonlóan néztem ki, csak tükrözött mozgással. Mikor megláttam, hogy a srácok ülnek a dohányzóasztal körül és mindenki minket bámul, leeresztettem a pisztolyt és hangosan kifújtam a levegőt.
-Jaj, de jó, hogy ti vagytok azok. Már komolyan inkább magamba eresztettem volna golyót, ha még valaki itt van Golzine emberei közül.-mosolyogtam a fiúkra. Kikötöttem a kimonóhoz hasonló köpenyem madzagját, mire az összes eltakarta a szemeit, vagy udvarias módon elfordult. Felnevettem.-Nem szükséges, van rajtam póló, különben sincs olyan rész az egész felsőtestemen, ahol ne lenne kötés.-rántottam vállat, miközben a bejárat melletti fogasra akasztottam a köpenyt.
-Ez alól a melleid se kivételek?-kérdezte Sharky. Pattogott az ér a nyakamon, de egész nyugodtan válaszoltam.
-Igen, a melleim is be vannak kötve.-jelentettem ki rángatózó szemöldökkel.-Még egy ilyen kérdés és a kérdező ki lesz herélve, érthető voltam?-.mosolyodtam el betegen. Csak fehér arccal bólogattak.-Nagyon helyes.-mondtam és célba vettem a legközelebbi ülőhelyet, mikor hirtelen az összes sebembe egyszerre nyílalt az égető érzés. Fájdalmasan nyögve egyet összeestem és azokat kezdtem el fogni, amik a legjobban fájtak.
-Mikayla!-kapott utánam Alex.-Mi van veled?! Az előbb még semmi bajod nem volt!-nem tudtam válaszolni. Könnyeim lassan csordultak le az arcomon, csukott szemeimen keresztül is.
-Kiment belőle az érzéstelenítő és az adrenalin is.-hallottam Ash hangját.-Nem csoda, hogy ilyen állapotban van. Annak örüljünk, hogy nem szakadt fel egyik sebe sem. Figyelj rám, Amy. Meg foglak emelni, oké? Bírd ki. Csak pár másodperc lesz.-bólintottam és lélekben felkészültem a lehetetlenre. Éreztem, hogy a lapockám és a lábam alá csúsztatja a kezét.-Emellek.-szólt és elemelkedtem a padlóról. Meghúzódtak a varratok a hátamon, én pedig halkan felsikítottam a fájdalomtól.-Csak még egy kicsit bírd. Itt vagyunk.-tett le valószínűleg egy ágyra. A puha anyag jól esett a bőrömnek. Nagy sóhajtással fogadtam a matracot és lassan résnyire nyitottam a szemem.
-Köszönöm.-mondtam halkan. Nagyon lassan felültem. Ekkor már mindenki bent volt a szobában.-Greg, hozd ide a köpenyemet. Benne vannak a cuccok, amik kellenek.-néztem a nagydarab fiúra. Az bólintva kiment, pár másodperc elteltével pedig visszatért a kért ruhadarabbal.-Köszi.-vettem el tőle. Kihalásztam belőle egy fecskendőt és az egyik üvegcsét és megint elzsibbasztottam magam.-Ash, ülj le az ágy szélére.-utasítottam. Még nem hatott a gyógyszer, így nagyon óvatosan mozogtam.
-Minek?-húzta fel a szemöldökét.
-Ülj már le!-szóltam rá erélyesebben.-A többieknek meg huzat van. Hozzatok valami kaját a boltból, vagy valami. Én éhes vagyok.
-Ez nem hülyeség.-mondta kicsit halkan a szőke.-Hallottátok! Kifelé!-a fiúk úgy mentek ki a szobából, mint a kisnyulak, maguk után pedig bezárták az ajtót.-Mit akarsz?
-Inkább kussolj és maradj veszteg.-csitítottam morcosan és elkezdtem levágni az inge maradékát, de ellökött. Nagy csattanással értem földet és éreztem, hogy a bőröm nem tartotta meg a varratokat a hátamon és felszakadtak.
-Megvesztél?!-kiabált rám.-Mit képzelsz magadról, te kis fattyú?!-teljesen kikelt magából.-Hagytalak volna inkább ott, hogy te is belesüllyedj abba a mocsokba, mint az a szemétláda apád! Álnok kígyó! Rászedtél, mi?! Azt hitted, hogy megbízok benned, igaz?! Kis szu~-nem hagytam, hogy végigmondja, amit a fejemhez akart vágni, felkeltem a padlóról és egy hatalmasat lekevertem neki, amitől a torkán akadt a szó.
-Kussolj el. Én csak be akartam kötni a sebeidet, de ha így állunk, akkor oldd meg, úgy, ahogy akarod. De én nem fogok segíteni. Inkább örülnél, hogy valaki még melletted marad. De ahogy gondolod.-a hangomból nem hallatszott, de a sírás határán voltam és nem csak a hátamon lévő, vérző seb miatt. Minden egyes szava egyre jobban összetörte a lelkemet.-Tch. Mit vadmacska? Csak egy kóbor jószág, aki nem képes elfogadni semmit. Így hamar el fog csapni az autó, kiscica.-mondtam gúnnyal teli hangon, majd a kötszerrel teli köpenyt felvéve, magabiztos léptekkel mentem ki a szobából, magam után becsukva az ajtót. Kint az fogadott, amire számítottam. Mindenki dermedten nézett rám. Nagyot sóhajtva leültem a legközelebbi fotelbe és felhúzva a lábaimat a térdemre hajtottam a fejem. Hallottam, hogy valaki mély levegőt vesz.
-Mi történt, Shad?-de régen hallottam már ezt a nevet. Csak a fejem ráztam.
-Semmi, Alex. Nincs semmi.-mondtam rá se pillantva.-Kérlek, ne hívj többször így. Már nem vagyok árnyék. Többé már nem.
-Miről beszélsz, Mikayla?-legalább eleget tett a kérésemnek.-Milyen árnyék?-végre ráemeltem a tekintetem.
-Régen, még amikor a birtokon voltam, ők hívtak így, mert nagyon csendesen jártam. Shadow Girl. Túl hosszúnak találtam és innen jött a Shad G. név. De már nem vagyok árnyék. Már nem tudok eltűnni. Tudják, hogy Golzine rég halottnak hitt lánya életben van.-motyogtam magam elé.
-Akkor igaz? Igaz, amit Ash mondott neked odabent?-guggolt le a fotelom elé és a térdemre tette a kezét.
-Szemen szedett hazugság. De megértem a reakcióját. Hiszen miattam halt meg a legjobb barátja. Nem gondoltam Shorterre, pedig ki tudtam volna menteni őt is.-könnybe lábadtak a szemeim és ugyanolyan néma sírásba kezdtem, mint Dawson professzor irodájában.
-Hiszek neked. Tudom, hogy nem tehetsz róla, hogy oda születtél.-simította le Alex a könnyeimet.-Ne sírj.-ölelt meg, de rögtön el is engedte a hátamat. A keze csupa vér volt.
-El kéne látni.-motyogtam.
-Na igen, de te vagy az egyetlen lány az egész csapatban.-mondta Sharky.
-Leszarom. Melyik tud sebet varrni?-néztem végig rajtuk. Mindegyik a füle hegyéig elpirult.-Ne legyetek már ennyire nyulak! Ha ti nem, akkor majd megyek Dr. Meredithhez! Csak az utat mondjátok meg.-tettem karba a kezemet. Alex felmordult, majd paprikavörös fejjel elém lépett. Egyik kezével megragadta a köpenyem, másikkal a kezemet és behúzott az egyik szobába. Felkapcsolta a villanyt, így elém tárult a igencsak szegényes fürdőszoba.
-Ülj le arra a sámlira. Vigyázz, könnyen szétesik.-mutatott a hokedlira. Óvatosan ráültem.
-Biztonságos ez?kérdeztem fél szemmel a fiút nézve.
-Nem.-mondta tömören, majd megköszörülte a torkát.-V-vedd le a pó-pólód.-kért meg kissé dadogva. Csak felnevettem és lassú mozdulatokkal levettem a felsőmet, vigyázva az összes többi sebemre.-Csodálom, hogy még magadnál vagy. Sok vért veszthettél. A hátadon lévő kötésnek majdnem a teljes egésze tocsog a vérben.-vizsgálta a hátamat.-Na jó, essünk túl rajta.-sóhajtott és leszedte a kapcsokat a fásli végéről. Letekerte.-Ha egy mód van rá, ne fordulj meg.-szólt rám.
-Hidd el, nem volt szándékomban.-mondtam enyhe pírral az arcomon, miközben szorosan a mellkasom előtt tartottam a kezeimet.
-Jól láttam, hogy zsibbasztót nyomtál magadba?-kérdezte kipakolva a zsebeimből.
-Igen. Így legalább tudok mozogni anélkül, hogy meghülyülnék.-helyeseltem.
-Oké. Akkor nem kell aggódnom amiatt, hogy fájni fog, igaz?
-Pontosan. Csak varrd be erősen és kösd vissza.-utasítottam Alexet.
Nagyjából tíz perc múlva steril gézzel a mellkasomon jöttem ki a fürdőből, mögöttem pedig Alex fogta a vérző orrát.
-Mi történt veled, Alex?-kérdezte Sharky.
-Egyik az, hogy mikor öltözött vissza, pont megláttam a tükörben, másik az, hogy mikor észrevette, hogy nézem, még orrba is vert.-magyarázott orrhangon.
-Ez van. Kellett neked stírölni.-rántottam vállat durcásan.
-Már mondtam, hogy sajnálom!-hadonászott a szabad kezével.
-Én meg mondtam, hogy megbocsátok, de még egy ilyen és te is lány leszel!-szóltam vissza. Egy pár másodpercig gyilkosan meredtünk egymásra, de nem sokkal később kitört belőlünk a hangos röhögés.
-Kac kac kukac.-hallottunk egy mérges hangot, mire azonnal elhallgattunk. A hang tulajdonosára néztem.
-Ó, a kóbor macska jött levadászni az ártatlan kígyót?-kérdeztem szarkasztikusan. Nem reagált semmit, csak odalépett elém.
-Tudunk beszélni?-nézett rám,utána hátra, a mögöttem összegyűlt fiúk felé, majd megint vissza rám.-Négyszemközt.-csendben bólintottam. Követtem, egészen fel a tetőre.
-Nos? Minek kellett idáig feljönni?-kérdeztem felé lépve. Ő a tető szélén állt. Hirtelen megragadta a torkomat és kilökött a párkány legszélére, a felsőtestem már az alattunk lévő utca fölött volt. Megfogtam a csuklóját és tartottam magam. Nem mutattam ki, de nagyon féltem.-Hát ezért? Most meg fogsz ölni? Aslan.-mondtam nehézkesen és gúnyosan rávigyorogtam.-A fiúk egyből tudni fogják, hogy te voltál az, aki lelökött. Ennek-szorítottam jobban a csuklóját-meg fog látszani a nyoma.-nevettem fel keserűen.-Ha kinyírsz, azzal nem lesz jobb. Legalábbis neked nem. De Golzine talán még örülni is fog. Ő soha nem is akart engem.-ráztam a fejem töredezetten.-Ha most elengedsz, azzal nem leszel jobb, mint az apám.-tekintetemet az övébe fúrtam. Nem sokáig bírta, visszarántott a biztonságba és elengedett. Térdre rogytam és a nyakamat dörzsölve, köhögések között kaptam levegőért.
-.....álom....-hallottam egy suttogást, mire felkaptam a fejem.
-Mondtál valamit?-kérdeztem értetlenül.
-Sajnálom.-csak állt ott előttem. Néztem az arcát, mikor valami rácsöppent az orromra. Az ő könnyei voltak azok.-Sajnálom..... Elvakított az, hogy ki vagy és nem láttam azt, hogy VALÓJÁBAN ki vagy...-sírt halkan. Lassan felkeltem és megöleltem.-Szeretlek és mégis.... Mégis utállak.-suttogta a vállamba, miközben szorosan magához húzott.-Akkora egy marha vagyok.
-Ezt aláírom.-kuncogtam.
-Lehetne, hogy csak két percig nem inzultálsz?-morgott. Beletörődően sóhajtottam és hagytam, hogy Ash kisírja magát a vállamon.
-Jobban vagy?-kérdeztem, mikor már csak egy kicsit szipogott. Nem mondott semmit, csak lassan bólintott. Hirtelen éreztem, hogy valami hozzáér a nyakamhoz, mire végigfutott rajtam a kellemesebb fajta hideg.-A-ash.... Mit csinálsz?-simítottam a fejére. Még mindig néma maradt, de most már elkezdett hátrálni velem. Jézusom, mi az Isten ütött belé?!
Na hellóka! Tudom, rettenet régen volt rész, nagyon sajnálom! De hirtelen nem volt ötletem. Bocsánatot kérek! Na, mindegy, nem is untatlak tovább titeket!
Halálcsók!