Egy pár perce lehettünk kikötözve, mikor Mikayla belépett az egyik oldali ajtón. Arra számítottam, hogy majd felmegy a többiekhez, de nem. Lent maradt. Leült az egyik engem tartó gerendához, felhúzta a lábait, átkulcsolta őket és a térdeire hajtotta a fejét. Motyogott valamit.
-Így nem értem.-néztem rá. Felemelte a fejét.
-Sajnálom.-mondta még mindig halkan.-Nem tehettem mást. Rögtön megölték volna.-felállt eddigi helyéről. Nem mert rám nézni.
-Miről beszélsz? Te tudod, hogy hol van Shorter?-ahogy kimondtam a nevet, a lánynak megrándult a szája.-Tudom, hogy tudod. Mondd el!-ekkor kinyílt egy másik ajtó és az emlegetett személy lépett be rajta. Teljesen le volt strapálva.-Shorter!-megörültem, hogy látszólag jól van. Sajnos ez csak a látszat volt.
Ahogy meglátta a mellettem álló Mikit, ijedten felkiáltott és hátra is esett.
-Mit tettetek vele?!-kérdeztem dühösen. Arthur odadobott a két barátomnak egy-egy kést.
-Shorter, ha szabad akarsz lenni, öld meg!-kiáltott le az erkélyről.-Te meg védd meg magad!-nézett itt az egyetlen nőre. Mindketten lehajoltak és felvették a fegyvereiket. Amy felhasította a szoknyáját, hogy jobban tudjon mozogni, de a magassarkú még mindig visszafogta.
Amy szemszöge
A szoknyával együtt a bőröm is felhasadt. Éreztem a fájdalmat, de nem foglalkoztam vele. Éppen léptem volna ki a cipőmből is, de arra már nem maradt időm. A megzavarodott kínai nekem támadt, alig tudtam kikerülni, így konkrétan kiugrottam a lábbelimből, a szilánkokkal teletűzdelt talajra. Nem. Még nem. Előbb el kell hitetni mindenkivel. kattogott az agyam, így nem vettem észre a következő támadást. A penge telibe elkapta a bal felkaromat. Fájdalmas, halk kiáltás szakadt ki belőlem. Kitértem az újabb csapás elől és nem mélyen, de belevágtam Shorter oldalába.
-Sajnálom.-suttogtam.
Ez így ment még jó ideig. Én már nagyon fáradt voltam, tele ment a talpam szilánkokkal a padlóból és sok sebem is volt már. A fiún is voltak sérülések, de csak felületiek.
-Wong! Fejezd ezt be!-hallottam meg Fredderick hangját a páholyból. A felszólított új erőre kapva szaladt nekem. Már alig volt erőm, a falnak támaszkodtam, hogy ne essek össze. a tarajos pont szúrt volna, de egy hang megállította benne.
-Shorter!-Ash már lassan zokogott a láncok fogságában. Kínai barátunk lassan lépkedett felé.
-Ash.... Én ezt.... Ezt nem bírom.... Szabadíts meg! Kérlek!-könyörgött barátjának Shorty. Nekem is megeredtek a könnyeim.
-Hé! Én vagyok az ellenfeled!-fordítottam magam felé a fiút.
Megint felkiáltott ijedtében, de aztán meglendítette a kést a kezében. Az arcom eltorzult, felnyögtem. A penge tövig a hasamban volt. Lassan rendeztem a vonásaimat és bágyadtan elmosolyodtam átölelve támadóm nyakát.
-S....sajnálom..... Csak í-így tudtalak megmenteni.....-suttogtam a fülébe és ezzel a mondattal minden erőm elhagyott.
Shorter szemszöge
Tudtam, mit csinálok. Nem akartam, de a testem nem engedelmeskedett nekem. Egy idő után mer semmit se tudtam tenni a drog ellen. Már nem láttam semmit. Csak azt tudtam, hogy mozgok.
Ahogy magamhoz tértem, éreztem, hogy valami van a nyakamon. Odanyúltam és egy kezet éreztem. Levettem onnan. Valami puffant a földön. Lenéztem és Mikaylát láttam. Egyre növekvő vértócsában feküdt. Minden egyből leesett. Könnyeim utat törtek maguknak és a lány mellé térdre estem.
-Miki..... Mikayla, kelj fel!-simogattam szőke haját, de nem mozdult. Felemeltem a fejét és az ölembe fektettem.-Kérlek..... Kérlek, ne csináld ezt!-elkezdtem szorítani a hasán lévő vágást, ahonnan ömlött a vére. Ez a tettem hatásosnak bizonyult, mert lassan alábbhagyott a vérzés. Lassan kinyitotta a szemeit, de csak résnyire.
-Shorter..... Jól vagy?-kérdezte suttogva.
-Jól vagyok.-zokogtam fel.
-Vicces..... azt hittem, nem fog sikerülni.-nevetett fel erőtlenül.
-Ez így unalmas. Azt hittem, jobb lesz.-mondta Arthur.
-V alaki vigye a lányomat a dokihoz és hozzák rendbe! A kínaival csináljanak, amit akarnak!-adta ki az utasításokat Dino. Bejött három ember. Egy lefogott engem, a másik kettő pedig elvitte a lányt.
-Hova visznek?!-vergődtem.
-Nyugalom.-vigyorgott a fogva tartóm.-Nem fog fájni.-megállt bennem a vér.
Amy szemszöge
Egy ágyon ébredtem, nyakig kötésben. Ahogy felültem, a hasamba fájdalom nyílalt.
-Tényleg, hiszen leszúrtak.-motyogtam magam elé, mikor rájöttem, hogy mi is történt. Lassan mozogtam. Felálltam és felvettem egy köpenyt, ami ott volt a székem háttámláján. Ki kell szabadítanom Ashéket!
Mikor kijutottam a szobámból, Yau-Si, avagy Yut-Lung állt előttem. Gyorsan hátraléptem, de meg s bántam egyből, mert meghúzódott a seb. Felszisszenve odakaptam a kezem. Elestem volna, de a kínai kígyó megtartott.
-Ne olyan hirtelen. Könnyen felszakadhat a seb.-csitított.
-Mi a fenét keresel itt?-kérdeztem nyöszörögve.
-Jöttem megnézni, hogy vagy.-segített fel függőlegesbe.
-Amint látod, már magamnál vagyok. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van.-löktem el és elindultam a kivégző terem irányába.
-Várj!-kiáltott utánam.-Erre szükséged lehet.-nyújtott felém egy kulcsot.
-Köszi-mondtam, miközben kikaptam a kezéből. Amilyen gyorsan csak lehet, lebotorkáltam az alagsorba.
Mikor benyitottam, szörnyű látvány fogadott. Ash még mindig meg volt láncolva, de teljesen összeverték. Odamentem hozzá és elkezdtem ébresztgetni.
-Ash. Ash, ébredj!-szólongattam, mire lassan magához tért.
-Mikayla.... Mit keresel itt?-kérdezte halkan. Ekkor láthatta meg az egész felsőtestemet beterítő kötéseket, mert kicsit kikerekedett a szeme.-Ide figyelj, vissza kell menned és meg kell keresned a dokit. Ha ilyen tempóban ázik át a fásli, nem valószínű, hogy túléled.
-Leszarom. Meg foglak menteni. Mindkettőtöket.-néztem a smaragd szemekbe. Hirtelen lépteket hallottam meg.-Ez a kulcs nyitja a bilincseket. Az összeset.-mutattam neki és betettem a zsebébe.-Sok sikert.-öleltem meg és amennyire csak tudtam, kiszaladtam a teremből.
Mikor biztonságban voltam, neki támaszkodva a falnak álltam meg pihenni. Kicsit megemeltem a köntös mellkasát.
-És igaza volt.-néztem a teljesen tocsogósra ázott kötéseimet.-El kell jutnom Dr. Alvarezhez, hogy rendbe tegye.-indultam meg. Éppen, hogy kihúztam a doktornő szobájáig, mert amint bekopogtam, a lábaim felmondták a szolgálatot.
-Ki az?-szólt ki. Tovább kopogtattam, nem volt erőm felállni és bemenni.-Tessék befáradni!-hallottam a hangján, hogy ideges, így próbáltam válaszolni.
-Amy vagyok.-mondtam félhangosan, mert másra már nem futotta. Alig láttam már a vérveszteségtől.
-Gyere be, Amy!-szólt ki, de csak püföltem az ajtót, egyre gyengébben.-Nem tetszik ez nekem.-hallottam, ahogy felkel a székből és elindul az ajtó felé. Mikor kinyitotta, majdnem beestem, de időben megfogott.-Mi a fene történt veled?-a válaszadásra már nem voltam képes. Már semmit sem láttam. Éreztem, hogy a hátamra fordít.-Édes Istenem!-kiáltott fel. Léptek zaja hallatszott.
-Mi történt, doki?-kérdezte egy férfi hang. Ismerős volt. Túl ismerős.
-Brandon, ne csak állj ott, hanem gyere és segíts! Ha nem haladunk, a kis védenced lazán elvérzik!-felemeltek a padlóról, de azt már nem éreztem, mikor letettek. Elragadott a végtelen, jótékony sötétség.
Ash szemszöge
Miután Amy kiment, megint egyedül maradtam. Max aludt. Nagyjából negyed óra telhetett el, mikor egy ismerős ember futott át a termen.
-Dylan!-szólítottam meg, mire megállt.-Mi történt? Mit keresel itt?-kérdezgettem.
-Végig Dinonak dolgoztunk. Brandon is. De nem vitt rá minket a lélek, hogy beköpjünk titeket.-vakarta a tarkóját.
-Mire ez a nagy rohanás?-faggattam továbbra is.
-Amy hatalmas pácban van. Nincs több 0- vér raktáron, ami neki kellene. Nekem pedig olyan van. Szóval most mennem kell.-ezzel a végszóval távozott. Ki kell szabadulnom innen! Minél előbb!
Elkezdtem lengetni magamat, mint egy hintán. Nem sokkal később már elkezdett csörögni a lánc is, én pedig lassan, de biztosan elértem azt a sebességet, hogy átforduljak. Mikor ez megtörtént, megkapaszkodtam a keresztgerendán és felmásztam a tetejére. Ekkor kelt fel Max is.
-Végre ébren, mi?-nyitottam ki a bilincseket.
-Honnan van neked kulcsod?-kérdezte, miközben őt is kiszabadítottam.
-Berepült egy bukott angyal és odaadta.-szórakoztam. Értetlenül meredt rám.
-Minden oké?-kérdezte.
-Áh, hagyjuk. Majd elmondom. De most ki kell szabadulnunk innen. Amy is jön, de ő már húzósabb lesz, hogy túléli-e.-morogtam. Kérlek, Amy! Tarts még ki egy kicsit!
Na, Hellóka! Itt is lennék az új résszel! Amint olvashattátok, felfedtem a mi egyetlen G.-nk mocskos kis titkát. Kommentben írjátok le, ti számítottatok-e erre? Kíváncsi vagyok! De én egyenlőre ennyi lettem volna!
Halálcsók!