❤ Szép napot, Lads! ❤
Meg is hoztam nektek a nyolcvankettedik fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, még akkor is, ha ez egy laposabb rész lett. Kérlek ne haragudjatok, a jövőben jobban fogok igyekezni :( ❤
Nagyon szépen köszönöm a több mint 182 ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet! Csodálatosak vagytok! ❤
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤
Little fear: Kis félelem
Rose Davis~
Halkan kopogtam a pince vasajtaján ami mögött Newt laborja volt. Tisztában voltam vele, hogy a férfi nem tartózkodott ott lent, csak a bátyám, aki már napok óta kotyvasztott valamit, pontosan úgy, mintha egy boszorkány lett volna. Igaz, hatalmas üst és békanyelv nem, de más furcsaságok gyakran felbukkantak ott. Fogalmam sem volt, hogy Newt illetve Scott hogyan tudta összehordani mindazt ami odabent megtalálható volt, mindössze egyetlen hónap alatt.
-Gyere csak!-hallottam a választ, nemsokkal ezután pedig már be is léptem a sötét helyiségbe, amit a lámpák fénye egészen szépen láthatóvá tett-Mi járatban idelent?-kérdezte Scott mosolyogva, miközben mellé léptem. Láttam, ahogyan porokat kevert össze, és öntött egy üvegcsébe.
-Gondoltam megnézem, hogy mit csinálsz már itt órák óta.-rántottam vállat, de nem viszonoztam mosolyát. Összevonta a szemöldökét, és folytatta az eddigi cselekedetét.
-Nem inkább arra voltál kíváncsi, hogy milyen hatással van rám a telihold?-sandított rám szeme sarkából. Összepréseltem az ajkaimat, ezután pedig megfogtam neki az egyik üveget, amibe színes folyadékot öntött.
-Túl jól ismersz.-húztam el a számat, majd mély levegőt vettem-A farkasok már elhagyták a házat, csak ti maradtatok itt Harry-vel. Dawn a szobájában van, és valószínűleg azon imádkozik, hogy Niall ne öljön meg senkit... sőt inkább, hogy egyikőjük se tegyen hasonló dolgot.-kerestem a szavakat, miközben az ujjammal babráltam.
-Arra akarsz kilyukadni, hogy én mit fogok tenni, ha éppen túl erős lesz a Hold vonzása?-tette le a kezében tartott tálat. Lehajtottam a fejemet.
-Nem pontosan, én csak...
-Nem kell aggódnod, van egy biztos pontom, ami miatt nem fogok átváltozni, éppen úgy, ahogy az összes farkasnak, de nem akartak kockáztatni, főleg nem azért, mert most itt van Elijah. Ha engem kérdezel, valószínűleg a kocsijukban ülnek, és arra várnak, hogy végre felkeljen a Nap és hazajöhessenek.-fonta össze maga előtt kezeit.
-Nem kértem, hogy menjenek el.-ingattam meg a fejemet-Te is tudod, hogy szerettem volna ha itt maradnak, főleg azért, mert ha történik valami Elijah-val akkor segíteni tudnak.-tártam szét a karjaimat-Scott én... nem bírnám ki, ha minden egyes teliholdnál azon kellene aggódnom, hogy a fiam kárt tesz magában, vagy másban.-gyűltek könnyek a szemeimbe-Mi van, ha átváltozik? Nagyon apró még és...
-Rose.-szólított halkan, majd közelebb lépett, és magához ölelt-Nem kell félned attól, hogy valami baj történik vele. Mi itt vagyunk Harry-vel, a következő hónapban pedig már az összes farkas itt lesz, hogy segítsünk.-próbált meg megnyugtatni-Elijah nem fog átváltozni, ahogyan te is mondtad, túl kicsi hozzá. Ezt leszámítva pedig csak félig természetfeletti, ha a Hold hatással is van rá, akkor is csak annyira fog átalakulni, amennyire Harry vagy én, esetleg Newt. Ha bemész a szobátokba, nem fog az ágyban várni egy farkaskölyök.-mosolyodott el a végére, majd letörölte a könnycseppet, ami éppen az arcomon szántott végig, majd elengedett-És ha megnyugtat, akkor most azon dolgozom, hogy ez egyszer se fordulhasson elő, se vele se mással.-intett a munkaasztala felé.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem, közben pedig megtöröltem a szemeim és megpróbáltam megnyugodni.
-Úgy, hogy elgondolkodtam a szavaidon. Tényleg igazad lehet azzal kapcsolatban, hogyha nektek sikerült átváltoztatnotok, akkor sikerülhet kitalálnom egy ellenszert, aminek a segítségével már nem kell attól félnünk, hogy ismét átalakulok. Mondjuk, a kivitelezése még folyamatban van.-húzta el a száját, miközben a rendetlenségre nézett ami az asztalán terül el.
-Menni fog.-tettem vállára a kezemet, majd megköszöntem a nyugtató szavait, és még váltottunk néhány szót, ezek után pedig visszamentem a házba, onnét pedig az emeletre.
Gondolkodtam azon, hogy benyitok Dawn-hoz, és megkérdezem, hogy hogyan érzi magát, de aztán inkább elvetettem az ötletet, mert tisztában voltam vele, hogyha maga alatt volt, akkor nem szabadott kérdezgetni Őt, mert akkor, aki érdeklődött az jobban felidegesítette, mint az, aki miatt előtte nem érezte jól magát.
-Minden rendben?-nyitottam be a hálószobánkba, ahol Harry és Elijah tartózkodtak. Barátom a kezében tartotta az alvó fiúnkat, akinek a kezében ott volt az a plüss, amit még az apja hozott neki azután, hogy nem változott át. Harry felnézett rám, bólintott, majd Elijah-t a kiságyába tette.
-Alig néhány perce jött fel a Hold.-tájékoztatott-Ahhoz képest minden rendben.-mosolygott rám halványan, holott tudtam, harcolt önmagával.
-Nem érzed azt, hogy a többiekkel kellett volna menned?-szóltam félve, majd leültem az ágyra, nemsokkal ezután pedig Harry is helyet foglalt mellettem. Összepréselte az ajkait, ujjait pedig az enyémek közé fonta. Csak akkor láttam meg hosszú karmait, mikor lepillantottam tagjainkra.
-Egy kicsit talán igen, de tudom, hogy nektek nagyobb szükségetek van rám, mint nekik. Emellett pedig... egész jól tudok magamon uralkodni, azt hiszem.-kuncogott egy kicsit, bár ez inkább erőltetett nevetés volt. Vállának döntöttem a fejemet, és lehunytam szemeimet.
-Ez Elijah első teliholdja. Félek, hogy mi fog történni vele.-motyogtam pólójának anyagába. Harry lágy puszit hintett hajamba, majd mély, frusztrált levegővételt vett.
-Nem lesz ez mindig ilyen. Most csak azért furcsa, mert nem ismertük ki Őt eléggé, de ez idővel változni fog. Rájövünk, hogy milyen lesz a telihold előtti napokban, órákban és percekben, pontosan úgy ahogyan az utána lévő időszakban is. Kiismerjük, hogy mi történik vele közben, milyen változáson fog keresztülmenni. Ne aggódj Rose, minden rendben lesz.-emelte fel fejem, hogy szemeibe nézzek, közben pedig éreztem karmainak hideg, erős érintését bőrömön, viszont mikor kozmoszait figyeltem, csak lágyságot és szeretetet láttam bennük.
-És mi lesz, ha már te nem tudsz uralkodni magadon?-kérdeztem, és elvettem kezét arcomtól, közben pedig megfigyeltem karmait. Harry nyugtalankodva nézett rám.
-Ilyen nem lesz, mert van két biztos pont az életemben, amik nem hagyják, hogy akár egy kis ideig is elvesszem az eszem. Ezek ti vagytok, és tudom, hogy történhetne akármi, mindig itt lennénk egymásnak.-szólt, majd apró csókot hintett ajkaimra. Nem tudtam, hogyan is lennék képes betelni ajkai érintésével. Soha nem fogom tudni megszokni és megunni azt, amikor találkozik a szánk. Ezekben a pillanatokban mindig kiráz a hideg, és úgy érzem tényleg volt értelme annak, hogy minden rosszon átmentünk. Megérte harcolni és megérte szenvedni, mert igaz, még nem jött minden rendben, attól még tisztában voltunk vele, hogy nemsokára ez meg fog történni.
-Harry...-leheltem-A szemeid.-simítottam meg halántékát, ahogyan megláttam a smaragdzölden rikító íriszeket.
-Megmondtam, hogy nem fogok megőrülni.-ingatta meg a fejét-Nem akarlak ismét bántani, ahogyan az első alkalommal.-nézett el rólam, és inkább Elijah kiságyát figyelte. Megcirógattam arcát.
-Tudod, hogy akkor sem ártottál nekem.-ráztam meg a fejemet, Ő pedig vállat rántott.
-De fájdalmat okoztam, az már csak mellékes, hogy fizikait vagy lelkit.-nézett rám félve. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam Őt. Nem csak azért, mert jól esett ezt tenni vele, hanem, mert meg akartam mutatni neki, hogy márpedig nem kell ostoroznia magát, régen túltettem már magamat rajta.
Miközben nyelveink találkoztak, éreztem kinőtt agyarait, amik néhány másodpercen belül visszafejlődtek. Ugyan ez volt az arcán lévő szőrrel, ami hirtelen megnőtt, majd más ott sem volt. Tisztában voltam vele, hogy még mindig küzdött a benne szunnyadó farkassal, de nem hagytam, hogy eluralkodjon felette. Viszont mielőtt bármi más is történhetett volna, hangos gyereksírásra lettünk figyelmesek. Azonnal elváltunk egymástól, majd ugrottam is, hogy mi történt Elijah-val.
A fiúnk az ágyában mocorgott, könnyei pedig megállíthatatlanul folytak le arcán. Észrevettem, mikor kinyitotta a szemét, hogy az egyik, történetesen a zöld szeme rikítani kezdett, aprócska kezeit pedig szorosan zárta össze, mintha fájdalmai lettek volna. Ijedten néztem Harry-re, aki mellém sietett, és pontosan olyan tehetetlenséggel figyelte a kínlódó gyermeket, ahogyan én.
-Fel kellene hívnunk Dr. Duncant.-préselte össze az ajkait, majd rohant is a mobiljához. Most már minden teliholdkor ilyen lesz?
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!