Mire odaértem, rendes kis bizottság fogadott. Meglepett arccal szálltam le motoromról. Hátat fordítottam nekik és felhúztam a maszkomat, majd visszafordultam.
-Nos, mi a kérésetek?-kérdeztem.
-Menjünk be.-invitáltak. Bementünk. Ott is mindenhol emberek voltak.
-Nos?-néztem körbe. Ekkor tűnt fel, hogy Ash nincsen sehol.-Hol van Ash?
-Pont ezért hívtunk be. Asht elvitték a rendőrök. Gyilkossággal vádolják.-szólalt meg mögülem Eiji. Ugrottam egyet.
-Te mióta vagy itt? Amúgy meg ne ijesztgess!-fordultam felé.
-Mögötted mentem be. Ash már az őrsről hívott minket is. Mondta, hogy idehívott. Azt kéri, hogy menj be hozzá. Elvileg fontos.-nézett rám komolyan. Lefagyva álltam. Asht? Elvitték a zsaruk?
-Máris indulok.-kifutottam a házból és azonnal a börtönbe mentem.
Ash szemszöge
Éppen a többiekhez tartottam otthonról, amikor a semmiből rendőrök vettek körbe.
-Mit szeretnének?-kérdeztem.
-Aslan Callenreese! Le van tartóztatva!-szegezték rám a fegyverüket.
-Mit követtem el?! Ez nevetséges! Eresszenek már!-rángatóztam, hátha ki tudok szabadulni. Bevittek kihallgatásra.
-Megmondnák végre, hogy mivel vádolnak?-követtem a szememmel a tisztet, aki kihallgatott.
-Te megöltél egy férfit. A neve Marvin Crosby.-körözött a tiszt.
-Marvin halott?
-Tehát nem te tetted?
-Megtettem volna, de akkor megelőztek.-morgolódtam.
-Ezeket Marvin lakásán találtuk.-mutatott fel egy borítékot. Pontosan tudtam, mi van benne.-Elég érdekes a tartalma. Gyerekpornó és néhány DVD.
-Ne!-pánikoltam, mikor elkezdődött az egyik felvétel. Elfordítottam a fejem.-Kérem, ne!
-Érdekes.-kapcsolta ki pár perc után.-Mindet megtudtam, amit akartam. Vihetik!-megfogtak és elvittek a börtönbe.
Ott megkaptam a ruhát, majd kaptam pár percet, hogy esetleg telefonáljak. Felhívtam Shortert és Eijit, hogy menjenek a házba és elmondtam nekik, hogy mi van, valamint, hogy várom Shadet itt. Utána tárcsáztam Shad számát. Két csörgés után fel is vette.
-Halló?-hallottam meg a hangját. Valószínűleg nem ismert fel.
-Szia, G-mosolyogtam.
-Oh, szia, Ash. Kitaláltátok végre?
-Igen.
-Oké. Megyek. Majd találkozunk.-köszönt el és letette a telefont. Nagy sóhajtással fújtam ki a levegőt. Már mentem volna a cellámba, mikor egy pasi az utamat állta rögtön a telefon mellett. Perverzen mosolygott rám.
-Barátnő, mi?-húzogatta a szemöldökét.-Biztos csinos lány.
-Nem. Csak egy haver. De ha megtudja, hogy lesitteltek, két lehetőség van. Vagy kiakad, vagy azonnal idejön.-tettem karba a kezem.-De egyáltalán minek mondom el ezt magának? Nem is a maga dolga, öreg!-léptem el tőle és mentem a cellámba, de csak nem akart leszakadni rólam. Mikor a nekem kijelölt helység ajtajához értem, hirtelen megfordultam.-Mit akar tőlem?!
-Nyugi, Ash.-tette maga elé a kezét védekezően. Elkerekedett szemmel néztem rá.-Igen, tudom, ki vagy. A cellatársam.-vigyorgott rám szélesen. Csak a fejemet fogtam.
-Ez most komoly?-néztem rá gyötrelmes arccal. Vidáman bólogatott.-Akkor kezdjük elölről.-sóhajtottam.
-Nekem oké.
-Szóval. A nevem Ash Lynx.-nyújtottam a kezem kézfogásra.
-Max Lobo vagyok.-mosolygott rám, miközben barátságosan megrázta a kezemet.-Örülök.
-Szintúgy.-engedtem el. Megint megszólaltam volna, mikor két őr közeledett felém.-Mit szeretnének?-fordultam feléjük.
-Látogatód jött.-bilincselte össze a kezem az egyik. Megörültem.
Kivezettek a társalgóba, ahol voltak néhányan. Az egyik asztalnál ott ült Shad és Eiji. Ahogy megláttak felderült az arcuk. Felálltak, de nem jöttek oda hozzám. Az őrök elengedtek, én pedig nyugodtan sétáltam oda hozzájuk.
-Sziaszt~-kezdtem volna, de Shad közbevágott.
-Hogy lehettél ekkora barom, hogy lecsukatod magad?!-támadott le.
-Nem én voltam! Nem csináltam semmit! Egyszer csak megjelentek a zsaruk és elvittek!-védekeztem.
-Srácok! Nem veszekedni jöttetek!-állított le minket Eiji.
-Tch. Ziher, hogy Dino keze van a dologban.-morgolódott.
-Honnan veszed?-kérdeztem a lánytól.
-Nagyon pipa rád, úgy hallottam. Valami kell neki, ami nálad van.-rögtön leesett, hogy mi kell neki.
-Jaaajh!-döntöttem hátra a fejem fáradtan.-Utálom az életem. Shad, meg tudnál nekem tenni valamit?-szegeztem a tekintetem a lányra.
Shad szemszöge
Ahogy elindultam volna, Eiji és Shorter megállítottak azzal, hogy a kerék elé álltak.
-Mit akartok?!-kérdeztem idegesen.
-Én veled megyek.-vette fel Shorty sisakját a japán és felült mögém.
-Meg nem igazán pisztollyal kéne beállítani a börtönbe.-mondta Shorter és kinyújtotta felém a tenyerét.-Gyerünk, add ide. Nem adom oda senkinek. Ígérem.
-Oké.-sóhajtottam lemondóan és a kezébe nyomtam a markolatot, mire elállt az útból.-Mehetünk, főnökasszony?-gúnyolódtam.
-Tch. Nyugodtan. De ne szegj meg semmit kivételesen. Nem akarlak téged is látogatni.-veregette meg a vállam és visszament az épületbe.
-Kész vagy?-néztem hátra, miközben lecsaptam a sisakom szemellenzőjét.
-Igen!-karolt át Ei-chan. Meghúztam a gázkart és elindultunk.
Mire odaértünk, elzsibbadtam. Legalább egy órát kellett mennünk. Ráadásul a motor alig pörgött,szóval a zsibbadásra ez még csak rádobott.
-Végre. Már azt hittem, sosem érünk ide.-nyafogtam, miközben a fenekemet masszíroztam.
-Én teljesen elgémberedtem. Még most sem érzem a kezem.-nevetett Eiji kínjában. Ő a kezeit dörzsölgette, hogy visszamenjen beléjük az élet.
Ahogy bementünk, nagyon megbámultak minket. Vagyis engem. Leültünk egy asztalhoz, pár perc múlva pedig jött is Ash. Rendesen kiosztottam, pedig szerencsétlen ártatlan volt.
-Shad, kérhetek valamit?-kérdezte a tekintetét nekem szegezve.
-Persze. Mi lenne az?-könyököltem fel a vaslapra, amiből az asztal volt.
-Figyelj, jövőhéten gyere már vissza. De egyedül. Nem gond ugye?-a fejem ráztam.-Köszi. Addig meg kérlek, igazgasd a csapatot, ha Shorter nincs ott. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljanak.
-Semmi akadálya. De a srácok fix, hogy nem fognak nekem hinni, ha beállítok és kijelentem, hogy amíg nem térsz vissza, addig én vagyok az egyik főnök.-mosolyogtam keserűen.
-Hm. Van egy ötletem.-mondta magabiztosan és odament az egyik őrhöz. Mondott neki valamit, mire az elment és pár másodperc múlva visszajött egy lappal és egy ceruzával. Leírt valamit, összehajtotta és odaadta nekem, a ceruzát pedig visszaadta az őrnek.-Ezt add oda Shorternek, hogy olvassa el. Ő ismeri a kézírásomat.
-Oké. Kivel kerültél egy cellába?-tettem el a papírt.
-A neve valami Max. Idegesítőnek tűnik.-forgatta meg a szemeit.
-Max Lobo? Őt ismerem. Már megint kekeckedett a zsarukkal. Biztos vagyok benne.-kuncogtam kínomban.
-Honnan ismered?-kapta fel a fejét.
-Egy régebbi barátom.-rántottam vállat.-Bízz benne. Csak jót akar neked.
-Oké.-mosolyodott el. Ekkor odalépett mellénk egy őr.
-Lejárt az idő. Kérem, távozzanak.-jelentette ki és megbilincselte Ash-t.
-Rendben. Akkor majd még jövök.-felálltam az asztaltól és Eijivel együtt kisétáltam az intézményből.
~Time Skip~ Ash szemszöge
Már egy teljes hete itt rohadok a sitten. Elvileg ma be jön Shad. Kíváncsi vagyok, hogy is fogadták a srácok, hogy lényegében egy lány vezeti őket.
-Hé, Ash! Tudom, hogy már kérdeztem, de ki ez a lány, akit ennyire vársz?-nézett rám Max.
-A neve Shad G.-mondtam egyszerűen.
-Oké, de csak van valami oka, hogy ennyire görcsölsz, mert ma elvileg jön.
-Honnan tudod?
-Most mondtad.
-Komolyan kimondtam hangosan is?-húztam fel a szemöldökömet.
-Igen. Nos?
-Amikor egy hete jött, megbíztam, hogy amíg nem jutok ki innen, vezesse a csapatot, ha a haverom nincs ott. Ami elég sokszor előfordul. Az első nap lefutotta a leggyorsabb emberem és kitörte az egyiknek a karját, pedig Sky kétszer akkora, mint ő. Nem mellesleg pedig míg én 25 méterről nem tévesztek célt, ő 30 méterről egyetlen perc alatt kilőtt két tárat és csak egy ment mellé.-meséltem. Az a lány annyira..... Nem tudom mi is lenne rá a legjobb szó.
-Tökös csaj. Nem akarom magamra haragítani. Nem probléma, ha én is megyek veled?-nézett rám gyerekes mosollyal.
-Gyere. Amúgy azt mondta, hogy ismer téged.
-Tényleg? Hogy néz ki?
-Nálam maximum egy fejjel kisebb, kék szem, szőkésbarna haj. Ajakpiercing. Nagyjából ennyi.-írtam körül.
-Nem rémlik. Na mindegy. Mikor érkezik?
-Nem tudom.-vakartam meg a fejem. Abban a pillanatban kinyitották a cella ajtaját és egy őr belépett.
-Aslan Callenreese. Látogatója jött.-mondta mogorván és megbilincselt.
-Várjon! Én is menni szeretnék.-állt fel Max.
-Nem.
-Kérem, hagy jöjjön. Mind a ketten ismerjük a látogatómat. A múltkor említette, hogy szeretné már őt is látni.-nyaliztam.
-Na jó.-kivett egy másik bilincset a zsebéből és megkötözte a férfit, majd mindkettőnket elvezettek.
Ahogy beértünk elengedtek és elkezdtük keresni a lányt. Én láttam meg előbb és rántottam egyet Maxon, hogy kövessen. Shad arcát most nem takarta a maszk, gondolom, mert muszáj volt így bejönnie.Ahogy le akartam ülni, ő felállt és megölelt, amit nagyon furcsálltam. Mikor elengedett, leültünk.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem még mindig döbbenten.
-Majd megtudod.-mosolygott rám. Volt abban a mosolyban valami aggasztó. Ekkor észrevette a dermedten álló Maxot.-Szia, Max.-intett a férfinak, aki úgy hápogott, int egy kacsa.-Ugye, felismersz?
-M-Mikayla?!-szólalt meg végre.-Tényleg te vagy az? Nem hülyítesz? Miért nem mondtad, hogy Mikayla jön, Ash?!
-Mert nem tudtam, hogy Mikayla a neve. Én Shad G.-ként ismerem. Így meg is van az első kérdésem, de ezt majd akkor, amikor kijutok végre innen.-tettem a kezem összekulcsolva az asztallapra.
-Szereztem neked ügyvédet. Vagyis nem én, hanem Charlie-ék. Pár napon belül ki fognak engedni.-mosolygott rám, amitől a sebhelyének egy kicsit más formája lett.
-És, hogy fogadták a srácok?-sóhajtottam. Elkezdte mesélni, milyen csetepaté lett belőle, mert voltak, akik beleegyeztek, de voltak akik nagyon ellene voltak. Közben Max próbálta megszólítani.
-Mikayla...... Mika... MIKAYLA BLAKE! Figyelj már rám egy kicsit!-kiáltott rá idegesen. Shad végre ránézett.
-Hm?
-Mi történt veled? Hova tűntél, miután visszaértünk Los Angeles-be? Felszívódtál és a telefont se vetted fel! Betegre aggódtam magam miattad!-akadt ki Lobo.
-Max, Max, nyugalom! Látod, itt vagyok, nincsen semmi bajom! Amúgy meg azért szívódtam fel csak úgy, mert hallottam, hogy a családommal történt valami. Haza kellett jönnöm.-nyugtatta a lány Maxot.
-Addig oké, de elég lett volna egy telefon! Komolyan, Mikayla. Nagyon megijesztettél.-ölelte meg Max Shadet.
-Bocsi.-szorongatta meg a lány egy kicsit, mire a férfi fájdalmasan nyöszörgött.
-Miki, én is szeretlek, de ne törd el a bordáimat!-nyekegte Max.-Na, nekem mennem kell. Szia, Mikayla!-intett a lánynak és visszament gondolom a cellánkba.
-Szia! Miért is hívtál ide?-nézett a szemembe. Kék íriszei a tekintetembe fúródtak.
-Figyelj, el kéne menned valahova. Nem akarlak ugráltatni, meg semmi, de innen nehéz intézni akármit is.-vakartam a tarkómat.
-No para. Megértem.-mosolygott rám lágyan, piercingje egy kicsit feljebb került az arcán.
-Köszi. És szépen gyógyul a szemed. Már alig látszik.-nyomkodtam meg kicsit az arcán, erre ő nevetve csapott rá a kezemre.
-Naa, hagyjad. Még fáj. Meg különben se böködjél.-kuncogott, mert még mindig bökdöstem. Megfogta a kezem. Csak erre vártam. Megragadtam a csuklóját és magamhoz rántottam.
Shad szemszöge
Ahogy magához rántott, az nagyon meglepett. Zöld szemeiben volt valami, ami megfogott. Nem voltam képes elnézni, így csak ijedten bámultam rá.
-A-Ash.... Mit csinálsz?-kérdeztem dadogva. Éreztem, hogy a keze lecsúszik a vállamról egészen a derekamra és ott megállapodik. Elkezdett közeledni felém a fejével. Kikerekedett a szemem.-A-ash-motyogtam zavartan.-Mi-mire készülsz?-sejtelmes mosolygásától a hideg futkosott a hátamon.
-Menj el Chinatown-ba Dr. Meredithhez. Ott van valami, ami az enyém. Hozd el és vigyázz rá!-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat, amitől megborzongtam. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Kérem a varázsszót.-búgtam halkan.
Hirtelen szorított egyet a derekamon. Elengedett és hátrált egy lépést.
-Nem tudsz rávenni.-vigyorgott rám kihívóan.
-Ó, dehogyis nem.-tettem zsebre a kezem.-Pontosan tudom, hogy ki vagy. Azt is tudom, miért küldesz oda.
-Na, ki vagyok?
-Az igazi neved Aslan Callenreese. Van egy bátyád, akit Irakban "hatástalanítottak", mert megőrült. Griffin azóta nem tud lábra állni, mert mindkét combjába golyót kapott. Egyetlen dolgot tud mondani: Banánhal.Nem ismeri meg a saját öccsét. Rohamai vannak. Szörnyen szenved.-azzal párhuzamosan ahogy beszéltem, úgy változott az arca nyugodtról döbbentre.-Meséljek még?-nem válaszolt, így folytattam.-Cape Cod-on születtetek. A bátyád jelentett neked mindent. Nagyjából 11 éves lehettél, amikor Dino-hoz kerültél. Innentől pedig minden látszik rajtad.-fejeztem be már ülve. Az arcán mély megdöbbenés volt.
-Minden úgy volt, ahogy mondtad.....-nyelt egyet.-Meggyőztél. Kimondom. Kérlek, tedd meg nekem.-elmosolyodtam.
-Oké! Semmi akadálya. Amint kész, jövök.-mondtam és felálltam. Odaléptem hozzá és megöleltem. Visszaölelt, fejét a vállamba fúrta.
Köszönöm.-suttogta a pulcsimba.
-Nincs mit. A barátom vagy. Nem mellesleg a főnököm.
-Mióta vagyok a barátod?-engedett el.
-Mióta kijutottunk Arthur és Marvin csapdájából. Nekem mennem kell. Szia!-intettem.
-Szia! Gyere hamar!-intett vissza. Hátat fordítottam és elmentem.
Ahogy kiléptem az épületből, felvettem a sisakom és meg sem álltam a bázisig. Ott Shorter már várt.
-Na végre! Mi tartott eddig?-jött oda hozzám idegesen.
-Történt valami?-szálltam le a motoromról.
-Már megint verekednek.-sóhajtott frusztráltan.
-Nem állítottad le őket?! Te is parancsolsz nekik!-csaptam le a bukómat a nyeregre.
-Nem tudtam! Nem hallgatnak rám!
-Hhh... Mindegy. Nem a te hibád. Ugyanaz az ok?-kérdeztem elindulva befele.
-Igen. Nem tudják elfogadni. Pedig nem lesz ez folyamatos állapot,-túrt idegesen lila tarajába.
-Ki kezdte?
-Skyler. Ki más? Nathan megpróbálta leállítani, de nem sikerült neki. Nekicsapták a falnak. Felnyílt egy kicsit a feje. Most abban a szobában van, ahol te ébredtél elsőnek.
-Ne is mondd. Ha sikerült lenyugtatni a kedélyeket, ellátom. Van vele valaki?
-Igen. Conner, a tesója ott van mellette. Vigyáz rá és összetartja a sebet.-bólintott.
-Oké.-már tisztán lehetett hallani, ahogy a fiúk ordibálnak.
Megfogtam a kilincset és feltéptem az ajtót. Nagy volt a zavar.
-ELÉG LEGYEN!!!-álltam meg a tömeg közepén. Mindenki abbahagyta a másik püfölését.-MI VAN MÁR?! MIÉRT NEM LEHET AZT ELFOGADNI, HOGY VALAMILYEN RÉSZT ÉN IRÁNYÍTOK?! NEM AKARTAM EZT ÉN SEM, DE ASH MEGBÍZOTT ÉS NEM MONDHATTAM NEMET, MERT NEKEM IS A FŐNÖKÖM!-kiabáltam, hátha megértik.
-Addig oké, de mi az, hogy addig nem mennek el innen, amíg Te nem engeded meg?!-tört ki az egyik.
-Ez jogos. Nem kell engedély kérni arra, hogy elmenjetek. Se semmire. Én csak azért vagyok felelős, hogy ne csináljatok semmi eget verő hülyeséget.-vettem a hangom normálisra.-Egyezzünk meg. Azt csináltok, amit csak akartok, oda mentek, ahová akartok, de nem csináltok semmi olyat, amiért lecsukhatnak és nem köttök bele más bandákba, nem akarunk bandaháborút. Oké?-néztem körbe. Mindenki bólintott egyet, vagy "Igen"-nel válaszolt.-Helyes.-tettem csípőre a kezem. Férfiak....
-Bocs, hogy beleszólok, de Nathan elég szép sebet kapott.-kopogtatta meg a vállam Eddie.
-Oh, tényleg. Kösz, hogy szóltál, Steph.-kaptam a fejemhez és elindultam kifele.
-Most meg hová mész?-kiáltott utánam.-Nálunk is van elsősegély.
-Akkor sehová.-kaptam el a dobozt, amit felém dobtak. Bementem a szobába, ahol Nathan és Conner voltak.
-Szia, Shad.-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-mosolyogtam halványan.-Hogy vagy?-ültem le Nathan elé.
-Hát..... Zsibbad a fél fejem és az egyik szememre nem látok, mert belefolyt a vér.-nevetett kínjában.
-Hm.-hümmögtem, miközben kipakoltam a dobozkából.
-Sikerült leállítani őket, ahogy hallottam.-mondta Conner.-Tényleg nem akartál vezetni minket?
-Nem igazán. Elég rossz lehetett az első benyomásom. Nem tudom, hogy képzelte ezt Skyler. Ráadásul úgy, hogy még mindig gipszbe van a karja.-morogtam.-Na, mutasd.
-Tessék.-hajolt el a fal mentén Nat. Elég csúny seb volt. Tele volt törmelékkel.
-Hű. Nem szép.-grimaszoltam.-Biiztos, ne hívjam fel Dr. Meredith-et, hogy ő lásson el? Ő még ért is hozzá rendesen, nem úgy, mint én. Majdnem 8 év alatt kb. semmit se fejlődtem sebellátás terén.-morfondíroztam.
-Lehet, hogy jobb lenne. Tényleg elég rondán néz ki. Megyek, felhívom.-állt fel Con és arrébb ment telefonálni.