Shad szemszöge
Egy falnak döntve ébredtem. A fejem iszonyatosan fájt. Lassan kinyitottam a szemem. Nem volt a környezetemben senki. Benyúltam a zsebembe. A pisztolyom még megvan.
-Tch. Amatőrök.-motyogtam vigyorogva. Óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé.
Ahogy kinyitottam, rengeteg ember várt rám. Az élükön álló széles mosolyra húzta a száját.
-Jé! A Harcos Hercegnő felébredt!-mondta vidáman. Csak ciccegtem egyet.
-Miért vagyok itt?-kérdeztem zsebre tett kézzel.
-Érezd magad szerencsésnek. Ash Lynx kíváncsi rád.-már megint ez a név.
-És hol is van ez a bizonyos Ash?-néztem körül.
-Mindjárt jön ő is. Csak kipróbálja a motorodat.-vont vállat. Megállt bennem az ütő. A mocim!
-H-hogy mi?!-hüledeztem, de rám se bagózott.
-Mi a neved?-kérdezte a lila, felnyírt hajú srác. Nem válaszoltam.-Süket vagy?!
-Nem vagyok süket, tarajos!-szájaltam.
-Nem hinném, hogy abban a helyzetben vagy, hogy csak úgy visszabeszélj.-lépett ki a sötétből egy szőke fiú. Neki is kapucni volt a fején, így az arcát nem láttam,csak a haja végét.-Na, köpjed a neved.
-Tch. Shad G.-morogtam és megszorítottam a zsebemben a pisztolyomat.
-A helyedben nem tenném. Esélyed sincs, G.-húzta le a fejéről a kapucnit.-Semmi perc alatt szitává lőnek.-ez az a srác, aki velem jött!
-Te vagy az a híres-neves Ash Lynx?-biccentettem a szőke felé.-Miért is vagy olyan nagy szám?
-Igen, én. Tizenhét évesen egy egész bandának parancsolni nem igazán szoktak.-lépett elém és karba tette a kezét.-Oszoljatok, srácok. Shorter, te maradj, légyszi.-mindenki ment dolgára, a tarajos meg odajött hozzánk.
-Tehát miért is vagyok itt?-vontam őket kérdőre.
-Mert kívácsi vagyok rád. Főleg arra, hogy egy ilyen amatőr lövészhez milyen arc tarozik.-azzal lerántotta a fejemről a csuklyámat. Hátraugrottam a falig, mielőtt a szájmaszkommal is csinálna valamit.
-Eszedbe se jusson. Amúgy meg azért tévesztettem célt, mert rohadtul, de job kezes vagyok, nem pedig bal.-vetettem oda neki.
-Húzd le a maszkod.-mondta teljes nyugodsággal.
-Nem.
-Shorter, fogd le!-szólalt meg hirtelen Ash, én pedig pár másodperc múlva pedig hátrafeszített kezekkel térdeltem a hideg betonon.-Na, lássuk, mit rejtegetsz ennyire!-mondta, nekem pedig csendben folyni kezdtek a könnyeim. Nem foglalkozott vele, csak lerántotta a nyakamba az álarcom. Reflexből elrántottam a fejem és úgy fordítottam az arcom, hogy ne lehessen látni a sebhelyet.
-Ennyire szégyenlős vagy?-kérdezte a hátam mögött Shorter. Csak morogtam.-Kis vadmacska.
-Az nem én vagyok?-kuncogott fel Ash.
-Ja, de.-nevetett a tarajos.
-Nem lehetne, hogy kussoltok és elengedtek?!-kezdtem el rángatni a karjaim, de Shorternek egyre csak erősödött a szorítása.
-Akkor mutasd magad! Kezdesz kihozni a sodromból.-guggolt le elém Ash. Nem mozdultam.-Idegesítő vagy.-megfogta az arcom az egyik kezével és maga felé fordította.-Mi olyan érdekes az arcodon, hogy rejte~-nem fejezte be, mert meglátta a hegemet.-Ez már egy kicsit változtat a helyzeten. De ha csak magunk vagyunk, akkor nem kell majd hordanod. De előbb még be fogunk mutatni a többieknek.-húzta a száját félmosolyra és belenézett a szemembe. Ahogy találkozott a tekintetünk, egy kicsit hátrahőkölt és a félelem egy pillanatra átsuhant az arcán.
-Minden oké?-kérdezte a hátam mögött Shorter.
-Igen.-nyelt egyet Ash és felkelt a földről. Erre a másik engem elengedett és odalépett mellé. A szőke súgott valamit Tarajos fülébe. Shorter idegesen fordult felém.
-Kik a szüleid?!-fogta meg a pulcsim nyakát és egy kicsit megemelt. Nyugodtan néztem a szemébe.
-A szüleim már nem élnek. Kilenc éve meghaltak egy autóbalesetben. Akkor sérült meg a szám is. Jó ideig az utcán éltem. Utána árvaházba kerültem. Elengednél? Ki fog nyúlni a pulcsim.-fogtam meg a csuklóját. Szépen lassan elengedett, én meg már stabilan álltam a talajon.
-Tévedtem volna?-motyogott Ash a háttérben.
-Nem tudom, mire gondoltál, kinek a lánya vagyok, de tévedtél. Kire tippeltél?-tettem keresztbe a kezem.
-A maffia fejére. Egy pillanatra, mintha olyan fény csillant volna a szemedben, mint neki.-morogta.
-Nekem? Olyan fény, mint Dino Golzine-nek? Ne nevettess!-kuncogtam.
-Honnan ismered te Dino-t?-kapta fel a fejét.
-Ő ölette meg a szüleim. Nekem is szerencsém volt, hogy túléltem.-mondtam könnyekkel küszködve.
-Az más. Sajnálom.-veregette meg a vállam és elment, így én egyedül maradtam Shorterrel.
-Tudom, hogy nem az igazat mondod. Kiderítem, ki vagy te.-nézett rám bosszúsan, majd ő is elment.
Ash szemszöge
Kizárt! Nem lehet! Dino-nak nincsen kölyke!-ordibáltam magamban, mikor odajött hozzám Shorter és a vállamra tette a kezét.
-Nyugi, nem lesz baj. Ráállítasz valakit, hogy feltűnés nélkül figyelje és meglátjuk, mi lesz.-nyugtatott.
-Oké. De én most összehívom a többieket. Be kell mutatnom nekik Shad-et.-elindultam befelé, de a barátom megállított.
-Biztos vagy te ebben?-fogta meg mind a két felkarom és erősen megszorította.-Mi van, ha mégsem tévedsz és tényleg a lánya?! Egyáltalán minek fogadod máris be?
-Fogalmam sincs. Talán, mert egyedül van. Tudom, milyen egyedül élni az utcán.-fordultam el tőle és bementem.-Shad! Hol vagy?
-Itt vagyok!-hallottam meg a félig kinyitott ajtó mögül a hangját.
-Mit csinálsz?-néztem be az ajtón. Ott ült a motorja előtt törökülésben és babrálta azt. Szájmaszkja és a pulcsija a falhoz dobva, haja összefogva.
-Szétkaptad az egyik tömítést. Tudom, hogy kipróbáltad.-ropogtatta át az ujjait.-Shorter elmondta.
-Sejtettem. Nagyon jól megy. És gyönyörű is. Annyira nem értek a motorokhoz. Ő milyen?-simítottam végig a bőrnyergen. Ahogy visszanéztem a lányra, megláttam a vállán is a sebhelyeket, régieket, újakat, de nem szóltam semmit.
-Susuki Yabusha. A legújabb gyártmány. Simán porban hagyja az F1-et.-vigyorgott rám.
-Hogyan tettél szert rá?-kerekedett el a szemem.-Az egy vagyon!
-Miután megszöktem az intézetből, jó helyre kerültem. Egy ideig gyűjtögettem és meg tudtam venni.-hajolt vissza és tovább bütykölt.
-Jó neked. Nekem nem volt ilyen szerencsém.-mosolyogtam keserűen. Lenéztem rá. Összeráncolta a szemöldökét.
-Ide tudnád hozni a pulcsimat?-kérte egy csavarhúzóval a szájában.
-Persze.-ellöktem magam a járműtől és odavittem neki a kardigánt. Kivett belőle egy kis gumikarikát és a helyére illesztette. Pár perc alatt készen lett.-Gyors volt. Mióta szerelted?
-Attól számítva, hogy mind a ketten kimentetek, kb. 5 perce.-vette vissza a ruháit, amiket levetett.
-A tömítésért, meg bocsi. Nem akartam kinyírni, csak kipróbáltam, mit tud.-vakarásztam a tarkómat.
-Semmi gond. Úgy is ki kellett már cserélni. Az a menekülés nagyon betett neki. Azért is volt már nálam, hogy ha meghal, akkor ki tudjam cserélni.-legyintett.-De miért is vagy itt?
-Be akarlak mutatni a csapatomnak. Mától közénk tartozol.-mosolyogtam rá.
-Okké.. De miért fogadsz be ilyen hamar?-húzta fel a fél szemöldökét.
-Mert ismerem, milyen sorsod volt.-felelten őszintén.-De inkább menjünk.-kiléptünk a helységből, én meg rikkantottam egy szép nagyot.-Emberek!-Nem sokkal később már itt volt az egész banda.
Shad szemszöge
-Srácok, bemutatom Shadet. Ő lesz az új csapattársunk. Bánjatok vele normálisan!-mutatott be a fiúknak Ash. Elég fintorgó képekkel találtam magam szemben.
-Egy lány?
-Ez komoly?
-Vajon ki lesz az első, aki megdöngeti?
-Idefigyeljetek!-kiáltottam el magam, mire mindenki elhallgatott és rám nézett.-Nekem is van fülem és hallom, hogy miket suttogtok. De attól, hogy lány vagyok, még nem kell gyengének nézni!-ráncoltam a szemöldököm.-Tudjátok, mit? Kihívok egy-egy embert gyorsaságra, célbalövésre és közelharcra! Mit szóltok? Ha legalább kettőben nyerek, elismertek, mint tagot! Ha vesztek, azt tesztek velem, amit csak akarok!-mondtam magabiztosan.
-Jó ötlet ez, nyuszikám? Én leszek az első, akit leszopsz!-hallottam meg a tömegből valakit, amire felment bennem a pumpa.
-Ki volt az?!-néztem végig rajtuk. Az egyik srác kilépett a csürhéből.
-Én.-vigyorgott le rám, mert nagyon magas volt.
-Mi a neved?
-Skyler Mayer.
-Oké, Skyler. Te leszel az, akivel megküzdök.-vigyorogtam a képébe.-Még valaki önként jelentkező?
-Mit képzel ez magáról? Idejön és dirigál?-suttogott egy srác a második sorban, amit pont láttam és valószínűleg Ash is, mert megszólalt a fiúra mutatva.
-Köszönöm, meg is van! Gyere, Nathan!-vigyorgott szélesen, majd felém fordult.-Ezzel meg volnánk.
-De még kell valaki a lövészethez.-néztem rá értetlenül.
-Nem, nem kell. Velem fogsz kiállni.-mutatott magára. Mindenki elképedt.
-A főnök kiáll valakivel önszántából?
-Ezt meg kell néznem!
-Porig fogja alázni a kiscsajt.
Megint sugdolózás támadt.
-Kivel akarsz kezdeni?-kérdezte tőlem Ash.
-Legyen mondjuk..... Nathan! Gyere, fussunk egyet!-találtam ki pár másodperc után.
-Oké!-mondta magabiztosan. Félmosolyra húztam a szám. Érdekes lesz!