♥ Hey Lads! ♥
Meg is hoztam nektek a hetvenedik fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és, hogyha ez így lesz akkor valamilyen formában visszajeleztek majd nekem. Sokat jelentene!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több mint 140 ezer megtekintést a rengeteg voteot és kommentet! Elmondani nem lehetne, hogy mennyire jól estek ezek. Köszönöm! ♥♥
Legyen nagyon szép napotok! ♥
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥
Pain: Fájdalom
Rose Davis~
-Mi a baj?-kérdeztem Harrytől félve. Mögém összpontosított, gyönyörű smaragdzöld kozmoszaival. Összepréseltem ajkaimat és gyorsabban kezdtem venni a levegőt, miközben arrafelé pillantottam, ahova a felettem időző. Mikor belenéztem a farkas sárgás íriszeibe a szívem az ezerszeresével kezdett el dobogni. Bántani fog minket?
Mintha Harry olvasott volna a gondolataimban, szélsebesen felpattant és engem is magával húzott. Nemsokkal később hátával találtam szembe magam, hiszen testével védelmezett a farkassal szemben, amely füleit hátracsapta és vicsorgott ránk. Szemem sarkából láttam, ahogyan Harry kivillantotta fogait, szemei pedig az eredeti helyet rikító zölddé váltak. Keze körbeölelte a csuklómat, így esélyem nyíl megpillantani hegyes karmait, amelyekkel készült ölni is azért, hogy megvédjen.
Felmorrant és az előttünk lévőre vicsorított, az pedig maga alá húzta a farkát, majd nyüszítve az erdőbe hátrált. Percek múlva is csak a hűlt helyét néztem, pont úgy, ahogyan Harry is.
-Vérfarkas volt?-leheltem, Harry pedig míg felém fordul, visszaváltozott. Annyira furcsa volt látni ezt a történést, hogy hirtelen ötletből vezérelve kezemet arcára szorítottam, és elbűvölve végigsimítottam rajta. Barátom a fejét kézfejembe hajtott, és lehunyta szemeit, pontosan azért, mert jólesett neki az érintésem.
-Nem.-suttogta hangja pedig olyan volt, mintha elkábult volna tettemtől-Egy közönséges farkas volt.-pillantott fel rám-De képes lett volna nekünk esni, és nem tudom miért.-ingatta meg a fejét, majd közelebb lépett hozzám és egy hosszú csókot nyomott homlokomra.
-Köszönöm, hogy megvédtél.-motyogtam. Már tudtam, hogy mit érezhetett amikor tenyeremet az arcára szorítottam. Pont ugyan azt a jóleső bénulást amit én, egy egyszerű szeretetteljes tettől.
-Ez a legkevesebb.-rántott vállat egyszerűen-Legalább van valami jó is abban, hogy farkas vagyok.-mondta, majd fejével arra felé intett, ahonnét jöttünk. Kézen ragadott, majd úgy sétáltunk az autó felé.
-Ne gyere nekem azzal, hogy nem hatott Newt keveréke, mert ez nem igaz. Hatott, csak várni kell...-motyogtam és csak remélni mertem, hogy szavaim igazak voltak-Newt szerint azért nem éreztetek fájdalmat az oltás után, mert a vérfarkasokra máshogy hat az ellenszer mint a hibridekre.-néztem fel rá.
-Akkor Newt miért vesztette el...-itt megállt mondandójában, majd meg sem szólalt addig, amíg el nem sétáltak mellettünk a turisták-Miért vesztette el félig a farkaslétét?-nézett rám azután miután hallótávolságon kívül estünk. Megrántottam a vállam.
-Fogalmam sincs.-suttogtam majd bepattantam az autóba, éppen úgy, ahogyan Harry is tette.
-Scott szerint idő kell ahhoz, hogy hasson.-indította be az autót-De már több hónapja, hogy megkaptuk az oltást, és semmi sem történt.-ingatta meg a fejét, miközben kifarolt az erdei útról, és áttért egy másikra.
-Akkor hallgass a bátyámra.-tettem kezemet combjára és megszorítottam azt, bízva abban, hogy így kitudok csalni belőle egy apró mosolyt. Igazam lett, mert szeme sarkából rám nézett, ajkait pedig felfelé görbítette.
-Nem akarlak itt hagyni titeket, főleg nem így, hogy tudom, a hasadban növekszik a gyermekünk.-szavai közben megfogta a váltót, majd hármasba tette az autót.
-Nem fogsz itt hagyni minket.-fordultam annyira felé, amennyire a biztonsági öv engedte-Teszünk róla, hogy mindannyian túléljétek.-próbáltam hatni a lelkére. Nem tudtam mennyire sikerült, de az út tovább részében nem szólalt meg.
Amint leparkoltunk Niall háza előtt, kiugrottunk a kocsiból és befelé vettük az irányt. Harry kinyitotta előttem az ajtót, amiért egy hálás mosolyt küldtem felé. Nemsokkal később beléptünk a konyhába, ahol érdekes helyzetben találtunk Dawn-t és Niall-t. A férfi a konyhapultnak szorította a barátnőmet, és suttogott neki valamit, amitől Dawn fülig elpirult. Harry megköszörülte a torkát, így amilyen gyorsan csak lehetett, szétrebbentek.
-Nem foglak titeket még jobban zavarba hozni és megkérdezni, hogy ez mi volt... de remélem odafigyeltek mindenre.-szólt barátom, az utolsó szót pedig nagy éllel mondta. Niall megvakarta a tarkóját, Dawn pedig lehajtotta piruló fejét. Harry nem foglalkozott többet velük, mert a nappaliba indult. Én is mentem utána, de még előtte vigyorogva rájuk kacsintottam és felmutattam a hüvelykujjamat.
-Ne legyél ennyire ellenszenves.-pattantam le Harry mellé, aki unottan kapcsolgatta a TV-t.
-Nem vagyok ellenszenves, csak nem tetszik ez az egész.-mondta, de nemsokkal később folytatta, mikor meglátta összevont szemöldökeimet-Nem szeretném, ha probléma lenne belőle. Egyszerűen még csak a gondolata is borzongat annak, hogy nekik is azt a fájdalmat kell átélniük mint nekünk, csak azért mert azok vagyunk amik.-pillantott rám, ezután pedig rájöttem szavai lényegére, és talán még egy kis részem igazat is adott neki. Ugyanakkor szerettem volna, ha Ők ketten boldogok lettek volna együtt.
-Felnőtt emberek. Képesek megoldani a problémáikat.-szóltam nemsokkal később pedig egy puszit nyomtam arcára, melytől vonásai megenyhültek. Felém fordult, kezét felvezette arcomra, majd hosszú csókra invitált. Karjaimat felvezettem nyakába, ujjaimat pedig egyre növekvő hajába vezettem. Meghúztam néhány tincset melytől mély morgás szakadt fel torkából. Ettől a hangtól muszáj volt elmosolyodnom, ami Őt is erre késztette. Ám bár ez nem tartott sokáig, de azért még éreztem a nevetés ingerét.
Harry az ölébe emelt hatalmas kezeit pedig pólóm alá vezette, és bőrömet kezdte el kényeztetni. Nem telt bele sok időbe, mire felsóhajtottam, azonban ezután erős fájdalom nyílalt hasamba melynek hangot is adtam. Elszakadtam Harry-től, majd eltorzult arccal hasamra szorítottam a kezem.
-Mi a baj?-hangzott barátom kérdése. Hallottam szavaiban az aggodalmat amely egyre csak növekedett miután nem szólaltam meg, csak keservesen nyöszörögtem-Kérlek, Rose, mondj valamit!-fogta meg kezem amily érintéstől feleszméltem.
-Szerintem valami gond van a babával.-pillantottam fel rá, viszont ezután ismét éreztem a fájdalmat, amely hullámként tört át testemen.
Nem kellett mást mondanom neki, Ő azonnal felállt, (velem a karjai között) majd amilyen gyorsan csak tudott Newt keresésére indult. Biztos voltam benne, hogy érezte a férfi jelenlétét, ezért indult le a pince felé. Amint berontottunk a helyiségbe, öt szempár szegeződött ránk. Mintha csak érezték volna, hogy valami nem volt rendben, Newt már ugrott is, és a vizsgáló asztal felé intett. Legalábbis ezt gondoltam, mert Harry nyakában csimpaszkodtam, háttal mindenkinek. Harry leültetett a fém asztalra, majd mellém lépett, hogy az orvosunk hozzám férjen.
-Feküdj el.-pillantott rám a férfi, én pedig tettem is amit kért-Mi történt?-kérdezte miközben közelebb lépett.
-Egyszer csak arra panaszkodott, hogy fáj a hasa.-suttogta Harry kezét pedig összekulcsolta az enyémmel, én pedig megszorítottam azt, mert ismét erős sajgást éreztem.
-Hol fáj?-pillantott rám, én pedig az egész hasamra mutattam. Egyszerűen nem tudtam belőni, hogy pontosan hol is éreztem azt az elviselhetetlen fájdalmat-Mit érzel?-kérdezte, majd feltűrte a pólóm, és megnyomkodta a hasam, mire felordítottam. Éreztem, ahogy könnyek gyűltek a szemeimbe, de nem hagytam, hogy végigcsorduljanak az arcomon.
-Mintha sósavval marnának belülről, néha pedig bele-beleszúr.-leheltem. Newt elhúzta a száját, majd ellépett mellőlem, és az egyik fiókban kezdett el kutakodni. Addig ameddig ezt csinálta, láttam a szemem sarkából, ahogy Harry mellé odalépett Einar. Louis, Aron és Stig távolról figyelték a történteket.
-Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem a baba már most elkezdett nőni.-mondta, ezután pedig megláttam a kezében a tűt, amelyből spriccelni kezdett valami. Megijedten a hatalmas tű láttán, de Harry nyugtatóan megsimította kezemet, és rászorított egy kicsit-Mindenesetre ha nem is így van, attól még beadok egy erős fájdalomcsillapítót, azután pedig felhívom az egyik ismerősömet.-szólt, szavai után pedig csípést éreztem alhasamban pár pillanat múlva pedig elsötétült előttem minden. Utoljára még hallottam, ahogy Harry a nevemet hajtogatta...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!