♥ Hey Lads! ♥
Meg is hoztam nektek az ígért fejezetet! Remélem elnyeri a tetszéseteket, és néhány dolgot ki tudtok belőle bogozni. :) ♥
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! El sem tudom hinni, hogy ennyire csodálatosak vagytok! Kérlek, ha tetszett a fejezet, jelezzetek vissza nekem valamilyen formában! Rengeteget jelentene! ♥♥
Legyen szép napotok! ♥
Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥
Crazy Pictures: Őrült képek
Rose Davis~
-M... mit mondtál?-nyíltak nagyra szemeim Newt szavait hallva. Fel kellett dolgoznom, és beletelt néhány percbe mire kitudtam nyögni a kérdésemet, de büszke voltam magamra, hogy nem ájultam el abban a pillanatban.
-Jól hallottad. Azért vagy rosszul, mert egy élet növekszik benned, Rose. Az már más kérdés, hogy vérfarkas vagy ember. Én személy szerint az előbbire gyanakszom, mert gyorsabban növekszik, mint egy magadfajta.-mondta, én pedig egy székhez támolyogtam, miközben ízlelgettem szavait. Remegni kezdett a kezem, arra gondolva, hogy nem vagyok egyedül a saját testemben. Furcsa volt, de a szemeim előtt hirtelen az Alien képkockái kezdtek leperegni.
-Lehetetlen, hiszen még csak nem is látszik semmi.-ingattam a fejem hitetlenségemben, és hasamra szorítottam a tenyerem, amelyen érezni lehetett egy apró dombocskát, de nem lehetett volna azt mondani, hogy egy gyerek fejlődik bennem.
-A vérfarkas kölykök máshogy fejlődnek, mint az emberek. Először kialakul a testük egy egészen aprócska változata, majd a belsőszerveik kezdenek megformálódni. Amint minden a helyén van, nőni kezdenek, rohamosan. Olyan gyorsan, hogy néhány hónap alatt elérhetik azt a szintet, hogy kibújjanak az édesanyjuk hasából.-mesélte, arca pedig egy pillanatra sem rezzent meg, ellentétben az enyémmel. Felfordult a gyomrom, Newt szavait hallva, ugyanakkor elöntött egy nagyon jó érzés is. Mi van, ha igaza van?
-Ez... félelmetes.-suttogtam magam elé, miközben elképzeltem magam hasonló helyzetben, mint a főszereplő lány az Alkonyatban. Vajon, nekem is el fog törni a gerincem, miközben azt várom, hogy az apró szörnyecske előbújjon belőlem?-Miért mondtad azt, hogy hónapok óta hallod Őt?-suttogtam, miközben nem vettem le kezem és pillantásom a hasamról.
-Mert így igaz. Az emberi magzatnál általában a huszonkettedik vagy a huszonharmadik napon kezd el verni a szív, ami a vérfarkasoknál máshogy lehet. De ha optimistán gondolkozunk, akkor tegyük fel, hogy ami a hasadban van, az ember. Ha nem, akkor is három hónaposra saccolom Őt.-mondta, szavai közben pedig néha-néha elgondolkozott, hogy jól megfontolt szavakkal írja le a helyzetet.
-A három hónapos emberi baba nem ekkora.-ingattam meg a fejem. Newt elhúzta a száját, és furcsa grimasz ült ki arcára.
-És ez egy rossz hír, tekintettel arra, hogy nem volt még dolgom félig ember, félig vérfarkas csecsemővel. Nem akarlak megijeszteni, Rose, de fel kell készülnünk a legrosszabbra is.-fonta keresztbe maga előtt a karját, hangjában pedig együttérzést véltem felfedezni.
Ezek után nem tudtam megszólalni. Remegett a kezem, és verejték ütött ki a homlokomon. Fogalmam sem volt arról, hogy gyermekem lesz, arról pedig még inkább nem, hogy már hónapok óta velem volt. A gond pedig az volt, hogy nem éreztem anyai ösztönöket. Nem olvadt el a szívem a gondolatra, hogy a karomban tarthatom a Harry-vel közös babánkat. Sokkal inkább remegett a gyomrom a félelemtől, hogy mi lesz, ha egy teljesen torzszülött valami fog kibújni belőlem, vagy ha valamilyen csoda folytán mégis egészséges lesz, akkor melyik fajt fogja erősíteni? Ha embert, akkor semmi problémánk nem származhatott belőle, viszont ha vérfarkast, akkor kapásból három okot feltudtam sorolni, hogy miért nem volt szükségünk rá. Mi történne, ha véletlenül átváltozna az óvodában, vagy az iskolában és leleplezné a farkasokat? Esetleg, ha kárt tenne valakiben? Vagy... mi lenne, ha magában tenne kárt?
-Mindannyian tudtátok?-kérdeztem reményvesztett hangon. Newt mélyet sóhajtott, és felém közeledett, nemsokkal később pedig leguggolt elém.
-Nem szóltunk senkinek sem egy szót sem, sőt még magunk között sem beszéltük meg. Biztos vagyok benne, hogy a farkasok tudják, hiszen hallják a szívverését. Személy szerint én eddig azt gondoltam, hogy ti ketten tudtuk róla, és Harry csak azért nem osztja meg velünk, mert úgy érzitek, még nem jött el az ideje. Úgy tűnik, azért történt, mert te nem tudtad.-szólt, szavai pedig eszembe juttattak egy emléket.
Néhány nappal ezelőtt történt, mikor az éjszaka közepén Harry szorosabban ölelt, a keze pedig lecsúszott a hasamra. Simogatni kezdte, és mormogott valamit, de félálomban nem fogtam fel a szavait. Akkor azt hittem, hogy csak egy apró szeretetteljes cselekedet volt, de abban a pillanatban, míg az előttem guggoló Newt szemeibe néztem, a tettek teljesen más értelmet nyertek.
-Beszélnem kell Harry-vel.-suttogtam, majd remegő térdekkel felálltam a székből. Newt bólintott.
-Igen, és jobb lenne, ha felkeresnétek egy orvost is, aki biztosra megy. Szívesen segítenék, viszont nekem nincs meg az a képesítésem, amire most nektek szükségetek lenne.-húzta el a száját.
-Köszönöm, Newt.-pillantottam felé, majd meg sem várva válaszát, fellépkedtem a lépcsőn.
El sem hittem, hogy várandós voltam. A felismerés úgy tört rám, mint derült égből a villám csapás. Azonban nem csak Harry véleményétől tartottam, hanem a jövőtől is. Mi van, ha a baba megszületik, de egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltük? Mi történne, ha nem tudjuk Őt kordában tartani? Azonban nem csak ez a dolog foglalkoztatott, hanem az is, hogy történt már ilyen? Hogy egy ember és egy vérfarkas közös gyermeket várt? Ha igen, akkor mi történt azokkal a porontyokkal?
Amikor felértem a lépcsőn, és beléptem a nappaliba, minden szem rám szegeződött, és akkor már tudtam, hogy miért. Egyedül a velem hasonló fajba tartózók nem sejtették, hogy óriási dolgon mentem keresztül. Zayn összevonta a szemöldökét, és kérdőn fordult felém ijedt arcomat látva. Legjobb barátnőm is pont ugyan így cselekedett. Szerencsére a fekete hajúnak már begyógyultak a sebei, a lövés helyén pedig már csak egy apró heg maradt. A bámuló szempárok miatt, legszívesebben elordítottam volna magam, hogy "Mit bámultok?" de visszafogtam magam.
-Hol van Harry?-kérdeztem nyugodt hangon a kiabálás helyett.
-A garázsban van, a kocsiját porszívózza.-szólt Niall legelőször. Egy bólintással köszöntem meg neki az információt, majd már mentem is az említett helyiségbe.
Amint benyitottam, meghallottam a porszívót, ahogy kínjában üvöltött. Harry a hátsó ülésekről szívatta fel az oda leszóródó chips maradékát, amely a néhány nappal ezelőtti kirándulásunk hozadéka volt. Már ha a bevásárlást lehetett kirándulásnak hívni. Nem nagyon mozdultunk ki, hiszen ebben a kisvárosban mindenki ismert mindenkit, így nem nagyon szerettünk volna a figyelem középpontjába kerülni.
Harry leállította a porszívót, mert ahogy észrevettem, nem nagyon akarta végezni a munkáját. Barátom szitkozódva vizsgálgatta és ütögette a csövét, de úgy tűnt, a gép nem adja magát. Talán észre sem vette, hogy ott álltam mögötte, vagy egyszerűen már annyira megszokta a tarkója bizsergését, hogy fel sem tűnt neki a jelenlétem.
-Khm...-köszörültem meg a torkom, mire megpördült, és egy mosolyt küldött felém.
-Hát te? Azt hittem, hogy Newt-nál vagy.-értetlenkedett, de letette a porszívót és kitárta a karját. Gondolkozás nélkül léptem közelebb hozzá, és öleltem át keskeny csípőjét.
Karjai védelmező szorítása megnyugtatott, és elfeledtem minden gondomat. Akkor már nem érdekelt a vérengző vérfarkas bébi képe, csak Ő számított, és az, hogy mellettem volt. Azonban hatalmasat dobbant a szívem, mikor rájöttem, hogy hamarosan egy családot fogunk alkotni. Abban a pillanatban mikor velem volt, már nem féltem szembenézni a jövővel, és nem tartottam a születendő gyermekünk fajától sem. Csak az számított, hogy a miénk volt.
-Tőle jövök.-préseltem össze az ajkaim, és felnéztem Harry-re. Kíváncsian összevonta a szemöldökét, de nem szólalt meg, várta, hogy én avassam be-Tudom, hogy tudod, és azt is, hogy Ők tudják.-hadartam, mire Harry felnevetett.
-Lassabban, Kicsim, összezavarsz.-vigyorgott.
-Tudom, hogy gyermekünk lesz, és azt is, hogy eddig mindannyian tisztában voltatok vele...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!