♥ Hey Lads! ♥
Meg is hoztam nektek a hatvanhatodik fejezetet! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és ha igen, akkor visszajeleztek nekem valamilyen formában! Hihetetlen hálás lennék érte! ♥
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több mint 121 ezer megtekintést, a kommenteket és a voteokat! Annyira csodálatosak vagytok! Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt az elképesztő bánásmódot! ♥ ♥♥
Most egy kicsit hosszabb fejezettel érkeztem, amely eléggé eseménydúsra sikeredett, remélem nem bánjátok. :) ♥
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥
Not real things: Nem valós dolgok
Rose Davis~
Pattanásig feszült a helyzet, mikor Susan felénk szegezte a fegyverét. Leginkább azért, mert Harry volt a pajzsunk, így ha a nő meghúzta volna az elsütőbillentyűt, akkor egyből az Ő mellkasába fúródott volna a lövedék. Ami, nem csak egy ember halálát okozta volna, hanem kettőét, hiszen akkor én is vele együtt hagytam volna itt mindent.
-Mindig is tudtam, hogy egy hazug szuka vagy.-morogta Harry, az anyám szemébe nézve. Mellettem Dawn csak ijedten pillantgatott körbe, és megpróbálta nem túlreagálni a helyzetet.
-Tudod van egyfajta családi vonásunk.-vigyorodott el tenyérbe mászó arccal. Barátom még mindig félig átváltozva védett minket testével, és úgy tűnt, nem is akart tágítani előlünk.
-Nem hiszem, mert Rose nem olyan kétszínű mint te. De most komolyan képes lennél megölni a saját lányodat?-kérdezte hitetlenül. A szívem a torkomban dobogott egész végig, és tartottam attól, hogy gondol egyet, és elrohan ettől a káosztól.
-Az én kislányom már rég halott.-suttogta és láttam, ahogy könnyek gyűltek a szemébe, de hamar kipislogta őket-De Rose-t? Igen, Őt képes lennék megölni.-bólintott szívtelenül. Fejemben újra ismétlődtek szavai és megpróbáltam megfejteni kilétüket.
-Hogy érted, hogy a lányod már halott?-léptem ki Harry mögül, aki sietősen vissza akart rántani a háta mögé, de nem engedtem neki.
-Rose, gyere vissza.-szűrte fogai között barátom.
-Hogy értetted?-kérdeztem még egyszer az előttem álló, ránk fegyvert szegező nőtől.
-Úgy, hogy te nem vagy a vér szerinti lányom.-mondta, és irányomba fordította a fegyvert-Az anyád a nővérem volt, és néhány napra rá, miután megszülettél, autó balesetünk volt. Te, Tammy a lányom, Andrea az anyád, Gregory az apád és én voltunk a kocsiban. Az éjszaka közepe volt, és valami nekiütközött az autónknak. Az apád nem volt bekötve, így a szélvédőn át kirepült a járműből, a nővérembe pedig több száz üvegszilánk fúródott. Én néhány karcolással és töréssel túléltem, míg te még csak ki sem mozdultál az ülésedből, ellentétben Tammy-vel. Ő a biztonsági üléssel együtt kiesett a kocsiból, és ezt csak azután vettem észre, hogy kimentettelek téged. Addigra az, ami nekiment az autónak visszatért, és a szemem láttára ölte meg, és ragadta el őt. Később kiderült, hogy egy vérfarkas volt.-suttogta beszéde után, és hallottam a mély gyűlöletet a hangjában-Andrea sem élte túl, mire kiértek a mentők elvérzett. Gregory -a mentők szerint- már az ütközéskor életét vesztette...
-És Scott? Hol volt akkor Scott?-kérdeztem a döbbentségtől remegő hangon.
-Őrá Peter vigyázott, és éppen hozzájuk tartottunk mikor bekövetkezett a baj. A nővérem az utolsó szavaival azt kérte tőlem, hogy vigyázzak rátok és neveljelek fel titeket.-mesélte, én pedig önkívületi állapotomban voltam. Miért mondta az anyám, hogy Ő nem is az anyám? Miért beszélt nekem balesetről, ami meg sem történhetett. Mert... Scott elmondta volna... Ő emlékezett volna rá és a szüleinkre, nem?
-Miért mondtad el ezt, pont most?-szóltam remegő hangon, miközben éreztem, ahogy Harry megfogta a karom, és közelebb húzott magához, hogyha bármi történne, akkor segíteni tudjon.
-Mert teljesen mindegy volt, hogy megtudod-e valaha vagy sem, hiszen... ütött az órád, úgy ahogy az övéké is.-szavai után élesítette a fegyvert, én pedig összeszorítottam a szemeimet, hiszen tisztában voltam azzal, hogy mi következett. Pár másodperc múlva elsült a fegyver, de nem éreztem fájdalmat. Nem éreztem, ahogy egy lőszer átlyukasztotta volna a testem bármely pontját.
Ijedten nyitottam ki a szemeimet, hiszen attól tartottam, hogy valami vagy valaki felfogta a golyót. De tévedtem. Harry és Dawn is sértetlenül álltak mellettem úgy, ahogy én is egészségesnek bizonyultam, ám az előttünk holtan összerogyott nő, már nem mondhatta el ezt magáról. Fejéből szivárgott a vér, így maga köré alkotva egy vörös kört, amely egyre csak szélesedett. A pisztoly kiesett a kezéből, és elsületlen maradt.
-Mindenki jól van?-hallottunk meg egy számunkra teljesen ismeretlen férfihangot.
Néhány katona lépett be a bejárati ajtón, mígnem megláttuk a hang forrását is. Egy magas, vörösesbarna hajú fiatal férfi lépett be a helyiségbe, ahol mi tartózkodtunk, egy fegyverrel a kezében, amelyet néhány másodperc múlva tokjába is süllyesztett. A golyóálló mellényén az FBI felirat díszelgett, így barátom amilyen sietősen csak tudott, maga mögé húzott, így testével védelmezve Dawn-t és engem.
-Nem kell félnetek, nem fogunk bántani titeket. Nem miattatok jöttünk, hanem miatta.-mutatott rá az anyámra... vagyis... Susan-re- Aron vagyok, és segíteni jöttem, és Ők is.-mutatott a mögötte felsorakozott katonákra.
-Úgy, ahogy mi is.-észleltük Einar hangját, nemsokkal később pedig a srácok beléptek a házba.
-Ti tudtatok erről?-kérdezte döbbenten Harry, és a Stig felé sietett. Áramlott belőle a düh és ezt teljes mértékben meg is értettem, hiszen meg is halhattunk volna, ha Aron nem lép közbe.
-Nyugodj meg, csak néhány perccel ezelőtt tudtuk meg mi is, miben sántikáltak.-fogta meg barátja vállát Niall.
-És nem léphettünk közbe, mert muszáj volt tudnod azt, amit Susan elmondott.-pillantott felém Newt. Összeráncoltam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.
-Ti tudtátok?-döbbentem meg, ám Ők legnagyobb meglepetésemre megingatták a fejüket.
-Ők nem, de Scott igen.-hallottam meg Aron hangját. Irányába néztem és dühösen méregettem.
-Honnét ismered Őt?-szegeztem neki a kérdést, mire csak kiküldte a katonáit, és kikapcsolta a rádióját.
-A társam volt.-mondta, és eszembe jutott az, mikor Newt említette, hogy Scott dolgozott az FBI-nak-Tudok mindenről, ami titeket érint, és tisztában vagyok Susan dolgaival is.-pillantott körbe, majd a földön fekvő halott nőre szegezte tekintetét-A bátyád beavatott mindenbe, mert tudta, hogy hamarosan át fog változni, és nem tud segíteni neked. Azt akarta, hogy figyeljek rátok és segítsek ha probléma adódik.-magyarázta.
-Hát adódott.-hallottam meg Harry hangját, aki közelebb jött, és Aron elé állt (akinél legalább egy fejjel magasabb volt) ezzel eltakarva engem-És most te is itt vagy.-forrongott-Mennyi mindent kell még megtudnom a legjobb barátomról?-kérdezte magától mintsem az előtte álló FBI-os tagtól.
Nyugtatásképpen csak megfogtam kezét, és összefűztem ujjainkat, bízva abban, hogy sikerül jobb mederbe terelni a beszélgetést. Válla felett hátranézett rám, és mikor íriszeink találkoztak, láttam smaragdjaiban a felém áradó szeretetet, de ugyanakkor a félelmet is, hogy mi lesz ezután. Mert nemhogy tisztulni látszott volna a helyzetünk, sokkal inkább bonyolódott.
-Tudok a bevésődésetekről, úgy ahogy Scott is ismerte a helyzeteteket.-mondta, én pedig egyre inkább tanácstalanná váltam. Scott tudatában volt mindennek mégsem mentette meg magát, hogy segíthessen rajtunk is?
-Milyen bevésődés?-hallottam meg Louis kíváncsi és döbbent hangját, ám túl messzinek hatott minden. Úgy éreztem, mintha egy burokból hallottam volna a saját szavaimat is.
-Miért kellett megölni Susan-t?-kérdeztem. Aron mélyet sóhajtott.
-Mert annyira rögeszméjévé vált a bosszú, a vérfarkas vadászat, hogy mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltüntesse a föld színéről a fajt. Néhány munkatársamat is magához csalogatta és busás árat fizetett nekik, ha sikerült egyet levadászniuk, vagy megtalálniuk. A tekercset fent északon azért akarta a saját tulajdonába, mert tisztában volt a hatalmával. Tudta, ha nem sikerül kikeverni az ellenszert, akkor rengetegen oda fognak veszni.-magyarázta és folytatta volna, de közbeszóltam.
-Ott voltatok északon?-kérdeztem döbbenten, mire csak bólintott.
-Scott szavai szerint mindig követnünk kellett volna, de néha hagytunk egy kis szabad teret arra, amire kellett.-váltogatta Harry és köztem a tekintetét. Mertem remélni, hogy a megismerkedésünk pillanatait csak ketten töltöttük el, és nem volt semmilyen külső behatás-Ami Susan-t illeti, pedig rengeteg viszályt szított az FBI-on belül, így már ideje volt likvidálni. Sőt... a veletek történtekért is megfizet. A tűzesetben meg is halhattatok volna.-mondta érzelemmentes hangon.
-Az Ő hibája volt?-kérdezte Harry döbbenten. Mindvégig azt hittük, hogy az FBI keze volt a dologban, de úgy tűnt Ők csak segíteni akartak nekünk... már ha hihettünk az előttünk állónak.
-Szóval most már vége?-kérdeztem reményekkel teli hangon, majd mikor kiejtettem a szavakat fáradság tőrt rám. Szükségünk lett volna már néhány nyugodt pillanatra.
-Még nem teljesen. A Stone Circle alatt raboskodókat ki kell szabadítanunk, és a Susan által átváltoztatottakat pedig ismét emberré kell tennünk. De ehhez a segítségeteket kérném, leginkább a tiédet, Newt.-mondta Aron, és mindannyian az orvosunk felé néztünk aki éppen olyan nagy meglepődöttséggel észlelte a nevét, mint mi. De hát, hónapokon át figyeltek minket... nem annak kellett volna a legnagyobb meglepetésnek lennie, hogy tisztában vannak a neveinkkel.
-De mindezek előtt, el kell látnunk a sebeidet.-nézett felém barátom, én pedig fáradtan bólintottam egyet, hiszen a karomon lévő harapásból még mindig folydogált a vér.
Harry karjaiba kapott, és úgy indult ki velem a házból. Még hallottam, ahogy Louis utasította a többieket, hogy járjanak előrébb a kocsival, hogy eltudják hozni az édesanyjukat, sőt észleltem azt is, ahogy Aron parancsot adott a katonáinak, hogy tüntessék el Susan holttestét. Harry nyugtató szavakat suttogott nekem, miközben beültetett az éjszínű jármű hátsó ülésére. Azzal is tisztában voltam, hogy Dawn beszállt mellém, hogy még véletlenül se eshessen semmi bajom, de percek múlva már elragadott az álom...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!