♥ Hey Lads! ♥
Meg is hoztam nektek a hatvanadik fejezetet! Tudom, hogy nem lett valami hosszú, illetve jó vagy izgalmas, de próbálkoztam. Ne haragudjatok, hogy így sikerült, legközelebb jobban próbálkozom. Kérlek titeket, ha tehetitek vagy van időtök akkor jelezzetek vissza nekem valahogy! Fontos lenne!
Elképesztően köszönöm a voteokat, kommenteket és megtekintéseket amelyeket az előző fejezethez kaptam! Hihetetlenül hálás vagyok nektek ezért a kedvességért! ♥♥
Legyen szép napotok! ♥♥
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥
Beast: Fenevad
Harry Styles~
A kék szemű béta, aki húga érkezésére várt, fel s alá sétált a lakásban. Néhány óra telhetett el azóta, hogy visszatért abból a házból, ahol megtaláltam Őt miután megharapták, hiszen beszélnie kellett Dawn-al az édesanyjukról. Louis elmondása szerint, Marie pont olyan volt, mint amilyenre emlékezett, ámbár ezt nem tudhatta teljesen biztosra, mert csak távolról figyelhette szülőjét.
Dawn-nak egy SMS-t hagyott, bízva abban, hogy majd elmegy arra a helyre ahova a férfi szerette volna. Nem tévedett, mert nemsokkal később megjelent Dawn. Azóta, mióta találkoztak, Louis sokkal idegesebb volt mint előtte, de nem mertünk rákérdezni miért, tartva attól, hogy teljesen kiborul. Bár, ezen nem kellett volna csodálkoznunk, mivel hosszú hónapok óta először találkozott testvérével... aki nem mellesleg halottnak hitte.
-Ne félj, megfogja érteni, hogy velünk kell maradnia, legalább addig míg nem tudunk kitalálni semmit sem Marie állapotának stabilizálására.-próbálta nyugtatni Einar, viszont a fiatal béta nem engedelmeskedett legfőbb alfájának.
-Ne mond, hogy nyugodjak meg! Átváltoztatták az anyámat, aki nem mellesleg éjszaka egy fenevaddá változik, és embereket mészárol! De ha ez nem lenne elég, a húgom utál engem, mert elhitettem vele, hogy meghaltam, miközben én is ugyan olyan gyilkolásra teremtett lény vagyok mint az, akitől retteg! És még azt sem tudja, hogy akitől fél, az az anyánk!-tárta szét a karjait, hangja pedig túl hangosan csattant a levegőben.
Einar szemeiben ezüst fény csillant, majd fogai elővillantak karmai pedig másodpercek alatt hosszabbodtak meg.
-Idefigyelj te taknyos!-hördült fel, és felállt a kanapéról, majd egyenesen Louis felé vette az irányt-Velem nem beszélhetsz így!-mondta kifogást nem tűnő hangon, teljesen megváltozott lelkiállapottal. Szerencse volt, hogy mielőtt az alfa elérhette volna a fiatal férfit, Stig közéjük állt, és mellkasukra tette a kezét.
-Ez nem az a hely és időpont, ahol egymásnak kellene esnünk!-figyelmeztette Őket, majd segélykérően rám pillantott, én pedig már indultam is feléjük, majd megfogtam Einar karját, ezután elvezettem onnét az idős vérfarkast. Amint leült eredeti helyére felkaptam fejemet, hiszen hallottam az egyre erősödő léptek zaját és félénk szívverést. Dawn megérkezett.
Bátyja ment ajtót nyitni, majd amint beinvitálta a lányt, mély sóhajt hallatott. Ideges volt, mi pedig nem tudtuk, hogy mivel tudnánk segíteni rajta azon kívül, hogy támogatjuk Őt miközben elmondja testvérének mekkora veszélyben volt valójában.
-Miért hívtál ide?-kérdezte kíváncsian a lány, ahogy besétált a nappaliba Louis-val a háta mögött. Nem is sejtette, hogy bárki is lesz még ott rajtuk kívül. De tévedett, hiszen hat, érdeklődve figyelő szempár nézte mozdulataikat. Mikor megpillantott minket, íriszei nagyra nyíltak és értetlenül dadogni kezdett.-Lou... Ők... mit keresnek itt?-szólt halk hangján.
-Beszélnünk kell veled.-szólt Rose, miután lejött a lépcsőn. Csak akkor figyelt fel Dawn is régi legjobb barátnője érkezésére, mikor mellé lépett és egy bólintással üdvözölte Őt.
-Mégis miről?-kérdezte félve, de barátnőm csak átadta a szót Louis-nak, majd irányomba sétált. Dawn figyelte lépteit, majd miután Rose felé nyújtottam kezem és ölembe húztam, a lány teljesen kiborult-Ugye tudod, hogy mik ezek?-kérdezte dühösen, hangjában pedig megvetés csengett. Közelebb húztam magamhoz barátnőmet, aki csak teljes nyugodtsággal bólintott. Szavai után rájöttünk, hogy Louis kitálalt rólunk néhány órával ezelőtt.
-Igen... tudom mik Ők.-hangsúlyozta a szót, hogy Dawn rájöjjön, szebben is fogalmazhatott volna.
-Fejvesztve kellene menekülnünk előlük!-tárta szét karját a szemben álló lány, viszont Rose nem mozdult sőt, úgy tett, mintha nem is hallotta volna Dawn hangját.
-Nem azért hívtunk ide, hogy erről diskuráljunk.-szólt keményen. Az a pár külön töltött hónap megváltoztatta Őt, legalábbis érezhetően más volt a hozzáállása a dolgokhoz-Sokkal fontosabb dolgok is vannak ennél.
-Mint például?-vonta fel a szemöldökét a szőke hajú lány. Bátyja a vállára tette a kezét, de Dawn tisztában volt azzal, hogy mi volt a férfi, ezért lerázta magáról a tagját.
-A biztonságod sokkal fontosabb annál mint, hogy mi mik vagyunk.-szólt a mellette álló.
-Mégis mióta érdekel titeket az én biztonságom?-kérdezte, majd maga előtt összefonta a kezét, miközben ránk pillantott.
-Azóta, mióta kiderült, hogy anya Kanada fenevada.-szólt. Hangjában fájdalom honolt, amit próbált leplezni, viszont sehogy sem sikerült neki, hiszen megremegett mikor kiejtette szavait.
-Tessék?-szólt vissza Dawn, ajkai sarkában pedig kisebb mosoly bujkált-Az a szörny csak egy kitaláció, amivel hónapok óta rémisztgetik az embereket a holdkórosok.-kuncogott fel, és a helyzet ellenére is érezhető volt hangján a vidámság. Ez pedig... esküszöm engem dühített.
-Nem fikció, Dawn.-szólalt meg ismét Rose-Louis igazat beszél.-bólintott. A lány néhány pillanatig maga elé meredt, majd megvakarta tarkóját.
-Akkor ez megmagyarázná azt, hogy anya miért tűnt el napokra.-motyogta maga elé.
-Eltűnt? Mikor?-kérdezte Liam. Izgatott volt a hallottak alapján, és ahogy ismertem már rég készen állt a harcra.
-Hónapokkal ezelőtt. Akkor pedig napokig nem láttam, és magyarázatot sem adott, hogy miért volt távol, vagy hogy hol tartózkodott.-mondta, és észrevehető volt szemében a félelem apró szikrája. Kezdett rájönni arra, hogy igazat beszéltünk.
-Stone Circle-ban volt velem.-sóhajtott Rose-Oda hoztak titeket is.-nézett rám, Gemma-ra majd Stig-re-Ezért nem tudtatok kiszabadulni az egyszerű kötél fogságából sem. Mivel egy barlangban voltunk nemsokkal a fa alatt, annak a gyökerei pedig képesek arra, hogy elszívják a természetfeletti erőt.-magyarázta az ölemben ülő. Erősebben szorítottam magamhoz, majd a vállának döntöttem a fejemet.
-De miért épít ott valaki labort?-kérdezte Gemma.
-Mert vannak hibridek akik nem függenek ettől a rendszertől, hiszen még van bennük némi emberi.-magyarázta Rose.-És Ő hibrideket teremt.-sóhajtotta.
-Azaz, Ők nem teljesen természetfelettiek.-gondolkodott hangosan Newt-Ez elképesztő.-suttogta maga elé, mikor rájött ez mekkora áttörés volt a tudományban. Lenyűgözte Őt Susan munkája, sőt mondhatom, hogy nekem sem lett volna ellenemre, ha nem olyan eszközökkel bánt volna, amely veszélybe sodorhatott minket. Így muszáj volt elkövetnünk valamit.
-Ez mind szép és jó, de mit akartok tenni anyával?-kérdezte Dawn félve a választól.
-Megöljük.-vágtam rá azonnal, kertelés nélkül...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!