New Beta: Új Béta
Rose Davis~
Ujjaim a kemény fa asztallal találkoztak, dobolásom okából, miközben fejemet öklömön támasztottam meg, így vártam türelmetlenül a négy jómadárra. Niall és Liam szó nélkül rohantak ki az óráról, és azóta hírüket sem hallottam. Úgy ahogy Harry-ét sem. Newt-ot viszont, még reggel sem láttam, így gondoltam Ő is velük lehetett.
Én viszont már órák óta Niall lakásában voltam, és egyre jobban idegeskedtem. Mi lehetett velük? Történt valami? Mi van, ha rájuk találtak a szüleim?
-Megmondtam, hogy ne üssétek ki ennyire!-hallottam meg Newt morgolódó hangját, ezután pedig tarkóm bizseregni kezdett.
Harry is jelen volt. Azonnal felpattantam, majd a bejárati ajtó felé rohantam. Amint odaértem, felmértem a helyzetet. Niall és Liam vállán egy nem várt személy lógott. Louis feje lehajtva pihent, de nem tudtam felmérni, mégis mi történhetett, hisz Harry állt elém.
-Mit keresel itt?-kérdezte nagy szemekkel. Felvontam szemöldökömet, miközben szemem sarkából láttam, ahogy Louis-t a nappaliba vitték, majd lefektették a kanapéra.
-Vége van az iskolának.-szóltam gúnyosan és elléptem mellőle, de Ő megfogta karom.
-Megmagyarázom ígérem, de most ennél is nagyobb gondunk van.-mondta, hangjában pedig észleltem a kétségbeesést. Nagy szemekkel néztem rá és megfogtam mindkét kezét, ujjainkat pedig egymásba fűztem.
-Miről beszélsz?-szóltam félve, hiszen már abban a pillanatban tudtam, hogy valami nincsen rendben. Mielőtt Harry belekezdhetett volna, Newt vette át a szót.
-Az ellenszer majdnem kész van.-tájékoztatott minket, én pedig még mindig teljesen értetlenül álltam a történtekhez.
-Mégis milyen ellenszer?-tártam szét karjaimat, miközben beljebb léptem a szobába.
-Az átváltozásé. Kell még néhány nehezebben beszerezhető dolog, de hamarosan kész van, és akkor kipróbálhatjuk.-biztosított minket. Harry irányába néztem.
-Azt mondtad, hogy eltűnt a tekercs.-szavaim teljesen értetlenek voltak, miközben próbáltam megfejteni a történteket. A barna, göndör hajú férfi csak a sötét szőnyegre pillantott, majd megrántotta a vállát. Miközben ismét az orvosunkra néztem megláttam, hogy Niall és Liam mindentudó pillantásokkal illették barátomat. Mi folyik itt?
-Louis most nagyobb gond ennél.-szólt Liam-Valaki megharapta, pontosítva egy béta, viszont mi nem lehettünk hiszen mi tudjuk, hogy ez halálos is lehet.-magyarázta. Ajkaim elváltak egymástól, és pár pillanatig csak a mondata második fele jutott el a tudatomig.
-Meghalt?-kérdeztem döbbenten. A férfi megrázta fejét.
-Nem, mert Harry megmentette, viszont közel volt hozzá, mikor megtámadott minket.-horkantott fel. Barátom, sőt... lélektársam irányába néztem, kinek szeméből nem tudtam kivenni semmit. Ő is engem kémlelt, ámbár pillantása homályos volt, mintha nem is ebben a galaxisban járt volna.
-Megtámadott titeket?-szólaltam fel ismét, hangom pedig pár oktávval feljebb csúszott. Csaknem egyszerre bólintottak.
-Nem kell aggódnod, pár törésen kívül semmi baja, a gyógyulás pedig már megkezdődött.-lépett mellém Harry, miközben a kék szemű fiút nézte. Megkönnyebbülten bólintottam, majd mellkasának döntöttem fejem. Éreztem, ahogyan karjai körém záródtak és hajamba puszilt.
-Remélem azért ti is jól vagytok.-fordítottam el a fejem, és a srácokra néztem. Megrántották a vállukat.
-Néhány karcolás, ami már rég beforrt.-mosolygott Niall. Helyeselve igent intettem fejemmel.
-Minél előbb meg kell találnunk azt a bétát, még mielőtt több emberrel ezt teszi.-Newt hangja betöltötte a teret. Láttam, ahogyan ismét belekezdett volna a szavak alkotásába, viszont megcsörrent a mobilja.
Előkapta azt a zsebéből, majd összeráncolt szemöldökkel felvette, és a füléhez tartotta a készüléket. Feszülten figyeltük rezdüléseit, a farkasok pedig egyre idegesebbek lettek. Tudtam, hogy rossz hírt kapott, főleg az után, hogy Harry elkáromkodta magát és erősebben fűzte körém karjait.
-Mi történt?-kérdeztem erős szívdobogás közepette. Valami nem stimmelt.
-Megöltek egy embert nem messze Louis-ék házától.-mondta Harry. Farkas hallásuknak köszönhetően mindegyikük észlelhette a telefonbeszélgetést.
-Ezek szerint a bétánk már nem csak megharapja, de meg is öli az áldozatait.-gondolkodott hangosan Niall.
-Meg kell találnunk minél előbb ezt a farkast.-mondta Harry, majd megfogta kezemet és az ajtó felé húzott.
-Hova megyünk?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Haza. Én átnézem a biztonsági kamerák felvételeit, te pedig tanulsz.-szögezte le. Értetlenül néztem rá, majd Liam és Niall irányába fordítottam fejemet.
-Tőletek tudta meg, igaz?-fontam össze karjaimat mellkasom előtt. Apró mosolyt villantottak, Niall pedig még a két hüvelykujját is felmutatta, szurkolása jeléül.
-Rose, ez az utolsó éved, és már csak a te vizsgáid vannak hátra. Már mindenki tudja hova megy tovább, te pedig még nem is jelentkeztél sehová sem.-csóválta meg fejét rosszallóan barátom. Elhúztam a szám.
-Fontosabb dolgaim is vannak ennél.-próbáltam kimenteni magam. Harry megcsóválta fejét.
-Jelen pillanatban számodra nincs ennél fontosabb.-szólt, és úgy éreztem, mintha csak apámat hallottam volna... egy párhuzamos univerzumban.
-De én segíteni akarok nektek.-jelentettem ki, és a srácokra néztem apró segítséget és támogatást várva... viszont inkább csak némán figyeltek minket. Komolyan, úgy éreztem magam mint egy hisztis kétéves.
-Azzal segítesz a legtöbbet, ha nem kerülsz bajba, és tisztességgel levizsgázol.-mondta Harry. Tetetett sértődéssel néztem rá, Ő pedig csak kiengesztelésképpen nyomott egy apró puszit homlokomra. Egy mély sóhaj után beleegyeztem.
-Menjünk.-szóltam majd intettem egyet a fiúknak, és még egyszer ránéztem Louis nyugodt alakjára. Reméltem, hogy semmi baja sem fog esni egykori legjobb barátomnak.
Bepattantunk Harry fekete Range Rover márkájú kocsijába, majd elindultunk. Csendben voltunk, csaknem egész út alatt. Bevallom, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mi lesz Louis-val. Egyáltalán Dawn tudja? Mit mondtak neki? Beszéltek egyáltalán vele?
-Dawn tud róla?-kérdeztem hirtelen mikor már az erdőben jártunk.
-Nem. Mindenki azt hiszi, hogy Louis-ra egy medve támadt rá, és meghalt.-avatott be-Azt hittem hallottad a suliban.-pillantott felém egy pillanatra. Megingattam a fejemet.
-De akkor... temetést fognak rendezni?-kérdeztem magamtól, mintsem a mellettem ülőtől-Nem temethetnek el üres koporsót.-remegett meg a hangom, Louis családjára gondolva, hiszen tudtam, az édesanyjának meg fog szakadni a szíve-Miért nem mondhatjuk el nekik?-kérdeztem kétségbeesve.
-Így is éppen elegen tudják, Rose.-mutogatott ujjaival a kormányon.
-Tudom, csak... nem akarom őket olyan helyzetben látni.-ingattam meg a fejem, miközben kezeimet néztem.
-Az emberek szoktak temetésekre járni. A mi dolgunk az, hogy elhitessük a családjával, hogy az Louis ceremóniája.-mondta, közben leparkolt a faház feljárójánál, így az autó is teljesen láthatatlanná vált.
Felém fordult.
-Még meg sem köszöntem.-pillantottam rá.
-Mit?-szólt értetlenül, meleg kezét pedig lábamra tette.
-Hogy megmentetted.-sóhajtottam-Köszönöm.-adtam ajkaira egy gyengéd csókot. Halványan elmosolyodott, de láttam arcán, hogy még így is ideges volt. Bár nem hibáztattam, hiszen még is az Ő felelőssége volt az az újonnan érkezett béta.
-Gyere, menjünk be, hamarosan sötétedik.-mondta, majd kiszállt az fekete járműből.
Fogalmam sem volt, hogyan jutottunk erre a pontra, de sajnáltam. Sajnáltam, hogy ismét szembe kellett szállnunk valakivel, és bántam, hogy én nem lehettem olyan erős mint Ők, hogy segítsek nekik. Mert akármennyire is nem akarták elismerni tudtam, hogy Ők kevesen lesznek ahhoz, hogy bármit tegyenek azzal a farkassal. Főleg, hogyha embereket öl és akar átváltoztatni. Valahogy mégis túl kellett ezt élnünk. Akár így... akár úgy...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!