Homesickness: Honvágy
Rose Davis~
A szobám falai között bámultam a plafont, miközben hallgattam a nappaliból beszűrődő TV hangját. A nyílászáró tárva volt, így a folyosón égő villany éppen rám világított. Niall valami focimeccset nézett, míg Liam és Newt a saját szobájukban voltak. Fogalmam sem volt, hogyan férhetett el ebben a lakásban ennyi helyiség és két emelet, hiszen kívülről elég aprónak látszódott a ház.
Néhány órája, furcsa érzés keringett bennem. Olyan volt, mintha honvágyam lett volna, viszont az sehogy sem fordulhatott elő, hiszen a szülővárosomban voltam. Akkor mégis miért éreztem ezt?
Mély sóhajtás közepette álltam fel, és indultam le a szőkeséghez. Minden egyes pillanattal míg leértem a vágy, hogy elhagyjam a házat erősödött. Próbáltam magam fegyelmezni, és nem kirohanni az ajtón, ezért csak leültem Niall mellé, aki maga elé bámulva nézte a földet.
-Minden rendben?-kérdeztem, ahogy óvatosan melléültem. Rám kapta a tekintetét, és elvigyorodott.
-Persze, csak elgondolkodtam.-válaszolt. Összevont szemöldökkel próbáltam ösztönözni arra, hogy elmondja, mégis miért volt szótlan-Te láttad mostanában Mary-t?-kérdezte hirtelen. Szemeim nagyra nyíltak, a meglepetésre, miszerint elfelejtettem a lányt. Megingattam a fejem.
-Nem, de most, hogy mondod, tényleg felszívódott.-gondolkodtam hangosan-Még csak a jelenlétét sem éreztem.-ráztam a fejem.
-Én sem.-válaszolt elmélkedve. A meccsre pillantottam, melynek az állása 1-0 volt. Próbáltam minden figyelmemet arra szegezni, ám kicsit sem sikerült. Nem csak azért mert a különös érzés nem akart abbamaradni, hanem mert Mary távolléte is kíváncsivá tett.
-Nem gondolod, hogy... ?-kérdeztem hárítva.
-Hogy a csatában sikerült Őt is megölniük?-fejezte be mondandómat a szőke Ír. Bólintottam, ennek fejében pedig vállat rántott-Nem tudom, mindenesetre remélem, hogy nem ez történt, és jól van.-fejezte be.
-Én is.-értettem vele egyet. Féltettem a lányt, hiszen rengeteget segített nekünk, mi pedig még csak viszonozni sem tudtuk. Még mindig nem hittem el, hogy a bátyám barátnője volt, és Scott miatt halt meg. Azért, mert nem láthatta többé. Talán az Ő kapcsolatuk is bevésődés volt, de senki sem tudott róla?
Fantáziálásomból szívem erős zakatolása zökkentett ki, ezért mellkasomhoz kaptam bal kezem. Niall aggódó tekintettel nézett rám, majd megfogta vállamat.
-Minden rendben, Rose?-kérdezte félve. Bólintottam.
-Elkérhetem a kocsikulcsot?-egyenesedtem fel. Helyeselni kezdett, majd előhúzta a zsebéből a fém tárgyat.
-Hova mész? Elkísérjelek?-ajánlkozott tartva attól, valami bajom lesz. Megingattam a fejem, és amilyen gyorsan csak tudtam kiszáguldottam a bejárati ajtón. Beültem a fekete Audiba, hamarosan pedig felbőgettem a motort, és elindultam... kitudja merre.
Fogalmam sem volt, hova is tartottam, hiszen sötét volt így nem láttam a tájból semmit sem. Viszont azt észleltem, hogy a Hold már majdnem felvette a teljes alakját, ezért tartottam attól, hogy összefutok egy vérfarkassal.
Mintha az agyam teljesen kikapcsolt volna, hiszen arra sem emlékeztem, hogyan lyukadtam ki egy erdőben. Mélyet sóhajtva szálltam ki a kocsiból, remélve, hogy egy hívatlan vendéggel sem futok majd össze. Nekitámaszkodtam az autó motorház tetejének és összefonva magam előtt kezeim, körülnéztem. Szinte semmit sem láttam, hiszen a Hold fénye alig jutott el a fák takarása alá.
Sötét volt, de nem féltem. Minden olyannak hatott, mintha egy horrorfilmbe csöppentem volna pár óra leforgása alatt. Eltoltam magam a fekete szépségtől, majd egyenesen követtem az utat. Kezemet zsebre tettem és úgy vizsgáltam a fákat. Minden egyes ág, hasonlónak tűnt, így képtelen lettem volna kiigazodni azon, hol is vagyok.
-Niall meg fog ölni.-temettem arcomat kezeim közé, mikor már az éjszínű autót sem láttam. Teljesen eltévedtem, legalábbis ezt éreztem, egészen addig, míg nem az a szokatlan érzés ismét maga alá kerített.
A lábaim, mintha maguktól indultak volna el, abba az irányba amelyiket jónak látták. Az összes apró zajra megriadtam, még akkor is ha a legtöbb hang okozója én voltam. Métereket, sőt kilométereket is gyalogolhattam, egészen addig, míg meg nem pillantottam egy faházat. Amint tüzetesebben megvizsgáltam rájöttem, hogy Harry házához sikerült elgyalogolnom.
Egy apró kő esett le a szívemről, mikor eljutott a tudatomig, hogy ismerős helyen voltam. De miért láttam a házat? Harry szerint, egy halandó csak akkor tudja megpillantani, ha fejben ráveszi Őt. Akkor mégis mi történt? Hátat fordítottam a kivilágított épületnek, és megpróbáltam felmérni a területet, hátha megpillantom azt az ismerős alakot, amelyiket kerestem.
Viszont a ház fénye nem jutott tovább a köveken kívülre, amelyek megóvták azt a halandók pillantásaitól. Összefontam magam előtt kezeim, és lehajtottam fejem. Mégis miért jöttem ide? Hogy még jobban fájjon Harry elvesztése? Esetleg azért, hogy bármelyik pillanatba elkapjanak? Hiszen, a srácok nélkül védtelen voltam és gyenge. Ha a szüleim megakarnának ölni, akkor pontosan ilyen alkalomra várnának.
Faág reccsenés húzott vissza gondolataimból. Felkaptam a fejem, viszont megfordulni nem mertem, annyira megijedtem. Szívem ritmusa egybekapcsolódhatott egy gyorsvonat zakatolásával, míg mellkasom erősen emelkedett fel s le. Térdeim remegni kezdtek, ajkaim pedig elváltak egymástól. Rettegve fordultam meg, hiszen tartottam attól, hogy egy pisztoly csövével találom szembe magam vagy esetleg egy természetfeletti teremtmény szemelt ki magának.
Azonban mikor szembetalálkoztam egy zölden rikító szempárral, szívem hatalmasakat dobbant. Csak akkor eszméltem fel tarkóm bizsergésére, mikor végigmértem Emerald sötét mivoltát. Ajkaim megremegtek, s nem is foglalkozva azzal, hogy Emerald nem kiszámítható, odarohantam hozzá, s átkaroltam nyakát. Erősen szorítottam magamhoz, miközben könnyeim utat engedtek maguknak. Néhány másodpercig még éreztem a farkas selymes bundájának érintését, de hamarosan csak Harry csupasz bőrét érzékeltem. Erős karjait védelmezően fonta körém, miközben hagyta, hogy arcomat nyakhajlatába fúrjam.
Éreztem mellkasomnál szíve erős ütemét, miközben magamba szívtam mámorító illatát. Apró csókokat hintett bőrömre, mely érzéstől végigfutott rajtam a hideg. Felzokogtam, mikor megéreztem vállamon a férfi könnyeit. El sem hittem, hogy ölelhettem, hogy mellettem volt és, hogy teljesen egészségesnek tűnt. A karjaiban megszűnt a honvágyérzetem, ami egészen eddig megkeserítette a perceimet.
A földre rogyott, sírás rázta testemet pedig ölébe vonta, hogy még szorosabban ölelhessük egymást. Talán percekig is így lehettünk, nem foglalkozva mással, csak azzal, hogy ismét találkoztunk és ott voltunk egymásnak. A szívem megkönnyebbült és azonnal teljesnek éreztem magam.
-Azt hittem, fel sem tűnt a hívásom.-vált el tőlem s hagyta, hogy könnyektől pirosló íriszeibe nézzek. Tudtam, mire gondolt hívás alatt. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy Ő idézte elő bennem a honvágyérzetet, és Ő kényszerítette a testem, hogy idejöjjek.
Nem válaszoltam neki, hanem egyből ajkaira tapadtam. Az érzés, mikor ismét csókolóztunk, elmondhatatlan volt. Úgy éreztem, mintha ismét az első lenne, ott a nappalink közepén. Viszont ez érzelmekkel telibb volt, mivel annyi mindenen mentünk keresztül, hogy még erősebben összekovácsolódtunk mint eddig valaha.
Hajába túrtam, amint megéreztem nyelvét az enyémen mozogni. A pillangók, amik eddig hosszú álmot aludtak, ismét feléledtek és elkezdtek repkedni a hasamban, tudatva velem, hogy még élnek, és nem is készülnek egyhamar meghalni.
Lábaimat Harry dereka köré fontam, Ő pedig felegyenesedett, mintha semmit sem tartott volna a karjai között. Tudtam, hogy a vérfarkasok erősek, ezért sem kételkedtem a férfi állóképességében. Félmeztelen alakja úgy tájékozódott, mintha látta volna az összes lépcsőfokot ami a lába alatt terült szét, bár ez lehetetlen volt, hiszen még akkor is egymás ajkait téptük.
Tartása csak akkor gyengült meg, mikor lefektetett az ágyára, s fölém mászott. Tudtam, hogy mi fog következni, és nem féltem tőle. Egyszerűen nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy ismét velem volt és készült magáévá tenni...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!