Addig a percig azt hittem Matt a legerősebb ötünk közül, de tévedtem, őt is mélyen érintették a dolgok, csak folyton elnyomta a mosolyával, de hirtelen kitőrtek belőle az érzések. Azt már biztosra tudtam, hogy szeret, de abban már nem voltam biztos, hogy megtudnám szakítani a kapcsolatot Debrával. Vele is megértem nagyon sok fájdalmas és vidám emléket, még akkor is ha egyszer elárult, őt éreztem legközelebb magamhoz.
Miközben gondolkoztam, elkezdett pittyegni a telefonom. I.H. volt az.
"Szegény Heathernek újból választania kell egy fiú és lány között, vajon jól választ? Majd ha megtalálsz kiderül.
Üdv: I.H."
Körbe néztem a folyosón, de nem láttam senkit se, ezért vissza mentem a termembe az órára. Talán fél óra telhetett el amikor a bemondóba megszólalt Ms. Kurva rekettes hangja.
-Kedves diákok, Én az igazgatónő és a tanáraitok is megértik, hogy nehéz időn mentek keresztűl, sok mindenkit elvesztettetek az idei évben, de nem akarjuk, hogy úgy érezzétek elhanyagolunk benneteket. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a december végi bált előre hozzuk december elejére. Remélem izgatottak vagytok és ezévben is jól fogjátok magatokat érezni.
-Mégis mire készülhet az igazgatónő, biztos nem a jó szive vezérli, valami hátsószándék rejlik emögött, de vajon mi? -A gondolat menetem egy kéz érintése szakította félbe, ami a vállamon landolt. Kissé megremegtem ennek hatására, majd riadt tekintettel hátra fordultam. Mint kiderült csak Lisa volt az, széles mosollyal az arcán, és felcsillant szemekkel nézett rám.
-Ez remek hír, nem igaz Heather? Biztos ez évben is lesz bál király és királynő, ki más lehetne a királynő ha nem te?-A beszéde közben kicsit lenyugodtam majd fintorogva válaszoltam.
-Tudom, hogy én viszem majd el a címet, mint ahogy tavaly is történt, de szerinted ki lesz a bál királay? Mivel James már nincs köztünk többé, így lehet egy selejt kapja a címet, akivel nem igazán osztoznék a koronánkon.
-Ohh igazad van, de ne aggodj majd Alannel oda figyelünk rá, hogy Matt legyen a király.-Kacsintott rám Lisa.
-Ki mondta, hogy Mattet akarom királynak?-Néztem rá meglepett tekintettel.
-Hát izé, senki csak gondolom elég közel álltok egymáshoz és úgy gondoltam...
-Te csak ne gondolj semmire! Matt csak segít, I.H. ügyét kideríteni, az se biztos, hogy utána beszélünk-e majd, ne avatkozzatok bele, ha valaki tenni fog valamit az maximum én leszek.-Nem akartam, hogy más is tudja, hogy érzek Matt iránt, nem bízhattam senkiben, még akkor sem ha tudtam, hogy I.H. is tudja az igazat. Mivel úgysem volt semmi sem biztos, nem akartam elhamarkodott lépéseket tenni. Valamint ki tudhatatta, mire készül I.H. a bálra, nem kockáztathatom Mattet, ha I.H. tervez valamit a királlyal kapcsolatban.
-Redben Heather, nem teszünk semmit Alannel, csak azt hittem Mattel barátok vagytok.-Mondta, halk zavart hangon Lisa.
-Hagyjuk Mattet, inkább találjuk ki milyen ruhában, kapjam meg a koronám.
Miután vége lett a sulinak, hazafele menet, egy üzenetet kaptam I.H.-től.
"Mióta Mr, Moligan eltűnt a képből csendesebbek lettek a dolgok, de nem feledkeztem meg a bosszumról, lehet megkéne látogatnod, talán ez lesz az utolsó alkalmad.
Üdv: I.H."
Elgondolkoztam, vajon csak egy csapda-e amitt I.H. nekem állított fel, vagy esetleg valamelyik társamnak, ezért úgy döntöttem, hogy bár elmegyek Mr. Moliganhez az elmegyógyintézetbe, de nem viszek magammal senki se. Különösen nem Mattet.
Miután elhatároztam magam, beszálltam a kocsimba és elindultam a diliházba. Út közben előjött minden emlékem a nyomozóval kapcsolatban, olyan nehéz felfogni, hogy mi vezethet el valakit odáig, hogy szinte már megszállotja legyen egy 17 éves lánynak. Sosem kedveltem igazán, de azért egy részem sem akarta, hogy így végezze. Arra gondoltam ez talán egy jó alkalom lesz tisztázni a helyzetet közte és köztem. Miután megérkeztem a helyre, úgy éreztem az egész testemen eluralkodik, valami furcsa bizonytalan érzés, hirtelen egyetlen porcikám sem kívánt bemenni abba az épületbe, de nem állhattam ott egy helyben ha válaszokat akartam, így hát erőt vettem magamon és bementem az épületbe.
A recepciós egy öreg, dagadt, szemölcsös vénasszony volt, aki más enberekhez hasonlóan első dolga az volt, hogy végig mérje a ruházatomat, majd fintorogni kezdet. Tipikus az az ember volt, aki saját fiatalságát más emberekben keresi és ezzel felhergelve magát, a saját és más emberek utálata lengi körül. Én, mintha észre sem vettem volna az arckifejezését elegánsan oda álltam a pulthoz és a nő féle fordultam.
-Elnézést a zavarásért, tudna segíteni, egy bizonyos Dean Moligant keresek.-A nő felvonta a szemöldökét és közömbös tekintettel a szemembe nézett.
-Neve?
-Heather West.
-Időpontra jött?
-Igazából nem, de sürgős lenne.
-Talán család tag?
-Az sem igazán, de jól ismerem az illetőt.
-Sajnos nem segíthetek, a betegeket csak időpont egyeztetéssel vagy rokoni kapcsolattal láthogathatja meg valaki.-A nő ekkor érte el a türő határomat, ekkor vettem észre a kis név tábláját amin a Pegi név állt.
-Idefigyeljen Pegi, vagy hogy hívják. Nem érdekelnek a kifogásai, ha nem tudná az apám a legbefolyásosabb tag ebben a városban, és ha nem intézi el azonnal, hogy tálálkozzak Dean Moligannel, esküszöm beszélek apával és kirugatom magát.-Csaptám rá határozottan az asztalra a mondatom végén. A nő összehúzta az arcát majd fancsali pofával ezt mondta.
-Kövessen.-Majd egy folyosóra vezetett. Kissé "Dejavou" érzésem volt mint amikor a nyomozó vitt kihallgatásra, csak ezúttal beláttam az ajtókon belül ücsörgélő emberekhez. Az egyik örűltebb volt mint a másik. Volt aki a gumifalba verte a fejét, egy másik a padlóra pisált, más pedig valami fura nyelven hadobált, közben előre-hátra dülöngélt. A hideg kirázott tőlük.
A folyósó végére érve egy hatalmas ajtó fogadott. A nő megköszörülte a torkát majd felém fordult.
-Itt volnánk, ez itt a Hall, De ha lehet ne maradjon sokáig, Moligannek egy órán belül vissza kell térni a szobájába.
-Ne aggódjon, nem tervezek sokáig maradni.-Majd Pegi kinyitotta az ajtót, és egy hatalmas barna teremben találtam magam, tele rengetek rácsos ablakkal. Körbe néztem, és pár pillantásra rá észre vettem Deant, aki épp magával sakkozott. Elkezdtem közeledni féle majd váratlanul megszólalt.
-Rég láttalak Heather.-Mondta fáradt hangon.
-Honnan tudta, hogy én vagyok az?-Ijedtem fel a nevem hallatán.
-Ezer közül is felismerném az arrogáns lépéseid hangját, szóval mit akarsz? Mint látod én itt vagyok egy ideje, így semmivel sem tudlak zaklatni a szabad idődben.
-Beszélnem kell magával, több dologról is.
-Mint látod nincs sok, dolgom. Amúgy tudsz sakkozni?
-Apám megtanította kiskoromban, azt mondta, ha nagy dolgokat akarok végbe vinni az életben, előtte tanuljak meg sakkozni.
-Az apádnak van esze. Szoval, lenne kedved egy játszmához.
-Miért is ne. A fehérrel leszek.-Majd felállítottam a bábukat.
-Látom szeretsz kezdeményezni.
-Mondjuk úgy, hogy szeretem ha én indíthatom el dolgokat.
-Mint Laurennél?-Kérdezte elméjülve a játékban.
-Az most nem ide tartozik.
-Akkor inkább térj a tárgyra, miről szeretnél beszélni?
-I.H. megakarja ölni mágát, és szerintem nem ok nélkül. Volt valami köze önnek Laurenhez?
-Érdekes kérdés, szerintem tudod is a választ.
-Tudom, hogy a családjuk jóban volt egymással.
-Mondjuk azt, hogy személyes ügyemnek éreztem mind két lány halálát, de Laurennél átadtam a terepet a társamnak, aki nem keresett bűnbakot, egyszerű öngyilkosságnak állította be az esetet. Nem engedhettem meg, hogy ez Sarahval is megtörténjen.
-Értem, és tudom, hogy még mindig engem gyanúsít, jobb alkalmam úgy se lesz rá, hogy megkérdezzem. Miért én? Nem hiszem, hogy csak a bizonyítékok lennének ennek az okai. Tudom, hogy nem olyan hülye, hogy ne vegye észre a férrevezető nyomokat. Amúgy vigyáznia kéne a királynőre, értékes bábú.
-Hmm, tudod Heather, néha fel kell áldoznunk valami értékest ahhoz, hogy nyerhessünk. Sakk.-Két lehetőségem volt, leverhettem volna királynőjét, vagy menekülök, de már nem tudtam menekülni, így feláldoztam a bástyám.-Látom, nem félsz a vereségtől.
-Kockázat nélkül nem is nyerhetünk.
-Igaz... A kérdésedre a válasz, Megan.
-Tessék?
-Megan miatt van minden.
-Honnan ismeri ön?-Döbbentem meg a váratlan információ hallatán.
-Tudod, fiatalabb koromban volt egy lányom, Priscilla. Hasonló balesete volt mint Megannek. Elütötte egy részeg sofőr. Csak egy pillanatra vettem le róla a szemem, de az épp elég volt. Csak hat éves volt, nem érdemelte meg amit kapott.-Mr. Moliganak hirtelen hullani kezdtek a könnyek szemémből.
-Ezek szerint több közös van bennünk mint gondoltam volna.
-Ne mond ezt. Én mindent megtettem a kislányomért, de te cserben hagytak a barátod.
-Honnan tud ennyi mindent rólam és Meganről?-Kérdeztem egyre indulatosabban.
-Mondtam, Megan miatt történt minden. Miután a kislányom meghallt, úgy döntöttem , hogy a nyomozás útján járok. Lehet véletlen, vagy a sors, de én kaptam meg Megan Hoover, ügyét is. Elég sok információt probáltam meg, kicsalni a szüleidből, nem egyszer téged is láttalak, sosem felejtettem ez azokat a tekinteteket. Teljes üresség, mintha Megan balesete nem jelentett volna semmit sem neked, pedig jól tudjuk, hogy nem a kocsis volt az egyetlen hibás aznap este.
-Azt hiszi nem fizettem meg a tetteimért? Hát tudja jegyzezze meg jól, hogy téved! Minden egyes áldott nap megfizettem érte 10 éven keresztűl. Csak az a baj, hogy én is csak nem rég tudtam meg az igazságot, hála a szüleimnek a gyermek korom egy része egészen mostanáig fedve maradt. Ha nekem nem hisz kérdezze meg őket.-Mr. Moligan tekintete hirtelen megváltozott, mintha együttérzés jelei mutatkoztak volna.
-Talán mégis van valami közös bennünk.
-Mr. Elizabeth tudja, hogy ön itt van?
-Már egy jó ideje kidobott, nem tartom vele a kapcsolatot.
-Kidobta önt?
-Igen, rájött, hogy csak azért vagyok vele együtt, hogy közelebb kerüljek a tanulókhoz.
-Lám, lám, Ms. Kurva szerintem fordítva gondolta. Maga is olyan hűen áhította, hogy mennyire szereti az igazgatónőt.
-Nem csak te tudsz megtéveszteni másokat Heather, -Kacsintott rám, félmosollyal az arcán, majd a sakk táblára meresztette tekintetét, amin sakk-mattot adtam neki.-Ahogy látom megvertél, nekem pedig vissza kell mennem a szobámba.-Meglepve vettem észre a Mattomat, amit figyelmetlenségemben adtam Deannek.
-Várjon, ha maga nyomozott Megan után, tudnia kell, hogy Megan meghalt-e.-A nyomozó megtorpant és visszafordult.
-Azok az akták eltűntek, nem tudom mi lett a barátnőddel.
-Várjon még egy percet.-Szóltam utána aggodó hangon.
-Csak gyorsan Heather.
- Vigyázzon!
-Nekem már mindegy Heather, ha I.H. megöl legalább úgy halok meg,hogy tudom ki volt. Nekem már ennyi is elég a többit rátok bízom.-Majd intett egyet, és tovább sétált egy másik folyosóra. Ahogy indultam kifelé észre vettem, hogy az az intés nem nekem szólt, a szoba elején az ajtó mellet megpillanottam egy ismerős arcot, Debra volt az. Arcán, fura megdöbbent tekintettel.
Itt a kövi fejezet, remélem élveztétek és még több gondolkodni valót adtam nektek :3 .