Kínosan éreztem magam. Matt számított rám én pedig cserben hagytam Lisa miatt.
-Mi a fene tőrténik velem? Miért segítettem Lisának, hiszen semmi okom nem volt rá. Mondj már valamit Megan! Hozzászoktam az okoskodó megjegyzéseidhez amikor nem volt rá szükségem, de most, hogy szükségem lenne rájuk cserben hagysz? Hova tüntél? Miért nem szólsz már hozzám? Megan!!!-Mondtam magamban, kissé kétségbe esve.
A következő percben ahogy észhez tértem, felhívtam Mattet.
-Hol vagy már? Be kellet jönnöm egyedül, és semmi segítségem sincs.
-Sajnálom Matt, komolyan. Az én hibám, közbe jött valami. Holnap elmondom ígérem.-Letette. Nem hordott le, nem órdibált a telefonba, még csak annyit sem mondott, hogy szia. Csak letette. Nem voltam elragadtatva magamtól, tudtam, hogy minden az én hibám volt. Bár jó érzés lett volna Lisát hibáztani, de nem ő kért meg engem, hogy szálljak ki a kocsimból és közbeavatkozzak.
-Rendes dolog volt tőled, hogy kiálltál Lisa mellet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó barátok vagytok.-Nézett rám vidám tekintettel Debra.
-Nekem nincsenek barátaim.-Válaszoltam, közömbös hangon.
-Miket beszélsz, hiszen itt vagyok én, Matt, Lisa és fáj bevallanom, de a fura személyiségétől függetlenül Alan is.
-Én nem tudom, milyen az igaz barátság. Magennél éreztem, de az már rég volt. Nézd Debra én nem utállak benneteket. Jó mondjuk mindannyiótok öltözködésébe bele tudnék szólni, de nem utállam benneteket. Viszont amikor azt mondjátok, hogy barátok vagyunk, az olyan idegen nekem. Nem tudom mi egy barát dolga, nem tudom hogyan kell viszonyulni a másikhoz, nem értem a szabályait.
-Heather! A barátságnak nincsenek szabályai.-Erre sóhajtottam egyett és félre vontam a tekintetem.-Figyelj, most mikor kiszálltál az autóból Lisa miatt, mit éreztél?
-Nem tudom, talán valami azt mondta oda kell menni.
-És amikor bementél az anyjához?
-Nem tudom, mit kérdezősködsz ennyit, csak tettem ami jött.
-Ilyen a barátság is. Gyakran csak ösztönből tesztek meg egymásért dolgokat, nem kell rá önös ürügy. Tudom hogy klisésen hangzik, de ez az igazság.
-Nem szeretem ha nem értek meg valamit kellőképpen.
-Pedig ez ilyen. Nem lehet egyszerűsíteni. A barátság nem egy kocka. Nem csak hat oldala van.
-Nem gobdoltam volna, hogy ilyen bölcs is tudsz lenni Debra.-Vidultam fel mondandójától.
-Hát, néha muszáj különben ki tartaná egyben ezt a csapatot.-Mind ketten nevetni kezdtünk majd beszálltunk a kocsiba.
-Akkor megyünk a suliba?-Kérdezte Debra.
-Nem... nem megyünk.
-Csak mert késünk de Matt biztos.-A neve hallatán legörbült a mosoly az arcomról.-Valami történt igaz? Közted és Matt között.-Még mindig nem válaszoltam, kicsit kínos lett volna erről Debrával beszélni, főleg mivel tudtam, hogy érez irántam és nem akartam Mattel fárasztani. Amire hamar rá is jött.-Nyugodtan elmondhatod, tudom, hogy köztünk már ugyse fog összejönni semmi komolyabb, és a barátságod is bőven elég nekem. Szóval hadd halljam, mi történt köztetek?
-Nem rég Matt elmondta, hogy szeret, de nem hittem el, hogy komolyan gondolja, ezért még ott helyben felpofoztam. Persze azóta már rendezült a viszonyunk, de nem tudom. Mintha valami folyton közbe szólna akkor, amikor kezdünk közeledni egymáshoz. Most például az én hibamból. Megigértem neki, hogy nyolcra ott leszek a sulinál, ez aféle, "betörős randi" lett volna, de elrontottam, és bár oda akartam menni, de Matt megsértődött.
-Ohh akkor nem kellet volna jönnöm? Bocsi nem tudtam.
-Nem a te hibád én engedtem meg, hogy gyere. Valószínűleg azért mert kicsit féltem is volna.
-Nahát, Ms. Önbizalom, fél egy randitól?-Gúnyolódott Debra.
-Ez más. Mattel eddig csak I.H. kapcsán voltunk kapcsolatban, az elején megakartam ölni.-Ekkor Debra nevetni kezdett-nem viccelek, azt hittem beköp a zsaruknak ha rájön mit tettem Sarahval.
-Óhh értem, de ahogy látom még él, szóval nincs olyan nagy probléma. Továbbá nem hiszem, hogy csak I.H. lenne az egyetlen dolog ami összeköt benneteket, talán kezdetben így volt, de azóta sok minden változott, ti is változtatok. Szerintem nem kéne ennyit rágnod magad ezen. Mattnek tetszel, és neked is tetszik ő. Csak hagyd, hogy alakuljanak a dolgok köztetek.-Debra jól mondta, túlságosan sokat gondoltam arra, hogy vajon mi lehet köztem és Matt között, pedig csak sodródnom kellet volna az árral.
A beszélgetésünk után, haza vittem Debrát, utána pedig én is vissza mentem a házunkhoz. Lefekvés előtt még jött egy üzenet I.H.-tól.
"Lám, lám, Heather elfelejtette a kis barátját, hogy segítsen egy másikon. Ki tudja, hogy jól döntött-e. Én igen.
Üdv: I.H.
-Mégis honnan tudja ezt I.H.-Kérdeztem magamtól, ami után elég nehéz volt elaludnom, mivel a szokásos módon I.H. járt a fejemben. Ha elkisértem volna Mattet, talán már meg lett volna a kulcs, persze ezt akkor és most sem tudhatom biztosan, de egy biztos. Közelebb kerültem volna I.H-hez.
Másnap reggel, táskás szemekkel keltem fel. Nem akartam hinni a szememnek, soha nem néztem ki még olyan szörnyűen, mint az nap reggel. Kerestem valami krémet hátha segít, de semmi. Jobb ötlet híján a napszemüvegnél döntöttem, ami igaz, nem egészen Novemberi viselet, de legalább a szemem eltakarta.
Miután beértem a suliba, elgondolkoztam azon, vajon bocsánatot kellene kérnem Lisától. Talán rosszul mértem fel az ő és Alan kapcsolatát. A teremben volt, és épp pár osztálytársunkal dumált, akiket egy legyintéssel arébb állítottam.
-Szia Heather, hogy vagy ma reggel? Am tetszik a napszemcsid, csak hiányzik hozzá valami.
-Micsoda?
-A nap.-Nevette el magát Lisa
-Félre téve a viccelődést, fontos dolog miatt szerettem volna beszélni veled, a tegnap történtekről.
-Ohh értem.-Komolyodott el Lisa arca.
-A lényeg-Vettem egy nagy levegőt és keresztbetett karokkal az ablak felé tekintettem-hogy sajnálom amiért félre értettem a kapcsolatotokat Alannel, talán kicsit elhamarkodottan itélkeztem.
-Ez kedves tőled Heather, de nem tőlem kellene bocsánatot kérned, hanem Alantől.
-De..-Kezdtem bele a mondatomba, de egy hang hátulról közbe szólt.
-Semmi szükség nincsen rá Lisa, de azért köszi.
-Alan, te mégis mikor kerültél a hátam mögé?-Kérdeztem zavaromban.
-Már egy ideje itt állok. Értékelem amit tegnap tettél, de remélem tudod, hogy ettől függetlenül még mindig nem bízok benned.-Mondta majd leült Lisa mellé.
-Ki mondta, hogy érdekel a véleményed? Inkább koncentráljatok arra, hogy nyomokat szerezzetek I.H.-ról.-Szólítottam fel mindkettőjüket, szinte már parancsolóan.
-Igaza van Alan. Minél hamarabb rájövünk arra, hogy ki lehet I.H. annál hamarabb élhetünk tovább a megszokott mederben.
-Jó hozzáállás Lisa. Amúgy remélem az irodalom vázlatom az asztalomon vár engem.
-Igen Heather. Bár szinte hajnalig fenn voltam...
-Nem érdekelnek a részletek a lényeg, hogy kész van.- Mondtam érdektelenűl, majd elindultam a folyosóra.
-Heather a vázlatod az asztalodon vannak, nem a szekrényedben.-Szólt utánam Lisa, de én tudtam mit csinálok.
-Van még egy elintéznivalom, majd jövök.-Ezt követően kisétáltam a teremből.
Ahogy arra számítottam, Matt a szekrényénél állt és pakolta ki a könyveit az órájára.
-Szia Matt, még dühös vagy a tegnapi miatt?-Kérdeztem, halk visszahúzódó hangon.
-Dühös? Nem, de csalódott az vagyok. Bár nek tudom miből gondoltam, hogy tényleg eljössz velem egy "randi" félére.
-Félre érted, én elakartam menni, de aztán megláttam Lisát az utszélén, és Alant, meg valami idegen fószert, és a dolgok csak követték egymást.
-Hé, hé nyugi. Mi mondtál? Történt valami Lisával tegnap este amiről nem tudok?
-Igen. Kiderült, hogy az apja bántalmazza, és Alan segített neki meg én és Debra is.
-Várjunk Debra mit keresett ott?
-Hát úgy volt, hogy ő is jön velünk segíteni.
-Hát persze, ki gondolta volna.
-Tényleg segíteni akart!
-Neked nem gyanus, hogy Debra elég gyakran ott van amikor történik közöttünk valami zavar.
-Én engedtem meg neki, hogy jöjjön.
-Nem hittem volna, hogy tudsz ilyen naív is lenni Heather.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hiszen te magad is jól tudod. Debra szerelmes beléd, és nem akarja, hogy összejöjünk mivel magának akar.
-Mégis miről beszélsz? Ha annyira tudni akarod Debra azt mondta, hogy fontosabb neki a boldogságom mint a sajátja, és amúgy meg kimondta, hogy összejönnék veled?
-Ugyan Heather, ne hátrálj megint ki, ha tényleg nem érzel irántam semmit, akkor mond a szemembe és többet nem próbálkozok.-Belenéztem a égkék szemeibe, és lefagytam. Igaza volt, tényleg nem bírtam volna azt mondani, hogy semmit sem érzek iránta, de mást se nagyon mivel az arcom, mint egy szobor megdermett és csak Matt szemeire tudtam koncentrálni. Matt törte meg a csendet egy mosollyal.
-Sosem akartalak kényszer helyzetbe hozni Heather, de ideje lenne rájönnöd arra, hogy ha szeretnénk ebből többet, akkor Debrával meg kell szakítanod minden kapcsolatot, különben sosem fog, teret hagyni kettőnknek. Nem kérem, hogy most adj választ, én is tudom, hogy az I.H. incidens már így is épp elég sújt helyez a válladra, de ha rájövünk a kilétére, szeretném, hogy addigra tisztában legyél az álláspontoddal.
-És addig mi lesz?-Kérdeztem, halk, bánatos hangon. Matt magaelé nézet majd vissza, majd egy apró mosoly lat.szódott újra az arcán, de nem olyan volt mint az előző, jól láttam benne a keserűség és csalódás szoros vegyületét. Majd megszólalt
-Addig folytatjuk a kutatást I.H. után, és most ha megbocsájtasz, órára kell mennem.-Azzal hátatfordítva nekem elindult a folyóson, amin nézve őt elsétálva sokkal hosszabbnak tűnt út, mint a többi napon.
Lassan elérünk a történetem végére, a következő nyolc felyezet viszont közel sem lesz unalmas, a feszültségek egyre élesebbek lesznek és kiderűl végre, vajon kicsoda is I.H. Remélem egyre izgatottabbak vagytok ^^