Magabiztos léptekkel mentem be az osztályterembe, de ami fogadott az sokkolóan hatott rám. Alan és Lisa kéz a kézben ültek egymás mellett, és egymás száját nyaldosták. Teljes kétségbeeséssel mentem oda hozzájuk.
-Lisa mit művelsz te itt Alannel?
-Ohh szia Heather, hát amint látod Alan és én összejöttünk.-Mondta vidám, pörgős hangon.
-Mi? De mégis hogyan, miért és mikor?
-Félreismertem Lisát, Heather. Amíg ti Mattel és Debrával elvoltatok, addig mi is találkoztunk egyszer. Kiderült, hogy sokkal több közös van bennünk, mint gondoltuk volna.-Mondta kissé nyálas hangon
-Ez nevetséges, Lisa gyere vissza a padodba!-Utasítottam vissza a helyére lekezelően.
-Igazából Alan jól mondja Heather, tényleg most hétvégén jöttünk össze, és be kell valljam én is félreismertem, Alan csodálatos ember és...
-Jaj ne is folytasd, már most rosszul lettem az ömlengésedtől.
-Attól, hogy neked most nincsen senkid, még nem jelenti azt, hogy nekem is magányosnak kell lennem.
-Most komolyan azt mondtad, hogy magányos vagyok? Kivel beszélsz te? Én nem vagyok magányos, csak nincs kedvem selejtekkel összejönni pár nappal azután, hogy a volt pasimnak elvágták a torkát.
-Bocsánat, én nem úgy értettem.-Szavatkozot Lisa, de Alan félbeszakította.
-Hagyd Lisa, Heather nem fog bántani, itt vagyok neked én.
-Jaj, hogy oda ne rohanjak. Lisa nem mondom még egyszer, gyere vissza a helyedre!
-Majd ő eldönti magatól.-Förmedt rám vissza Alan.
-Majd szünetben beszélünk Heather, de jegyzeteidet erre a napra már az asztalodra helyeztem.
-Ne szólj hozzám Lisa.-Egyszerűen nem tudtam felfogni miért jöttek össze azok ketten. Addig ki nem állhatták egymást, mind a kettő egymást vádolta I.H. kilétével kapcsolatban. Úgy éreztem valamit eltitkolnak előlem.
Szünetben odamentem Matthez, mivel valakivel muszáj voltam beszélni.
-Szia Matt.
-Szia Heather, jól aludtál?
-Igen, igen, persze. Szóval, mit gondolsz Lisa és Alan kapcsolatáról? Nem gyanús egy kicsit? Alig van két napja, hogy összejöttek és egyikünk se tudja, hogy hogyan?
-Lehet végre átláttak egymás sértésein, és rájöttek, hogy szeretik egymást. Fiatalok vagyunk, mind hozunk olyan döntéseket, amiket nem igazán gondolunk át.
-Nem hiszem, hogy ez most így lenne. Ismerem Lisát, nem az a kapcsolat párti, sokkal jobban szeret a saját feladataira koncentrálni.
-Azaz, hogy teljesíti a kéréseidet.-Ironizált Matt.
-Ez most komoly, nem bízok Alanben, mindig van valami hátsó szándék a cselekedeteiben, mint amikor azt mondta, hogy a segédem akar lenni.
-Szerintem most egy kicsit túl paranoiás vagy a sok I.H. esett miatt.
-Nem Matt, érzem, hogy itt valami nem stimmel, és ki fogom deríteni mi az. Amúgy viszont van egy érdekes tényem amivel szolgálhatok.
-Hallgatlak, talán a konyhás nő is bepasizott?-Nevette el magát Matt.
-Befejezted? Remek. Szóval a lényeg, hogy kiderült, hogy Ms. Elizabeth volt az, aki előző hét csütörtökön lejött hozzánk James-ék pincéjébe, és elvitte a kulcsot.-Matt arcára ráfagyott a mosoly, alíg volt képes megszólalni.
-Ez igaz?
-Most voltam nem rég az irodájában. Láttam a heget amit az üveg okozott, és a szemei körüli vörös foltokat, szerintem ez éppen elég nyom.
-Viszont ha I.H. akarta ezt tőle, az azt jelenti, hogy tudta hol vagyunk. De mégis honnan?
-Mi van akkor ha belső ember I.H. és ő szólt Ms. Kurvának.
-Azért még ne ítéljünk elhamarkodottan, lehet, hogy valaki kifigyelt minket.
-Bárki is legyen, résen kell lennünk, nem engedhetünk meg több hibát.
-Viszont ha Ms. Kurva vette el a kulcsot lehet, hogy még mindig nála van. Akkor talán vissza tudnánk szerezni, és bejutni James titkos szobájába.
-Ha még nem adta vissza I.H.nek.-Mondta kissé vonakodva.
-Egy próbát megér, nem igaz?
-Végülis.
-Akkor mondjuk ma este? Ketten pontban nyolckor?
-Úgy beszélsz, mintha randi lenne. -Mondtam, miközben arcom kissé elpirult.
-A legtöbb pasi moziba vagy kajálni visz el egy lányt. De hányan mondhatják el, hogy el lettek hívva egy betörésre.-Kacsintott vissza Matt.
-Rendben, ma nyolckor, de ne késs.
-Nem szoktam.-Majd ezzel a csengő is jelzett.
Habár eléggé izgatott voltam a betörős "randi" miatt, Lisa és Alan kapcsolata még mindig nem hagyott nyugodni.
Csoportbontás volt, Lisáék tesiztek, ameddig nekünk informatika volt. Azt mondtam a tanárnak, hogy női problémáim vannak, hogy kiengedjen óráról, és kettesben beszélhessek Lisával, aki amúgy soha nem öltözik át a többiekkel, mindig a teremben marad, és ott veszi át a ruháit, azt mondja, hogy szégyenlős, és amúgy sem szereti a kis mellét. Nem igazán éreztem át a helyzetét, az én testem formás és ápolt, sosem volt okom szégyenkezni rá, ezért nem is igazán vettem komolyan Lisa bajait.
Miután lesétáltam a termünkhöz, borzalmas látvány fogadott, Lisa épp alsóneműben volt, és a teste tele volt horzsolásokkal, barnáslila foltokkal és hegekkel. Nem tudtam szóhoz jutni, szinte egy épp része nem volt a lánynak.
-Lisa.-Szóltam hozzá döbbenten, visszafogott hangon.
-Heather, mit keresel itt? Neked informatika órán kéne lenned.-Mondta zaklatott hangon, közben ruháival próbálta meg eltakarni a sérüléseit.
-Tudtam, egyszerűn tudtam, hogy Alan egy rohadék. Ő tette ezt veled mi? Valamivel fenyeget? Hogy meri kihasználni a segédem, ezt még nagyon meg fogja bánni!
-HEATHER ÁLLJ LE!-Ordított rám aggódó hangon.- nem Alan tette ezt velem.
-Akkor mégis kicsoda?-Néztem rá riadtan.
-Nem számít, az én dolgom, nem másé.-Hirtelen sokkal agresszívabb lett mint addig.
-Lisa az amit látok nem normális, valakivel muszáj beszélned!
-Ne hidd azt, hogy csak mert ennyi ember meghalt körülötted a tehetetlenséged miatt, már feljogosít arra, hogy beleszólhass az élőkébe. Nem tudsz mindent megoldani. Ahogy más sem.
-Én csak próbáltam segíteni.-Mondtam neki még mindig fojtott hangon.
-Tűnj el.-Suttogta.
-De..
-Tűnj el!-Ekkor már ordibált. Nem mondtam semmit, nem tehettem mást, mintsem hogy elsétáljak, közben Lisa összekuporodott, és messziről már csak zokogó hangját hallottam. Igaza volt, nem tehetek csodát egymagam. Hisz még a saját problémáimmal sem tudtam megbirkózni. Visszamentem az órára, ahol Matt egyből jól kiszúrta, hogy valami nincs rendben. Órán egy üzenetet küldött a gépemre.
"Mi történt? Jól vagy?"
"Nagyobb a baj mint gondoltam."
"Hol voltál?"
"Lisával akartam beszélni, de észrevettem, hogy tele van sérülésekkel, valaki bántalmazza"
"Jézusom Heather, ez nagyon komoly, valahogy segítenünk kellene.
"Tudom"- A levelezésünket a tanár kröhécselő hangja szakította félbe, aki mint utóbb kiderült észre vette, hogy beszélgetünk és figyelmeztetett, hogy a feladatra koncentráljunk.
Az azt követő szünetben épp a szekrényembe raktam vissza cuccaimat, amikor váratlanul megjelent Debra.
-Szia Heather.-Nézett rám vidám tekintettel.
-Szia Debra.-Köszöntem vissza rideg, hűvös hangon, közbe kezemmel a hajamba túrtam stressz oldóként.
-Hallottam amiről Mattel beszéltetek.
-Mármint?
-Hogy Ms. Elizabethnél van a kulcs, szeretnék segíteni nektek. Ha mást nem is, majd őrködök kint, mint legutóbb.
-Ahogy szeretnéd.
-Jól érzed Magad Heather? Mintha a fejedben teljesen máshol járnál.
-Bocsi, csak a holnapi doga.-Mondtam félrevont tekintettel. Nem akartam Debrát is beavatni, nem tudtam milyen hatással lehet a mentális helyzetére egy ilyen eset.
-Ne izgulj, biztos menni fog.
-Köszi, igazad lehet.
-Akkor ma este hét harminckor átmegyek hozzád, és a kocsiddal mehetnénk a sulihoz.
-Rendben Debra, órán találkozunk.
-Szia Heather.-Majd szökdécselve elugrált a terembe. Debrán mindig is nehéz volt eligazolódni, talán ettől is volt olyan érdekes személyiség.
Lassan véget értek az órák és hazamehettem összekészülni az estére. Mattel nem igazán sikerült többet beszélnem a suliban, mivel el kellett mennie a könyvtárba egyeztetni a könyvtáros Ms. Marge-al. De nem igazán zavart, kárpótolt a tudat, hogy azon az estén egy kevés időt talán kettesben is el tudunk tölteni. Teljesen feketébe öltöztem, és a hajamat is kontyba fogtam. Nem akartam nyomot hagyni Ms. Kurva irodájában.
Debra a megbeszélt időre odaért a házunkhoz. Anyáék nem voltak otthon, így még csak szólnom sem kellet nekik, fogtam a kocsim, és elindultunk a sulihoz. Szinte indulás után elkezdett szemerkélni az eső. Alig lehetett valamit látni.
Körülbelül 10 perce mehettünk, amikor jobb oldalon a járdán észre vettem a távolban Alant, aki épp egy kissé nagyobb darab emberrel hadakozott, nem is fordítottam rá különösebb figyelmet addig, ameddig közelebbről észre nem vettem Lisát, aki össze volt kuporodva, és sírt. Egyből megálltam, és Debrával kiszálltunk a kocsiból.
Ahogy közelebb mentünk, egyre jobban lehetett hallani ahogy Alan ordibál a másik férfivel.
-Hagyd békén Lisát, vagy esküszöm megöllek.-Fenyegette Alan a nem túl józannak kinéző egyedet, aki miután észre vett minket Debrával futásnak eredt .
-Mégis mi történt itt?-Kérdeztem Alantől. Még mindig eléggé fel volt dulva.
-Semmi keresni valótok itt.-Szólt vissza szinte gyilkos tekintettel.
-Ő az, aki bántalmaz téged Lisa.- Mindketten felkapták a fejüket.- Mégis ki volt ő? És miért ordibáltál vele?-Alan csak sóhajtott egyet, és Lisa felé fordult.
-Mondd el nekik.- Lisa nehezen, de feltápászkodott a földről, és könnyes szemekkel belekezdett a történetbe.
-Az a férfi az apám volt.-Amint ezt kimondta, megakadt a lélegzetem.-Nem tudom már tagadni sem, hiszen láttad már Heather a testem, az mind az ő műve. Már nagyon régóta ez megy, kislány korom óta. Azelőtt még kedves ember volt, anya azt mesélte, hogy sokat dolgozott, de végül kirúgták, és az alkoholhoz fordult menedékként. Minden este annyira részeg volt, hogy otthon mindig megverte anyát. Eleinte engem még nem bántott. De miután egy alkalommal közbe akartam avatkozni, félrelökött, és miután anyám homlokából ömleni kezdett a vér a hozzá vágott tárgyak miatt, apa odajött hozzám, és az övével kezdett el csapkodni. Azután már gyakran engem is megvert. Anya mindig próbált megvédeni tőle, de nem mindig sikerült. Nem tudom megmondani hányféle képpen bántalmazott már minket. Mostanra már belefáradtam, de ezen a hétvégén egy nagy vita közben megjelent Alan, és megvédett. Kiállt apámmal szemben, és megverte. Akkor azt mondta Alan, hogy nem akarja többet meglátni a közelemben azt az alakot, és ha valami baj lesz, hívjam nyugodtan. Ekkor kezdtem el vele beszélni és
kiderült, hogy sok mindenben hasonlít a múltunk. Mindkettőnket bántalmaztak, és alkoholista szülők vesznek körül. Anya azt mondta,hogy szívesen látja itt Alant bármikor. Ezért hozzánk költözött de ma megint megjelent apa.- Lisa sírni kezdett, és újból összeesett, így Alan folytatta.
-késsel fenyegette az anyát, hogy megöli.
-Úristen.-Borzadt el Debra tekintete.
-Miért nem jelentettétek fel eddig?
- Az anyja már feljelentette, de közben saját magát hibáztatja a történtek miatt, nem mer szembenézni a valósággal, sem a férjével.
-Miért mondtad Lisa, a barátaid vagyunk, megpróbálhattunk volna segíteni.-Mondta könnyes szemekkel Debra.
-Igen? És mégis hogyan?
-Ott lettünk volna melletted.
-Ha még így is lett volna, akkor sem változott volna semmi. Anya nem mer szembe nézni a ténnyel, hogy apa egy szörnyeteg.
-Ebből elég.-Iszonyatosan dühös voltam. Besétáltam a házukba, ahol az anya, mintha mi sem történt volna csak sütögetett. Odamentem hozzá, és felpofoztam.
-Hogy nevezheti magát anyának? A lánya boldogsága kéne az első dolognak lenni az életében, meg kellene védeni, nem pedig hagynia, hogy a pszihopata apja terrorizálja. Térjen észhez, ez a valóság, ha nincs itt Alan, lehet meg is hal. Térjen már vissza a mi világunkba.-Ordítottam le a riadt képű nőszemélyt.
-Ki vagy te?
-Nem az a lényeg, hanem hogy nem vigyáz eléggé a lánya épségére, nem elég csak feljelenteni valakit, magának is ki kell állnia a lánya mellet.-A nő a két véres kezére meredt.
-Igazad van, nem törődtem eléggé Lisával, az apja is miattam lett ilyen.
-Élég az önsajnálatból. A férje egy őrült amiről kizárólag ő tehet, magának az lenne a dolga, hogy védje meg a lányát bármi áron is.
-Nem tudom mit tehetnénk.
-Csak maradjon mellette, most ez lenne a legfontosabb.
-A többiek ezután értek be a konyhába. A nő pedig amint észre vette Lisát, odament hozzá, és megölelte.
-Nem hagyom, hogy még egyszer bántson, megígérem.-Majd fogott egy nedves rongyot, visszafordult Lisához, és letörölte a koszt az arcáról. Sosem voltam oda az érzelgős emberekért, ezért magukra hagytam őket, és visszasétáltam a kocsimhoz. Alan még odarohant hozzám, és hálás tekintettel megköszönte amit Lisaért tettem. Csak ezután esett le, hogy Debrával lekéstük a találkozót Mattel.
Ez lenne a következő fejezet, remélem tetszett ^^