Mary
Rose Davis~
Egymás kezét szorongatva léptünk be a kis város kapuján. Néhányan felénk néztek, de inkább a saját dolgukkal voltak elfoglalva. Mi ketten mosolyogva beszélgettünk, ahogy közeledtünk a szállásunk felé. Harry egyik kezével vizes hajába túrt, s miközben ezt néztem, szemeim letévedtek izzadságtól nedves, ruhátlan felsőtestére. Pólóját kezében szorongatta, hisz elmondása szerint, kimelegedett a kölykökkel való játéktól.
Ahogy benyitottunk a faház ajtaján, minden szempár ránk szegeződött. Niall Harry félmeztelenségét látva perverz vigyorra húzta száját, ezzel felfedve előttünk gondolatait.
-Félreérted.-kuncogott mellettem barátom, ahogy helyet foglalt a kanapén. Egy hatalmas plazma TV emelkedett ki a falból, melynek létezéséről nem tudtam semmit, hisz eddig nem szúrt szemet a hatalmas tárgy.
Én a konyhába sétáltam, s engedtem magamnak egy pohár vizet. Végig az üveget bámultam, nem bírtam felnézni, mert attól tartottam, hogy ismét megláthatom azt a lány, aki kísértett. Miután visszasétáltam a pohárral a kezemben lehuppantam Harry mellé a kanapéra, s mikor megakartam inni a vizemet, barátom kikapta kezemből, és lehúzta az üveg tartalmát. Csak néztem, ahogy eltűnik az éltető víz.
-Köszönöm.-kuncogott Harry, ahogy orrát enyémnek dörgölte, s visszaadta a poharat. Először durcásan néztem rá, hamarosan pedig én is felnevettem viselkedésén. Homlokát enyémnek döntötte, amíg mosolygott. Kezét derekamra fűzte, s úgy húzott közelebb magához. Már a víz sem érdekelt, örültem annak, hogy mellettem volt, és hogy szorosan ölelt magához.
Einar, és Stig is a szobában volt úgy, ahogy Gemma, Newt, Liam és Niall is. Furcsa volt, de cseppet sem zavart, hogy ennyi vérfakas volt körülöttem, mert tudtam, hogy bármi is történik Harry és a társai mellettem állnak majd.
Liam kezében lévő távirányító adót váltott, s egy híradót pillantottunk meg, ami épp akkor kezdte adását.
"Közérdekű közlemény: A tegnap folyamán lett öngyilkos egy lány Londoban. Az azonosítás folyamán kiderült, hogy Mary Woods felakasztotta magát. Járókelők találták meg a testét, az egyik elhagyatott raktárépületben..."
Már a hír is, fájdalmasnak hatott, de mikor bevágtak egy képet a lányról, majdnem leestem a kanapéról. A haja azon a képen még hosszú volt, de arcformája és hasonlóan sötét színű szemei elmondták, hogy azt a lányt láttam pár órával ezelőtt is.
Szívverésem felgyorsult, míg alsó ajkam, és kezem remegni kezdett. Nagyot nyeltem, és kikaptam Liam kezéből a távirányítót, és lekapcsoltam a TV-t.
-Ismerted?-jött a hang a hátam mögül. Einar felénk sétált, majd nekitámaszkodott az ablakpárkánynak.
-Én... öm... nem, csak nem szeretem hallani ezeket a... halálhíreket. Szörnyű, ami a mai világban folyik.-próbáltam menteni a menthetőt, de látszott, hogy egyikőjük sem hitt nekem. Legfőképpen Harry nem, aki ismerte csaknem minden rezdülésem.
-Rose, nem fogunk elítélni amiatt, ha ismerted azt a lányt.-simította meg derekamat barátom, miközben együtt érzően nézett szemeimbe.
-De én tényleg nem ismertem!-pattantam fel a kanapéról, majd széttártam karjaim-Fogalmam sincs ki az a lány!-bizonygattam, bár testem remegett. Mindahányan voltak, annyian néztek rám úgy, mint egy őrültre. Bár, nem is éreztem magam máshoz.
-Biztosan nem ismersz?-a karcos hangra összerezzentem, és bejárati felé fordítottam fejemet.
A lány, Mary, ott állt teljes életnagyságban, és a gond pedig csak az volt, hogy nem élt már. Ezt a híradó már meg is erősítette nekem. Azonban akkor miért láttam Őt még mindig?!
-Furcsa, azt hittem tudod ki vagyok.-vonta össze szemöldökét miközben összefonta maga előtt kezeit. A kötél már nem lógott a nyakában, de a vörös heg, még jócskán látszódott rajta. A velem szemben lévőkre néztem, miközben hajamba túrtam.
-Rose, minden rendben?-kérdezte Harry. A mögöttem lévő, üres fotelba huppantam. El sem hittem, hogy megőrültem. De, más nem is lehetett, nem igaz? Mégis, mi mással magyarázhattam volna, hogy láttam azt a lányt? Esetleg... valami természetfeletti? Elvégre, eddig a vérfarkasokban sem hittem.
-Mi az? Nem is válaszolsz neki?-szólalt meg Mary. Felé néztem. Harry mögé állt, és a kanapén áthajolva, szemeibe nézett, amit a férfi észre sem vett-Nagyon helyes, de azt hiszem, neki nincs valami jó ízlése.-vezette végig rajtam tekintetét, lenézően-Bár, nem mintha lett volna választása.-húzta el száját.
-Honnét tudsz te erről?-motyogtam, Ő pedig felegyenesedett. Szemeimmel minden mozdulatát figyeltem.
-Rose...-állt fel Harry a kanapéról, hisz fogalma sem volt arról, kihez beszélek, vagy kit nézek. Éreztem az idegességet amely testéből áradt, de csak Mary kárörvendő mosolyát figyeltem.
-Scott nem is mesélt rólam igaz?-komolyodott el, szemében azonban szomorú fény villant.
-Mit kellett volna?-tártam szét karjaim.
Sétálni kezdett. Elment Einar előtt, és Stig mellett. Megkerülte Harry-t (aki még mindig teljesen értetlenül, de szólongatott) egy villanással pedig előttem termett. Megugrottam, majd tettem egy lépést hátra. Hamarosan pedig leült a kanapé karfájára.
-Rose!-Harry megfogta felkarom, így próbált kihúzni szótlanságomból, és transz szerű állapotomból.
-A bátyád miatt haltam meg.-mondta kezét piszkálva-Te pedig miatta fogsz.-nézett fel rám, és Harry felé intett.
-Kétlem, hogy Ő tette volna ezt veled.-ingattam meg fejem. Mary csak vállat rántott-És miért veszed ilyen biztosra?-céloztam utolsó mondatára.
-Mert halandó voltam, Scott pedig vérfarkas... és a te fiúd is az.-magyarázta, bár inkább csak görbítésnek hallatszott.
-Ez nem ok rá.-mondtam. A lány felpattant, majd elém sétált. Szorosan állt előttem, így beletudtam nézni üveges, halott szemeibe.
-Nem tudsz te semmit sem arról, milyenek is Ők. Hidd el, nem olyan kedvesek és gyengédek ahogy azt hiszed. Fejvesztve kellene innét menekülnöd, mielőtt még...
-Rose!-rángatta meg vállamat Harry, így feleszméltem bambulásomból. A levegőt kapkodtam, míg szívem eszeveszetten dobogott mellkasomban-Minden rendben? Mi történt?-láttam ideges tekintetét, de csak mellkasához bújtam, miközben éreztem ahogy kibuggyant az első könnycseppem.
Mi történik velem?!
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!