Mégis mit keresel te a szobámban??? - Akadtam ki látván Alant, aki akkor épp az egyik bugyimat tartotta a kezében.
- O, ne értsd félre Heather, csak gondoltam olyan sok dolgod van, hogy spórolok neked egy kis munkát és rendbe rakom a szobád. - Nézett rám apró mosollyal az arcán.
- Mennyire nézel te engem hülyének? És mégis, hogy a fenébe jutottál be az ajtón?
- Nem volt zárva, de féltem, hogy ha én bejöhetek, valami fura alak is átjárhat a házatokon, ezért bezártam magam után.
- Nem hiszem el ebben a házban rajtam kívül senki se zárja az ajtót?...Te pedig ne hidd, hogy elhiszem, amit mondasz! Valamit kerestél a szobámban? Mi volt az eredeti szándékod azzal, hogy betörtél? - Kezdtem egyre közelebb sétálni Alanhez, aki látván, hogy egyre idegesebb vagyok, elkezdett hátrálni.
- Ugyan Heather mi okom lenne neked hazudni? Hiszen neked köszönhetem, hogy felismernek a folyosókon és népszerű lettem.
- Nem vagyok olyan naiv, mint Joshua, ő lehet beveszi az álszent viselkedésedet, de engem nem tudsz ennyivel átverni. Most vagy elmondod miért jöttél, vagy kihívom a rendőrséget.
- Jól van Heather, csak nyugodj meg. - Váratlanul a kedveskedő arckifejezése átváltott egy sokkal komolyabb és érettebbre. – Alábecsültelek Heather West, azt gondoltam ennél több idő fog eltelni mire rájössz, hogy csak színjáték a viselkedésem. Nem fogok hazudni volt hátsó szándéka annak, hogy a segéded akarok lenni. Mivel erősen gyanús, hogy te állsz az eddigi gyilkosságok mögött.
- Szóval ezért volt az egész kis színjáték. Hát el kell, hogy szomorítsalak mivel semmi közöm nincs a gyilkosságokhoz. - Néztem bele egy álszent mosollyal a tekintetébe.
- Én ebben nem lennék olyan biztos, vannak nyomok, amik hozzád vezethetőek vissza, kezdve Laurennel.
- Istenem, de unalmasak vagytok már mindannyian. Lauren öngyilkos volt, én nem tettem mást, mint, hogy elmondtam az embereknek, hogy bulimiás, ők pedig fenn akadtak a témán.
- Nem csak Laurenre gondoltam. Ott volt Sarah is Lauren nővére, akinek eltűnését mai napig homály fedi, neked pedig nincsen alibid. Vagy mondjam példának még Ambert, aki miattad rohant el sírva? Vagy netán Emmát, aki a te házadban halt meg, vagy Hazelt, akivel aznap este verekedtetek össze mikor meghalt. Elég furcsának tartom, hogy mindegyik halálához köt téged valami.
- Látom alapos nyomozást végeztél, ezek szerint Lisát csak azért gyanúsítottad meg, hogy azt higgyem, nem gyanúsítasz engem, és közelebb engedjelek?
- Pontosan ezért jöttem rá, hogy alábecsültelek. Nos, amit mondasz, az csak részben egyezik az elméletemmel, ugyanis valóban azért vádoltam meg őt előtted, hogy leengedd kicsit a védelmed, de igazából tényleg nem bízok meg benne, szerintem ő az egyik "segéded" a gyilkolásokban.
- Nem mondom, valóban vannak érdekes érveid. De még mindig rossz úton jársz ugyanis nekem semmi közöm a gyilkosságokhoz.
- Akkor mégis ki tizedeli a diákokat az iskolában?
- Ha nem vetted volna, észre még élsz. Nem gondolod, ha én lennék a gyilkos már nem lennél itt?
- Lehet nem dolgozol egyedül, ott a pasid is James. Talán így akartok figyelembe kerülni.
- Te nem vagy normális.
- Nos ha valóban tévedek, akkor szerinted ki a gyilkos?
- Van valaki a háttérben, valaki, aki nem akarja, hogy tudomást vegyünk róla. De ha többet szeretnél tudni róla, el kell holnap jönnöd sátorozni velem és még pár osztálytársunkkal a közeli hegyekbe.
- Honnan tudjam, hogy nem csak csapda, hogy megölj engem? - Kételkedett Alan, közben karjait keresztbe rakta, ezzel is jelezte távolság tartását felém.
- Nem tudhatod, de ha nem jössz, lehet sosem fogod megtudni az igazságot. Vagy, ami még rosszabb, te leszel a következő áldozata. Amúgy miért érdekel téged ennyire a gyilkos?
- Az személyes ügy, nem szívesen osztanám meg egy olyan érzelmileg instabil emberrel, mint te, akibe egy csepp emberség se szorult, viszont ami a sátrazást illeti, mivel más választásom nem igazán van, elfogadom, de rajtad tartom a szemem.
- Felőlem - forgattam a szemeim. - Csak ne felejtsd el, hogy holnap pontban 8.-kor a házam előtt kell lenned felszerelve minden fontos eszközzel, ami hasznos lehet a hétvégét illetően. Most pedig takarodj ki a szobámból mielőtt kitekerném a nyakad.
- Azt ki is nézném belőled, ne aggódj, már itt sem vagyok. - majd kezembe dobta a bugyimat, azután olyan erővel csapta be az ajtót, hogy az egész ház beleremegett.
- Az a kis homokos mit képzel magáról, kivel beszél, a talpamat se nyalhatná meg annyit se ér. - Gondoltam magamban közben egyre jobban gerjesztettem magamban az ellenszenvet Alan iránt.
A nap hátra lévő részében hatalmas csend volt a szobámban és az egész házban. A szüleim elég sokáig dolgoztak ezért nem értek haza addig, míg fenn voltam, amit sajnáltam mivel beszélni akartam volna anyával Meganről, bár gondoltam nem annyira gáz, majd holnap mindent elmagyaráz.
Másnap reggel, habár kissé izgultam az aznap miatt, mégis kitettem magamért. Ha már egy erdőben kell majd meghalnom, legalább a holtestem jól nézzen ki. Ezért egy Chanel, egyedire szabott túra szettet választottam. Tökéletes ruha volt túrázáshoz. A nadrág rózsaszín volt a felsőm fekete, dzsekim pedig fehér. A cipő zselés talpbetétének köszönhetően olyan volt mintha felhőn járnék, egyre jobban fel voltam pörögve a sátrazás miatt. Viszont nem felejtettem el, hogy anyával is beszélnem kellet. Bementem a szobája ahol épp fésülködött a smink tükre előtt. erős kiállás jellemezte őt. Ahogy ott ült a tükörrel szemben, mintha saját magamat látnám 20 évvel később. gyönyörű volt.
- Szia anya, szeretnék veled beszélni valami nagyon fontosról.
- Mondjad szívem, mit szeretnél?
- Anya, te tudod ki volt Megan?
- Hogy kicsoda?
- Megan, tudod, akivel kis koromban olyan sokszor játszottam!
- Nem kicsim nem tudom kiről beszélsz, ne haragudj. - Miközben beszélt a keze elkezdett remegni, mintha valami zavarná. Furcsa volt így látni, anya mindig is kiegyensúlyozott ember volt, akkor mégis valamiért feszültnek tűnt. Végül abba hagytam a kérdezősködést. Arra gondoltam, hogy lehet nem szívesen beszél róla, vagy lehet tényleg elfelejtette.
Miután mindennel elkészültem pontban 8.-kor kimentem a kocsimhoz, ami mellet már ott állt Alan.
- Ahogy akartad itt vagyok, a többieket mikor vesszük fel?
- Ne aggályoskodj annyit, amúgy is pont most akartam indulni, ha észrevetted volna. Rakd be a cuccaid a csomagtartóba és ülj le hátra.
- Ahogy akarod, Heather. - Mondta megjátszott vidám hangon.
Először Mattet majd Debrat végül Lisat vettem fel, utóbbival nem ment minden gördülékenyen. A házból, ahol lakott, furcsa zajok szűrődtek át. Lisa dühös léptekkel kísérve csapta be maga mögött az ajtót. És jobb kezével a bal vállát szorította. Gondoltam az utolsó csepp lehetett a poharában Alan, aki széles művigyorral várta a hátsó ülésen
- Ez mégis mit keres itt? - Fintorgott rá Lisa Alanre.
- Ő is jön velünk sátorozni. Netán valami bajod van?
- Igen Heather, méghozzá azért mert nem bízok ebben az álszent alakban.
- O Lisa, ne legyél már ilyen undok velem. Nem tudnánk elölről kezdeni az ismerkedést?
- Azok után, amit testnevelés órán tettél velem, a kisujjamat nem bíznám rád. - Nézett rá dühös tekintettel Lisa.
- Az csak baleset volt, ne légy olyan gonosz velem - Játszotta meg magát, cincogó hangon Alan.
- Rohadtul nem érdekel mit csináltok, de szállj már végre be a kocsiba Lisa, nem érek rá egész nap! - Fordultam Hátra kettőjük felé, akiken érezni lehetett a lángoló gyűlöletet egymás iránt.
Alan és Lisa a hátsó ülés két szélére ültek, így Mattnek kellet középen nyomorognia és csitítani a kedélyeket. Őszintén kicsit viccesnek találtam a helyzetet. Debra mellettem ült az anyósülésen, és furcsa mód egész úton végig csöndben volt, amin még megakadt a szemem az a ruhája volt, ami nem egy tipikus túrázós ruha volt a maga szoknyás, trikós módján.
Már épp a hegy aljához értünk ahol is egy másik autót vettem észre, mellette pedig egy ismerős alak állt. Kiszálltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem és rájöttem, hogy nem más volt, mint Joshua állt ott.
- Te meg mégis mit keresel itt? - Kérdeztem ideges lekezelő hangon.
- Alan hívott meg sátorozni és mivel nem volt jobb dolgom elfogadtam a meghívását. – Joshua arrogáns kiállással mért végig mindannyiunkat, annak ellenére, hogy nem hívtam meg, úgy tett mintha díszvendég lett volna.
- Alan! Gyere csak ide! - Fordultam hátra, de addigra már Alan ott állt gúnyos vigyorral az arcán.
- Igen Heather?
- Mégis miért hívtad meg Joshuat?
- Mivel a pasim és szerettem volna minél több időt eltölteni vele. Ez pedig egy jó közös programnak tűnt.
- És ezt mikor szándékoztál volna elmondani nekem?
- Hát most megtudtad. - Vigyorgott rám Alan, amitől egyre feszültebb lettem.
- Ezért még számolni fogunk. - Erre hirtelen a közelebb hajolt Alan és a fülembe súgta.
-Nehogy azt hidd, hogy védtelenül fogok elmenni veled valahova. Majd oda sétált Joshuához és átöltet.
- Jó! Legyen ahogy te akarod csak induljunk már fel mielőtt fognám magam és vissza fordulnék.
Majd lassan a többiek is kijöttek a kocsiból egy vagonnyi táskával és elindultunk a táborhelyhez.
Az út felénél Matt közelebb jött hozzám.
- Heather miért jött velünk Joshua is?
- Alan akarta, majd este mindent elmagyarázok neked meg Debrának is. - Matt csak bólogatott és ment tovább mögöttem.
Mire végre elértük a táborhelyet első dolgunk volt, hogy felállítsuk a sátrakat majd mindenki ledőlt pihenni. Érdekes volt mit ne mondjak. 3 sátor volt. Az egyikben Alan és Joshua volt, a másikban Debra és Lisa, a harmadukban pedig én és Matt.
- Biztos nem baj, hogy egy sátorba kell lennünk?
- A sok selejt közül te vagy a leginkább elviselhető, szóval kivételesen nem bánom. - Lehet rosszul láttam, de mintha abban a pillanatban Matt mintha kissé elpirult volna. Nem igazan foglalkoztam vele inkább ledőltem aludni.
Egy rángató kéz érintésére ébredtem fel este 7 fele.
- Heather kelj fel gyorsan!-Debra volt az aki valami miatt nagyon zaklatott volt.
- Mi az Debra, mi történt?
- Lisa eltűnt!
- Mi? Mégis mikor? Úgy fél órája. Épp tábortüzet raktunk és mályvacukrot sütögettünk, amikor azt mondta elmegy pisilni. De nem jött vissza. A fiúk már elkezdték keresni, de még nem találták meg. Félek Heather mi van, ha I.H. tett valamit vele? - Szinte végszóra ezt követően kaptam egy üzenetet I.H.-tól amiben ez állt.
"Kezdődhet a játék Heather.
Üdv: I.H"