Elkezdetem mesélni Simon-nak és Clary-nek az otthon történteket.
- És akkor egyszer csak betoppant valami Sebastian!
- Morgenstern? - kérdezte Clary kikerekedett szemekkel.
- Azt hiszem. Honnan tudod? Ismered?
- Mondjuk. És ha jól értelmezem, ő a nővéred barátja. Igaz?
Bólogattam és tovább mondtam a történetet, ami ugye innentől már elég rövid. Viszont hozzá fűztem az utóbbi időben történteket.
- Szóval most így állunk. Igazából csak szükségem volt valakire akivel megoszthatom. Sajnálom hogy rátok zúdítottam, csak mióta eljöttünk otthonról...Szóval azóta a legjobb barátom nem beszél velem.
Simon a vállamra tette a kezét és biztosított hogy semmi baj nem lesz, és megkérdezte hogy nem szeretnék-e ott maradni éjszakára.
- Ez nagyon kedves, de nem. Holnap suli és nálam csak a telefonom van. - mutattam fel.
Simon rá mutatott a telóra. Magam felé fordítottam. Egy halom nem fogadott hívásom volt. Volt ami apától jött, volt ami anyától. De a legtöbb - amin nagyon meglepődtem - az Noah-tól.
- Ami azt illeti, asszem' most mennem kell. Köszönöm még egyszer hogy meghallgattatok.
Az ajtóhoz léptem és már nyitottam volna amikor Clary a kezem után kapott.
- Ne kísérjünk haza?
Meglepődve néztem rá. De nemmel válaszoltam.
- Nem, még kiszellőztetem a fejem.
Clary megértően bólogatott és elengedte a kezemet. Odakint szakadt az eső. Hátra fordulva elköszöntem a srácoktól, majd futásnak eredtem, hogy minél hamarabb haza érjek. Kis idő múlva bőrig ázva ugyan, de ez meg is történt. A kulcsomat a zárba téve, lassan settenkedtem be. A szobámba érve felkapcsoltam a villanyt. Megálltam a szekrényem előtt hogy kivegyek valamit amiben aludhatok. Megfordultam, és majdnem szívinfarktust kaptam.
- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem a nővéremtől még mindig dobogó szívemen tartva a kezemet.
- Nem vetted fel a telefont. Aggódtam. Anyáék azt mondták menjek haza. Úgyis haza találsz.
Gúnyosan elmosolyodtam.
- Nos itt vagyok nem?
- De.
- Szóval? Most már haza mehetsz.
- Elküldesz?
- Noah, nekem holnap iskolába kell mennem. Rohadt álmos leszek reggel, ha most szeretnél beszélgetni. Holnap délutánig nem ér rá?
- Bulizni mész...
- De nem délután háromkor indulok. Segíthetsz készülődni is. Ha szeretnél - mosolyogtam rá - de most tényleg menned kéne.
Noah felállt az ágyamról és egy puszit adva a fejemre kisétált a szobámból. Vettem egy nagy levegőt és a fürdő felé vettem az irányt. A lehulló víz alatt azon gondolkodtam, vajon miről szeretett volna velem beszélni Noah.
Végül is egy nappal később megtudtam. Csak nem tőle.