Az eltitkolt árnyvadász sarj

"Sejtések"

Ahogyan elvegyültünk a táncolók között, a zene lassúra váltott. Jace a derekamra tette a kezét, mielőtt bármit tehettem volna. Pedig el akartam menekülni. Tehetetlenségemben csak a nyaka köré kulcsoltam a kezem. Találkozott a tekintetünk, de zavartan félre kaptam a fejem Clary-ék irányába. A lány nem volt ott. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Visszafordultam a táncpartneremhez, aki vigyorogva nézett rám. 
 - Mi van? - kérdeztem.
 - Semmi. Kérdezhetek valamit?
 - Persze. Ha utána én is.
Bólintott.
 - Hope Water. Miért pont ez a név? 
 - Azért mert - akadtam meg - nem tudom. De apa mindig a kis reménységének hív. - mosolyodtam el óvatosan az emlékeimet felidézve, amiket Jace hangja tört meg.
 - Nem a Hope-ra gondoltam. Water..Miért pont Water? - kérdezte kíváncsisággal a szemében.

 - Mert így hívják apát? - kérdeztem cinikusan. Jace horkantott és mélyen a szemembe fúrta tekintetét.
 - Miért költöztetek el Chicago-ból?
 - Fogalmam sincs. - válaszoltam őszintén.
 - Oké. Nem fogom megkérdezni még egyszer. Miért költöztetek el Chicago-ból? - kérdezte és egy kicsit erősebben fogta a derekam. Felszisszentem és a kezeire néztem. Tele volt tetoválásokkal. Megráztam a fejem és újra a szemébe néztem.
 - Én se fogom elmondani még egyszer. Nem tudom.
 - Miért hazudsz? - kérdezte egyre dühösebben. Száj rágva néztem rá. Még is mi a fene baja van?
 - Miért te talán tudod, hogy miért vagyok itt? - kérdeztem felháborodva. Levettem a kezemet a nyakából, ezzel párhuzamosan pedig ő is elengedett. Csípőre tett kézzel álltam előtte.
 - Van egy sejtésem. - nézett félre. Követtem a tekintetét, ami a srácokra irányult. Mind minket néztek.   
 - És lennél oly kedves, hogy megosztod velem ezeket a "sejtéseket"? - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. 
 - Nem - válaszolta egyszerűen. Ezzel a zene is véget ért ő pedig oda ment a barátainkhoz. A barátaihoz. 
 Hirtelen úgy éreztem nem tartozom oda. Mindenhonnan furcsa tekintetű emberek néztek rám, én pedig csak próbáltam kiszabadulni ebből az egész őrületből. Elindultam Jace-szel ellentétes irányba, miközben a szavai jártak az eszembe. Amióta csak itt vagyok, mindnyájuk a nevemen volt fennakadva. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, onnantól, hogy a szüleim bejelentették a költözést, egészen idáig. Mi van ha ezek a srácok tényleg tudnak valamit apával, vagy az egész mindenséggel kapcsolatban, amit én nem? Nem figyeltem hova lépek és belebotlottam valakibe. Amikor megfordult a szám elé kaptam a kezem. Egy hang se jött ki a torkomon. Az eset óta nem láttam, most pedig itt magaslott előttem. Gyorsabban kezdtem szedni a levegőt. Valami nem volt rendben. Nagyon nem.