Azon a héten, a történtek ellenére meglepően sokat találkoztam Debrával. Mattől elkérte a telefonszámom, (meglepődtem, hogy megadta) és minden nap megbeszélt velem, mindent, ami a nagy este előkészületeivel kapcsolatosak. Furcsa, de majdnem annyira normális volt, mint James. Mint külsőleg, mint belsőleg volt stílusa, nem volt olyan szemét az emberekkel, mint én. Ő sokkal finomabban fogalmazta meg másokról kialakult véleményét, mint én. De látszott rajta, hogy neki is elege van pár emberből. Szerdán volt is egy érdekes beszélgetésem vele.
- Tényleg Debra akartam kérdezni a múlt héten, amikor lekevertem egy pofont Lisának és összeesett, láttam ahogy nevetsz, de nem értettem miért. Elmagyaráznád?
- Ó tehát láttál, szerintem egyértelmű. Az ilyesfajta viták teljesen fölöslegesek az osztályból, és szerintem vicces ahogy néha ilyen szánalmas módon oldanak meg diákok problémákat, például, hogy tud valaki összeesni egy pofontól? Az osztály is eljátszotta az aggódó szerepét, de előtte nem segítettek volna. Pont úgy, mint amikor James elverte Mattet az iskola előtt.
- Szóval szerinted nem kellet volna megpofoznom?
- Nem is értettem az okát a pofonnak. - Az igazság az volt, hogy én se tudtam miért pofoztam meg, furcsán vette ki magát a dolog, de valamit mondanom kellet Debrának, hogy véletlenül se tűnjön úgy, hogy Matt miatt lett volna.
- Csak felidegesített, hogy nem bírja befogni a pofáját.
- Talán jobb lett volna, ha nyugodtabban kezeled a helyzetet, nem gondolod? - Nézett rám a jól ismert lélekbe hatoló mosolyával.
- Tudod most emlékeztetsz valakire. - Magen jutott az eszembe aki egy jó-ideje nem mutatkozott a fejemben, de akkor, mintha csak felszólítottam volna, a semmiből felbukkant.
- Csak nem rám gondoltál? - Hallottam meg visszhangozva a nevető hangját.
- Már megint te vagy az? Most mégis miért kerültél elő?
- Jaj Heather nem unod még, hogy mindig megkérded ezt annak ellenére, hogy tudod, hogy nem én döntöm el? Amúgy meg jó látni, hogy emberekkel beszélgetsz.
- Csak halloweeni bulira készülünk. Én leszek a fő szervező.
- Na ez elég izgalmasan hangzik, de azért ne vidd majd túlzásba a piálást, mint tavaly tavasszal.
- Meddig fogod azt az esetet emlegetni? Nem tehetek arról, hogy nem emlékeztem arra, hogy három sráccal smárolok.
- Azért csak vigyázz!
- Nem kell még mindig, hogy felügyelj rám, még mindig nem vagy az anyám!
- Heather jól vagy? -Nézett rám ijedt tekintettel Debra.
- Hmm, igen persze csak kissé elbambultam.
- Csak azt kérdeztem, ki az, akire emlékeztetlek?
- Hagyjuk, csak valaki, aki néha felhúzza az agyam, de sajnos valahogy mindig összefutok vele.
- Szóval idegesítelek?
- Nem vagy selejt szóval nincs okom utálnom téged. De, amikor véleményed van arról mit kéne máshogy csinálnom, mindig őt juttatod az eszembe.
-Ne haragudj én nem akarom megmondani mit csinálj, a te életed úgy éled ahogy te akarod.
-Köszi. -Nem igazán tudtam mit mondhatnék Debra, kissé nyálas engedelmességére, néha olyan volt, mintha két külön ember élne benne.
Magen azon a héten többször már nem jelent meg és kezdett el kioktatni. Debrával viszont sikerült összeszerveznünk péntekre a szombati bulit. Fel is hívtam apát, akit megkértem, hogy minden eszközt, berendezést, díszletet, szállíttasson el Debráékhoz és béreljen fel pincéreket az estére. Debra nagyon hálás volt és megígérte, hogy ezért cserébe szerez szombatra információkat Deantől.
A szombat estére egy különleges jelmezzel készültem, nem mással, mint Marilyn Monroe-val, aki az 50-es évek szexszimbóluma volt. Egy tehetséges színésznő, magamra emlékeztet. Beszéltem Jamesel is, aki azt mondta zombinak fog beöltözni. Tipikus pasi. Sajnos Emma sem akarta kihagyni az estét, de amikor elindultam ő még otthon szenvedett a fánk jelmezével. Úgy tűnt boldogul és nincs szüksége segítségre, a múltkori kiakadása óta nem váltottunk szót egymással, úgy éreztem, hogy kerül engem, mintha elértem volna azt a pontot, amin túl már nem tudta tovább elviselni a megjegyzéseimet. Én minden esetre elindultam Debráékhoz a kocsimmal.
Este 8:00-ra értem oda. És a ház tele volt már a Kelet állami középiskola diákjaival. Nem is vártam volna mást azok után, hogy én terveztem szinte az egészet. Jó igaz Debra is segített, de lássuk be nélkülem feleannyian se jöttek volna el. Az ajtón belépve rögtön fekete sötétség vett körül lila UV lámpával kísérve a falakon hatalmas mű vérfoltokkal. Debra hamar észre vett és oda jött hozzám üdvözölni, nem meglepő módon szexi boszorka jelmezben volt.
- Szia Heather látod milyen király a buli? Megérte készülni rá.
- Egyet értek Debra. Nem tudod, James meg érkezett már?
- Azt hiszem a konyhában láttam őt utoljára, valami gagyi zombi jelmezben.
- Köszi. Akkor én mentem is. - Majd rögtön a konyha felé vettem az irányt. Az egyik "szemgolyós" tálnál felismertem egy zombinak öltözött fiút, akit hátulról rögtön át is öleltem. Aztán rájöttem, hogy nem kellet volna.
-Szia édes megérkeztem. - Suttogtam erotikus hangon a fülébe.
-Heather... te vagy az? - Fordult felém meglepve a zombi srác. Csak pár másodpercre rá vettem észre, hogy nem mást ölelgettem, mint Mattet.
- Matt??? - Nem is mondták, hogy már itt vagy.
- Nekem meg nem szóltak, hogy lefogsz tapizni. - Kuncogott félre fordított arccal.
- Ne gondolj semmi rosszra csak James is zombinak öltözött és azt mondták itt találom.
- Hát egy perce még tényleg itt volt, de aztán eltűnt, azt hiszem a felső szinten van. - Fogta komolyabbra a szót Matt.
- Kösz még összefutunk. - Majd megfogtam egy poharat öntöttem bele az asztalról valami zöld piát és felindultam az emeletre. A vérfoltok az egész házban jelen voltak még a lépcsőnél is ami nagyon tetszett, de persze nem csak ennyiből állt a dekoráció. Egyedi szellem lámpások voltak a lámpaburák, több festett minta a falon és sok helyen eléggé jól megvolt oldva a sötétítés az UV fénnyel kiegészítve, amihez jól mentek a neonszínű folyadékok, amik apró fiolákban voltak a bejáratnál és mindenki magára öntött pár darabot.
Az emeleten szerencsére már megtaláltam Jamest, aki épp egy kanapén ült vegyesen fiúkkal, csajokkal, akiket addig még sose láttam, és enyhén érezni lehetett rajtuk az alkohol szagát.
- Szia bébi megjöttél? -Kérdezte piától bűzlő szájszaggal James.
- Igen. Hogy tetszik a jelmezem? - Néztem rá vidám tekintettel, majd forogtam egyet a ruhában.
- Igazi bombázó vagy ebben a ruhában Heather. -James mellet elkezdett sugdolózni két csaj majd nevetni kezdtek.
- Mi olyan vicces selejtek? -Néztem rájuk megvető tekintettel.
- Nyugalom kicsim. Csak hülyéskednek, ne is foglalkozz velük. -Nevette el magát James, amit egy hatalmas büfögés kísért. Soha nem láttam még olyan gusztustalannak, mint akkor.
- Na én mentem erre nem vagyok kíváncsi. -Azzal hátat fordítottam, de James megragadta kezem.
-Maradj kicsim és érezzük jól magunkat. – James a kanapét paskolta, jelezve, hogy szeretné, ha leülnék mellé. Abban a pillanatban hányingerem lett tőle és kihúztam a karom a kezéből.
- Majd, ha már nem leszel ilyen gusztustalan keress meg és beszélhetünk. - Majd letrappoltam a lépcsőn. James hívogató hangját már csak halványan hallottam amíg le nem értem, mivel addigra a lenti zene elnyomott szinte minden más hangot. a lépcsőn leérve újból egy kezet éreztem meg a karomon, amiből reflex-szerűen ki is húztam magam. - Nem meg mondtam, hogy akkor szólj hozzám, ha nem vagy részeg?! -Ordítottam el magam, de amint hátra fordultam, hogy a szemébe nézzek Jamesnek, ismét Mattet zöld szemeit pillantottam meg.
- Nyugalom Heather csak én vagyok az. egakartam kérdezni mi történt, hogy ilyen idegesen jöttél le a lépcsőn, de már kezdem sejteni.
- Hagyj most nem rád vagyok kíváncsi! -majd kirohantam a konyhából egészen a nappaliba, ahol pont Debra karjaiba estem.
-Ohohh, vigyázz hova lépsz. -A vidám hangja rögtön alább hagyott amikor észre vette a arckifejezésem - Jól vagy Heather?
- Csak adj valami erős piát, amitől jobban lehetek.
- Van itt a jobb kezemben egy nagyon erős pia de... -Nem tudta befejezni a mondatát mivel addigra már kikaptam a kezéből a poharat és meghúztam a tartalmát.
- Ez jó volt, mi volt benne? -Kérdeztem kissé megszédülve.
- Hát sok erős pia összekeverve. De nem hagytad, hogy befejezzem a mondatom. Azt akartam mondani, hogy ne húzd le egybe az egészet mert hamar beüt. Amúgy Emmát nem láttad? Még nem érkezett meg.
- Nem tudok semmit arról a riiiiibancról - Hirtelen megéreztem ahogy beüt a pia és már nem is voltam önmagamnak. - Aki bármit megtenne értem és ezt soha se értékeltem, pedig lehet csak félek az őszinte kedvességtől.
- Látom beütött a pia Heather. Nem akarsz leülni?
-Ne...nem inkább megyek iszok még valami fincsit. -Majd visszafordultam a konyha felé, amikor véletlenül neki ütköztem Hazelnek, akit új rövid nyakig érő frufrus barna hajával és csontváz jelmezével szinte fel sem ismertem.
- Szia Heather.
- Ohh Hazel hát itt vagy? Hogy vagy még mindig fáj Mr.John halála?
- Igazából kezdem túltenni magam rajta.
- Ha vigasztal, rám is próbált hajtani.
- Micsoda? -Kérdezett vissza meglepődve Hazel.
- Jah igen majdnem megdugott, de csak mert egy kép miatt. Úgy tettem mintha tetszene nekem, pedig egy undorító VÉN...-Még abba sem hagytam a beszédet Hazel felpofozott, amitől a földre estem és megszédültem.
-Te rohadt ribanc. - Nézett rám dühös tekintettel, de voltam még annyira magamnál, hogy megtudjam fogni a lábát és ahogy elesett magamhoz húzzam és megtépjem a haját.
- Engem te ne nevezz ribancnak! - Hazel kiáltására megjelent két fiú, akik szét szedtek bennünket és Hazelt elvitték a küszöbről és kissé félájultan belefektették a fürdőszobai kádba.
Debra hamar a színhelyen termet és érdeklődve fordult felém.
- Mi történt Heather?
- Elegem van, James részeg, Matt hülyéskedik velem, Hazelnek segíteni akartam erre felpofoz, Ezt én nem bír... -Egy pillanat alatt Debra ajkait éreztem a sajátjaimon. Forróak voltak és kicsit édesek, mint a nyalóka, amit folyton a szájában tartott. De sokkból magamhoz térve gyorsan el is toltam magamtól. Zavarban voltam, Debra teljesen összezavart.
- Ugyan Heather. Mindent ki kell próbálni egyszer!
- Én nem vagyok leszbikus bocsi. Nem tudtam, hogy te így érzel irántam.
- Hát érdekes személyiség vagy és jobbat érdemelsz Jamesnél az egy rohadék.
-Ezt meg mégis miből gondolod?
-Semmi hagyjuk inkább, nem mondtam semmit. - Nézett jobbra zavart tekintettel Debra.
- Ne nézz hülyének! Mit tudsz, mond el!
- Nem Heather, ezt nem mondhatom el! -Majd elrohant a sötétségbe.
Hirtelen nem tudta mit reagáljak ezért csak álltam ott egy magamban és tehetetlenségem közepette egy könnycsepp gördült le az arcomról, amikor Lisa jött szembe velem ápolónő jelmezben. Ahogy észre vette a könnyet, ami végi folyt az arcomon kitartotta karjait és átölelt.
- Mi történt Heather? Valaki bántott?
- Semmi bajom nincs Lisa, engedj el! -De nem engedett, egyre szorosabban ölelt magához, annak ellenére, hogy csak egy cseppről volt szó.
- Nem engedlek amíg nem mondod el mi történt.
- De én se tudom. Nem tudom mi van mostanában velem, mintha kezdenék szétesni és elveszíteni az irányítást az érzéseim felet.
- Mennyit ittál? - Nézett bele aggódó tekintettel a szemembe.
- Csak kétpohárral, de a második sokkal erősebb volt.
- Tudod Heather ezt okozza néha pia, felszínre hozzá az elzárt dolgokat belőlünk, amiket józanul legszívesebben elzárnánk. -Lisa karján egy fura folt volt kivehető a sötétben, de amint észre vette, hogy bámulom, eltakarta a másik kezével.
- Nem akarom ezt!
- Pedig ez ellen most nem tudsz mit csinálni, ember vagy te is neked is vannak érzéseid, és lehet jót is tenne neked, ha kicsit kiengednéd magadból a mélyen elnyomott bánatod. Kár, hogy nincs itt Emma ő többet tud rólad, mint én, lehet tudna segíteni.
- Te is vele jössz, hagyjatok vele békén, nem tudom hova tenni a kedvességét.
- Nem is kell hiszen ő se várja el. - A beszélgetésünk közben megjelent James is.
- Innen át veszem Lisa.
- Rendben, vigyázz rá!
- Igyekszem. - Habár ezt mondta a hangján jól kivehető volt, hogy még sok alkohol volt a szervezetében, nem bocsájtottam még meg neki, de az illata hirtelen elfeledtetett velem minden mást.
- Szóval szerettél volna velem lenni, annak ellenére, amit tettem?
-nem tudom miről beszélsz, de most csak rád vágytam és senki másra. - Szenvedélyesen megcsókolt, úgy, hogy még a testem is beleremegett. Erősen magához szorított és nem engedett el. Ez volt az utolsó dolog amire az estéből emlékeztem.
Reggel kissé másnaposan ébredtem fel Debra szobájában az ágyában meztelenül összetúrt hajjal. Mellettem James még aludt, fején a takaróval, ahogy felkeltettem és levettem róla a takarót, váratlan felismeréssel kellet szembe néznem. Nem James feküdt mellettem hanem Matt anyaszült meztelenül. Úgy éreztem elájulok amint észre vettem, és pár másodpercre rá Matt is hasonlóképpen reagált.
- Heather te...?
- Igen és te is!
- De ugye mi nem...?
- Remélem, hogy nem!
- De, miért? Te emlékszel valamire a tegnap estéből?
- Nem, csak arra, hogy Lisa vigasztalt majd megjelent James, akire rábízott.
- Várjunk csak Heather, az nem James volt, hanem én!
- Mi?
- Igen, de a sötétben nem tudtam, hogy te vagy az, azt hittem csak egy szomorú lány, hiszen te sose vagy ennyire összeesve.
- Ez azt jelenti, hogy akkor tegnap este te csókoltál meg engem? Tudod mit nem is akarom hallani!
- De most mi lesz Heather?
- Semmi. Felöltözünk, lemegyünk a többiek közé és elfelejtjük a tegnap estét. -Villámgyorsan vettük fel egyik elszórt ruhadarabot a másik után, majd ahogy kimentem a szobából, a mellettem lévőből is épp akkor jött ki valaki, James. Félmeztelenül. A nyaka ki volt szívva a haja felborzolva és kómás tekintete volt. Amint észre vett lefagyott a tekintete, főleg miután tőlem Matt, tőle pedig egy kis csajszi sétált ki az ajtón.
- Jó reggelt Heather!
- Neked is James! Jó volt az estéd?
- Szerintem a tiéd jobb lehetett! -Mindketten megvető tekintettel néztünk a másikra amíg meg nem hallottuk Debra lépteit a lépcsőn felfelé rohanva.
- Hála égnek, hogy itt vagy Heather. - Debra zihálva nézett felénk, amitől kirázott a hideg.
- Mi történt Debra?
- Hazel meghalt!
- Micsoda?
- A kádban találtak rá a vérében fürödve. Elvágták a torkát egy késsel.
- Szóval meg halt az a ribanc, nagy ügy.
- Nem ez az egyetlen rossz hírem.
- Hanem még mi?
- Emmát tegnap este meggyilkolták a házadban. Felvágták a hasát és a saját belével akasztották fel a nappalitokban. -Nem tudtam, hogy abban a percben örüljek vagy se, a pillanatot egy üzenet szakította félbe, természetesen I.H.-tól.
"Adtam egy lehetőséget neki, hogy visszakozzon, de nem élt a lehetőségével. Tudod, hogy nem volt ártatlan, ahogy Hazel sem volt az. Ideje lenne észrevenned, hogy a rossz embere közöttünk vannak és köztük a legrosszabb, te magad vagy.
Üdv: I.H."