Az nap este nem aludtam túl sokat. Folyamatosan azon rágódtam, vajon mi köze lehet Ms. Kurvának I.H. kilétéhez, talán mégis csak lenne az, és egy diákot használna csaliként. Ez a kérdés, szinte már az őrületbe kergetett. Kerestem valami gyógyszert, ami segíthet az alvásban, nem válogattam, ami a kezem közé akadt azt egyből bevettem. Majd felkentem egy vékony réteg arckrémet, hogy ne legyen szembeötlő a kialvatlanságom.
Másnap, ahogy nehéz léptekkel a fürdőszobai tükrömbe felmértem az állapotom, majdnem szívinfarktus kaptam.
-Szia anya. – Hívtam fel egyből a sokk után. – Nem fogod elhinni mi történt! Belenéztem a tükörbe és ami fogadott az maga a borzalom. Karikás szemek, sápadt arc, és töredezett hajvégek. és néhol hámló arcfelület. - Mond meg nekem, hogy ez mégis, hogy történhetett meg! Úgy tudom, hogy apával a legdrágább kozmetikai cikkeket szoktátok megvenni nekem.
-Hát persze kincsem. -Hallottam meg recsegve a telefon másik végéből a hangját.
-Akkor meg miért nézek ki úgy, mint egy mosogatórongy?
-Nem tudom Heather, de délután első dolgom az lesz, hogy elviszem az összes kozmetikumodat a gyártóhoz, és ha megtudok valamit hívlak.
-Oké szia. -Nem vártam meg míg ő is elköszön, mivel így is késésben voltam, és muszáj voltam valamit tennem az arcommal, hogy ne legyen ennyire szembeötlő. Nem tehettem mást, muszáj voltam kontyba fogott hajjal elmenni a suliba. A szemeim alatti karikát, egy rózsaszín keretű napszemüveggel fedtem el. Arcomra pedig dupla adag alapozót kentem fel. De ez még mindig kevésnek bizonyult. Ezért megpróbáltam egy új Chanel, fekete-rózsaszín, keresztbe csíkos, térdig érő, egybe ruhával elvonni a figyelmet. Amire egy fehér, vékony, derékig érő szőrmebundát vettem fel. Hisz szeptemberhez képest, meglepő, de eléggé hűvös idők jártak.
Vezetés közben megláttam, hogy hívnak a telefonomon. James volt az.
-Szia kicsim. Miért hívtál? -Vettem fel jó kedvűen a telefont.
-Engem te ne kicsimez! Láttalak tegnap azzal a Malvin, vagy Matt, vagy, hogy a faszba hívják gyerekkel az egyik kávézóban. Miért voltál ott?
-Honnan tudtad, hogy ott voltunk?
-Útban van a házam irányába. De nem az lényeg.
-Jaj édesem félre érted, Matt csak segít jegyzeteket gyűjteni a dolgozataimhoz. Semmi okod a féltékenységre.
-Persze jegyzetek mi, ezt ő is így gondolta? Ezt még megbánja az a kis Pöcs!!!-Majd Rám nyomta a telefont. Mintha meg sem hallaná, amit mondani próbáltam. Hallani lehetett a hangján, hogy nem ura önmagának. Mondjuk megértem, eléggé félreérthető szituáció volt köztem és Matt között. Valószínűleg, én is így reagáltam volna a helyében. De ettől még nyugtalanság fogott el és rátapostam a gázra.
A sulihoz érve egy hordányi diákot pillantottam meg, akik nagy kört alkottak az iskola előtt. Közelebb mentem. A diákok amint észre vették, hogy közeledek egy részük odébb állt, hogy közelebbről lássam, mi is történik a kör közepén. Ahogy oda sétáltam, két fiút vettem észre a kör közepén, akik épp ordítoztak egymással... James és Matt volt.
-Azt hiszed van esélyed Heathernél? Ő az enyém! -Őrjöngött fenn hangon James.
-Nem akarok semmit attól az arrogáns kis csajtól, ha nem lennétek együtt se kellene, egy felszínes gazdag lány.
-Mit mondtál Heatherre?! -Majd erősen Meglökte Mattet, aki a földre esett. James, felé hajolt és elkezdte ütlegelni. Matt a karjaival próbálta megvédeni magát, kisebb nagyobb sikerrel. A tömeg csak őrjöngött "üsd üsd". úgy kántálták, mint valami állatcsorda, néhányan a telefonjukat is elővették, hogy video formájában is megörökítsék. Egy hang volt csak, ami elütött a kántálástól, egy vékony törékeny lány hangja, aki kétségbe volt esve.
-Kérlek hagyd abba James, megölöd. -Amber volt az a kis szemüveges, félóldara fonott, sötétbarna hajú lány az osztályomból, lathatóan nagyon meg volt rémülve, a könnyei is folyni kezdtek, közelebb akart menni, de a tömeg nem hagyta, ezután térdre rogyott és folytatta a sírást.
-Hmm. Szerintem nekem nincs itt dolgom. -Mondtam, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Már a kilincsen volt a kezem, amikor megütötte egy hang a fejem.
-Kérlek Heather! Nem hagyhatod ott Mattet, már lassan félholtra verte James. -Szólalt meg a jól ismert hang, Magen.
-Védje meg magát! Elvégre férfi, vagy valami olyasmi.
-Heather, James csak miattad csinálja ezt! Csak te tudod leállítani.
-Ahhj... Na jó elintézem.
-Hogy ízlik az öklöm, te nyomorék?!-Majd mikor James ismét a magasba emelte az öklét, hogy folytassa Matt szétverését, közbe léptem és megfogtam a csuklójánál fogva. Hirtelen hátra fordult és megdermedt.
-Elég lesz James. -Szóltam rá, határozott hangon.
-Ahogy akarod "édes". -James hangja dühös és lekezelően szarkasztikus volt. Miután felállt és lassú léptekkel elsétált mellettem, úgy, hogy egyszer sem néztem a szemébe, a tömeg is kezdett szét széledni. Amber eközben már hívta a nővért, aki elvitte a félájult, véresen szét vert képű Mattet a gyengélkedőre. Ő pedig követtő a Mattet. A szemem sarkából észrevettem, hogy erősen megszorította jobb kezét és nem engedte el egy percre sem.
Ahogy beért a termünkbe az ofő, mindenki elnémult. Szinte tapinthatóvá vált a feszültség a levegőben, az addigra már elterjedt esett, nem ment el a tanárunk füle mellet csak úgy. Tudtok, hogy következménye lesz.
-Nagyot csalódtam bennetek. Hagytátok, hogy egy osztálytársatokat megverjék, azt hittem ennél több esze van az osztálynak. Amber és Heather, nektek köszönöm a segítséget. A többieket pedig felszólítom, hogy töröljenek, minden egyes videót, amit kint vettek fel a verekedésről.
-Aha ok, biztos. -Nem igazán érdekelt a mondandója, ezért inkább a körmöm reszelésével és festésével töltöttem el az időt. Nem értettem mt köszön nekem. Nem Matten akartam segíteni, csak Magent elhallgattatni.
-Csak a kettőjük munkája miatt nem mondom le a jövő hét utáni osztálytáborozást. Viszont a többiektől elvárom, hogy péntekig, mindenki írjon egy 5 oldalas fogalmazást arról, miért nem megoldás a testi bántalmazás. -Az egész osztály elkezdett sóhajtozni, láthatóan nem tetszett nekik a büntetés. -Továbbá jutalomként megengedem a két lánynak, hogy elhozzanak +két személyt magukkal, lehet belsős is, vagy külsős. Köszönöm a figyelmet, és most elkezdődhet az óra.
3. Szünetben elindultam, Matthez a gyengélkedőbe. Szerettem volna, ha nem jelenti fel a pasim.
A szobába érve, megpillantottam Ambert, aki Matt mellet ült az ágy szélén, a ború és a tehetetlenség lengte körül a lányt. Mattnek több helyen össze volt varrva az arca, és a bal szeme is fel volt dagadva. Még mindig a kezét fogta.
-Khm. Izé jobban vagy? -Kérdeztem, tekintetemmel elkerülve az övékét.
-Köszönöm Heather, ha te nem vagy... -Kezdte el hálálkodni Amber, de nem sok kedvem volt végig hallgatni, igyekeztem félbeszakítani.
-Igen, igen tudom túl kedves vagyok.
-Nem tudom eléggé meghálálni azt, amit a szerelmemért tettél.-Majd megcsókolta Mattet. -Nem tudtam mi kavart fel jobban, matt véres hegei és kötései, vagy az a csók, amit azok ketten előttem leműveltek.
-Na mit szólsz Magen? A hőn áhított szerelmed foglalt.
-Én annak is örülök, ha ő boldog.
-Persze, persze hitegesd csak magad.
-Amúgy – Tértem vissza a gondolataimból – lenne egy kérésem. Ha lehetne ne jelentsd fel Jamest. Ő csak... Tudod kicsit féltékeny típus.
-De az az állat...-Emelkedett fel az ágyról Amber, de Matt finom érintésére vissza ült és elnémult.
-Nem jelentem fel, megnyugodhatsz. -Matt a történtek ellenére elég nyugodtnak tűnt. A haragnak egy parányi nyoma se látszott rajta.
-Köszi Matt. Na én magatokra is hagylak titeket, de Matt mielőtt elmennék, csak annyit, hogy válthatnál kicsit változatosabb ruhatárra a kockás ingek már öt éve lejártak.
-Mondja ezt az, aki állandóan rózsaszínben van. -Vágott vissza mosollyal az arcán.
-Hé a rózsaszín, csak úgy, mint a fekete soha nem megy ki a divatból. Na pá. -Az ajtón kilépve, egyből megpillantottam Jamest aki a folyosó végén állt. A szokásos hangos, kopogó léptekkel közeledtem felé.
-Jól vagy James? -Emeltem arcához a kezem, ahol egy apró karcolás volt, de ő ellökte magától a karomat.
-Hagyj engem Heather, láthatóan nem érzel úgy irántam, mint én irántad.
-Ez nem igaz! -Mondtam kissé kételkedően.
-Óhh igen? Mégis mikor mondtad nekem egyszer is hogy szeretsz?
-Hát én akartam, csak nem volt megfelelő alkalom.
-Ne hazudj, látom rajtad, amikor nem mondasz igazat.
-De tényleg fontos vagy nekem.
-Ha ez igaz mond ki, hogy szeretsz! Ennyi.
-Ez könnyű Sze...-Itt elakadt a hangom. Kicsit olyan érzés volt, mintha gyomorszájon ütöttek volna, de james azt követő reakciója még ennél is jobban fájt.
-Gondoltam. Én most megyek órára, ha esetleg még úgy érzed, hogy ennek van még értelme, a mai nap folyamán még elmondhatod de holnap már késő lesz. - Majd arcán komoly tekintettel, elsétált mellettem, mintha csak egy lámpa árnyéka lettem volna a megvilágított folyosón.
Egész nap azon gondolkoztam, hogy tudnám kiejteni azt az egy szót a számon. Nem arról van szó, hogy ne kedvelném Jamest, csak nehezemre esik az érzéseimet szavakba önteni, ez nem olyan, amihez én értenék. Ezért kétségbeesetten kerestem fel a csajokat, hátha kitalálnak valamit.
-Csajok, tanácsokat kérek, hogy mondjam azt Jamesnek, hogy sze... értitek.
-Hát, ha nekem lenne olyan pasim, mint James ez nem esne nehezemre. Vagy ha egyáltalán lenne pasim, de nincs. -Mondta Emma, aki a nevetve saját monológján, próbálta elterelni a figyelmet arról, hogy milyen szánalmas.
-Ha befejezted az önsajnálkozást, áttérhetnél az én sokkal fontosabb problémámra.
-Belegondoltál már abba, hogy miért esik nehezedre beszélni az érzéseidről? Szerintem ameddig ezt nem tisztázod magadban, addig ez a kapcsolat is kudarcra van ítélve. -Tette hozzá Lisa, meglepően magabiztos hangon, majd maga elé meredt és a hátát fogdosta. Meglepett a hirtelen őszintesége, amit rögtön szóvá is tettem.
-Látom mind kettőtökkel meg vagyok áldva, nevetséges és én még tényleg azt hittem hasznosak vagytok. -Majd dühömben elsétáltam mellettük. Bár Lisa szentbeszédje feldühített, mégis volt benne igazság. Talán ez az egész azért van, mert nincsenek mély érzéseim. De ettől még nem akartam elveszíteni Jamest, és az utolsó órát követően megvártam a terme előtt.
Az osztálytársai, folyamatosan engem bámultak, ki-ki a maga módján. Majd végre megpillantottam őt.
-Na mi van, csak nem mondani akarsz valamit? -Nézet rám kissé barátságosabb tekintettel.
-Igen szeretnék valamit mondani, de nem azt, amire számítanál. Figyelj James, fontos vagy nekem, eleinte csak azért mert te voltál a leghelyesebb srác a suliban, de valami változott. Látom rajtad, hogy minden erőddel azon vagy, hogy boldoggá tegyél, és ez tényleg boldoggá tesz, de nem tudom azt mondani, amit hallani szeretnél. – James ekkor hirtelen félre vonta tekintetét de én folytattam – Nem azt mondom, hogy soha nem fogom kimondani, csak egy kis időt szeretnék, amíg úgy nem érzem, hogy képes vagyok kimondani. James mélyen elgondolkozott, aztán mintha a bűntudat halovány jeleit véltem volna észre venni rajta.
-Talán én is hibás vagyok, nem kellet volna úgy neked rontanom, csak az Matt gyerek teljesen elvette az eszemet.
-Esküszöm James, hogy nincs közte és köztem semmi. Még barátnak se mondanám, hiszen ismersz, tudod mi a véleményem a selejtekről. James igenlően bólogatni kezdett, majd félre dobva férfiasságát átölelt és két percig csak szorított. Mondani akartam valamit, de nem akartam megtörni, azt a pillanatot, ezért megadva magam én is szorosan Jameshez bújtam.
Haza fele menet a csajokkal beszélgettem. Amikor megcsörrent a telefon. Anya kereset.
-Szia Heather, elvittem mindent ahogy ígértem. És érdekes dolog történt.
-Mégis mi mondtak?
-A vezető nővel beszéltem, aki szintén meglepődött, mikor rájött, hogy plusz adalék anyag került a krémekbe, sósav és fertőtlenítő. Azt mondta, nem nagy dózis de arra bőven elég, hogy roncsolja a hajat vagy az arcot. Ő se tudta, hogy kerülhettek bele ezek az anyagok a termékbe, De bocsánatot kért, és több új termékeket adtak ajándékba, amiket most hozok neked haza. Szia kincsem.
-Köszi anya, szia. -Nem volt sok időm gondolkozni azon, hogy melyik béna szalagmunkás követhette el ezt a hibát, mivel rá egy perce egy üzenetet kaptam I.H.-től.
"Jól áll a konty meg a szemüveg. Kár, hogy már ilyen hamar észre vetted a kis játékom, reméltem le ég majd a hajad. De van egy másik meglepetésem is a számodra. Ja és jobbulást Mattnek.
Üdv: I.H."
Egy videó fájl küldött át a telefonomba, amin James épp Mattet veri, majd megjelenek és leállítom azt. Ezzel bizonyosságot nyert, hogy a suli még kevésbé biztonságos, mint azt gondoltam volna.