Másnap, úgy tűnt végre fellélegezhetek. Az egész Hétvégét Jamesel töltöttem. Este is nála "aludtam". Mindig is nagyon jó volt az ágyban, és ez most is beigazolódott. Habár, én nem igazán szoktam, megerőltetni magam, úgy tűnt az is boldoggá teszi, ha engem azzá tud tenni. Tökéletes pasi volt, mindig látszott rajta, hogy elsődlegesnek tartotta a boldogságomat a sajátjánál. Ha elkülönítem tőle a furcsa szüleit, egy tökéletes életet képzeltem volna el vele.
Az azt követő reggel, James vitt be a suliba. Végre teljesen nyugodt és kipihent voltam. James kocsijában a jól ismert kellemes parfüm illat keringett körbe, és lágy zenét játszott a rádióból. De nem tartott sokáig a jókedvem. Az iskolához kanyarodva, egy tucat rendőrautót pillantottam meg az iskola parkolójánál.
-Ezek meg, mégis mi a faszt keresnek itt?!- James hangjából ítélve, ő se igazán repesett a rendőrautók láttán.
-Ne húzd fel magad édesem, biztosan csak az a ribanc Sarah eltűnése után nyomoznak. -Habár James nem tudhatta, de pont ez volt amitől aggódtam. Próbáltam higgadt maradni de a lábaim folyamatosan remegtek.
-Itt el köszönök James -Nem akartam, hogy idegesnek lásson, gondoltam jobb, ha nélküle megyek tovább. - Majd később felhívlak.
-Rendben kicsim. Szeretlek. - Majd a szokásos módon magához szorított és megcsókolt.
A kocsiból kiszállva, rögtön felfigyeltek rám a rendőrök. Gondolom az egyedi stílusom volt az, ami felhívta a figyelmüket rám. Nem igazán voltam meglepve, hisz a kisujjamban több az egyéniség, mint az itt tanuló diákokban együttvéve.
-Elnézést kisasszony! -Szólított le az egyik, nyomozónak kinéző alak. Kék egyenruhája merőben elütött az iskolai tanulók ruhájától. Nem volt fiatalnak mondható 30-40 év körülinek saccoltam volna, a hangja és kinézete alapján is. Az ősz hajszálak már jól láthatóak voltak a halántékánál.
- Igen? Segíthetek?
- Dean nyomozó vagyok, Ön Ms. Heather West?
-Nahát, ilyen felismerhető vagyok?!-kérdeztem, közben bele túrva a hajamba.
-Hát, az itt tanuló diákok elég pontos leírást adtak magáról. Azt hittem, csak viccelnek de... látom mégis komolyan gondolták.- A nyomozó tágra nyílt szemekkel nézett végig a Dior által tervezett rózsaszín szőrme ruhámon, és a Prada, fekete magassarkúmon.
-Szóval, miért kerestek?
-Sarah Fount eltűnése kapcsán szerettem volna beszélni, magával. Arra lennék kíváncsi, hol volt szeptember 2.-án, délután 3 és este 9 óra között?
-Megkérdezhetem, hogy miért érdekli ez önt? - Tettem fel a kérdést, megvető tekintettel.
-Okunk van azt feltételezni, hogy köze lehet Sarah Fount eltűnésében. Örülnénk ha megkönnyítené a nyomozást számunkra is, hogy minél hamarabb pontot tegyünk az ügy végére.
-Ez nevetséges. Ha érdekli, otthon voltam és tanultam. Mégis miért gondolják, hogy közöm van hozzá? -Egyre jobban remegtek a lábaim, de továbbra is próbáltam leplezni.
-Egy névtelen bejelentő, bizonyos I.H., küldött egy üzenetet miszerint, önnek köze volt Sarah húgának, Laurennek az öngyilkosságához és lehet, hogy ez alkalommal is kapcsolatban állhat az üggyel.
-Lauren, mint mondta öngyilkos lett. Még ha közöm is lett volna a halálához, már pedig nem volt, akkor sincs bizonyíték, hogy bármi közöm lett volna a nővéréhez. Azt se tudtam eddig, hogy van neki testvére.
-Hmm... ezek szerint, csak egy rosszakarója lehet. Van, aki esetleg olyan személy, aki nem kedveli önt? -Kérdezte a férfi visszafogott hangon.
-Valószínűleg az egész suli. Na pá, ahogy látom lezárhatjuk a beszélgetést. Amúgy meg- Fordultam hátra egy pár szóra- Lecserélhetnék a kék egyenruhát, olyan 2014-es, haladjanak a korral. -Majd besétáltam az iskolába. Bár Dean Monológja kicsit frusztrálttá tett. I.H. élvezte a játékot velem és éreztem, ahogy figyel engem a távolból.
Amint, megláttam Mattet az osztályban, egyből felé vettem az irányt. Épp reggelizett, amikor hirtelen megzavartam, és egy falat majdnem félre is csúszott a torkán.
-Beszélnünk kell!
-Tudom, vártam, hogy be gyere. - Leültem szembe vele, majd elmeséltem a furcsa reggelem.
-A rendőrség levelet kapott I.H.-tól? De mégis Miféle levelet?
-Olyat, amiben azt írta, közöm van Sarah eltűnéséhez. Szerencsére van alibim. De érzem, hogy ennek még közel sincs vége.
-Nyugodj meg, Heather. Ha nincs bizonyíték ellened, akkor nem tehetnek semmit.
-Igaz, nincs miért aggódnom. De most óvatosnak kell lennünk, a legjobb az lesz, ha visszamegyek a helyemre, nehogy valaki gyanút fogjon, hogy egy selejttel beszélgetek. -Majd ismét beletúrtam a frissen mosott szőke fürtjeimbe, és leültem az asztalomhoz.
-Mégis miért beszéltél azzal a selejt Mattel? Ő nem a mi körünkbe tartozik. -Emma, láthatóan féltékeny volt Mattre. A halántékán szinte elpattanni készültek az erek.
-Senki nem kérdezett Emma. Mattet csak lefizettem, hogy jegyzeteket adjon a dolgozatok megoldásaihoz. Törődhetnél néha a saját kis hervadt életeddel.
-Te meg lehetnél néha kicsit kedvesebb! -Mormogta lehajtott fejjel.
-Hogy mondod Emma? Szeretnéd, hogy újra vissza kerülj a jelentéktelen senkik közé? Tudod, hogy csak egy szavamba kerülne és találok mást a helyedre.
-Nem akarok visszakerülni. -Suttogta, alig hallhatóan.
-Én is így gondoltam. Szóval fordulj előre! - Nem is kellet több, Emma abba hagyta a feleselést és visszafordult a tábla irányába.
Lisa aznap nem jött iskolába. Megfázott, vagy valami hasonló. Nem igazán érdekelt úgyse tudtam volna aznap hasznát venni.
Az órák nagy része elmaradt, mivel a rendőrség összehívta az egész tanári kart. Nem mondanám, hogy unatkoztam azalatt az 5 óra alatt. A követőim világszerte jelen vannak, és hogy kicsit jobb kedvem legyen, megnéztem a szánalmas videóikat arról, hogy mennyire imádnak engem. Olyan szomorú a középszerűség.
Délután épp a suliból indultam Mattel, abba a kávézóba, ahova legutóbb vitt, egy kis beszélgetésre. De a lépcső alján, furcsa beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyik rendőr Mrs. Bringholdal beszélgetett arról, hogy az egész iskolát átkutatták kivéve az udvart. Volt ásatási engedélye, ezért Mrs. Bringhold beleegyezett az udvar átvizsgálásába. Az a hülye dagadt disznó. De a dolgok csak ezek után váltak, még furcsábbá. Abban percben a teljes kétségbeesés fogott el. Ráébredtem, hogy vége mindennek, ha rendőrök megtalálják a holttestet onnan már egyenes út vezet, hogy rájöjjenek ki tette ezt vele. Matt velem maradt a suliban és vártunk, hogy a rendőrség megtalálja Sarah holttestét. A percek szinte óra hosszúságúaknak érződtek . A fali óra minden egyes kattogása maga volt a pokol. Nem bírtam nyugton maradni, úgy tűnt az a nap már nem is lehetne rosszabb. Fél órával később, megpillantottam egy rendőrt, aki az udvarról jött vissza. Hangos kopogó léptekkel, sétáltam oda hozzá.
-Elnézést! Megtudná mondani miért ássák fel a teljes udvart?
-Az ügy titkosított. Nem adhatok ki a civileknek információt.
-Kérem! Én csak aggódok Sarah miatt. -Próbáltam, hamis szomorúságot megjátszani de nehezebb volt, mint gondoltam. -Nagyon félek attól, hogy baja lett szegény lánynak.-Láttam, nem igazán hatja meg, ezért a pénztárcámból egy igen nagy összeget csúsztattam át a rendőr kezébe.
-Khm talán, most az egyszer kivételt tehetek. De ez szigorúan titkos, nem mondhatja el senkinek. -A korrupció az egyetlen, amit úgy tűnt minden ember ismer és elfogad a világban.
-Ez csak természetes. -kacsintottam vissza a zsarura.
-A rendőrség szerint, van rá esély, hogy Sarah nem csak eltűnt hanem itt az iskolában halt meg. Tegnap beszéltünk a szüleivel, akik azt állították, Sarahnak nem volt sok barátja, és aznap mikor eltűnt, semmi programja nem volt. Ezért suliból jövet egyből haza kellet volna jönnie. Ezért miután végeztünk a házuk átkutatásával, egyből idejöttünk. .-Jah semmi programja nem volt, azon kívül, hogy megöljön. A gondolatimba merengve hirtelen magamhoz kaptam, amikor megláttam, hogy a többi rendőr is visszajött, köztük Dean nyomozóval, aki reggel kikérdezett. Ms. Kurva irodája felé vette az irányt. Szóltam Mattnek, majd felrohantunk az iroda elé, és az ajtónál próbáltam kihallgatni a beszélgetést, ameddig matt őrködött.
-Végig ástuk az egész udvart, és furcsa de nem találtunk semmit. -Hirtelen a szívemhez kaptam.
-Azt mondja nincs meg a Holttest?
Ez megnyugtató. Akkor az iskola, mint színhely lekerülhet a listájukról? - Ms. Kurva kissé izgatott lehetett... Gondolom nem akart fölösleges pórt kavarni az eltűnéssel kapcsolatban, elvégre az állása is bajba kerülhetett volna ezáltal. Ha Szülőközösség alkalmatlannak találja, még az elbocsájtás sem valószerűtlen vég kimenetel.
-Nem most azonnal, de lesznek még kérdéseim ön felé. -Hallottam meg a vékony ajtón átszűrődött nyomozó hangját.
-Megértem, köszönöm a segítségüket.
-Én köszönöm az együttműködést, Ms. Elizabeth. Ha a papírmunkának is vége örömmel venném, ha eljönne velem vacsorázni.
-Nos, nincs ellenemre a dolog. -Ms. Kurva hangja meglepően vidám volt. Engem pedig a hányinger kerülgetett.
-Ohh és mielőtt elfelejteném az a Heather nevű lány...
-Ne is folytassa. Heather nem egy egyszerű eset. Sokkal okosabb mint, ahogy azt a külsője sugallja. Ne hagyja megtéveszteni magát. -Nem volt időnk tovább időzni, Matt léptek hangjára lett figyelmesek a második emeletről. Lerohantunk a lépcsőn és Matt kocsija felé vettük az irányt.
Az autóban már egyikünk sem bírta tovább magában tartani a megmagyarázhatatlan események sorozatát.
-Mi az, hogy nincs meg a holttest Heather? -Kérdezte zavart tekintettel.
- Én...én nem értem. Nem ástam nagy gödröt. Megkellet volna, hogy találják a hullát.
-Ezek szerint valaki látta, hogy elástad és valamivel az után kiásta és elvitte. A kérdés csak az, hogy miért?
-Én ezt, nem értem Matt. Ha I.H. küldte az üzenetet a zsaruknak, hogy közöm van Sarah halálához, akkor mégis miért vitte el magával a bizonyítékot.
-Lehet, hogy nem I.H. vitte el ...de ezt még át kell gondolnom. - Matt maga elé meredt és mélyen gondolkodni kezdett.
-Szerintem, tegyük át azt a kávét holnapra, és majd akkor megbeszéljük a következő lépést. -Tettem hozzá, amit Matt igen könnyen fogadott.
-Rendben. Akkor haza viszlek. -Mondta majd elindította a kocsiját.
-Csak gyorsan! Nem akarom, hogy azt lássák az emberek, hogy egy selejttel vagyok.
Te sosem változol Szöszi. -Nevette el magát Matt.
-Nem mintha kellene. Én így is tökéletes vagyok.
-Kár volt megszólalnom.
-Csak hajts tovább.
Ahogy haza értem, vettem egy nyugtató fürdőt, amire az aznap után már igencsak szükségem volt. A fürdő után a Gardróbhoz indultam. Megkerestem azt fiókot, ahol a lenge ruháimat tartom, hogy felöltözzek valami kényelmesbe. De amint kihúztam megállt az ereimben a vér. Ott volt felül a kés, amivel megöltem Saraht. Felismertem a földes, száradt vérnyomokról, amik a markolatot borították. Néhány másodpercre volt szükségem, hogy feltűnjön a kés mellet egy levél is volt. Ki mástól, ha nem I.H.-tól. Remegni kezdtem, ahogy a kezembe fogtam a levelet, amin ez állt.
"Ez egy kis ajándék. Hogy ne felejtsd el a múltad. Mint mondtam ez még csak a kezdet volt Heather. Amúgy szímpatikus az új segéded bár nem hiszem, hogy nagy hasznodra fog válni. Sok szerencsét.
Üdv: I.H."