Mikor végeztem, mindenki tapsolt nekem. Dave arcán sugárzott, hogy mennyire büszke rám, és Harry pedig felállt.
- Most én jövök!- felelte, majd felállt a színpadra én pedig leültem Dave mellé. Harry nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg és felhúzott a színpadra.
- Hú, ez nagyon jó volt!- kiabálta Stella, mikor vége lett a számnak.
Lenéztem oda, ahol Dave ült, de csak hűlt helyét találtam. Lementem a színpadról és kimentem a házból. Dave ott ült a földön és egy sörös poharat szorongatott a kezébe.
- Miért vagy kint?- kérdeztem.
- Úgy láttam, hogy jól elvagy nélkülem- mondta.
- Ez nem igaz- ültem le mellé.
- Igen? Akkor miért nem velem énekeltél?- kérdezte.
- Mert nem tudtam, hogy te is szeretsz énekelni.
- Hát veled szeretek- nézett a szemembe.
- Akkor menjünk vissza.
- Nem, én már menni akarok- mondta.
- Oké, akkor köszönjünk el és menjünk haza- feleltem. Dave bólintott egyet és bementünk és elindultunk Dave albérletéhez. Az út csöndesen telt el, és mikor oda értünk, akkor leültem az ágyra. Dave hozott innivalót, majd leült mellém és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Akarlak!- mondta, miközben hozzáért a combomhoz.
- Nem akarunk megnézni valami filmet?- kérdeztem és elhúzódtam tőle.
- Figyelj, te egyáltalán szeretsz engem?- kérdezte.
- Persze! Miért kérdezel ilyen hülyeségeket?
- Csak azért, mert mióta Harryvel megint találkoztál, teljesen megváltoztál.
- Ez nem így van!- feleltem.
- Akkor miért érzem én ezt?
- Nem tudom, miért?- kérdeztem.
- Mert azt hittem, hogy ma kettesben leszünk, de látom, te jobban el voltál Harryvel, mint velem!
- Úr isten Dave, te még mindig itt tartasz? Fogd már fel, hogy nem vagyok Harrybe szerelmes! De még is a volt pasim, biztos ezért érzed ezt!
- Nem May! Figyelj, én ezt nem akarom így csinálni!- mondta.
- Mit akarsz ezzel mondani?- kérdeztem ijedten.
- Szakítani akarok veled!
- Dave, te komolyan ezért a butaságért szakítanál velem?- kérdeztem.
- Ez nem butaság. Érzem, hogy Harry ha akarná, elcsavarná a fejed!- mondta.
- Á, szóval nem bízol bennem? Akkor tényleg már nincs miről beszélni!- mondtam már kiabálva.
- Jó, menj is!- nyitotta ki nekem az ajtót.
- Minden jót Dave!- néztem rá utoljára és lefutottam az utcára.
Mire hazaértem, már nem bírtam a könnyeimet visszatartani. Csak folytak és folytak. Lehet, hogy Davenek igaza van? És nem jutottam túl Harryn?
- Kicsim, nem úgy volt, hogy ma Davenél alszol?- kérdezte anyu.
- De, csak változtak a tervek- feleltem.
- Mi történt?- kérdezte anyu.
- Hát szakítottunk- feleltem.
- Nagyon sajnálom kicsim. De miért?
- Mert féltékeny- legyintettem- nem bízik bennem kár erőltetni.
- Igazad van kicsim- simogatta meg a fejem anyu.
- Kicsim, ébresztő, megjött a NYADAs leveled!- keltett fel reggel anyu. Több sem kellett nekem, szabályosan lerohantam a lépcsőn és kinyitottam a borítékot.
Anyu is utánam rohant és aput is kihívta a dolgozószobából. Kérlek szépen istenem, add, hogy felvegyenek a NYADA-ra. Az életem akkor biztosan megváltozna. És kibontottam a levelet. Az egész kezem remegett, alig tudtam kibontani, majd elkezdtem olvasni, hogy mit írnak.
Tisztelt May Hataway! Felvételt nyert a New Yorki NYADA-ra ! Gratulálunk!
- Felvettek... Felvettek!- kiabáltam.
- Kicsim, annyira örülünk neked!- kiabálta apu és megölelt.
- Kicsim, olyan büszke vagyok rád!- ölelt meg anyu is.
- Úr isten, szeptembertől New York-ban fogok élni- mondtam mosolyogva. Felhívtam Stellát is, aki a harmadik csöngésre felvette.
- Hallo?- kérdezte még a reggeli rekedtes hangján.
- Stell, felvettek a NYADA-ra!- kiabáltam bele a telefonba.
- Úr isteeen! Gartulálok!- sikított már ő is. Hallottam Niall hangját, aki megkérdezte, hogy minek örülünk.
- May, gratulálok!- hallottam meg egyszer csak.
- Köszönöm Niall!- mondtam mosolyogva, pedig tudtam, hogy nem látja. El sem tudom képzelni, hogy New Yorkba fogok járni.
- May, át kell jönnöd hozzánk, hogy megünnepeljük! És hozd magaddal Davet is!- mondta Stella. Hirtelen keserű ízt éreztem a számba. Még sem mondhatom el nekik, hogy Harry miatt szakítottunk.
- Dave nem tud jönni- mondtam.
- Mi van, tegnap ennyire kifáradt?- nevette el magát Stella. Hallottam a háttérben, hogy Niall is nevet. Ezen nekem is nevetnem kellett.
- Nem, csak dolga van- hazudtam.
- Oké, akkor gyere csak te- nevetett Stella.
- De ne intézkedjetek!- mondtam komoran.
- Ígérem, nem fogunk!- mondta, majd letettük a telefont.
Anyuékkal ma egy fejedelmi reggelit ettünk, megünnepelve azt, hogy felvettek. Majd, gyorsan átöltöztem és átmentem Stelláékhoz. Niall nyitott ajtót, de neki mennie kellett próbálni, így rögtön lelépett. Így megnyugodtam, hogy Harry sem lesz ott.
- May!- ugrott a nyakamba Stella- Gratulálok!
- Köszi-, mondtam, majd megöleltem-, na, de mesélj, hogy hogy Niall itt volt ilyen korán? Csak nem itt aludt?- néztem rá nevetve.
- Deee- mondta mosolyogva.
- És? Történt valami?
- Igen- temette bele a fejét az egyik párnába- juj, May, annyira boldog vagyok!- kiabálta úgy, hogy még mindig a párnában volt a feje.
- El is hiszem!- mondtam mosolyogva.
- Olyan jó, hogy úgymond mindkettőnknek most volt az első a pasijával- mondtam mosolyogva. Azt nem mondhatta, hogy a szüzességünket, hiszen nekem Harry volt az első, amit nem bántam meg- de mesélj, nálatok milyen volt?
Megint keserű ízt éreztem a számba. Még sem mondhatom el, hogy Dave Harryre volt féltékeny. Ezért hazudtam.
- Aranyos. Főzött, majd utána megtörtént- mondtam.
- De aranyooos. Főzött? May, ez a srác tényleg szeret!- tette a kezét a kezemre.
- Hát igen- hazudtam- Nálatok?
- Pfú, hát miután elmentetek, nem sokkal utána Harry is elment, mi pedig kettesben maradtunk, de Niall elvitt egy szállodába, mert tudtuk, hogy anyu hamarosan hazaér. Miután kivettünk egy szobát, rögtön egymásnak ugrottunk, szóval nálunk nem volt olyan romantikus, mint nálatok, de mégis emlékezetes- mondta el egy levegővel. Én csak mosolyogtam rá, mert láttam, hogy milyen boldog. Egyszer csak megszólalt a telefonom.
- Bocsi, de mennem kell, mert anyuék elmennek, nekem meg vigyáznom kell Sofira.
- Oké, akkor majd még találkozunk- mondta Stella.
Mire hazaértem, anyuék már vártak, így mikor megérkeztem, már el is mentek. Nem oktattak ki, semmi, hiszen tudják, hogy mennyire vigyázok. Sőt. Néha egy kicsit túlzásba is viszem. Hiába, ez van, ha nagy tesó vagy. Óvod a kicsit. Egy óra elteltével anyuék megjöttek, így már nem kellett Sofira figyelnem. Eldöntöttem, hogy megnézek egy filmet. Úgy döntöttem, hogy megnézem a Star Wars-ot, hiszen Harry, amíg együtt voltunk mindig azzal nyúzott, hogy nézzem meg. Hát eljött az idő, hogy neki kezdjek. Már két részt megnéztem, mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom, tovább el kell aludnom. Éjfél fele kint valaki elkezdte bömböltetni a zenét. Komolyan, ki az az állat, aki fel akarja kelteni az egész utcát? Felkeltem az ágyból és kinéztem az ablakon, hátha szépen meg tudom kérni az illetőt, hogy ne hallgassa ilyen hangosan a zenét. Kinyitottam az ablakot, és azt hittem, hogy most kapok szívrohamot. Harry volt az, aki bömböltette a zenét.
- May, de jó, hogy felébredtél!- kiabálta.
- Be vagy rúgva?- kérdeztem.
- Komolyan? Ha ide jövök és bömböltetem a zenét, te rögtön arra gondolsz, hogy be vagyok rúgva?- kérdezte hitetlenkedve. Ezen muszáj volt nevetnem.
- Igen. De akkor mit szeretnél?
- Téged!- mondta.
- De most komolyan- mondtam nevetve.
- Komolyan!
És elkezdte énekelni She's Not Afraid-et. Mire végzett én már lent néztem.
- Na, mit mondasz? Leszel újra a barátnőm?- kérdezte, majd leguggolt.
- Harry, én Davel járok- mondtam.
- Ne hazudj!- mondta.
- Mi?
- Davel már nem vagytok együtt!
- Te ezt honnan veszed?
- Stella felhívta, hogy mi van veletek! És ő mindent elmondott. Azt is, hogy szeretsz engem.
- Ez hülyeség- mondtam.
- Mi?- kérdezte.
- Hogy szeretlek.
- Miért nem így van?- kérdezte mosolyogva.
- Nem.
- Nézz a szemembe, és mondd úgy! Na, nem megy, mert szeretsz!- tolt magához közelebb-, na, mit mondasz?- ezen elmosolyodtam.
- Miért teszed az egész életemet nehezebbé?- kérdeztem sóhajtva.
- Mert te is ezt teszed az én életemmel, ha nem vagy velem!- hajolt közelebb, és megcsókoltuk egymást. Nem akartam, hogy abbahagyjuk.
Beültem Harry kocsijába, és mikor odaértünk hozzájuk, megint heves csókcsatába kezdtünk, majd a lábamat odakulcsoltam a derekához. Harry felsietett a szobájába (de persze közben vigyázott rám is), majd lefektetett az ágyra.
- Akarlak Harry Style!- suttogtam a fülébe.
Levettem Harryről a pólót, majd ő is rólam és valahogy a gatya is lekerült rólunk. Olyan jó volt beletúrni a hosszú barna hajába. Érezni az érintéseit.
Reggel a fejem a mellkasán volt, de mikor felkeltem, még ő mélyen aludt. Nagyon hiányzott. És most meg tudtam nézni alaposabban, hogy mennyi minden változott rajta, amíg külön voltunk. A tetkóit jobban szemügyre tudtam venni. Annyira szeretem tetkóstul, mindenestül. Egyszer csak kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt!- köszöntött a reggeli rekedtes hangával.
- Neked is!- és nyomtam neki egy puszit a szájára- de mennem kellene, mert anyuék megijednek, hogy hova tűntem- láttam, hogy nem nagyon örül neki.
Így gyorsan lezuhanyoztam és Harry hazavitt. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, megcsókoltuk egymást.
- Szeretlek!- mondta.
- Én is- mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
Mikor bementem az ajtón, éppen anyu rohant le a lépcsőn.
- Hol voltál May?
- Harrynél- válaszoltam, mint ha ez tök normális lenne.
- És megtudhatom, hogy kitől kértél engedélyt arra, hogy elmenj? Vagy, hogy ott aludj?- kelt már ki magból anyu.
- Mi ez a veszekedés?- kérdezte apu kómásan. Gondolom, megint későn ért haza, mert annyi munkája volt.
- A kicsi lányod úgy gondolja, hogy bármit megtehet!- mondta anyu.
- Hogy mi?- nézett rám apu- Ez igaz May?
- Hááát... Igen...
- Mit csináltál?- kérdezte apu, miközben kiöntött magának egy kis tejet.
- A lányod ott aludt Harrynél!- mondta anyu. Apu hirtelen félrenyelt, és elkezdett köhögni.
- Legalább védekeztetek?- kérdezte.
- Sam!- szólt anyu apura-May! Magyarázd meg!- fonta keresztbe a karját.
- Jó. Davvel szakítottunk, de Stelláéknak egyáltalán nem mondtam meg. De amikor hazahívtatok, Stella felhívta Davet, hogy megkérdezze, hogy nem-e akarunk elmenni egy duplarandira. Dave elmondta Stellának, hogy szakítottunk, így Stell rögtön levágta, hogy miért...
- És miért?- kérdezték egyszerre.
- Mert még mindig szeretem Harryt. És Stell elmondta Harrynek, hogy még szeretem és eljött éjfélkor és szerenádozott nekem.
- Ez mind szép és jó, de ki mondta, hogy ott aludhatsz Harrynél?
- Mit kellett volna csinálnom? Bemenni a szobátokba és álmotokban megkérdezni, hogy elemhetek-e Harryvel? Mert ez hülyeség!
- De ha nem kérdezed meg, akkor nem mehetsz el!- mondta anyu.
- Drágám, már egy kicsit túlreagálod!- kezdte apu. Ő egy nagyon konfliktuskerülő személyiség. Egyszer csak Sofi elkezdett sírni, így anyu felment az emeletre.
- Apu, most haragszol rám?- kérdeztem.
- Nem. De jó lenne előtte tudatnod velünk, hogy el akarsz menni.
- De ez csak olyan hirtelen történt.
- Tudom kicsim- majd megölelt.
Sziasztok, remélem tetszett a rész! :) Ha érdekel mi lesz Mayyel és Harryvel, tarts velem! :)