Lia
-Tesó! Nem osztanád szét a meghívókat?-jött be Detti a szobámba.
-Ja, meg a francokat..-morogtam.-Azt nektek kell, elvileg.
-Igaz is-csapott a homlokára.-De hiszen pár nap múlva már esküvő! Akkor, kérlek nézd át a listát, és hogy megvan-e az összes meghívó-nyomta az orrom elé azt a bizonyos listát, meg a halom borítékot.
-Én is szeretlek..-puffogtam. Hát igen,ma is jó kedvemben vagyok. Kirángattam a telefonomat a zsebemből, és felmentem Messengerre.
Ön: Vivi! Segítened kell, gyere mááár. Pls.
Vivi: Köszönni luxus? Amúgy..baj van?
Ön: Csak gyere át.
Vivi: Öt perc.
És tényleg. Alig telt el a megbeszélt idő, a legjobb barátnőm azonnal itt termett.
-Mi történt? Betörtek? Vagy valaki ellopta a nokedliket? Hallod, szólalj már meg!-bökdösött. Igen, a tőle megszokott formában megint eltúlozza az apró-cseprő gondokat.
-Nem, nem. Segítened kell a meghívókkal. Egyedül kizárt hogy végzek.
-Ezért írtad, hogy baj van? Na, rohadj már meg! Lett volna jobb dolgom is!
-De már itt vagy, szóval segíts-mondtam. Vetett rám egy gyilkos pillantást, majd felment a szobámba. Követtem a példáját. Levágódtunk az ágyra, és ellenőriztük a borítékojat. Én olvastam a listát, ő pedig csekkolta a meghívókat.
-Kleinheisler-folytattam tovább.
-Itt van!-mutatta fel a borítékot, én meg kipipáltam a nevet. A következő neven megakadt a szemem. Nagy Ádám. Ezen név hallatán a gyomrom gombostűhegynyire zsugorodott, és akaratlanul is előtörtek belőlem az emlékek. A repülőtéri is. Amikor én közöltem vele, hogy szeretem. És ő erre nem válaszolt. Vagyis, igazából én elmentem, ő pedig ottmaradt. Ilyenkor minden lány agyában lejátszódik az, mintha egy filmben lenne. Elképzeli, ahogy drámaian elfordul, átmegy a tömegen, a pasi meg észvesztve lohol utána, hogy ő is szereti, és ilyenkor megbánja minden tettét, egymás karjaiba omlanak, és össze is jönnek. De elég az illúziókból! Ez a valóság, ahol maximum annak örül az ember, hogyha észreveszik.
-Baj van, Lia?-zökkentett ki gondolatmenetemből Vivi.
-Nincs, semmi-csóváltam meg a fejemet.
-De tuti, hogy van.
-Miből gondolod?-kérdeztem.
-Ég a pofád, ember!-kiáltotta el magát. Szúrósan ránéztem, mire szépített.-Vagyis, "enyhén" elpirultál. Min gondolkodsz?
-A francba is-tört ki belőlem.-Elegem van abból, hogy fülig belezúgtam abba a gyökérbe! És..Ha tehetném, elkerülném. De muszáj látnom, mert ott lesz az esküvőn!-vágtam a falhoz a listát.
-Hé, nyugi. Csak azt ne mondd, hogy arról a múltkori focistáról van szó! Arról a..Vagyis az Ádámról-mondta ki.
-De, róla van..-csuklott el a hangom. Oké, mi a franc van velem?
-Szard le. Te egy erős, független nő vagy, akit nem érdekel mások véleménye. Ha szeret, majd megtudod. Ha nem, akkor meg találsz nála jobbat.
Igaza volt. Teljes mértékig. Tényleg el kell felejtenem.
☆☆☆
Eljött a nagy nap. Legalább is, a tesómnak biztosan. Reggel még aludtam volna sokáig, ám ekkor valaki belépett a szobámba, és szó nélkül rámöntött egy kancsónyi vizet.
-Szebb módon is felkelthettél volna, Dzsudzsák-ültem fel.
-Bocs, de téged egy atomrobbanás sem ébresztene fel-vonta meg a vállát.-Amúgy rég ott kéne lenned a nővéred mellett.
-És hála neked még hajat is kell szárítanom.
-Ez van.
-Ajánlom, hogy gyorsan kimenj, vagy garantálom, hogy nem veszel részt az esküvődön-mondtam, mire elillant.-Na mi van, a nagy Dzsudzsák Balázs beijedt?-vigyorodtam el.
-Nem, csak eszembe jutott, hogy nekem is mennem kéne-lépett ki a házból. Baromi gyorsan átöltöztem, megszárítottam a hajamat, és elindultam a szépségszalon felé. Mire odaértem, Detti már készen volt. Vagyis, nem úgy. Hanem idegileg. A szeme alatt sötét karikák húzódtak, a haja kócosan állt. Tisztára horrorfilmbe illene, már csak egy véres balta hiányzik. Anya valamint Vivi társaságában ült az óriási teremben.
-Még nincs itt a sminkes?-kérdeztem.
-Szerinted? Itt várunk rá húsz perce! Cseszik idejönni! Hát hogy rohadna meg! De úgy látom, te se vagy pontos-ordított a fejemre.-Anya, hívd már fel mégegyszer!-sipította a nővérem. Kösz.
☆☆☆
Miután végeztünk, gyorsan hazaszaladtam a ruhámért, amit amúgy sikeresen otthagytam. Felvettem az elegáns, combközépig érő babarózsaszín színű ruhát, amit egy egyszerű, ezüst magassarkúval társítottam. A hajam besütve omlott a vállamra, a sminkem pedig mi tagadás, gyönyörű volt. A sminkesnek hála. Fürge léptekkel igyekeztem a helyszínre, amikor hirtelen egy BMW lassított le mellettem. Ablaka lehúzódott, és Dzsudzsi nézett ki rajta. Nagy Ádám pedig mellette ült. Elegánsan, öltönybe volt és haja pedig tökéletesen volt belőve. Napszemüvegét lehúzta, majd végigmért.
-Szia, cica. Nincs kedved beszállni?-kérdezte a hátul ülő Szalai.
-Te hülye, már nem fér be. Böde elfoglalja az egészet-kezdte Nagyi.
-Nem is, ennyire nagy darab nem vagyok! Amúgy meg simán az ablakhoz préselem Szalait-vigyorodott el, azzal kiszállt.-Hölgyem, tessék beszállni-pillantott rám.
-Öhm..Oké-pattantam be.
-Lia most komolyan odamentél a fiúk közé?-húzta perverz mosolyra a száját Balázs. Hülye!
-Dzsudzsi, annyira perverznek lenni, mint amilyen te vagy, na ahoz külön tehetség kell-szóltam, majd viccesen rácsaptam a volán mögött ülő focistára.
-Ezt bóknak veszem-szólalt meg, azzal elindította a kocsit. Egész jó hangulatban telt az út. Nem volt olyan fagyos a hangulat, mint amikor képzeltem. Más kérdés az, hogy Nagy végig csöndben ült, és nem szólt egy szót se. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy elrontsa a kedvem. Már nem. Akkor és ott, eltört valami, és talán örökre megszűnt az, ami még el se kezdődött. És ezt a témát talán jobb, ha végleg lezárjuk. A múltam egy része. Ennyi. És kész.
-Megérkeztünk-ordította el magát Böde, mire az ott levő vendégek és rokonok egy emberként szegezték rá szúrós pillantásikat.
-Hol van Detti?-kérdezte Balázs, miközben még egyszer körbetekintett mindenkin, megjegyzem sikertelenül. Páran odajöttek volna hozzám köszönni a rokonságtól, de elnézést kérve kikerültem őket és elhúzódtam telefonálni. Hívtam a nővéremet. A mobilja a táskámban kezdtett el csörögni. Hát ez marha jó. Végül anyát hívtam, aki a második csörgés után azonnal fel is vette.
-Lia, azonnal haza kell jönnöd!-hallottam idegességtől tisztán csengő hangját.
-Két perc-tettem le. Odarohantam Dzsudzsákhoz, és felvázoltam neki a helyzetet. Visszapattantunk a kocsiba, és elindultunk. Az ablaküvegből láttam ahogyan Ádám és Elise, a szövetségi kapitány lánya csókolóznak. Nyugalom, Emília. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Engem. Ő. Többé. Nem. Érdekel.
☆☆☆
-Jaj, de jó hogy itt vagytok. Bernadett totál bezárkózott a szobájába, és nem enged be. Rég ott kéne lennünk!
-Majd én elintézem!-indult a szobába a leendő vőlegénye. Visszahúztam a karját, azzal megszólaltam.
-Hagyd, majd én intézem-mondtam, majd kopogtam kettőt.-Én vagyok az, Lia. Engedj be.
Kinyílt az ajtó, én meg beslisszoltam. A nővérem sminkje teljesen lefolyt a sírástól, a haja pedig csapzottan állt.
-Jézusom, mi történt?
-Ez nekem túl sok. Nem állok még készen erre. Kizárt, hogy férjhez menjek. Túl nagylépés. Alig ismerem.
Hogy mi van?
☆☆☆
U.i.:Tudom, hogy a képek pixelesek/homályosak, de majd korrigálom.
Xx, Kelly