Two Passion | Nagy Ádám

4. Nem akarom

Lia

-Dehogy is. Ez baromság. Nem is ismerem-törtek ki Ádámból a szavak. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

-Igaza van. Nem ismer-szaladt ki a számon, azzal elmentem. Jobbnak láttam békénhagyni őket.

Céltalanul, már körülbelül egy órája bolyongtam a városban, amikoris egy focipályát fedeztem fel. Nem akartam látni. Én tényleg gyűlölöm a futballt. És pont. Elsétáltam a terület mellett, de mögülem lépteket hallottam. Hátrafordultam,ám senkit nem láttam. Továbbmentem, viszont a halkan kopogó léptek nem akartak szűnni. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, bár azért a helyemben ki lett volna nyugodt?

-Ki az anyám vagy?-fordultam meg, ismét.

-Én vagyok az-találtam szemben magam valakivel. A sötétben csak körvonalazódni láttam az alakját, na meg megcsillanni pár szőke hajszálát.-Bár, nem hiszem, hogy annyira hasonlítanék anyukádra. Nem ismerem, de lefogadom, hogy nem így néz ki.

-Ki az az én? Nevedet nem tudod mondani? És ne az anyámról társalogjunk..Miért követtél?

-Dzsudzsák Balázs. Foci, Európa bajnokság, csapatkapitány, nem rémlik?-kérdezte, mire csak a fejemet csóváltam.-Hát ez kész. A nővéreddel már rohadt sok ideje téged keresünk.

-Aha, oké. Hát, megtaláltál. Mondd meg a tesómnak, hogy minden rendben, majd egy óra múlva visszamegyek. Vagy nem.

-Nem hagylak itt. Ennyivel tartozom, hogy visszakísérjelek.

-Miért is?-szegeztem tekintetemet a szőkeségre.

-Mert beszélnem kell veled. Nagy Ádámról..

-Na ne kezd. Én őt "nem is ismerem"-rajzoltam idézőjelet a levegőbe, miközben az előbb említett személyt idéztem.

-Jó, oké, tudom, hogy berágtál rá, de muszáj levakarnod róla azt a szőke hajú pitbullt.

-Én nem rágtam be rá. Csak tényleg nincs hozzá semmi közöm. Két napja ismerem, basszus. Azt se értem, miért pocsékolta rám az idejét. A szőkeség meg legyen az ő baja.

-Nem arra céloztam, hogy játszd el azt, hogy jársz vele. Csupán barátilag értettem. Csak kapard le róla azt az idegesítő ribit. Pillangók vannak a gyomrodban, ha ránézel? Üsd le őket. Én egyáltalán nem erre céloztam.

-Mi a francért lenne pillangó a gyomromban? Nem eszek lepkét-próbáltam terelni a témát a leglényegtelenebb dologra.-És ha valaki a saját gyomrát ütögeti, akkor az kissé morbid.

-Nem ez a lényeg-legyintett.

-Az lehet, de engem a többi se érdekel.

-Tényleg?-tárta szét a karjait értetlenül.-Az se érdekel, hogyha a rinyagép miatt nem focizhat többé?-nézett rám. Na, erre mit mondjak?

Ádám

Klassz. Storck lánya az őrületbe kerget. Elérte, hogy ne játszhassak az Izland csapat elleni meccsen. Komolyan, ez beteg. Főleg, hogy nem is csináltam semmit. Még jó, hogy a szerződésemet nem bonthatja.

-Bejöhetek?-hallottam meg Em hangját az ajtóm túloldaláról, amitől kissé meglepődtem. Nem akartam meghallgatni, szerintem tényleg haragudott rám.

-Gyere,csak..Várj egy percet-pattantam fel, majd a szétdobált szennyeseimet igyekeztem minél hamarabb begyömöszölni az első, random helyre..a szőnyeg alá.-Oké, jöhetsz-invitáltam be, majd büszkén a munkámra pillantottam.

-Te tevét nevelsz a szőnyegedből?-szegezte tekintetét egyből a padlóra.-Amúgy Balázs mondta, hogy kérted a segítségemet, levakarni Eliset. Vagy ki a francot.

-Mi van?-lepődtem meg a kérdésén.- Én nem is beszéltem ma vele. És miért kéne a segítséged?-utasítottam vissza. Hogy miért vagyok vele ilyen? Fogalmam sincs.

-Nagyi, gyere csak egy percre-dugta be a fejét az ajtón Balázs. Felpattantam, majd szó nélkül kimentem a szobából, magam után hívva a csapatkapitányt.

-Miért szóltál Emíliának? Látni se akarom. Most nem. Van elég bajom így is. Mi van, ha Elise tovább ront a helyzeten? Ki tudja mire képes.

-Figyelj, nem szokott ennyire érdekelni mások boldogsága, de te jól focizol, haver. Nem hagyhatom, hogy épp most legyenek "szerelmi bánataid." Csak ne szúrd el. Légy vele kedves.

Lia

Dzsudzsák, én kinyírlak.

Ilyen és ehez hasonló gondolatok százai cikáztak a fejemben. Minek rángatott el ide, hogyha nem is beszélt Ádival? Oké, most tényleg vele beszél, de az nem számít. Tényleg nem értem miért jöttem ide. Mivel ők kint voltak a szoba erkélyrészén, ezért én totál feleslegesnek éreztem magam. Kiléptem a folyosóra, és hazaindultam. Vagyis, a másik hotelba. A lépcsőn lefelé, megpillantottam Dettit, kezében óriási bőröndökkel.

-Lia, menj vissza a másik hotelba, pakold össze a cuccaidat. Béreltem neked egy szobát itt, tehát majd gyere vissza. Holnap a srácokkal együtt indulunk Marseillebe-vigyorgott rám, azzal tovább bukdácsolt a lépcsőfokokon.

Mi a franc ütött mindenkibe, és Univerzum, mit vétettem én ellened?

☆☆☆