Lia
A düh és a csalódottság csak úgy fortyogott bennem, és igyekezett utat törni magának testem minden egyes porcikájában. Hogy tehette ezt? Nem akarok az a tipikus, tinifilmek főszereplőjére kísértetiesen hajazó személyiség lenni, aki egyből lecseszi az illetőt, és sírva kirohan. Csak ez most tényleg kicseszettül meglepett. Mit is mondhatnék? Kezdjem el ecsetelni, hogy utálom? Vagy legyek önző, és mondjam azt, hogy nem érdekel, elég nekem a saját problémám, és ő oldjon meg mindent magának? Inkább a 'hallgatni arany' elvet választom.
-Lia, megnémultál? Csak mond, ha ezért utálsz, jobb megtudnom, és átesni rajta most, mintsem máskor-szólt Ádám vagy ezredjére.
-Valahol megértelek..-mondtam ki a szavakat csöndesen, mert a hangom még mindig nem volt az igazi. Megdörzsöltem szemeimet, mivel eléggé viszkettek. Lepillantottam kezeimre, amiken pár pillanaton belül meg is száradt a fekete folyadék. Klassz-De mivel csak a nővéremről van szó, és az Ő boldogságáról, a másik részről pedig a francba kívánlak. Már, ha tudnálak-fejeztem be halkan. Igyekeztem nyugodtnak látszani, és nem szétrobbanni, bár ez nem tűnt megoldhatónak. Csodával határos módon viszont most sikerült megőriznem hidegvéremet.
-Ezt hogy érted?-húzta fel fél szemöldökét, majd kezével zavartan beletúrt barna hajába.
-Úgy, hogy..-akadtam meg egy pillanatra,de folytattam.-Jó haverok vagyunk-fejeztem be. Eléggé hülyén éreztem magamat, a kijelentés még nekem is furcsán hatott. Haverok. Persze. Ennél még a 'barátok' kifejezés is használhatóbb. Vagy mi.
-Tudod, én..-kezdett bele beszédébe, ám mindezt a telefon csörgése szakította félbe. Felkaptam a készüléket, majd kimentem a helyiségből.
-Lia, mi a franc történt?! És miért nem válaszol Balázs az üzeneteimre? Haragszik? És..Te mit kerestél a válogatott mellett?-hallottam meg testvérem ismerősen csengő hangját. Hülye élő közvetítés!
-Hagyjuk-legyintettem,bár ezt Ő nem látta.-Írj rá újra. Lehet, hogy csak dolga volt a szerelmednek/pasidnak/tudom is én midnek/-szakítottam meg a hívást. Igen, egy újabb hazugság, azért, hogy megvédjem azt a bizonyos focistát.
Ádám
-Mit is mondtál?-jött vissza Em a kis öltözőszerű helyre. Mellékesen megjegyzem, hogy eléggé fájt az is, hogy a meccset még a kispadról se nézhettem.
-Mindegy, hagyjuk-zártam le a témát,immáron véglegesen. Hogy is gondolhattam azt, hogy miután teljesen felkavarodtak benne az emlékek, ráadásul maga alatt is van, előállok neki egy olyan kérdéssel, amiért lehet, hogy megutál? Ráadásul ez ma már a második lenne. Csak nem mondhatom el neki, hogy mit érzek iránta. Sose bocsátanám meg magamnak, ha Ő emiatt nem akarna a 'haverom' lenni. De én nem csak a haverja akarok lenni..Álmok, kósza álmok. Ki tudja, valaha is valóra válnak-e?
Lia
Nem volt kedvem tovább ottmaradni. Egyszerűen csak haza akartam menni. Túl sok volt ez nekem. Nyugodtan akartam egyedül lenni, és rendet rakni a gondolataim között, ezért köszönés nélkül viharoztam vissza a nem is olyan messze levő hotelba. Felérve a szobámba, csak levágódtam az ágyamra, és lehunytam a szemem.
☆☆☆
Reggel van. Miután nagynehezen felkeltem, átsétáltam a parányi fürdőszobába. A tükörbe nézve még én is megijedtem magamtól. A szempillaspirálom maradványai továbbra is szétfolytan terültek el arcomon, míg a hajam nagyrésze összekócolódva lapult a fejemre, és a többi része pedig izzadt tarkómra tapadt. Mivel csak én vagyok olyan hülye, hogy a negyvenezer fokos hőségben is betakarózva tudok csak aludni. Mikor rájöttem, hogy a fésű nem segíthet a megvadult fürtjeimen, beálltam a zuhany alá, és gyorsan hajat mostam. Ezután felöltöztem, és a hajamat egy törölközőbe csavartam, visszamentem a telefonomért, és felmentem a netre. Baromi nagy kár volt. Tegnap feltöltöttek egy videót, az esetről. A felvételen jól látszik, amint Ádám lecipel a pályáról. Ez eddig oké, csakhogy a megszerkesztett verziókat már a kritikán aluli kategóriába helyezném. Mérgesen eldobtam a telefonom, és a mozdulat kissé nagyra sikerült, ezért sikeresen széthullott az eszköz. Lehajoltam, hogy felszedjem a darabokat, ám a SIM kártyát sehol nem találtam. Hirtelen kopogtak az ajtón. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam.
-Anya, te meg mit keresel itt?
☆☆☆
YOU ARE READING
Two Passion | Nagy Ádám
Fanfiction-A lányok nem tudnak focizni. Kizárt, hogy te lennél kivétel-nézett rám, majd elindult, azzal egy másodperc alatt el is veszett a tömegben. Azon a napon megfogadtam, hogy változtatok ezen az íratlan szabályon. Bebizonyítom, hogy nem a nemtől függ az...
