Two Passion | Nagy Ádám

10. Rossz vicc

Lia

-Tesó! Nem osztanád szét a meghívókat?-jött be Detti a szobámba.

-Ja, meg a francokat..-morogtam.-Azt nektek kell, elvileg.

-Igaz is-csapott a homlokára.-De hiszen pár nap múlva már esküvő! Akkor, kérlek nézd át a listát, és hogy megvan-e az összes meghívó-nyomta az orrom elé azt a bizonyos listát, meg a halom borítékot.

-Én is szeretlek..-puffogtam. Hát igen,ma is jó kedvemben vagyok. Kirángattam a telefonomat a zsebemből, és felmentem Messengerre.

Ön: Vivi! Segítened kell, gyere mááár. Pls.

Vivi: Köszönni luxus? Amúgy..baj van?

Ön: Csak gyere át.

Vivi: Öt perc.

És tényleg. Alig telt el a megbeszélt idő, a legjobb barátnőm azonnal itt termett.

-Mi történt? Betörtek? Vagy valaki ellopta a nokedliket? Hallod, szólalj már meg!-bökdösött. Igen, a tőle megszokott formában megint eltúlozza az apró-cseprő gondokat.

-Nem, nem. Segítened kell a meghívókkal. Egyedül kizárt hogy végzek.

-Ezért írtad, hogy baj van? Na, rohadj már meg! Lett volna jobb dolgom is!

-De már itt vagy, szóval segíts-mondtam. Vetett rám egy gyilkos pillantást, majd felment a szobámba. Követtem a példáját. Levágódtunk az ágyra, és ellenőriztük a borítékojat. Én olvastam a listát, ő pedig csekkolta a meghívókat.

-Kleinheisler-folytattam tovább.

-Itt van!-mutatta fel a borítékot, én meg kipipáltam a nevet. A következő neven megakadt a szemem. Nagy Ádám. Ezen név hallatán a gyomrom gombostűhegynyire zsugorodott, és akaratlanul is előtörtek belőlem az emlékek. A repülőtéri is. Amikor én közöltem vele, hogy szeretem. És ő erre nem válaszolt. Vagyis, igazából én elmentem, ő pedig ottmaradt. Ilyenkor minden lány agyában lejátszódik az, mintha egy filmben lenne. Elképzeli, ahogy drámaian elfordul, átmegy a tömegen, a pasi meg észvesztve lohol utána, hogy ő is szereti, és ilyenkor megbánja minden tettét, egymás karjaiba omlanak, és össze is jönnek. De elég az illúziókból! Ez a valóság, ahol maximum annak örül az ember, hogyha észreveszik.

-Baj van, Lia?-zökkentett ki gondolatmenetemből Vivi.

-Nincs, semmi-csóváltam meg a fejemet.

-De tuti, hogy van.

-Miből gondolod?-kérdeztem.

-Ég a pofád, ember!-kiáltotta el magát. Szúrósan ránéztem, mire szépített.-Vagyis, "enyhén" elpirultál. Min gondolkodsz?

-A francba is-tört ki belőlem.-Elegem van abból, hogy fülig belezúgtam abba a gyökérbe! És..Ha tehetném, elkerülném. De muszáj látnom, mert ott lesz az esküvőn!-vágtam a falhoz a listát.

-Hé, nyugi. Csak azt ne mondd, hogy arról a múltkori focistáról van szó! Arról a..Vagyis az Ádámról-mondta ki.

-De, róla van..-csuklott el a hangom. Oké, mi a franc van velem?

-Szard le. Te egy erős, független nő vagy, akit nem érdekel mások véleménye. Ha szeret, majd megtudod. Ha nem, akkor meg találsz nála jobbat.

Igaza volt. Teljes mértékig. Tényleg el kell felejtenem.

☆☆☆

Eljött a nagy nap. Legalább is, a tesómnak biztosan. Reggel még aludtam volna sokáig, ám ekkor valaki belépett a szobámba, és szó nélkül rámöntött egy kancsónyi vizet.