Two Passion | Nagy Ádám

1. évad: Epilógus

Lia

-Anya!-rohantam át szülőm szobájába,kezemben egy papírt lobogtatva.

-Hmmm?-nézett fel rám. Kezei a bőröndött szorongatták, és gyanakvóan mért végig.

-Találtam egy szuper bolognai egyetemet!-nyújtottam felé a lapokat. Érzelemmentes fejjel elolvasta, és bólintott.

-Rendben.

-Akkor..mehetek?-tettem fel a kérdést, ami régóta nyomta a szivemet.-Már beszéltem is velük, és azt momdták, hogy megoldják. Cserediákokból úgy is kevés van.

-Nem bánom, mehetsz-jelentette ki ajkait gyenge mosolyra húzva, de szemében könnyek csillantak meg. Nyelt egy nagyot, és legyűrte a kitörni készülő cseppeket. Akárcsak én szoktam.

Karjaiba zárt, majd megszólalt.

-De ugye azért néha hazajössz majd?

-Természetesen-bólintottam. A ház elől dudálást hallottam.

-Mennem kell, légy jó-simította meg a hajamat.-Egyszer találkozunk..-azzal elindult lefele a lépcsőn.

-Anya!-szóltam utána.-Érezd jól magad. És ne aggódj miattam.

Mosolyogva bólintott, majd ki is ment. Sóhajtottam, és levágódtam az ágyamra. Előszedtem a telefonomat és tárcsáztam Ádit.

-Szia, Em. Mizu?

-BESZARSZ HA MEGTUDOD! MEGYEK VELED BOLOGNÁBA!-ordítottam el magamat örömteljesen. Nem, ezúttal nem érdekeltek a szomszédok.

-Ez komoly?-döbbent le.

-Igen! Mikor indul a gép?-mosolyodtam el.

-Ma este, szóval siess, kezdj el gyorsan összecuccolni. Nyolcra érted megyek.

-Oké,akkor nem dumálok tovább, szia-tettem le.

☆☆☆

A csomagjainkat szorongatva vártunk arra, hogy sorra kerüljünk, és felszálhassunk a gépre.

-Ádi..-kezdtem.

-Hm?-vonta fel a fiú a szemöldökét, és gyanakvóan rám nézett.

-A kocsival mi lesz?

-Hogy érte..Ja! Ó, a francba, erre nem gondoltam-csapta homlokon magát, majd zavartan beletúrt hajába.

-Ne aggódjatok, intézem!-szólt oda nekünk Detti. Ádi odadobta neki a kulcsát, megköszönte, majd visszafordult felém.

-Biztos készen állsz erre?

-Száz százalékosan-bólintottam.

Hamarosan felszálltunk a gépre és el is indultunk.

☆☆☆

Kissé furcsálltam, amikor a taxi a külvárosi panelházak egyikénél parkolt le.

-Tetszik?-szállt ki Ádám a kocsiból. Követtem példáját és én is elhagytam a járművet.

-Azta! Itt fogsz lakni?-tettem fel a kérdést.

-Helyesbítek. Itt fogunk-pontosított.
Én úgy tudtam, hogy a kollégiumba fogok.

Kivettem a csomagokat a fiú segítségével, aki a kulcsot a zárba helyezve kitárta előttem az ajtót. Felmentünk a második emeletre a csomagokkal együtt.

Mikor beléptem az egyik lakásba, egyből elém tárultak a kávébarna színben pompázó falak, és egy barnára mázolt cipősszekrény. A szekrénnyel szemben egy tükör húzódott.

Meg se tudtam szólalni.

-Ugye, hogy szép?-karolta át vállamat Ádi. Erre nem találok szavakat. Bólintottam, mire közelebb húzott magához, és egy puszit nyomott a fejemre.-Menjünk, nézzük meg a lakás többi részét!

A ház nem túl nagy, van egy kisebb nappali, konyhával, egy háló szoba, valamint egy fürdőszoba is. A hálószobából egy erkélyajtó vezet ki egy kisebb erkélyre.

-Ez valami..Hű!-léptem ki az ajtón.

-Ugye? De tudok jobbat-kacsintott rám, megragadta a kezemet, és levonszolt a lépcsőházban. Az épület mögé vitt, ahol egy kisebb focipálya húzódott. Mit is vártam Áditól?-Gyere..Focizzunk!-jelentette ki, és előszedett egy labdát. A kezébe kapta, és egy kicsit előrerohant vele.-Passzolom!-rúgta felém a tárgyat, amit én a lábammal megtámasztottam.

-Ehez is kell tehetség!-emeltem fel a mutatóujjam és elvigyorodtam. Ádi közelebb lépett hozzám, a fülem mögé söpört egy kósza tincset. Ajkainkat nem sok választotta el, csupán pár milliméter.

-Te, és a futball. A legjobb kombó. Két szenvedély-lehelte ajkaimra a szavakat, majd kezeivel átkulcsolta derekamat, és megcsókolt.

Nem jelentette ki egyikőnk sem, hogy járunk-e vagy sem, hisz ez a napnál is világosabb lett. Nem tagadás, hogy voltak köztünk viharok, amikkel elszakadtunk egymástól, sőt az se titok, hogy nem a szívem csücske a futball. És ezzel Ádám is tisztában van. De mindezek ellenére vannak, dolgok amik összeköttek minket. És ez a két szenvedély.

☆☆☆

Jézusom!

Ezennel hivatalosan is lezárult ez a könyvem, és ide már nem tervezek több bejegyzést felrakni.

Nem nagyon akarok itt hosszú sorokat írni, de köszönöm nektek, hogy velem tartottatok a könyvem során, a sok-sok csillagot, bíztató kommenteket és minden egyebet.

Megkérlek titeket, hogy egy utolsó kommenttel fejezzétek ki véleményeteket a könyvemről, akár hosszan, akár tömören. Nagyon megköszönném!

Imádlak titeket!

Kelly.