Egy parkba menekültem ahol csokis fagyit nyalogattam. Nagy meglepetésemre Michael is ott járt. Leült mellém.
- Szia Faith! Hogy vagy?
- Szevasz Clifford. Elvagyok - válaszoltam s rá se néztem.
- Áhh értem. Gyerekekkel minden oké? Luke?
- Fogjuk rá – sóhajtottam. - Nálatok?
- Válni fogunk úgy látszik.
- Miért?
- Taylor nem szeret. Jobban mondva most jött rá, hogy nem szeret. Bár, én sem szeretem őt.
- És mi lesz a kislányotokkal?
- Nem tudom. Miatta nem akartam, hogy elváljunk, de Taylor azt mondta, hogy egy gyerek nem tarthat össze egy kapcsolatot. Így végig nézhetem, hogy más neveli fel a kislányom. Ez.. Borzalmas Faith.
- Sajnálom Mikey.
- Én is. Főleg azt, hogy..
- Igen? - néztem rá.
- Hogy te kicsúsztál a kezeim közül.
- Michael..
- Nem! Nem! Nyugi. Nem fogok rád mászni vagy ilyesmi. Tiszteletben tartom, hogy van családod.
- Köszönöm. Ha szeretnél beszélgetni..
- Szólok. Szia Faith! - mondta s azzal ott hagyott.
Furcsa érzés. Ennyi idő után is ilyen érzelmeket keltek valakiben, aki még csak meg sem kapott?!
Este tizenegy óra volt mikor hazaértem. Úgy tűnt, mindenki aludt. Beléptem a hálószobánkba Luke pedig már várt. Amint meglátott felpattant és megölelt.
- Eresszél! - parancsoltam rá.
- Baby, kérlek.
- Nem, Luke! Magyarázkodj. És ne merj hazudni.
- Faith..
- Luke! - kiáltottam rá.
- Oké, Lucy volt az de csak egyszer..
- Mit egyszer?
- Csak egyszer feküdtem le vele.
- Mi? - fakadtam sírva - Te.. Te le..
- Sajnálom én.. Nem tudom, mi van velem.
Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Lehúztam az ujjamról a gyűrűt és a kezébe adtam.
- Faith kérlek, ne csináld! Szeretlek és sajnálom!
Szánalmas módon könyörögni kezdett.
- Luke a nappaliban alszol.
Ennyit tudtam kinyögni. Mikor elindult kifelé Hannah állt az ajtó előtt. Sírva a szobájába rohant. Én bementem Hannah után Luke pedig a nappaliba ment.
- Hannah! Kicsim! Kérlek, nézz rám!
- Anya! Ugye nem fogtok elválni?
- Nem tudom, életem. Nem akarok neked hazudni. Apa nagyon csúnya dolgot tett most. Túl messzire ment.
- De a papa szeret téged, anya.
- Eddig én is azt hittem.
- Nem akarom, hogy apa és te elváljatok!
Megsimítottam az arcát. A szívem közben ezer darabokra tört a keserves hangjától.
- Meglátjuk. Csak hagyj egy kis időt.
- Szeretlek anya!
- Én is.
Hirtelen felállt és elindult lefelé.
- Hova mész? - kérdeztem a lépcsőnél.
- Apával alszom!
Felsóhajtottam.
- Jó éjt kicsim - mondtam s bementem a szobámba.
Igazából nem számítottam arra, hogy a férjem nélkül kell majd aludjak. De úgy látom ezt is el tudta baszni rendesen. Őszintén úgy érzem, hogy ez már nem is az első, amit tett. Így is éreztem néha rajta hogy hazudik. Ki tudja mit csinált még a hátam mögött. Nekem ilyen emberre nincs szükségem. Ha szeretne nem tett volna meg velem ilyet.
//
Reggel finom illatokra keltem fel. Felöltöztem majd lementem. Mindenki vidáman fogadott és az orrom alá dugták a sok finomságot.
- Jack neked kell elmondanod Calum bácsinak mit tettél.
- Anya kérlek, ne!
- Ez a büntetésed. Viszont, ha felvállalod, kiállok érted és támogatom a ti kis.. Szerelmeteket.
Jack elgondolkodott majd így szólt;
- Tuti?
- Igen, fiam.
- Köszönöm anya.
- Blue. Remélem szóltatok Ed mamájának - néztem rá.
- Igen. De megegyeztünk, hogy itt aludhat hétvégenként, ha jól tanul.
- Ezt én nem engedtem meg, Blue.
- Akkor beszélj erről Ed mamájával. Kérlek.
- Rendben. Oké. Jó - majd apára néztem. - Apa beviszed őket suliba?
- Persze kicsim.
A gyerekek kimentek, így Luke-al kettesben maradtam.
- El akarok válni Luke.
Luke arca kifehéredett. Könnybe lábadtak kék szemei.
- Kérlek, Faith. Oldjuk meg valahogy.
- Nincs mit megoldanunk. Nem tudok benned bízni.
- Ne mondd ezt!
- Hagyjál. Dolgoznom kell. És gondolkozhatsz egy új lakáson. Mert innen elköltözöl. Annyi szent.
- Faith ne tedd velem ezt könyörgöm - letérdelt elém. - Rendbe hozom! Kérlek!
- Ne legyél ennyire szánalmas! Te vagy a hibás!
Próbáltam elindulni kifelé, de megragadott és magához húzott. Meg akart csókolni, de felpofoztam.
- Vége! - néztem mélyen a szemeibe - Eresszél!
- Nem! Nem! Kérlek csak..
- Luke engedj el.
- Szeretlek - mondta remegő hanggal s elengedett.
Fájt, de meg kell ezt tennem. Ide nem elég már egy bocsánatkérés. Mikor beértem az irodámba behívtam magamhoz Lucy-t.
- Sajnálom a tegnapit Mrs. Hemmings!
Pffh, micsoda képmutató kis ribanc.
- Mit sajnálsz még Lucy?
- Ezt.. Nem.. Nem értem.
Ohh persze hogy nem!
- Szerintem pedig egyre gondolunk. De ha ennyire ostoba vagy.. Milyen volt a szex a férjemmel? - néztem rá és cinikus mosolyt küldtem felé.
- Én.. Sajnálom, annyira sajnálom. Részegek voltunk és.
- Kímélj meg a részletektől! - csattantam fel.
- Kérem, ne rúgjon ki.
- Te mit tennél a helyemben? Legszívesebben felpofoználak!
- Valószínűleg azt, amit maga - hangja szinte elhalt mikor befejezte a mondatot. Nem sajnáltam. Egyáltalán.
- Akkor szedd a cókmókodat! Ki vagy rúgva!
- Egy kérdést még..
- Tessék! - forgattam meg a szemeim s visszaültem a székembe.
- Ugye nem fognak elválni?
- Ehhez semmi közöd! Kifelé! - ordítottam mire kiment.
Remek. Kereshetek egy új titkárnőt. Szerettem volna sírni, de belépett hozzám egy fiú. Életemben nem láttam még.
- Jó napot!
- Szia.. Te?
- A szüleim kértek magánál időpontot úgy - nézett az órájára - mostra.
- Rendben, üljünk le akkor.
Az irodám másik végébe invitáltam ahol volt egy fotel, na meg egy kanapé.
- Ha szeretnél, elfeküdhetsz rajta. - mosolyogtam rá ő pedig úgy tett.
Ez a srác eléggé ki volt gyúrva, na jó annyira talán mégsem, de elég izmos volt. Fekete haját felzselézte barna szemei pedig folyton engem fürkésztek. Kicsit zavarba jöttem így ejtettem egy kis tettetett köhögést.
- Szóval a nevem Mario Price. Tizenhét éves vagyok. És játékfüggő.
Tizenhét éves. Istenem. Még egy ilyen és valakit megölök. Annyiszor elmondtam, már hogy.. Na mindegy.
- Milyen játékfüggő?
- Egésznap csak videojátékokkal játszom.
- És miért?
- Mert a valóság.. Az annyira.. Nem az én világom. Úgy érzem, semminek sincs jelentősége, amit teszek, vagy nem teszek.
- Mióta érzed így?
- Fél éve.
- Miért? Az iskolában nem kedvelnek?
- De, sőt néha túlságosan is. Egy hónapja kiléptem a kosárcsapatból épp emiatt. Már abban sem láttam élvezetet.
- És miben látnál élvezetet?
A plafonról hirtelen rám pillantott. Alaposan végigmért.
- Azt hiszem, lenne itt valami. De ez túl..
- Túl?
- Intim téma.
- Nincs barátnőd?
- Nincs.
- A szüleiddel milyen a kapcsolatod?
- Viharos. Eléggé. Mivel el akarnak válni.
A számat harapdostam belülről hogy ne sírjam el magam.
- Figyelj, Mario. Tegyünk lépéseket, minél kisebbeket. A mai nap inkább.. Keress egy másik sportágat, ami tetszene neked.
- Én nem is tudom..
- Csak próbáld meg.
- Rendben - sóhajtott fel és elindult felém, megemelte a kezem és adott egy puszit a kézfejemre - Öröm volt idejönnöm.
Elhúztam a kezem.
- Viszlát, Mario.
Visszaindultam az asztalomhoz, de még így is éreztem magamon a tekintetét. Kis taknyos elhinné, hogy akarnék tőle bármit is? Ugyan már!
//
Mikor hazaértem minden szem rám szegeződött. Lehuppantam hozzájuk a nappaliban lévő kanapéra Luke mellé. Átkarolt, de elhúzódtam tőle.
- Szeretnék valamit mondani gyerekek.
- Igen? - mondták egyszerre.
- Apátokkal el fogunk válni.
Tudtam, hogy nem helyes most közölnöm, de nem tudom megjátszani azt hogy minden rendben van. Hannah felrohant a szobájába. Luke utána ment. Blue és Jack szomorúan néztek rám.
- De anya.. Anya.. Kérlek csak, próbáljátok újrakezdeni! - kérlelt Blue.
- Blue fogalmad sincs arról mi folyik itt.
- Akkor világosíts fel.
- Ezt apádtól kérdezzétek meg. Ugyanis ő hibázott.
Mindkét gyerek felrohant utánuk.
Luke szemszöge;
- Apa. Most szépen elmondod nekünk miért fogtok válni! - kiabált Blue.
Megöleltem Hannah-t majd Jack-et és Blue-t a kertbe invitáltam.
- Mondd el apa! - kért Jack.
- Nos én.. Részeg voltam egyik este és.. Összegabalyodtam Lucy-val és..
- Ugye nem? - kérdezte remegő hanggal Blue.
Bólintottam mire kiborult. Fel alá járt idegességében és sírva fakadt. Odaléptem, hogy megölelhessem.
- Nem apa! Utállak! - kiáltotta a képembe majd berohant a lakásba.
Jack-re néztem.
- Gyerünk, add ki magadból te is!
- Nem apa. Nem helyes, amit tettél. De csak rajtad múlik, hogy jóvá teszed-e. Anya még ennek ellenére is ugyanúgy néz rád. Szeret téged.
- Mégis hogyan?
- Nem tudom. Talán éljétek újra a múltat. Csináljátok azt, amit régen. Nem tudom. De akkor fogok rád haragudni, ha hagyod hogy tényleg elváljatok.
Megöleltem. És igaza van. Helyre kell tennem. Faith nélkül semmi vagyok.