Másnap suli után otthon döglöttem. Michael bocsánatot kért, amiért leribancozott, elnéztem. Luke-al viszont nem beszéltem tegnap délután óta. Úgy láttam, nem zavarja. Foglalkozzon csak Brittel. Esküszöm, az a lány nem szebb lett, hanem csúnyább. De most komolyan..
Hirtelen anya berontott hozzám.
- Faith, beszélnünk kell!
- Nincs miről, anya.
- Sajnálok mindent oké? Csak szeretném, ha bíznál bennem.
- Nincs kedvem erről beszélni.
- Najó, akkor.. Majd máskor. De ne gubbassz itt, menj valahová. Nem vagy már szobafogságban. - azzal megfordult, és az ajtó felé vette az irányt..
- Hé! Anya!
- Igen? - fordult vissza.
- Köszi. - biccentett egyet, majd kilépett.
Na és most mit csináljak? Biztos nem fogok senkit sem felhívni. Ma nincs kedvem elviselni mást. Úgy döntöttem elindulok sétálni. A hozzánk közel lévő parton még nem is voltam. Így oda indultam. Zenét hallgattam, és próbáltam kiüríteni a gondolataim. Persze, egy perc nyugtom se lehet. Louis hívott.
- Mi van? - szóltam bele dühösen.
- Neked is szia. Mi a bajod megint?
- Semmi, ne haragudj.
- Amúgy azt akartam mondani, hogy most indulunk Sydney-be. Ott fogunk fellépni holnap este. Eljössz?
- Meddig maradtok?
- Másnap este mennénk vissza. Szóval lenne egy kis időm, hogy beszéljünk.. Hiányzol.
- Istenem, kellett ez a jó hír mára! Szeretleek! - egyből ujjongásban törtem ki, és ugrálni kezdtem.
- Faith ne ugrabugrálj nem vagy kislány! - kuncogott.
- Honnan...
- Ismerlek te bolond! Én is szeretlek! Majd hívlak!
- Imádlak, imádlak!
Azzal kinyomott. Vidáman indultam haza, Luke sem érdekelt. Gyorsan letusoltam és lefeküdtem, hogy hamarabb jöjjön el a holnapi nap.
Reggel vidáman pattantam ki az ágyamból. Ránéztem a telefonomra. Semmi hívás, semmi sms. Gratulálok Hemmings. Komolyan. Ha így akar játszani, állok elébe. Lerohantam reggelizni, utána kocsiba ültem és a suli felé vettem az irányt. Amint beértem mindenki odarohant hozzám, még olyanok is, akiket alig ismertem. Leginkább elsős csajok. Az ebédlőbe rohantam, és felálltam egy asztalra, de még így se hagytak.
- Légyszi, vigyél be minket a koncertre! - szólt az egyik csaj.
- Engem is, kérleek! - kérte egy másik.
Egyre többen jöttek be az ebédlőbe. Tuti valaki elmondta, hogy Louis húga vagyok. Csodálatos! Luke odajött, a vállára emelt és kivitt. Közben persze rápaskolt a fenekemre. A takarítószertárba vitt, bezárta az ajtót és letett.
- Ki mondta el? - kérdeztem dühösen.
- Nem tudom, de mindegy. Előbb utóbb úgy is kiderült volna.
- Jól van, na engedjél ki. Nem leszek veled egy légtérben! - vágtam rá.
- Miért?
- Nem is hiányoztam neked - mondtam miközben az ajtónak dőltem.
Ő persze közelebb lépett hozzám.
- Fogadjunk nem próbáltál felhívni.
- Hát vártam, hogy te.
- Igen, de ha próbáltad volna, tudnád, hogy nem lehet elérni mivel a telefonom elúsztattam. Este beakartam mászni, de láttam hogy sötét van, gondoltam alszol már.
- Najó.. - sóhajtottam, majd megfogtam az ingje gallérját és magamhoz húztam, hogy megcsókoljam.
Nyelve érzéki táncot járt az enyémmel. A keze a fenekemre vándorolt, belemarkolt egyet, s belenyögtem csókunkba. A kezeim az ingje alá csúsztattam, és úgy öleltem. Éreztük egymást. Éreztem őt. Egy pillanatra sem tapasztotta le az ajkait az enyémről. Szinte annyira magához szorított, hogy az már fájt. Egy pillanatra leálltam, hogy legalább levegőt vehessek, de nem hagyta. Neki nyomott az ajtónak és folytatta. Kezét a nadrágomba csúsztatta, lassan haladt a bugyim felé. A hideg is kirázott, mikor oda értek hosszú ujjai. Lassan cirógatott odalent, s közben a számról letért a nyakamra, szívogatni kezdte azt, élvezetemet fokozva. Felnyögdécseltem, s éreztem a bőrömön, hogy elmosolyodik.
- Luke - nyöszörögtem, de egyre gyorsabban csinálta.
Hirtelen elöntött a gyönyör, amit okozott nekem.
- Jó volt? - mormolta a fülembe.
Csak bólogattam, mert nem tértem még magamhoz. Rám nézett s elmosolyodott.
- Szeretlek.
- É.. Izé én..én is.. - mondtam zavartan.
- De rég hallottalak dadogni! - kuncogott mire pajkosan a vállába bokszoltam.
- Majom!
- Na már kezdesz magadhoz térni! - incselkedett.
- Fhuu, te..
Rám mosolygott, adott egy gyors csókot s kimentünk. Hm, ellógtunk egy órát, nem is volt ezzel baj. Kézen fogva sétáltunk, közben kicsöngettek. Ashton odarohant hozzám és a vállára emelt. Elkezdett velem futni, azt hittem elhányom magamat.
- Tegyél már le. - nyafogtam. Az udvaron le is tett, ahol ott volt Cal, Em, Mikey, Candy és végül Luke is utánunk futott. Na meg Lily is hozzánk csapódott.
- Lenne itt egy dolog.. - kezdett bele Em.
- Vigyelek be titeket a hülye koncertre, ugye? - kérdeztem ölbe tett kézzel.
Mindenki egyetértően bólogatott. - Még jó, hogy titeket beviszlek!
- Na akkor csoportos ölelés! - kiáltotta Candy, majd betámadtak ők is.
Ezek után a reggeli csoport is kirohant. A lelátó tetejére kellett futnom.
- Elég! - kiáltottam rájuk. - Nem tudok ennyi embert bevinni! Hagyjatok már a francba!
- Légyszi! - kérleltek meg összevissza ugrabugráltak.
- Na jó, ha mindenkinek hozok autogramos képet békén hagytok? - kiáltottam, hogy mindenki hallja. Szerencsére meg voltak ezzel elégedve és ott hagytak. Luke odarohant hozzám, és megölelt.
- Hát ilyen lehet Louis élete - sóhajtottam egy nagyot.
- Az rosszabb! - nevetett fel Luke s kézen fogva lejöttünk.
Suli után Candy és Emily nálam készülődtek. A srácok pedig Michael-nél mivel ő viszi a fiúkat a stadionhoz. Én pedig a lányokat. Felvettem egy egyszerű rózsaszín koktélruhát magas sarkúval, meg a bőrdzsekimmel. Emily is, csak ő kéket, bőrdzseki nélkül. Míg végül Candy dilemmába maradt.
- Úristen most mit vegyek fel? Olyan szépek vagytok! - nyavalyogta.
- Can áthoztad a fekete meg fehér ruhádat. Most az miért nem jó? - vonta kérdőre Em.
- A fekete annyira rám simul!
- És? - néztem rá kérdőn.
- Túl ribancos - vágta rá.
- Válassz valamit akkor a szekrényemből, csak igyekezzünk már! - mondtam, mire megindult.
Louis közben hívott, szóltam hány embert viszek így ezzel minden oké volt. Candy talált egy fehér ruhát nálam, felvette aztán elindultunk. Ashton már hívott, hogy ott várnak minket.
Odaértünk, odasiettem Luke-hoz aki fekete csőnadrágban volt fehér ingben, azon pedig bőrdzseki. Hm, a mai után legszívesebben.. Nem bírta becsukni a száját miközben méregetett, aztán megcsókoltam. Louis közben hívott, ez megzavart, így elindultunk a backstage-be. Ahogy megláttam odatipegtem hozzá és a nyakába ugrottam.
- Úristen! - fakadtam sírva miközben magához szorított.
- Faith ne sírj már! - mondta Louis miközben rám nézett. - De szép vagy! - mosolygott rám.
Újra megöleltem. Hat hónap után végre láthattam az egyetlen bátyám.
- Jaj, ne drámázz már! - nevetett s közben elhúzódott. Bemutattam neki a többieket is és bevezetett minket az öltözőbe. Harry persze egyből kiszúrt.
- Na mi van Faith? Nem kapok egy ölelést? - Luke-ra néztem, aki biccentett egyet így megöleltem. - Ohh ti együtt?! Szevasz, Hemmings! - üdvözölte Luke-ot is egy pacsival.
- Ja, ja. – válaszolt hűvösen Luke.
A srácok közben dumálni kezdtek, én meg Louissal voltam elfoglalva.
- Lenne egy ötletem! - mondta Niall.
- Még pedig? - kérdezte Liam.
- Ha annyira jók vagytok srácok, felléphetnétek velünk. Ha tudjátok a dalokat - ajánlkozott fel Niall, a srácoknak. Ők persze boldogan elfogadták.
A koncert elég jól telt, láttam Luke-on hogy milyen boldog a színpadon. De aggasztott. Nem is kicsit.. Sőt..
Mire véget ért Harry felvetette az ötletet, hogy menjünk bulizni. Én nem akartam, és Luke sem. A többiek persze elmentek, Louis-al megbeszéltük, hogy holnap átjön, még mielőtt elmenne. A kocsimhoz indultunk, út közben alig szóltunk egymáshoz Luke-al. Mire hozzánk értünk akkor kezdett bele..
- Faith, mi a baj? - kérdezte lágy hangon.
- Nem tudom, csak.. - éreztem, hogy gyűlnek a könnyeim.
- Csak?
- Félek, hogy te is elmész. Boldognak láttalak a színpadon, de ...
- Ezt beszéljük meg a szobádban! - mondta.
Kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a szobámba. Bezártam az ajtót, levettem a cipőm meg a dzsekim. Ő is így tett, aztán közelebb lépett hozzám.
- Ha így lenne, sem tudnék nélküled élni, Faith - suttogta, miközben a karjaiban tartott.
- Nem akarnám ezt. Nem akarlak elveszíteni.
- De nem fogsz - jelentette ki határozottan, közelebb hajolt az arcomhoz s a szája súrlódott az enyémmel. Majd vadul neki esett.