Nem tudom miért adtam be a derekam neki. Tényleg nem. Most pedig hátra tartunk, ahol sírdogáltam és ahol senki sem lát. Ráadásul be is sötétedett. Megállt a falnál és neki nyomott. Nagyokat nyeltem, mert nem tudtam mi következik. A nyakamba fúrta a fejét. Adott rá egy puszit, amitől kirázott a hideg. Majd rám nézett. Kezeim a nyaka köré fontam miközben ő tartott. Csak néztük egymást. Én pedig arra vártam, hogy mondjon valamit, vagy megcsókoljon. De nem tette. Lehajtotta a fejét és leengedett. Elhúzódott tőlem hirtelen. Legbelül összetörtem. Faképnél hagytam és visszatértem a szobába. Miért nem csókolt meg? Rico.. Ajj, Rico Ashley-nél van.. Szuper, aludni sem fogok.
- Faith, végre! - jött be Louis, Rico-val a kezében.
Odaadta nekem.
- Ezt Ashley küldi. Mi a baj? - fura módon, de befeküdt mellém és átölelt.
- Nem tudom - csuklott el a hangom.
- Dehogynem. Nekem elmondhatod.
- Csak félek, hogy apa megtalál és utálom ezt a helyet. Olyan helyen akarok élni ahol, vannak barátaim, és egy normális ház ahol élhetünk. Nem vágyok sokra. Vagy mégis?
- Nem fog, Faith. Idővel meg lesz ez is. Luke megbántott? Ha igen, kitekerem a nyakát.
- Nem kell. Hagyjuk..
- Rendben. Figyelj, amit ma láttál..
- Nem érdekel - vágtam rá.
- Nem történt meg. Jobb, ha tudod.
- Rendben. Jó éjt!
- Jó éjt. Mindent meg fogok tenni azért, hogy amit kértél valóra váljon.
- Szeretlek - mondtam, s rám mosolygott.
Nem érdekel Luke. Csak játszadozik velem. Ha barátok vagyunk, akkor ne emelgessen fel, és ne puszilja meg a nyakam sem. Akkor viselkedjünk úgy. De már mindegy. Tényleg az. Hisz ő elmegy, nem sokára én meg egyedül maradok. Jobb, ha hagyom. Minek fájdítsam a szívem még ennél is jobban?! Másnap egész végig kerültük egymást. Ő pedig jobban összemelegedett Brittel. Nem úgy, csak vele jobban elvolt, mint velem valaha is. Nekem meg ott maradt Harry.. Csodás mondhatom.
- Hé, Faith! - lebegtette előttem a kezét Harry.
- Mi az?
- Kiesik a szemed. Nem kellene őket egész nap bámulnod.
- Jól van - fújtattam ki a levegőt idegesen és hátra dőltem a székemen.
- Féltékeny vagy rájuk?
- Dehogyis! - csattantam fel talán túl hangosan is, mivel meghallotta a tanár.
- Miss. Tomlinson és Styles uraság. Kint tessék beszélgetni, ne az órámon! - mutogatott a tanárnő az ajtó felé.
- Nem.. Izé nem akartam, nem fordul elő többet! - próbáltam menteni a menthetőt.
- Nem! Kifelé! Igazolatlant kapnak mindketten!
- De .. - habogta Harry.
- Kifelé! - kiabált ránk, mi pedig kirohantunk.
Egyenesen az udvarra, a foci pálya felé ahol volt egy lelátó. Felmásztam a legtetejére és leültem. Harry meg mellém.
- Szóval féltékeny vagy? - kérdezte vigyorogva.
- Talán..
- Te szebb, vagy mint Britt. Nem értem Luke-ot - mondta.
- Dehogy vagyok az - vágtam rá lesütött szemekkel.
- Szerintem az vagy. Több önbizalmad is lehetne.
- Lehetne, de nincs.
- Ugye nem haragszol már rám?
- Nem.
Nem, mivel nem foglalkozom már ezzel.
- Barátok lehetünk azért?
- Nincs bennünk semmi közös.
- Ha akarod lesz! Lehetek vicces, vagy komoly.
- Bolond vagy - mosolyodtam el. - Mesélj milyen az igazi Styles!
- Unalmas.
- Nem hiszek neked! - nevettem fel.
- Komolyan. Örök csajozás, néha bulik. Ennyiből állok.
- Volt már barátnőd?
- Volt. De nem voltam még szerelmes. Talán az oviban.
- Hm..
- Neked barátod?
- Soha.
Egymásra néztünk közben pedig kicsöngettek. Ő visszament, nem sokra rá én is. A folyosón Luke-ot ölelgette Britt. Sóhajtottam egy nagyot s azon gondolkoztam, hogy a karkötőt is vissza kellene adnom neki.. Majd Lily jött oda hozzám.
- Na mizu csajszi? - kérdezte miközben egy helyben álltam, mint egy fadarab. - Faith haragszol rám vagy mi?
- Ja, nem nem..
- Van valami baj?
- Semmi..
- Oké amúgy emlékeztetnélek, hogy..
- Igen?
- Ma lesz délután Ashley szülinapja.
- De.. De hát én ezt nem is tudtam!
- Pedig igen!
- Basszus..
- Mi az?
- Mit adjak neki?
- Tudod jól, hogy bárminek fog örülni! Na menj órára szépen! - mondta adott egy puszit s otthagyott.
Ez csodás! Senki se mondta nekem. Most mit adjak neki? Whá...
Suli után végig azon járt az agyam, hogy mit adjak neki. Aztán beugrott! Biztosan örülni fog neki. Beértem és az egyik nevelő befogott, hogy segítsek a kertben felállítani az asztalt. Luke-ot is. Egyikünk sem szólt a másikhoz. Majd egyre több ovis megérkezett, meg persze az itt lakó gyerekek. Minden készen volt, már csak Ashley-re és az anyukájára vártunk. Mikor beért sikítozni kezdett az örömtől. Nem láttam még ennyire boldognak őt. Odarohant hozzám kérte, hogy vegyem fel, Luke mellé állított és úgy ölelt mindkettőnket. Kicsit zavarba jöttem, aztán leengedtem és rohant játszani a barátaival. Serena a nevelő odalépett hozzánk.
- Úgy látom Ashley imád titeket! Kihozhatnátok neki ti a tortát!
- Ömm, szerintem jobb ötlet, ha az anyukája hozza ki - mondtam határozottan.
- Szerintem meg hozzátok ki!
Olyan hangnemben mondta, legalábbis arra célzott, hogy más választásunk nincs. Luke-al ketten fogtuk az óriási tortát, mikor az udvar felé tartottunk a törpék csak úgy ugráltak körülöttünk. Azt sem tudtam, hogy fogjuk letenni. Végül sikerült. Meggyújtottuk a gyertyákat is. Ashley mellett álltam, aki értetlenül meredt rám.
- Mit kell csinálni, Faith?
- Kívánj egyet és fújd el! - simítottam meg az arcát.
Elfújta majd felsiettem az ajándékáért. A hátam mögé dugtam és elé álltam.
- Na mit hoztam neked, hmm? - kérdeztem incselkedve vele.
- Nyem tudom. Megmutatod? - nézett rám kölyökkutya szemekkel.
Elővettem és sipítozni kezdett az örömtől. Igen, neki adtam Rico-t. Mert láttam mennyire odavan érte. Aztán odarohant a barátaihoz és megmutatta mindenkinek mit kapott. Én eközben levettem a karkötőt és Luke-hoz mentem. A kezébe adtam.
- Ezt oda adhatod Britt-nek! - mosolyogtam rá, mire megfogta a kezem és hátra húzott.
- Mi a bajod velem Faith?!
- Játszol velem az! Mit akarsz?
- Én..