Szerintem nem húzom a szót a bevezetővel. :)
****************************************
- Kajak berúgtatok a suliban? - röhögtem fel, amikor a barátnőm felhívott, és mellékesen közölte, hogy épp bujkál, mert feleseztek az udvaron.
Kiégek. xd
Erre amúgy Ricsiék is felfigyeltek.
- Nebasz - röhögött Ricsi rámnézve, mire hitetlenül vigyorogva összenéztem vele, amíg Leni azt próbálta beadni nekem, hogy nem is rúgott be. Nem tudom, kinek akar kamuzni erről, velem rúgott be életében először, meg az összes alkalomnak minimum a felében ott voltam vele.
- Csak egy pár feles volt, naaa! - győzködött Leni.
- Mi van amúgy? - kérdezte Laci röhögve, ő még kimaradt a buliból.
- Bebasztak suliban - mondtam neki, mire Leni egyből felnevetett a vonal másik végéről.
- Neeem, csak egy pici volt!
Még jó, hogy közülünk kapásból három srác barátnője épp egyszerre bűnözött a suliban, akikről amúgy soha senki nem gondolná, adtuk a műsort.
Az egészben az volt a legjobb, hogy Leni egy kicsit túl hangosan győzködött arról, hogy „nem is rúgott be", amit valamelyik tanár meghallott, úgyhogy gyors bediktáltam neki, hogy mit mondjon a telefonba, hogy úgy tűnjön, mint ha csak feltételezés lenne, és tényleg nem baszott volna be.
Hát ja, rutin, meg ilyenek, fél életemben ezt csináltam, mikor épp ki előtt.
De milyen jól jött amúgy, kamatoztathattam végre, mert végül is kimentettem, nem? xd
Aztán azért mondtam neki, hogy inkább lépjen le, valahogy jusson haza, nem biztos, hogy jót tenne a hírnevének, ha lebukna, hogy jókislány-Leni az udvaron felesezett a barátnőivel, köztük amúgy a húgommal is.
Pfúúú, Lotti bebaszva, na az kemény. xd
- Jön egy haverom, csaj amúgy – jelentette be Máté útközben, valamennyivel később.
- Mert? – nézett rá Laci.
- Mert alapból is jönne a meccsre, csak feldobtam, hogy akkor legyen már velünk, most baj, vagy mi?
- Ja, nem, nekem nem – vont vállat Laci röhögve.
- Na, legalább nem leszek egyedül – húzta fel Eri maga elé a lábát.
Nem mintha ez amúgy olyan nagyon zavarta volna valaha is, Eri alapból ki nem állhatja a csajok kilencven százalékát, kábé csak fiú haverjai vannak, egy csomó évig a mi társaságunkban is egyedül volt lány.
Tizennégy éve jó poén, hogy én jobban bírom a csajokat, mint ő. xd
Na jó, nem, amúgy tényleg vannak kurva idegesítőek, akiknek egyszerűen csak illegálissá kéne tenni, hogy pofázzanak, de kajak.
- Ki lesz egyébként? Hátha ismerjük – kérdezte Eri Mátét.
- Nem hinném, hogy ismeritek, németben lakik.
- Neee, német csajt hozol? – nyöszörgött mellettem Pipacs.
- Jaaa, nem, magyar, csak ott lakik.
- Azért.
- De hogy hívják? – kérdezte meg Eri újra – Egy vezetéknevet meg egy keresztnevet nyögj már ki végre.
- Szanati Márti.
Erre röhögve Ricsire néztem.
- Exem, fasza – biccentett Ricsi kiégve.
- Kajak? – nézett rá Máté röhögve – Bocs, haver.
- Nem gáz, jóban vagyunk amúgy – vont vállat Ricsi.
Ja, jóban vannak, amikor szétmentek, Ricsi első nap úgy bebaszott, meg jó tesóként én is vele nyilván, hogy haza alig találtunk, de mindegy.
Amúgy, random megjegyzés, nem volt rossz Ricsi Mártival, de Sacival jobban adom.
Mesit viszont konkrétan nem értettem amúgy, cuki csaj volt, egyem meg a kanapéra nem mert leülni első pár alkalommal, mesélgetett az utazgatásairól, érdeklődött mindenkiről, egy héten át sütiket meg csokit hozott anyámnak, miután véletlen elejtett egy tányért nálunk, amikor önszorgalomból mosogatni kezdett, mert a tesóm megijesztette, de hogy Ricsi mi a szart keresett vele, független attól, hogy valamennyire biztos bejött neki, meg tényleg szép csaj volt, nem nagyon vágom.
De hagyjuk.
Mielőtt elindult volna a meccs, már bennt voltunk az arénában a helyünkön, nagyjából, aztán úgy voltunk Erivel, hogy el kéne menni sörért, nyitásnak, szóval el is mentünk.
- De várjunk, ez az a Márti, akivel Ricsi Saci után volt, nem? – kérdezte Eri, amikor sorban álltunk, mire biccentettem.
Eri amúgy egy telefonkönyv, konkrétan mindig mindenről képben akar lenni velünk kapcsolatban, hogy tudja követni az eseményeket, mert „ha már velem nem történik semmi, legalább hagyj élvezzem a ti életeteket", egyszer még popcornt is csinált magának, amikor meséltem neki (mert faggatni kezdett), kész vagyok a csajon. xd
- Egyébként milyen? – érdeklődött Mártiról.
- Nemtom, én nem sokat dumáltam vele, de asszem egész jófej – vontam vállat – Tűrhető. Leni barátnője amúgy.
- Oké, tehát Leni a barátnője a legjobb barátnője barátjának az exének, ahaaa – dolgozta fel, mire elröhögtem magam.
- Mi van, ezt még én se értem – röhögtem – Leni meg Márti vagy hatmillió éve barátnők, asszem általánosból, tavaly Márti átjött a sulinkba, összejött Ricsivel, nyáron meg lelépett németbe, ne komplikáld túl.
- De hát mit csináljak, ha egyszerűen komplikált? – nevetett fel – Vááárj, ő nem az a csaj is, akitől elkérted Leni instáját gimi előtt? Vagy az más volt?
- Ja, tényleg. Nem, az is ő volt. Oké, ez kicsit tényleg komplikált, visszaszívtam – mosolyogtam szórakozottan.
- Mondtam én – vigyorgott Eri – Ééés, ha már Leni szóba került...
- Rá vagy szállva a szerelmi életemre – röhögtem el magam.
- Nem, csak a lenis-részére, mert cukik vagytok, ne verj meg – tette hozzá vigyorogva.
- Várd már ki, amíg iszunk, majd akkor mesélek – néztem rá derűsen.
- Oké, ha ittál, úgy is jobb fej vagy – vigyorgott, mire felröhögtem.
Erivel aztán olyan bebaszós-ivós sztorijaink vannak, hogy soha nem tudnánk kifogyni, ha mesélni kellene, de asszem mindenki jobban jár, ha nem mesélünk.
- Mert bebaszva elvisellek.
- Józanon csak megtűrsz? – mosolygott.
- Ha nagyon muszáj – vigyorogtam.
- Oké, amúgy reális, Leninél is kellett neked vagy egy év, de minimum tíz hónap, mire meséltél neki rólam – szivatott, csak mert ezt imádja hatszázezredszerre is a fejemhez vágni.
- Most fogd be – röhögtem.
- A végén még itthagylak és becsapódok mondjuk ahhoz a sráchoz – biccentett valaki felé az arénában – Amúgy hozzá még szívesen is, nem beszélek szlovénul, de legalább rohadt jól néz ki.
Odanéztem.
- Én jobban, bocs – vigyorogtam vissza rá, mire nevetve megforgatta a szemeit – Amúgy meg felejtsd el, nem kellesz neki. Szétoffol.
- Miért is?
- Mert szarul smárolsz – közöltem derűsen, hogy húzzam az idegeit, mire röhögve belebokszolt a karomba.
Erikát bírom, kajak egy csomószor eszembe se jut, hogy nem a félhúgom, csak elneveztem annak. Elváltak a szülei amúgy, még egy csomó éve, lelépett az apja, full gyökér a csávó, az anyjával jó viszonya van, vele az én anyámnak is, eskü jó barátnők, Eri meg egyedüli gyerek, nincs tesója, Ricsi meg én vagyunk a félbátyjai, szóval tényleg családtag kábé.
Leninek is csak azért nem mutattam be egy darabig, mert azért féltékeny típus, főleg eleinte volt az, akkor viszont rohadtul, azért azon a korszakon jó már, hogy túlvagyunk.
Amikor Erivel visszaértünk a többiekhez, Márti már ott volt, épp köszöngetett mindenkinek, nekem is, Erinek bemutatkozott, satöbbi.
Egy kicsit túl nagy show volt, hogy megérkezett, de mindegy.
Félidőben, amíg a legtöbb haverom lelépett piáért, wc-re, meg ilyenek, ránéztem a telómra, és visszaírtam a barátnőmnek.
Szöszi: sziaaa, ezt biztos mondtam már eddig, de ettől függetlenül érezd nagyon jól magad <3
Erre akaratlanul elmosolyodtam, amitől biztos fogyatékosnak nézhettem ki kívülről, de leszarom, olyan rohadt cuki, imádom, Istenem.
Eri se véletlenül kérdezget ennyit róla, nyilván, mert ő is tudja, én is tudom, hogy egy kapcsolatomat se imádtam még ennyire, mint ezt, egy se volt még ennyire komoly, mint ez, pedig azért van választási lehetőségem az eddigi kapcsolataim közül, már nem azért, és nem véletlenül akarta ennyire megismerni Lenit, mert az elejétől fogva vágja, hogy egyszerűen odavagyok érte, ennyit rólam meg a függetlenségemtől csajoktól, beleestem, viszontlátásra, nekem ott lett annyi, ennyit arról, hogy senkihez nem fogok annyira kötődni, hogy megint talajra tudjak kerülni annyira, mint anno Lizánál.
Az a vicc, hogy nem is csak az van, hogy kötődik hozzá az életem, szimplán ő lett az életem, ennyit erről, amit mondjuk néha azért érzek, hogy kibaszott veszélyes húzás, de leszarom, mikor voltam én ennyire óvatos bármiben?
- Szia – ült le mellém Márti a semmiből, mire felpillantottam rá.
- Helló – köszöntem vissza, minél kevésbé bunkóbban, majd közben még befejeztem, amit Leninek akartam írni.
Elküldtem, Leni meg nem volt elérhető, szóval nem látta, úgyhogy elraktam a telefonom, és inkább beleittam a sörömbe.
- Így szétszaladtak a többiek? – kérdezte Márti elnevetve magát, ahogy körülnézett.
- Ja – vontam vállat.
- Pedig ilyenkor tök nagy a sor a büfénél, nem is értem, mit akarnak.
- Piát – válaszoltam egyszerűen.
- Azt mondjuk megértem – nevette el magát – Azért elég durva volt ez az utsó védés, a szívroham kerülgetett.
Amíg a többiek visszaértek, eldumálgattunk a meccsről, jobb dolgom nem nagyon volt, meg jobbára ő beszélt, én közben félszemmel néztem, hogy a barátnőm visszaírt-e, de nem, úgyhogy Mártival beszélgettem, mert miért ne.
- Nagyon sörszagú a pólóm? Valaki úgy leöntött – mesélte.
- Nemtom, innen nem érzem – vontam vállat – Mármint, az össz sörszag, amit érzek, az nem belőled jön, nyugi.
- Megnyugtató – nevetett, majd megszagolta a pólója nyakát – Ez meggyes sör, nem? – gondolkodott el, magyarul, hogy szagoljam meg, mire odébbraktam a poharam és gyors odahajoltam, majd vissza.
- Talán.
- Összehasonlíthatom? – nyúlt a poharamhoz.
- Eskü megkérdezem már a mögöttünk lévőt – röhögtem el magam, miközben átadtam neki a poharam.
Életemben egy embert se láttam még, akit ennyire érdekelt volna, hogy mivel öntötték le. Mármint, hogy így ki nem szarja le. xd
Oké, mondjuk amikor egyszer vörösboros-rúzsnyomos-vodkás fehér ingben értem haza, azért anyám nem dicsért szét, de legalább a vodka átlátszó volt.
- Meggyes – adta vissza a poharam, bejelentve az eredményt.
- Király – biccentettem, majd próbáltam diszkréten körülnézni, hogy jön-e már valaki.
Elsőre Ricsi ért vissza Lacival, majd leültek az előttünk lévő kettő székre, mármint felénk fordulva.
- Láttunk pomponlányokat – mesélte Laci – Amúgy kurva jól néztek ki – tette hozzá vigyorogva.
- De már volt időkérés – értetlenkedett Márti – Vagy mikor jönnének? Nem gondoltam volna, hogy lesznek.
- Mit tudom én, nem kérdeztük meg – vont vállat Laci szórakozottan.
Egyszer jártam pomponlánnyal, pontosabban cheerleader-rel, jobban bírta, ha így hívom, ő is rohadt jól nézett ki, olyan combjai voltak, te jó ég, imádtam.
Mármint a csaj látványát, amúgy sajnos szeretett beszélni, pedig nem kellett volna, elég sokat rontott rajta, konkrétan a falra másztam tőle két hét után (amúgy Annának hívták, mindenki Nusinak becézte, én direkt pankáztam, panniztam, nuskáztam, Nusimusi, meg ilyenek, azért legyek már egyéniség, nem?).
- Ti mit csináltatok itt eddig amúgy? – kérdezte Ricsi, rám meg Mártira nézve.
- Beszélgettünk a meccsről – mondta Márti – Meg megpróbáltuk kideríteni, milyen sört öntöttek rám.
Megpróbálta kideríteni, ő egyedül, de hagyjuk.
- Ja, amúgy Leniéket Várady dobta haza kocsival – tereltem el a témát szórakozottan a tesómra nézve.
- Mi? – röhögött fel Ricsi – Sasát is?
- Aha, meg Lottit is, vágod – röhögtem – Bebaszva. Várady.
- Geciii.
- És így az ofővel csalnának meg titeket piásan – poénkodott Laci, mire röhögve ránéztünk.
Amúgy Váradyra kajak az összes csaj, még a tanárnők is, úgy rá vannak tapadva, elég komoly. xd
Nem amúgy, jó arc a csávó, bírom, de azért keményen tolja, életcélom olyan pozícióba kerülni tíz év múlva, mint ő. Jó, hát mondjuk már most abban vagyok, ennél feljebb lehet már nem is nagyon akarok menni.
Ja, meg amúgy azt is imádom, hogy Váradynak full a kiskedvence a barátnőm, meg is értem, olyan halál tehetséges baszki, hogy nem is értem, mit volt Leni úgy meglepődve, hogy felfigyeltek rá, a kiállításain is mindenki imádta, figyeltem, kábé csak az ő képeit nézték igazából, persze, mert konkrétan aranykezei vannak, nagyon durva, és emellé még imádnivaló is, cuki, szép, mosolygós, ha rajztanár lennék, nekem is a kedvencem lenne.
Mondjuk így is az.
- Legalább megúsznák az intőt, figyelj – mondtam szórakozottan, miközben kiittam a poharamat.
- Tízes skálán mennyire gáz, hogy nem a befelesezett csajomban kételkedek, hanem a húgomban? – gondolkodott el Ricsi, mire olyat röhögtem, hogy majdnem visszaköptem a sörömet.
De amúgy tényleg geci. xdd
- Még jó, hogy nem volt ott a Lesnyák – vigyorgott Laci.
- Neeeem, ezzel nem viccelődünk – vágta rá Ricsi derűsen.
- Melyik Lesnyák? – kérdezte Márti.
- A kisebb – mondta Ricsi.
- Ikrek, fogalmam sincs, melyik a kisebb – nevette el magát Márti.
Nálunk is ez van, ezért növesztette meg Ricsi a haját, hogy körül lehessen írni, hogy a hosszú hajú, meg a nem hosszú hajú. (Oké, nem amúgy, nem ezért.)
Amúgy én vagyok magasabb egy centivel, és még három perccel idősebb is vagyok, asszem ezt kimaxoltam.
- Kolos – válaszoltam, miközben leraktam valahova a poharam.
- Rápattant a húgukra – vigyorgott Laci Mártira.
- Nem az a gáz, az a gáz, hogy nem pattan le – magyarázta Ricsi.
- De ez miért gáz? – kérdezte Márti nevetve.
- Elvi kérdés, Axl Rose – közöltem szórakozottan, csak mert pont a Guns'n'Roses-es pólójára a pillantottam.
- Knock-knock-knockin' ooon heaven's dooooor... – kezdett el Laci egyből énekelni, a széken dobolva, mire röhögve ránéztünk.
Kivagyok a csávón, egyfolytában, minden után kornyikál vagy táncol, szegény zenetanár anyám sírva fakadna, de attól még adom.
Márti nevetve a pólójára nézett.
- Németben megkaptam féláron, mint itthon, csak mondom – mesélte Márti mosolyogva, konkrétan egyenesen rámmosolyogva, szóval úgy kellett csinálnom, mint ha érdekelne, ő meg a pólómra nézett – Tök jó a pólód, már akartam mondani egyébként.
- Van vagy hatezer Green Day-es pólója – mondta Ricsi.
- Volt, vágod, maradt kettő, mindent elvitték a csajok – túrtam a hajamba röhögve – Alapból Leninél is van minimum kettő, egyben alszik, azt szoktam kábé egyedül viszontlátni, hallod.
- Szigoríts be, haveeeer – tanácsolta Laci vigyorogva.
Dehogyis, nem mondom ki senkinek, mert beláthatatlan következményei lehetnek, de rohadt jól áll a barátnőmön az összes ruhám, azért nem őrültem meg teljesen.
A pulcsijaim, meg a pólóim is a combjára lógnak le, titkos fétis, őszintén az agyamat eldobom tőle, a legjobb értelemben, amikor este látni szoktam rövidgatyában, vagy bugyiban (abba, hogy bugyi nélkül bele se megyek, másik történet), felül meg az én ruhám van rajta, ami pont a combjára lóg, semmit nem mutat rendesen, csak sejtet, és ahhh, oké, befejeztem, de lényeg a lényeg, hogy hülye lennék szigorítani.
Plusz előző szülinapomra konkrétan összevásárolta nekem a ruháim felét, amiket lenyúlt tőlem, hogy visszakapjam őket, vagyis ugyanolyanokat.
- Nyugi, azért nem szenved – nézett rá Ricsi szórakozottan, majd összenéztünk.
Hát ja, volt Leni nálunk jópárszor, azért látta ő is, miért nem problémázok. xd
Ahol az élet elvesz... satöbbi.
- És akkor nincsenek pólóid, vagy mi? – kérdezte Márti nevetve.
- Oké, azért nem én vagyok a Green Day-kollekció – röhögtem fel – Tudod, vannak más pólóim is, csak nemtom, valamiért minden csajnak a Green Day kell.
Pedig amúgy vannak ezerszer jobb bandás pólóim is, egy csomó féle, ha mindenáron az kell, dedikáltak is vannak, mondjuk azt nem adom, de embereeek, nem is hallgatok Green Dayt, régebben még jobban, de akkora fan sose voltam, csak random vannak pólóim, nem vágom én ezt. xd
- Mert a Green Day jó – mondta Márti mosolyogva.
Mire folytatódott a meccs, a többiek is visszaértek, úgyhogy berekesztettük a témát a pólóimról, volt fontosabb dolgunk.
Amúgy a meccset bírtam, végül nyertünk, de eléggé hajszál híján volt, majdnem kirobbant az adrenalintól kábé az egész stadion, de nyertünk, erre meg persze inni kell, úgyhogy léptünk is valami közeli klubba.
Nekem krimónak tűnt, de nem tudom, hogy a szlovénoknál mi a pontos megnevezése.
Szóval éljenéljen, győztünk, lement az első kör, a második, és a továbbiak, a zene egész jó volt, meg volt biliárdasztal, amit be is foglaltunk, néhány pohár után már egészen motiváltak lettünk arra, hogy nagy biliárdosok legyünk.
Amúgy biliárdban eskü nem vagyok rossz, nem egoizmusból mondom, de komolyan.
Az évek alatt egész sok tudás rámragadt úgy mindenben, a biliárd is közöttük van.
Egyet lejátszottunk cél nélkül, csak úgy random, aztán Eri kihívott Ricsit és engem, hogy csináljuk versenyre.
- Beszállhatok? – kérdezte Márti.
- Persze – egyezett bele Eri egyből, majd gyorsan lehúzta a felesét, amit Máté hozott neki, aztán kezdett, elsőre le is tett egy golyót.
Hát ja, ránézésre is meg lehet mondani asszem, hogy Ricsivel meg velem nőtt fel.
Utána Ricsi jött, neki majdnem bement.
- Anyááád.
Amúgy megértem, engem is fel tud baszni.
- Ró, jössz te? – nézett rám a tesóm.
- Oké – vontam vállat, és egyből letettem egyet én is – Mi van veleteeeek – röhögtem el magam meglepetten, majd lepacsiztam Erikával.
Márti jött, átvette Erikától a dákót, majd megtorpant egy kicsit és rámnézett.
- Te hogy fogtad ezt? – zavarodott össze – Én tök máshogy szoktam.
- Csinálhatod úgy, ahogy akarod – mondta neki Erika.
- De muti már, hátha úgy jobb – nézett rám.
Rám van akadva a csaj, de komolyan.
Amúgy Eri nyert végül, mondjuk ezt előre sejtettük.
Ezután visszataláltunk a pulthoz, buliztunk, koccintgattunk, csak a szokásos, már azért volt mindenkiben, amikor Márti odajött hozzám.
- Dartsozunk? – kérdezte, úgy is szabad volt a tábla.
- Bebaszva? – röhögtem el magam.
- Ez benne a jó – vigyorgott.
- Tőlem.
Először azt hittem, többen is játszunk, vagy valami ilyen, de csak ketten voltunk, annál viszont már több volt bennem, hogy ez zavarjon.
- Szóval nem tudom, a németek néha olyan furák – mesélte Márti, miközben dobott egyet.
- Nemtom, nem dumáltam annyit németekkel – vontam vállat.
- Voltál már Németországban egyébként?
- Ja, egy párszor.
- Hol? – érdeklődött.
- München, Berlin, Hamburg... - soroltam, ami eszembe jutott – Köln... jobbára meccseken, nem vágom a sulikat, szóval mondhatod, hova jársz, de nem fogom tudni.
- Mármint focimeccseken voltál? – kérdezte, mire elnevettem magam.
- Jaaa, nem úgy értettem. Voltam focin is, nem az, csak úgy értettem, hogy én játszottam a meccsen, érted – magyaráztam röhögve.
- Milyen meccsen játszottál?
- Vízilabdáztam tíz évet.
Akárhány lánynak ezt elmondom, konkrétan ebben a három szóban leírva az életem felét, most függetlenül attól, hogy Mártit közel sem befűzni akartam, csak úgy random beszélgettünk, mindig rámjön az érzés, hogy ezt hányezerszer elismételtem már életemben, amikor bemutatkoztam újra, meg újra, mindig, amikor újrakezdtem valakivel mindent, hatszáz alkalommal... valamiért ez a mondat kapta meg az életemben azt a címkét, hogy aki ezt nem tudja rólam, az nem is ismer, basszus.
És akárhányszor ki kell mondanom, annyiszor emlékeztet arra, hogy mennyire jó/jó volt, amikor olyannal vagyok/voltam, akinek ezt már nem kell(ett) mondanom.
Az van, hogy mondjuk a közhiedelem szerint még előttem vannak azok az évek, amikor keresgélnem kellene, kiélvezni, hogy azzal vagyok, akivel akarok, egyéjszakásak, párhetesek, kiélni, hogy fiatal vagyok, és majd utána megállapodni, én ezt kajak nem akarom.
Őszintén, már beleuntam a kiélésbe ilyen szempontból, komolyan, a világon semmire nem vágyom jobban annál, mint hogy egy helyben maradhassak, nem akarok, kurvára nem akarok mégegyszer újrakezdeni mindent, kevés dolog ijeszt meg annyira, mint ha csak belegondolok, hogy tegyük fel, valahogy szétmegyünk Lenivel ennyi minden után, végleg, csak tegyük fel, tegyük fel azt is, hogy oké, mondjuk szarrá törnék és minimum két év kellene ahhoz, hogy helyrejöjjek, de tegyük fel, hogy továbblépek, amit nem fogok tudni, de tegyük fel, hogy megteszem, összeismerkedek egy csajjal, tegyük fel, hogy bárki tudna még érdekelni utána, szóval összeismerkedünk, és így...
Szia, Varga Roland vagyok, van négy tesóm, tíz évet vízilabdáztam...
Mindent előröl, basszameg, azután, hogy volt egy lány az életemben, aki gyakorlatilag mindent tudott rólam, megértett, nem kellett titkolnom semmit, imádtam ezt, és ugyanez fordítva, kiismertük egymást, egymás családját, barátait, a fél kamaszkorunk egymásról szólt, van hatmillió közös emlékünk, meg még sorolhatnám, csak belegondolok egy ilyen „tegyük fel"-be, és konkrétan élni sincs kedvem, tényleg semmi nem ijeszt meg jobban annál, mint hogy ez tényleg megtörténik, pláne, hogy valójában még rosszabb is lenne, mert tudom, hogy soha nem tudnám túltenni magam rajta, nem hogy továbblépjek, kiismertem magamat, minden egyes kapcsolat értelmetlen lenne utána, mert képtelen lennék olyat, vagy legalább hasonlót találni, mint ő, aki olyan az életemben, amilyen ő, szóval nem, semmit nem akarok jobban annál, mint hogy megállapodjak egy életre, annyiszor kezdtem már újra, annyi komolytalanom volt már, hogy egyszerűen beleuntam a keresgélésbe, már kiélveztem, ezután már csak szar lenne, és az egészben az a legjobb, hogy miután most mindezt végigmondtam, ezzel egyszerre ezt az éjszakát úgy elbasztam, ahogy csak lehet.
- Jaj, tényleg, Lencsi mondta – ugrott be neki – Te jössz – adta oda a három dartsvesszőt, amiket kiszedett a táblából.
Az első nagyjából középre ment, ha mondjuk hárommal kevesebb felest húzok le, talán be is ment volna a legközepére.
Eközben valami szlovén csávó, vagy nem tudom, milyen, elkezdett random énekelni a zenével, kegyetlen szar volt.
- Húha, vérzik a fülem – jegyezte meg Márti nevetve, mire elröhögtem magam, majd dobtam egy újat, egy fokkal jobb lett, mint az első – Hogy tudsz jót dobni így is?
- Mármint, amiatt a csávó miatt vagy a pia miatt? – kérdeztem vissza őszintén, hogy mi az az "így".
- Mindkettő – nevette el magát.
- Hogy profi vagyok, anyám meg zenesulis tanár és én is jártam zenesuliba anno, nagyjából hozzászokott az idegrendszerem azokhoz, akik kurvára nem értenek semmihez, ami zenéhez kapcsolódik – vázoltam fel egyszerűen, majd inkább átgondoltam – Mondjuk inkább csak profi vagyok – láttam be szórakozottan.
- És szerény – mosolygott.
Az a gáz, hogy ha berúgok, általában mindenkit sokkal jobban eltűrök, most meg konkrétan úgy jött ki rajtam, hogy oké, Mártival egész el lehet lenni, és innentől kezdve nem annyira érzékeltem, hogy a barátnőm barátnője, a tesóm exe, akivel nem kéne ennyit dumálgatnom, dartsoznom, meg ilyenek.
Az leesett, már korábban is, hogy több, mint valószínű, hogy érdeklem, megkockáztattam volna, hogy belém esett, elég feltűnő volt, észrevettem, hogy nem csak haverkodni akar, csak többet ittam annál, hogy levágjam, hogy nem kéne hagyni, hogy nyomuljon, és le kéne rázni, amit nem tettem meg, így valószínűleg azt is érzékelhette, hogy bármit viszonzok minimálisan is akár, pedig kurvára nem, csak piásan elvoltam vele, ilyenkor mindenkivel elvagyok, és benne vagyok olyanokban, amikben nem kéne, mert buli van.
Mondjuk olyanban, amikor már visszamentünk a szállásra, és a többség kidőlt, már jó későn, csak mi ketten nem, hogy menjek le vele piát venni.
És lementem vele, oké, tényleg bebaszva, de akkor is, ami hiba volt, komolyan.
Valami éjjel-nappali kisboltot találtunk, ahol vettünk jópár üveggel, ő félig németül és angolul, én félig angolul, másik részben szlovénul, nem is tudok szlovénul, mi a fasz, fogalmam sincs, hogy csináltam, de még olcsóbban is kaptuk, szóval ez megvolt, majd a bolttól valamennyire leültünk egy padra, és felbontottunk egy-egy üveget.
- Rohadt jó a pólód amúgy – dicsérte meg a pólómat Márti – Oké, ezt már mondtam, de akkor is, imádom a Green Day-t. Megértem a csajokat, akik elvitték a Green Day-es pólóidat – tette hozzá, mire elröhögtem magam és beleittam a piámba, már azt se tudom, az épp, pont mi volt.
- Ja, Ricsi mondta, hogy nagy fan vagy.
- Tényleg az vagyok. Kisebb koromban komolyan crusholtam Billie Joe-t. Gondolj bele, minden körülöttem lévő lánynak ilyen pillangós, rózsaszín, meg hasonló cuccai voltak, nekem meg Billie Joe-s tesizsákom és American Idiot-os tolltartóm – mesélte nevetve, mire röhögve ránéztem - Nyáron lesz koncertjük itt a közelben, mármint németben, tuti, hogy kinnt leszek. Na jóóó, add már nekem a pólódat, annyira jó – győzködött, miközben megsimította a combom.
- Mondom, hogy mindenkinek a Green Day-esek kellenek – jegyeztem meg röhögve.
- Naaa, légyszi.
Másik jellemzőm részegen, ami mondjuk kábé mindenkinél így van, hogy ezerszer hamarabb rá lehet venni mindenre, kevesebb dolog zavar, nem érzem, hogy nem kéne, meg ilyenek miatt.
- Mázlid, hogy be vagyok baszva – állítottam le derűsen felsóhajtva, majd levettem a pulcsimat, utána lazán a pólómat, aztán vissza a pulcsimat, amit nem cipzároztam be, meg se éreztem kábé, hogy hideg van, csak azért vettem fel, hogy a hátamat ne nyomja a pad – Vigyed.
- Kösziii – vigyorgott Márti, majd a felsőtestemre nézett – Izmos vagy.
- Tudom.
- Megkaptam a pólódat és még félig vetkőzést is kapok?
- Mert egész bírlak, te meg crusholsz, élvezd ki – néztem rá derűsen.
Erre meglepődött először.
- Jó, lebuktam – nevette el magát, majd levette a farmerkabátját, aztán konkrétan átvette a pólóját az enyémre. Részeg voltam, de azért annyira nem, hogy végigbámuljam melltartóban, alapból is, láttam már egy-két csajt ennyi ruhában, egy pár ezerszer, nem botránkoztatott meg, pláne nem hozott zavarba, főleg bebaszva, csak egy pillanatra néztem oda, majd inkább lehajoltam piáért, az jobban érdekelt – Hogy áll? – vigyorgott rám, amikor már felvette, és vissza rá a dzsekijét.
Nem válaszoltam, csak röhögve beleittam az üvegbe, ő meg felém fordult a padon és vigyorogva újra a felsőtestemre tévedt a tekintete.
- Szívesen – jegyeztem meg jókedvűen, ha már így megbámulhat.
- Rohadt jól nézel ki – szaladt ki a száján, mire halványan elmosolyodtam és újra beleittam a piámba.
- Tudom, Szivi.
Nem, nem tudom, komolyan nem tudom, hogy a szarba jöttek ki belőlem ilyenek.
Márti beült az ölembe, konkrétan lovaglóban, nem is simán a combomra, közel hozzám, a csípőjével, amennyire lehet, majd lassan végighúzta a felsőtestemen a kezét, komolyan végigtapizva, ami szintén nem botránkoztatott meg akkor nagyon, már annyian csinálták ezt velem, hogy fel se tűnt kábé, nem azt mondom, hogy nem volt jó érzés, mindig az, de csak megint meghúztam az üveget, ő meg odahajolt hozzám.
- Tuti jól smárolsz.
- Azt mondják – gondoltam bele szórakozottan.
- Muti.
Egy pillanatra a szájára néztem, aztán elröhögtem magam.
- Mondom egész bírlak, nem crushollak, Axl Rose. Van barátnőm.
- Szóval nem akarsz smárolni – értelmezte mosolyogva, miközben a nyakam köré fonta a karjait.
- Én eskü smárolnék, csak nem veled, vágod.
- Oké, kicsit off, de megértem – nevette el magát zavartan – Kiszálljak az öledből?
- Ki kéne.
- Kiszívod a nyakam?
- Mi? – röhögtem el magam.
- Mi? – kérdezett vissza vigyorogva, a tarkómnál simogatva.
- Na jó, pattanás kifele – raktam le az üveget röhögve.
- Ha kiszívod a nyakam – vigyorgott.
- Ma már lealkudtam szlovénul a piát, kajak velem üzletelsz? – kérdeztem szórakozottan.
- Én meg lenyúltam a pólódat. Naaa.
- Oké, de utána kipattansz.
- Egyből.
Úgyhogy odahajoltam a nyakához, átöleltem a derekát, hogy közelebb legyen, gyors bevezetésnek a nyakára csókoltam, majd rutinból kiszívtam neki, miközben ő a kezével megsimította a hajam.
- Úristen, de jól csinálod – mondta Márti, ahogy elhajoltam tőle.
- Tudom. Na, pattanás – emlékeztettem, mire elnevette magát, én meg, hogy rásegítsek, nem is direkt oda, de ahogy elhúztam a kezeimet a derekától, csak egy kicsit rá akartam csapni poénból, ami aztán végül a segge lett.
Vagy fogalmam sincs, hogy jött össze, de ott fogtam meg, tehát, hogy még ezt is sikerült elbaszni, komolyan kiégek.
Márti kiült az ölemből, csak a lábait hagyta a combomon keresztben.
- Ez maradhat? – kérdezte vigyorogva, mire elröhögtem magam.
- Meg ne basszalak most már? – kérdeztem vissza szórakozottan, miközben a kiürült üveget bedobtam egy kukába, mire Márti felnevetett.
- Mindenre nyitott vagyok – vigyorgott, mire röhögve ránéztem.
Még vagy másfél órát eldumálgattunk, úgy kábé mindenről, elvoltunk, majd eldöntöttük, hogy vissza kéne menni.
Nagyjából volt mindenkinek helye a szálláson, hogy hol alszik, ami nyilván nem lett betartva, úgyhogy Márti befeküdt Mátéhoz, én meg Eri mellé az egyetlen helyre valahogy.
Nem tudom pontosan, meddig aludtunk, de volt az vagy minimum dél, én kábé akkor keltem, és a többiekhez képest nagyjából korábban, csak egy-ketten voltak fennt, akkor asszem épp a panzió előtt gyújtottak rá, kávéztak, vagy ki mit, fogalmam sincs, nem ez kötött le.
Konkrétan, amikor felébredtem, és az első percben visszajött minden tegnapi, első dolgom volt egy rohadt hosszút káromkodni magamban, majd úgy, ahogy voltam, hanyatt az ágyon fekve a tenyerembe temettem az arcom, és megkérdeztem magamtól, hogy ezt mégis hogy tudtam ennyire elbaszni.
Egyszerre zúdult rám minden tegnapról, beugrottak a történtek, az egész, csak feküdtem, az arcomat dörzsölve, és hirtelen konkrétan azt se tudtam, hogy most mi a szar legyen, basszameg, a barátnőm, szanaszét töröm, ha megtudja, meg alapból, azt se tudom, hogy álljak oda elé, Istenem, baszdmeg...
És ekkor még két perce se voltam ébren, már itt kész voltam, fel se fogtam volna, ha történik körülöttem valami, úgy zúdult rám minden tegnapról, kinyírtak a gondolataim gyakorlatilag, aztán bekapcsoltam a telefonom, hogy megnézzem az időt, de ebből is végül minden megmaradt, csak az idő nem.
Ő a hátterem, két és fél hónap kivételével már két éve; ami most van beállítva, az asszem még a Dunánál készült, nevet rajta, gyönyörűen, imádom ezt a képet, komolyan, most viszont, hogy csak egy pillanatra láttam, hát, még soha nem éreztem magam ennyire szarul tőle.
Főleg, hogy az értesítést is észrevettem – még pár órával ezelőtt jött üzenetem tőle, hogy majd írjak, amikor jövünk haza, reméli, jó volt, vár, meg ilyenek, és itt konkrétan a világról el akartam tűnni.
A kurva életbe is.
Ráadásul pont a barátnőjével basszameg, össze fog zuhanni, komolyan fogalmam sincs, mit csináljak.
Végül a panzió mögött kötöttem ki, leültem a patkákra, a térdeimre könyököltem és a tenyereimbe temettem az arcom.
Adtam volna, ha a friss levegő miatt kitisztul a fejem és tudni fogom, hogy most mi a fasz legyen, ami persze nem így volt, de legalább azóta is csak egy cipzáros pulcsiban voltam felül, és azért most már fáztam így, még ha be is húztam és rohadtul nem ez volt a legnagyobb problémám.
Eri talált rám először.
- Sziaaa – hallottam meg a hangját, de nem köszöntem vissza neki, örülök, hogy azok mellett, ami egyszerre a fejemben volt, felfogtam, hogy egyáltalán van valaki a közelemben. Erre megérezte, hogy voltam már jobb hangulatomban is, úgyhogy megkérdezte – Jól vagy, Roli? – fürkészett aggódva, mire feszülten elnevettem magam, olyan feszülten, ami szerintem erre az egész kibaszott országra kivetítette az idegemet.
- Ja, minden fasza.
Eri óvatosan leült mellém, hogy mondjam, mi a baj. Kábé ő, meg Ricsi egész életemben az egyetlen, akiknek tényleg elmondhattam mindig.
Gondterhelten megdörzsöltem az arcom, majd felnéztem.
- Elbasztam, Eri – mondtam ki őszintén.
- Mi történt? – pislogott.
- Hogy bebaszva kábé megcsaltam a barátnőmet a legrégebbi barátnőjével, aki amúgy a tesóm exe? Úgy nagyjából ez.
- Mártival? – döbbent le, mire kínosan bólintottam egyet – De mikor, vagy hogy?
Itt nagyvonalakban elmondtam neki az egészet.
- Nem tudom, most mi a szart csináljak – fejeztem be – És könyörgöm, most ne üss le, vagy ha igen, akkor legalább nagy legyen – tettem hozzá.
Legutóbb, amikor buliban Csengével smároltam, és kiderült, Erika egyből leütött, amiért megcsaltam Lenit, még mielőtt kimagyarázhattam volna.
- Nem, nem ütlek le – mondta, majd nyugtatásképpen megsimította a karomat – Viszont inkább mondd el neki, rosszabb, neked is rosszabb lesz és neki is, ha ő jön rá.
- De ez a baj, Eri, hogy a faszomba mondjam el neki? – túrtam a hajamba kiborulva – Még mentségem sincs, amit hozzátehetnék, csak egy tény, hogy berúgtam és az egyik legjobb barátnőjével rányomultunk egymásra, vagy ő rám, mit tudom én, ez az egy tény van, hogy a kurva életbe kéne elmondanom? Hogy aztán csalódjon bennem egy kibaszott nagyot, megint elveszítsem a bizalmát, amiért rohadtul küzdöttem vagy három évet, hogy adjak okot neki kételkedni, hogy összezuhanjon ettől, sírni fog, Eri, én ezt nem bírom, főleg, ha rosszabb esetben még el is veszítem, mi a szart csináljak??? De még ha valami random csaj lett volna Márti helyett, akit soha többet nem látunk... de a legjobb barátnője, vagy az egyik legjobb, ismeri ezer éve, a tesómnak is az exe ráadásul, pont ő, aki amúgy rohadtul belém van esve, ez az egy is kikészítené, hogy érdeklem Mártit, nemhogy... kiugrom valahonnan, baszdmeg – dőltem neki az épület falának full kikészülve.
- Ne mondj ilyet – mondta ösztönösen, gondterhelten elsóhajtva magát.
Ő se nagyon tudott mit mondani, de legalább valakinek kimondhattam, még ha egy kicsit se lett könnyebb.
- Figyelj, végül is nem smároltatok, meg ilyenek, ő akart veled, de mondtad, hogy barátnőd van... - próbálkozott.
- És? Esküszöm, ha simán csak smároltunk volna részegen, könnyebben ki tudom magyarázni. Akkor legalább lenne az, hogy oké, lesmárolt, pár másodperc, otthagytam, de így... - túrtam a hajamba.
- Mindenképpen el kéne mondanod neki, tudom, hogy idegesítő, hogy ismétlem, de akkor is.
- És hogy? – kérdeztem meg újra kínosan – Meg most komolyan, hogy fog egyáltalán rám nézni ezután? Sok mindent fel tudok vállalni, Eri, te is tudod, harminc órát ültem a sitten, vagy hatszázszor majdnem kibaszattam magam a sulimból, a csapatomból, a zenesulimból, mindent rohadtul felvállalok, az összes balhét, még másokét is elviszem, ha úgy van, előtte se tagadok semmit, de ez kurva gáz, az egész, nem tudom, mikor basztam el bármit utoljára ennyire, és bármit csinálok, csak rontok ezen, nekem nem megy, hogy felvállaljam. Mindegy, hagyjuk, nem fárasztalak le, csak... - próbáltam lezárni a témát.
- Nem fárasztasz le.
Gondterhelten a hajamba túrtam, majd megdörzsöltem az arcom.
- Azt se tudom, mit mondjak – szólaltam meg őszintén, majd kínosan elnevettem magam – Magamnak se, neked se, nemhogy neki. Szikrát nem kapok baszki.
- Mikor fogsz találkozni vele? – kérdezte.
- Ma.
Erre nem tudott mit mondani. Tényleg simán csak szar az egész, úgy, ahogy van.
Amikor bementünk a szállásra, Eri megkereste Lacit, már nem tudom, miért, én meg vissza terveztem menni a szobánkba, ahova ahogy bementem, gyakorlatilag egyből majdnem összeütköztem Mártival.
Rajta volt a pólóm, amit még hajnalban vett fel, ránézésre akkor kelhetett, én meg ahogy megláttam és végigpillantottam rajta, kínosan felsóhajtva lehunytam a szemem egy pillanatra és inkább elfordítottam a fejem.
- Szia – köszönt halkan, mivel a többiek még aludtak.
- Helló – köszöntem vissza, amiből elég erősen érezhette, hogy nem nagyon folytatom vele a haverkodást, amiből hihetné azt, hogy engem ő bármennyire is érdekel, ma száz gondolatomból kilencvenkilenc nem ő volt, úgyhogy elkapta a tekintetét, de azért próbált egyet, hátha félreértette.
- Egyébként tényleg jó ez a póló, ez legalább nincs leöntve meggyes sörrel – nézett magára halkan nevetve – Mikor keltél egyébként? – érdeklődött, miközben kiszúrta, hogy ugyanaz a pulcsi van rajtam, mint hajnalban, csak összehúzva, úgyhogy a tetejéhez nyúlt, hogy belessen, hogy vettem-e fel alá másik pólót, vagy őszintén passz, mit akart, de nem hagytam kibontakozni, reflexből elkaptam a karját, majd elengedtem, mire leengedte a kezét.
- Márti, nekem most, bocs, de jelenleg az a minimum, hogy ezt nem folytatom – közöltem, csak hogy ne értsen félre.
Márti erre elkapta a tekintetét, nekem meg már most elegem volt az egész napból, úgyhogy inkább megfordultam, hogy lelépjek valahova, akárhova, csak ne legyenek körülöttem, így is kikészülök.
A folyosón voltam, amikor Márti utánam sietett, mire fáradtan felsóhajtottam és visszanéztem rá.
- Gondolom, te megbántad... - szólalt meg kínosan a hajába túrva, mire feszülten elnevettem magam.
- Mert te nem? Az úgy azért kemény.
- Téged kérdeztelek.
- Be voltam baszva, és benne voltam a tegnapiban, vagy hajnaliban, mit tudom én, az életben nem lett volna ilyen, ha nem vagyok részeg, nem a megbánás a legjobb szó, asszem. Nem is én akartam ezt, azt bánom, hogy leittam magam, és hagytam, hogy ez legyen, rohadtul el vagy tájolva, Márti, már bocs.
- Akkor most engem hibáztatsz? – nevette el magát zavartan – Mert akkor sajnálom, hogy én is részeg voltam és...
- Az megvan, hogy ha téged hibáztatnálak, most kurvára nem így néznék ki? – közöltem feszülten elröhögve magam – Alapból, mi a fasz... - túrtam a hajamba kikészülve – Ez az egész, mi volt egyáltalán?
Márti széttárta a karjait és hitetlenül körbenézett, majd vissza rám.
- Ez annyira jó, pár órája még simán hagyod, hogy nyomuljak, úgy csinálsz, mint ha bármennyire is érdekelnélek, most meg rohadjak meg, meg bár ne hagytad volna?
- Mert részeg voltam, de fix, hogy nem fogok most neked magyarázkodni – közöltem egyszerűen.
- Pedig elég jó lenne, mert tíz óra se telt el azóta, és már most nem tudlak követni!
Erre nevetve a hajamba túrtam, most erre mi a retket mondjak?
- Kajak úgy csinálsz, mint ha alapból lenne közöm hozzád.
Fullosan el van tévedve a csaj, de komolyan.
- Nem te vagy a barátnőm, összesen neki tartozom magyarázattal, neki viszont kurva naggyal, és fogalmam sincs, hogyan kell azt szépen mondani, hogy bebaszva vagy nemtom hány órát veled voltam, kiszívtam a nyakad, az ölemben ültél, meg minden egyben, amit hagytam, hogy legyen – tettem hozzá – Bejövök neked, oké, te nem nekem, a tesóm exe vagy, nem érdekelsz, dolgozd fel valahogy, alapból se és amúgy mellette kurvára barátnőm is van, aki neked is barátnőd, nem vágom, mit akarsz még tőlem ezek után.
Márti nem mondott semmit, jobb is, minél kevésbé basz fel, annál jobb.
- Köztünk maradhat, ha akarod – szólalt meg aztán, mire feszülten elnevettem magam – Hidd el, hogy én se akarom, hogy... visszajusson. Meg gondolom, te se.
Azért amúgy kurva jó barátnő, baszki, lazán rányomult a gyerekkori legjobb barátnője barátjára, nem is bánja, simán folytatta volna józanon is, ha nem állítom le, de ezt inkább nem mondtam, csak mert jelenleg én se voltam Lenit nézve az a mintabarát.
Pedig amúgy azt érdemelne, a rohadt életbe is.
- Mondhatjuk azt, hogy meg se történt, nem mondom el senkinek – tette hozzá, én meg a hajamba túrva elfordítottam a fejem.
Ezt akartam is, meg nem is.
- Nem tudom, Márti – mondtam végül gondterhelten felsóhajtva, majd már elegem volt az egész témából – Nekem ehhez nincs energiám, csak kurvára hagyjuk ezt – léptem el tőle.
- Ezt visszakéred? – mutatott a pólóra, ami rajta volt.
Na, hát a pólóm volt a történetből az egyetlen kábé, amit pont leszartam, azt persze visszakaptam végül. Ki vagyok vele segítve.
Megígértem neki, hogy este beugrom hozzá, úgyhogy miután otthon ledobtam a cuccaimat, átmentem a szomszédba.
Jó sokszor voltam már nála, és még kábé soha nem voltam ennyire feszült, ahogy azt vártam, hogy engedjen be hozzájuk.
Még mielőtt becsengettem volna (ilyenkor már mindig bezárják az ajtókat), meg amíg vártam az ajtónál, megkíséreltem megint átgondolni, hogy hogyan kezdek majd bele, kábé egész nap ezt próbáltam összerakni valahogy a fejemben.
Nem akartam ennél is jobban elbaszni, komolyan.
- Szia! – mosolygott rám Leni, ahogy kinyitotta az ajtót, és egyből a nyakamba ugrott.
Visszaöleltem, és jól esett, ez volt a legszarabb az egészben. Basszameg.
Aztán elengedett, odahajolt hozzám, hogy megcsókoljam, megcsókoltam, persze, ő is engem, mindig imádtam a csókjainkat, legszívesebben azt mondanám, hogy csináljuk egész nap, de most konkrétan egy részem elásta volna magát.
Asszem itt kellett volna eltolnom magamtól, és belevágni, hogy figyelj Leni, ez volt meg ez, ez történt ezért, de így érzem magam meg így, és bennem is volt, már majdnem belekezdtem, már a levegőt is vettem kábé, amikor elléptünk egymástól, de megelőzött.
- Fáradt vagy? – kérdezte kedvesen rám mosolyogva, mire ránéztem.
- Egy kicsit – nyögtem ki végül – De nem gáz.
- És, milyen volt Szlovéniában? – érdeklődött.
Ahogy itt ránéztem, Istenem, annyira cuki volt, gyönyörű, mosolygott, eszembe juttatta, hogy komolyan mindenem, és annyira jobban kellene bánnom vele, pedig esküszöm, próbálok, csak elbasztam, amit még csak én tudok, persze bennem volt, hogy rohadtul nem ezt kéne csinálnom, de egyszerűen képtelen voltam bekockáztatni, hogy megtudja.
Pedig esküszöm, nem ezt akartam ezelőtt, csak volt ez a pillanat, ahogy ránéztem, és attól kezdve ennyi volt nekem.
- Elvoltam – válaszoltam, mire mosolyogva megsimította a karom, majd egy picit elfordult, hogy becsukja az ajtót maga mögött, így ahogy háttal állt egy pár másodpercre, nem látta, ahogy kínosan lehunyva a szemem, beletúrtam a hajamba.
Ennyit rólam.
****************************************
Bocsi a kihagyásért, remélem, ezzel tudtam kárpótolni. <3
Ennek még terveztem egy második részét, úgyhogy majd azt is hozom, addig is puszi nektek!