[01.29.]
- Saci hogyhogy nincs ma? - kérdeztem Ricsitől értetlenül, ahogy megérkeztünk a suliba.
- Tegnap is szarul volt, mára meg beteg lett - mondta, miközben összefogta a félhosszú haját egy fekete hajgumival - Nem írt amúgy?
- De, lehet, csak nem láttam - vettem elő a telefonomat, amit ma még meg se néztem.
Tényleg írt, úgyhogy válaszoltam neki, jobbulást kívántam és megígértem, hogy ma délután átmegyek hozzá.
Tesin párba kellett állni, Enikő szokás szerint Lilivel volt, én pedig ilyenkor mindig Sacival szoktam lenni, úgyhogy tanácstalanul körbefordultam.
Marcsi Mirával állt párba, Paula Linával, Betti pedig Krisztivel, mivel Csenge becsapódott hozzám.
- Niki, neked nincs párod? - nézett Lelley a bordásfalak előtt összefont karokkal álló, barna hajú, copfos lányra.
Amióta Niki elhatározta, hogy nem érdekli senki és semmi maga körül, se a társadalmi elvárások, se mások véleménye, azóta visszahúzódóbb, jobbára senkivel nem beszél a suliban, zenét hallgat, telefonozik, teljesen természetesen néz ki, nagy pulcsikban járkál, így nem is nagyon próbált összebarátkozni senkivel.
Mint ha elfogadta volna, hogy nem szereti senki, akkor meg minek erőlködjön.
Végletből végletbe.
- Nem úgy tűnik - vont vállat Niki dünnyögve, majd nemtörődömen leült az egyik padra.
- Állj be valakihez harmadiknak, teljesen jól meg lehet csinálni úgy is a feladatokat - tanácsolta Lelley kedvesen, mire Niki kedvtelenül végignézett rajtunk és kínosan elnevette magát.
- Mindegy, ülök inkább - közölte kifejezéstelen arccal.
Azért megsajnáltam.
- Szegény - suttogtam halkan, leginkább csak kimondva a világnak, mire Csenge rámnézett.
- Hát, gratulálok neki, ezt hozta össze magának - vont vállat.
- Hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Be van sértődve, hogy senki nem szereti, ja, mert egy alattomos, hülye ribanc, aki mindenkit hátbaszúrt vagy megutáltatta magát velük, most meg sajnáljuk, mert drámaian beflegmult. Jézusom - forgatta meg a szemeit Csenge.
Erre nem válaszoltam, csak sóhajtva elszakítottam a tekintetem Nikitől.
Ha nem Csengével lettem volna, még fel is ajánlottam volna, hogy álljon be hozzánk, nekem se a szívem csücske, de azért sajnálom, egy összetört lány, hogy ne sajnálnám, ráadásul éreztem, hogy néz, ahogy Csengével vagyok és bár próbáltam kizárni, azért rossz érzésem lett tőle.
Francba, Cassonak van igaza, nem kéne ennyit foglalkoznom mások érzéseivel.
Az első páros feladat talicskázás volt.
- Melyikünk menjen le? - kérdezte Csenge.
- Mész inkább te? - kértem meg.
- Okés, úgy is lesz csere - vont vállat Csenge, majd feldobta a lábát, én pedig elkaptam.
Lelley megfújta a sípját, mi elkezdtünk talicskázni, igyekeztem Csenge "lépési" ritmusát követni, hogy ne essen orra, majd végigértünk a pályán és cseréltünk.
- Na jó, Csajszi, milyen feneked van már - dicsért meg Csenge, mire elnevettem magam, ahogy a kezemmel lépkedtem, a derekam meg ide-oda mozgott.
- Köszönöm, de te mondod? - kérdeztem vissza őszintén.
- Ari vagy - vigyorgott - A "Bang Bang" duót átnevezhetjük "Bang Bang és még kicseszett jól is nézünk ki" duóra, nem?
- Akár - mentem bele nevetve.
Következő feladat, egyik leguggol, a másik rátámaszkodva átugrik rajta, aztán ő is leguggol, átugrik rajta a másik, és így tovább.
- Tényleg amúgy, lesz egy bulim a hétvégén nálunk, jössz? - kérdezte Csenge - Medencés, nyugi, beltérben, felhúzzuk rá azt a tető-izét, és csak csajok.
- Most hétvége?
- Aha.
- Oké, szerintem az jó lesz, de majd megnézem, köszi a meghívást - válaszoltam őszintén, két tüdőkiköpés közben.
- Alap, jó lesz. Amúúúgy, tudom, hogy a pasid exe, szóval ha...
- Liza? - kérdeztem rá.
- Aha, tudod, barinők vagyunk. Zavarna?
- Nem, nem, de köszi, hogy megkérdezted.
- Szokatlanul figyelmes vagyok, furi - gondolt bele jókedvűen, mire nevetve ránéztem - Ajj, olyan bonyi pasid van, egy csomó barátnőmnek köze van hozzá - nevetett fel - Ilyenkor meg mindenkit meg kell kérdezni, hogy zavar-e a másik, különben amúgy köcsög lennék, meg el lenne szúrva a buli. Most is, Lizát is meg téged is tökre szeretlek, de most komolyaaan, miért kell ilyen bonyinak lennie ennek az egésznek???
Szegény. :)
Tesin jól kifárasztottak minket, úgyhogy utána eléggé hullafáradtan huppantam le az öltöző padjára.
- Oké, Niki konkrétan majdnem kinyírt téged a tekintetével végig, csak szólok - közölte Lili halkan, mire az említett osztálytársnőnk felé pillantottam.
- Gondolom - sóhajtottam fel.
Fizikára ki lett nyitva az ablak, mivel tesi után voltunk, és mindenkinek melege volt, ami érthető, csakhogy az ablak mellett ültem és konkrétan szétfagytam.
Bioszon Laci felelt.
Amióta fény derült a naplós dolog igazi történetére, Hajdú jobbára leszállt rólam, néha még szivat azért, csak úgy megszokásból, de egy kicsit nyugtom van végre. Hallelujah.
Ebédszünetben lekísértem Enikőt kajálni (Lili Lacival volt) a menzára.
- Mész apukádhoz? - kérdeztem a beszélgetésünk közben, ahogy sorban álltunk.
- Ja, nagyon jó lesz - dünnyögte Enikő - Már rég voltam a világ végén, alig várom. De mindegy, majd túlélem valahogy - sóhajtott fel - Veletek mi a helyzet? Családilag.
- Mármint?
- A nővéred nemsokára férjhez megy, te pedig elköltözöl, fel lehettek pörögve - mosolygott rám - Tényleg, amúgy Kókuszt vinni fogod?
- Ez jó kérdés - gondoltam bele - Nem tudom. Szerinted mi a kegyetlenebb, ha ráhagyom a macskámat Apára, vagy ha Cassonak kellene mostantól együtt élnie vele?
- Húha - gondolkodott ő is felnevetve.
- Mondjuk Csepi és Anya szeretik. Mármint közelről is - tettem hozzá - Szerintem maradni fog sajna, úgy is ezt a helyet szokta meg.
- Apukád meg szerintem már úgy is beletörődött - nevetett fel Enikő.
- Valószínűleg - nevettem én is.
Nemsokára Enikő sorra került (én hoztam kaját magamnak), úgyhogy leültünk az egyik asztalhoz, ő a tálcájával, én pedig a műanyag dobozommal.
- Hétvégén Andrissal voltunk moziban, de hangosak voltunk, szóval kiküldtek minket - mesélte Enikő, mire felnevettem, ő pedig átpillantott a vállam felett - Na jóóó, ideje, hogy újra életbe lépjen a Hajnady-megszállottságunk - vigyorodott el, mire hátrafordultam.
(A "Hajnady" Hajnal és Várady ship neve.)
Az említett két tanár akkor épp egymás mellett jöttek le az ebédlőbe, hülyültek, nevettek, annnnnyira shippelem őket. :D
- Olyan cukik, nem? - kérdeztem Enikőtől halkan, vigyorogva.
- Persze, ebben már rég megegyeztünk.
Valószínűleg nem normális, hogy két tanárt shippelünk, de tényleg nagyon összeillenek, imádnám, ha kezdenének már magukkal valamit. :)
Suli után átmentem Sacihoz, aki egyébként nagyon unhatta magát, mert olyan felcsillanó szemekkel fogadott, ahogy megérkeztem, mint ha évek óta nem látott volna embert.
- Szia - huppantam le mellé mosolyogva az ágyára.
- Szia, mi van nálad? - nevette el magát a táskámat nézve, amit hoztam magammal.
- Lássuk csak... - húztam ki a táskám cipzárját, majd elkezdtem kipakolni - Forró tea, nasik... - pakolgattam ki a termoszt, a két poharat és az édességeket - Csak hogy egészséges legyél, tudod. Meg a könyv, amit ígértem, a pulcsid, amit tegnap bennthagytál a suliban, ééés... - kotorásztam - Bementem az állatkereskedésbe, hoztam kaját Teónak, amit szoktál adni neki - raktam le a dobozt az asztalára.
- Úristen, kösziii! - csillant fel Saci szeme.
- Alap - mosolyogtam.
Mondjuk elég bizarr volt, hogy egy doboz kukac volt nálam, de szerencsére nem átlátszó, jól lezárt dobozban adták, így szimplán csak igyekeztem idefele menet nem tudomást venni róla, hogy ezek egyébként élnek.
Mármint még, Saci gekkója jó hamar meg szokta enni ezeket.
Általában Saci szokott kajákat venni az állatainak, mondta is tegnap, hogy ma be kell mennie venni, nem tudhatta előre, hogy le fog betegedni, úgyhogy gondoltam, ha már úgy is arra megyek, ne az anyukáját fárasszuk ezzel.
- Ja, meg itt a popcorn, az előbb pattogtattam ki a konyhátokban - mutattam a tálra.
- De rendes vagy!
Beteg legjobb barátnőkért mindent is. :)
Egyébként a tanulnivalókat is összeírtam napközben, hogy mik voltak, hogy ne maradjon le annyira, de azt csak leraktam neki az asztalára, hogy ha esetleg majd kellene, meglegyen. Saci teázgatás közben követelte, hogy meséljem el, hogy mik történtek ma, el is meséltem, beszélgettünk egy csomót, aztán néztünk közösen videókat, majd úgy döntöttünk, hogy ideje filmezni.
- És egyébként nem lesz furi elköltözni? - érdeklődött Saci az egyik jelenet közben.
- De, tuti az lesz - vallottam be őszintén - Már most is fura belegondolni, biztos hiányozni fognak néha Anyáék, a házunk, a szobám, vagy úgy minden, meg különben is, ezzel egyszerre vége lesz ennek az egész gimi-dolognak, de azért nagyon várom - mondtam mosolyogva.
- Azért furi, hogy erről beszélünk, pár éve meg még ugyanitt arról győzködtelek, hogy nyugiii, biztos tetszel neki - gondolt bele nevetve.
- Egyébként tényleg - láttam be én is elnevetve magam - De ne csak rólam beszéljünk, Ricsivel hogy vagytok? - érdeklődtem én is kedvesen, ha már a jelenet, ami akkor ment, nem volt túl eseménydús - Mindent beleértve.
- Hát... - mosolyodott el - Tudoood, beleszerettem megint, ez a helyzet, amibe mondjuk először fura volt belegondolni, de... de nagyon szeretem, hogy így alakult. Mármint - nevette el magát, én pedig mosolyogva hallgattam - Én már elég régóta ismerem, egy suliba jártunk általánosban, jó, én akkor még nem tűntem fel neki, viszont nekem tutibiztosan feltűnt, ő is és Casso is, szóval amikor ide kerültem, már tudtam, hogy kik ők, emlékszel, meg Ricsiről is tudtam, hogy ki, igazából amikor lebuktam előtted, hogy tetszik nekem, már nem akkor kezdtem el crusholni, csak tudoood, ez így folyamatosan csak erősödött. Szóval alapból itt kezdődött a sztorink, aztán ott volt mellettem, amikor Apa meghalt, magam alatt voltam, nem tudtam volna kapcsolatban lenni, úgyhogy Kittivel jött össze, de akkor is mellettem volt, ott volt Bobó, idegesítette, hogy vele vagyok, aztán összejöttünk... nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, kiismertük egymást, és egy csomó minden összekötött, csak időközben azt hittük, hogy jobbak vagyunk barátoknak, úgyhogy barátok lettünk, de akkor se szűntünk meg egymást szeretni, csak nem úgy, mint ahogy az a tudod, rózsaszínes szerelem volt a kapcsolatunk alatt, hanem mint két ember egymást, a legjobb fiú barátom volt, támogattuk egymást, mondjuk én, amikor meghalt a nagypapája, tudod... vagy leütötte Márkot, amikor megbántott, én voltam, aki a legjobban örült neki, amikor összejött Mártival, vagy Mesivel, hogy legyen boldog, aztán... aztán ez lett. Igazából nem is jó megfogalmazás az, hogy újra beleszerettünk egymásba, mert nem szűnt meg a szeretetünk, csak... csak átalakult. Szerelemmé, vagy valami ilyesmi. Annyi minden összeköt minket, hogy mi is összekötődtünk közben. Ez nagyon érthetetlen volt? - nevette el magát zavartan a haját igazgatva.
- Nem, teljesen értem - mosolyogtam rá - Ricsi a lelkitársad is lett időközben.
- Igen! - bólogatott lelkesen, látszólag, hogy meg tudtam fogalmazni, amit ő próbált - A szeretet olyan bonyin működik, nem? Megtévesztett minket egyszer, amikor szakítottunk, mert nem kihűlt a szerelmünk, csak mélyült, de mi úgy fogadtuk el magunkban, hogy nem működik a kapcsolatunk, ezért elkezdtük másokban megkeresni azt, amit egész végig csak egymásban tudtunk megtalálni igazából, így aztán visszataláltunk egymáshoz. Olyan túl bonyi - nevetett.
- De a történet így kerek - fejeztem be mosolyogva - Helyreállt a világ rendje.
- Jaja - bólogatott vigyorogva - De nem csak nálunk - mosolygott rám.
Nekem van a legjobb-legjobb barátnőm. :)
Mai nap - 5/5: azt hiszem, több tekintetből is igazán hálás lehetek. :)
****************************************
Senkit nem akarok megijeszteni, de már megvan, mi lesz a 100. részben. 😇
Egyébként tervezek egy újabb "random különkiadás"-t, esetleg lenne kedvetek hozzá? 🥰