[12.09.]
Ahogy meghallottam a hangját, egyből hátrapördültem, mire a fehér szoknyám is hullámzott egy nagyot, ő pedig mosolyogva odajött hozzám.
- Egy tánc, Kisasszony? - kért fel egy halvány mosollyal az arcán, felém tartva a kezét, mire ösztönösen elvigyorodtam, a tenyerébe helyeztem az enyémet, és hercegnősen pukediztem is egyet.
- Lehet róla szó - adtam bele a derekamat letörölhetetlen mosollyal az arcomon, mire a kezemnél fogva megforgatott és közelebb húzott magához.
Gyengéd határozottsággal megfogta a derekam, köré fonva a karját, átölelve, mire az érintésétől kellemesen végigjárt a libabőr, én pedig mosolyoga a vállára tettem a kezem, és rámosolyogtam.
- És, neked mit mondott Várady, amikor feltűzte rád a szalagot? - kérdeztem mosolyogva.
- Neked? - kérdezett vissza - Nagyon vigyorogtál.
- Olvastad a naplómat, remélhetőleg azt a részt is, vagyis nem is tudom, hogy reméljem-e, de a legelső rajzkörön, amikor álmot kellett rajzolni, én pedig lerajzolgattalak téged... - meséltem nevetve, picit belepirulva, mire elmosolyodott - Várady pedig látta, és ennek a hatására találta ki az egész korrepetálós dolgot... most azt mondta, hogy végülis valóra vált az álmom, akkor is, ha cserébe korrepetálnom kellett.
Casso mosolyogva elnevette magát.
- Nekem is, csak én nem rajzoltalak le, de legalább átjárkálhattam hozzád hétfőnként. Legyünk őszinték, Pöttöm, ez a korrep dolog csak egy egész jól indokolt ürügy volt ahhoz, hogy végigrandizzunk egy évet. Oké, tény, hogy te egy őstehetség vagy, én meg egy pálcikaembert se tudok lerajzolni rendesen, de most komolyan, készségtantárgyból korrep... - röhögte el magát.
- Igen, egy kicsit tényleg hihetetlen történet lenne így önmagában - gondoltam bele nevetve - De nagyon szerettem.
- Én is - mosolyodott el.
Ekkor véget ért a Once Upon A December, és a keringő utolsó zeneszáma csendült fel, az A Thousand Years, amihez még a fényeket is átkapcsolták, a csillárok helyett halvány, hideg fehér kis lámpák adták a gyér világítást, ami egészen más hangulatot adott a bálnak, mint az eddigiek során.
Csillogó szemekkel Cassora néztem, majd a romantikus hangulat hatására inkább csak a vállára hajtottam a fejem, mire megsimította a hátam, magához ölelt és így lassúztunk.
Ahogy hozzábújtam, éreztem az illatát, a közelségét, az érintéseit, és elmélyülős csendben táncoltunk, lassan, néha lépve a zenére, ő pedig csak simogatott, majd egy puszit nyomott a hajamba, tényleg csak annyit reméltem, hogy ez a pillanat örökké fog tartani.
Életem egyik legromantikusabb, legérzelmesebb tánca volt.
"I have died everyday, waiting for you
Darling, don't be afraid, I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more"
Annyira gyönyörű volt ez az egész, annyi mindent visszaidézett, és annyira boldognak éreztem magam akkor, ott a karjaiban.
- Meghatódtál, ugye? - kérdezte halkan, a hangjából ítélve is mosolyogva.
- Persze - nevettem el magam, a szememet megtörölve.
Casso eltolt magától egy picit, majd mosolyogva rámnézett, mire az elérzékenyültségemtől könnyes szemekkel visszanéztem rá, és zavartan elnevetve magam letöröltem az egyik könnycseppemet az arcomról.
- Be akartam vallani, hogy szeretlek, de azzal szerintem csak rontanék a helyzeten - mondta Casso szórakozottan mosolyogva, megtörölve az arcom, mire felnevettem.
- Nem, nem, ezek örömkönnyek - nevettem, mire mosolyogva fürkészni kezdett - Mert boldog vagyok. Itt vagy te, az egyik álmom, itt vagyok én a szalagavatón, táncolok, gyönyörű minden, a ruhám is, a másik álmom, és veled táncolhatok, ami pedig harmadik álmom volt, és olyan tökéletes ez az egész, régóta vártam már, de annyival varázslatosabb így élőben, ráadásul veled... szóval tényleg boldog vagyok, úgyhogy bevallhatnám én helyetted?
Casso erre nem válaszolt, csak mosolyogva odahajolt hozzám, és belém fojtva a szót, hosszan megcsókolt, olyan érzelmesen, amilyen érzelmes az egész pillanat volt, ott, a táncparketten, mire a pillangóim az eddigieknél jobban is csapkodni kezdtek, el se akartam engedni, és ő se engem.
Csak úgy forgott körülöttem a világ, beleszédültem ebbe az édes pillanatba, belevesztem az érzelmeinkbe, senki nem volt akkor rajtunk kívül a szememben, úgyhogy ezekkel a gondolatokkal viszonoztam a csókjait, majd ahogy eltávolodtunk egymástól, átöleltük egymást megint.
"And all along I believed, I would find you
Time has brought your heart to me, I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more..."
- Nem hinném, hogy tudok újat mondani... - szólalt meg Casso halkan elnevetve magát - De túl cuki vagy ahhoz, hogy ne mondjam ki. Az egész rohadt világon téged szeretlek a legeslegjobban, Szöszi - sóhajtotta el magát mosolyogva, mire én is elmosolyodtam újból - Vagy inkább te vagy nekem az egész rohadt világ, döntsd el te.
- Nekem mindkettő megfelel - mosolyogtam - És mondjuk megelőztél a kimondással, és én se tudok sok újat mondani, de szeretném, ha tudnád, hogy el sem tudom mondani, mennyire szeretlek, és hogy az életem része vagy. Vagy csak te vagy az életem, döntsd el te.
- Mindkettő megfelel - válaszolt az enyémhez hasonlóan, mire halkan elnevettem magam, és könnyektől csillogó szemekkel szorosan hozzábújtam.
Egyszerűen csak imádom az életem. <3
Amikor vége lett a zenének, és a csillár fényei elkezdtek lassan visszakapcsolódni, Casso az utolsó hangra megforgatott, majd egy halvány mosollyal az arcán gyengéden fogva az egyik kézfejemet, egy kézcsók után hátralépett egyet.
- Köszönöm a táncot, Kisasszony - mosolygott, mire ösztönből megigazítottam a hajam.
- Én köszönöm - választottam, majd ahogy lement a színpadról, vigyorogva néztem utána, a boldogságtól a tenyerembe temetve az arcom, forogtam egy kisebbet és egy szerelmes sóhajtás kíséretében kész lettem volna megkeresni a lányokat, amikor az egyik stábtag elkapott, hogy maradjak ott, ahol vagyok, mert a többi osztálytársnőmet is ideküldik és készülnek a keringős csoport- illetve osztályképek.
Szóval nekünk, lányoknak készült közös fehér-ruhás képünk, majd a fiúknak elegáns-frakkos, végezetül osztálykép is, és még pár, kívánságra.
Amint ezekkel megvoltunk, a szalagavatói műsorukat lezárva az igazgatónő mondott még pár szót, megköszönte a részvételt, a nézők figyelmét stb., és ezennel a szalagavatónk, mint műsor, véget ért.
- Köszönöm, hogy itt voltatok - öleltem át a nagyszüleimet, majd a családtagjaimat, akik lassan már készültek elindulni.
Miután elbúcsúztam a rokonaimtól, megkerestem Mártit.
- Köszi, hogy eljöttél - köszöntem meg neki.
- Alap, én köszi, hogy meghívtál. Ajj, annyira szép vagy, Lencsiii, hogy csinálod? - dicsért meg mosolyogva, mire széttárva a karjaimat, elnevettem magam.
Amikor a vendégek nagy része már elindult, a mai napon sokadszorra átöltöztünk, ezúttal a csini, afterezős ruhánkba, gondosan elrakva a báliruhákat, és összeszedve a cuccainkat, hogy aztán az afterünk előtt lemenjünk a közös vacsira az ebédlőbe, ami ugyanúgy be lett rendezve, mint az épület többi része és egy étteremből rendelték ide a kaját.
- Na jó - huppantam le Saci mellé az asztalhoz mosolyogva, amikor még csak kevesen értünk le az ebédlőbe - Mesélj - kértem meg egyből.
Saci mosolyogva lehajtotta a fejét, talán el is pirult egy kicsit.
- A volt barátommal, aki egyszerre a legközelebbi fiú barátom, beleestünk egymásba megint, ez nagyon gáz? - kérdezte zavartan nevetve.
- Úgy mondod, mint ha én nem jöttem volna össze a volt barátommal újból, mint ha Lili se jött volna össze a volt barátjával újból... - mosolyogtam.
- Akkor veletek vagyok, mert öhhm... - kezdte, majd mégjobban elpirult, keresve a szavakat.
- Mert megcsókolt tánc végén - segítettem ki mosolyogva.
- Igen! - sikította el magát halkan, boldogan.
- És, akkor most hogy álltok? - érdeklődtem.
Saci vigyorogva lesütötte a szemeit.
- Összejöttünk.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Igeeen! - vigyorgott, majd egymás nyakába borultunk.
- De hogy, hogy volt ez az egész, egy csomó ideig mindenről lemaradtam, mesélj! - biztattam teljesen bepörögve.
- Nem tudom, és bocsi, hogy nem mondtam semmit, csak én se tudtam egy csomó ideig, hogy mi van, és... - magyarázkodott, mire legyintettem egyet - Nem tudooom, igazából főleg, amióta volt ez a randis-dolog Bobóval és beszélgettünk Ricsivel, kezdtem megint érezni, hogy érdekel, csak hülyének néztem magam, hogy tuti nem, csak félreértem a saját érzéseimet, meg ilyenek, aztán beszéltünk egy csomót, meg bevédett, megvigasztalt, és igazából rájöttem, hogy beleszerettem megint, kiderült, hogy nem egyoldalú, és... és igazából ennyi - mesélte halkan.
- Örülök nektek - mosolyogtam.
Tényleg. :)
A vacsoránkon tanárok is voltak velünk, kulturált programpont volt, kedvesen beszélgettünk, sztorizgattunk, már csak valami klasszikus zene kellett volna a háttérbe, esetleg élő szimfonikus zenekar.
Ez a nagy arisztokrácia egészen addig tartott, amíg le nem zárult a közös vacsora, és nem szálltunk be abba a limuzinba, ami elvitt huszonkettőnket - mindenki ragaszkodott hozzá, hogy Várady is bulizzon velünk :D - arra a kibérelt helyre, ahová az afterparty-nkat szerveztük.
- Akkooor ezt most az osztályra, az ofőnkre, hogy rohadt jók vagyunk és az elmúlt pár évre - jelentette ki Paula, miután mindenkinek kitöltötték érkezés után nem sokkal a pezsgőt, amit Váradyval kibontattunk és megtapsoltuk a pukkanást.
- Egészsééég - emelte fel a poharát Laci, majd mindenki koccintott mindenkivel.
Az osztályra, az ofőre, hogy rohadt jók vagyunk, és az elmúlt pár évre. :)
Ezután elindult a zene, bekapcsoltak a led fények, a pultos pedig már előre összeszedte magát - jól tette, épp elég stresszes és fárasztó volt az utóbbi jópár nap, hét, hónap ahhoz, ráadásul a szalagavatónk is a lehető legjobban sikerült és fel voltunk dobóva, hogy szinte mindenki kész legyen "kirúgni a hámból". :)
- Egyébként, Tanár úr, lenne egy kérdésem - szólalt meg Paula, ahogy kitöltöttük az első igazi kört.
Várady elröhögte magát.
- Srácok, most komolyan, elhívtok bulizni, meg sulin kívül vagyunk, ezt a tanárurazást hagyjuk már - közölte derűsen - Alapból harminc se vagyok, még nem buliztam úgy, hogy magáztak volna.
- Akkoooor, Miki, az úgy jó? - nevetett Paula.
- Tökéletes - biccentett Várady jókedvűen. Vagy Miki, vagy nem tudom. :)
- Jó, akkor, Miki, a beszédedben megütötte a fülemet az a "tanárokkal megtippeltük, hogy kikkel mentek az első bálotokra" rész, ebbe bele tudnál avatni minket jobban? - kérdezte Paula vigyorogva.
- Tényleeeg - csatlakozott be Samu.
Még jópáran követeltük a pletykát, úgyhogy Várady röhögve megadta magát.
Andris és Enikő azért biztosra mentek, töltöttek neki gyorsan egyet. :)
A tanár úr meg nem nagyon ellenkezett, simán letekerte a pohara tartalmát.
- Idézek, oké? - nézett ránk derűsen - Varga Roland azzal a szőke, rajzos lánnyal - kezdte mosolyogva, mire Cassoval összenéztünk, majd a barátom szórakozottan odatartotta nekem a kezét, mire "sunyiban" lepacsiztam vele :D - A két tejfölszőke... - tehát Lili és Laci - Ricsi, nálad már nem volt annyira egyértelmű, Kriszti, Kitti, Paula, Saci... - sorolta Várady, mire a legjobb barátnőmre néztem, aki erre elmosolyodott. Ricsi végül vele ment kilencedikben :) - Andrisnál is szóba jött Paula, meg Niki, de aztán abba a sok nő nem egyezett meg végül ebben. A szemüveges, okos fiú a szemüveges okos lánnyal - jutott eszébe még egy, Domira és Marcsira utalva - Ilyenek. Sok a női tanár, durva pletykák mennek ott.
- Szívesen meghallgatjuk - mosolygott Betti.
- Nem akarjátok - röhögte el magát Várady őszintén.
Ennyiben maradtunk. :)
Egy kis idő múlva épp eléggé feloldódtunk ahhoz, hogy belevágjunk a buliba, úgyhogy épp kész voltam már a tüdőmet kiköpni, annyit táncoltam Saciékkal, egy kis koktéllal, egy kicsit nagyon önfeledten, amikor Cassoval összesodródtunk, aki egész eddig a fiúkkal volt.
- Iszunk valamit? - dobta fel.
- Ihatunk - mentem bele egyből.
Helyet foglaltunk a bárpultnál.
- És most fogsz leitatni - tippeltem előre mosolyogva.
- De csak mert kurva jól táncolsz, ha ittál - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
- Oké, de akkor igyál te is, az úgy nem ér, ha csak én.
- Nem kell kétszer kérned - közölte röhögve - Amúgy mindenki el fog ázni innen, nyugi. Oké, talán Marci meg Lina nem, ők megbújnak valahol - gondolta át.
- De gonooosz - nevettem.
- Miért, el tudod képzelni bármelyiküket inni? - röhögött.
- Jó, nem annyira - láttam be.
Casso közben szerzett mindkettőnknek piát.
- Egészség, Szöszi - adta a kezembe a poharamat.
- Neked is - mosolyogtam, majd koccintottunk egyet.
A bulink hajnalig tartott, táncoltunk, nevettünk, mindenki az osztályból, Várady is, úgy bulizott velünk, olyanok voltak egymással ő és a fiúk, mint valami ezeréves haverok, mondanám, hogy emlékezetes volt, mert az is volt, de csak egy pontig. Khm. :)
Mindenesetre nagyon jó megkoronázása volt a mai napomnak, elképesztő volt, nagyon jól éreztem magam, és örök emlék marad.
Szóval, egyszerűen csak, szeretem az életem. <3
Mai nap - 5/5***: minden egyes pillanata külön csillagot kaphatna. <3