~Dylan szemszöge~
-Dylan Dylan Dylan!-Kyung-Mi az ágyamon kezdett ugrálni, miközben a nevemet suttogta.
-Mi az már?-megdörzsöltem a szemeimet, majd lassan kinyitottam, de rá kellett jönnöm, hogy még sötét van. Ránéztem a telefonomra és realizálódott bennem, hogy még csak hajnali 4 óra van. Angel-el is csak tegnap ilyenkor beszéltem.
-Nem tudok aludni és gondoltam... gondoltam énekelsz nekem valamit.-fekete hajamat a kezébe vette és elkezdte megigazgatni, mire halvány mosoly kúszott az arcomra.
-Nem lehet, mert apa és az anyád fel fognak kelni. Suli után lehet róla szó.-tisztáztam le vele.
-De akkor mesélj valamit.-mondta és bekúszott mellém a takaró alá.
-Mit meséljek Kyung-Mi?
-Ki az a lány a képen?-mutatott az éjjeliszekrényemen heverő fotóra, majd oda is nyúlt érte és nézegetni kezdte.
-Ő..-nem jöttek a szavak a számra, hiszen nem tudtam mit is mondhatnék egy négy éves kislánynak erről az egészről.-Ő itt Angel, a barátnőm. Egy lány akit nagyon szeretek.
-Akivel múltkor is beszéltem?-nézett mélyen a szemembe.
-Igen, ő.-mosolyra húztam a számat, próbáltam erős maradni, de ha Angel eszembe jut elgyengülök.
-Nagyon szép.-jelentette ki.
-Gyönyörű...
-Hol lakik?-tette fel a következő kérdést.
-Nagyon messze. Ott, ahol én laktam, mielőtt idejöttem.-nagyot sóhajtottam, mire rám emelte megint a kissé húzott, de mégis nagy szemeit.
-Hiányzik? Megismerhetem? Elviszel hozzá?-tette fel a fájóbbnál fájóbb kérdéseket.
-Igen hiányzik... nagyon. Persze, egyszer találkozni fogtok.-erőtlenül mosolyogtam el megint.
-당신은 약속?-fogalmam sem volt, hogy mit mondott.
-Még mindig nem beszélek koreaiul. Angolul mondd, amit szeretnél!-kuncogtam kicsit.
-Csak azt kérdeztem, hogy megígéred?-
-Meg.-súgtam vissza, majd perceken belül már aludt is. Ott, mellettem.
Másnap reggel fáradtan ébredtünk az ébresztőmre, majd hamar összekészülődtünk és suliba indultunk, illetve Kyung-Mi oviba.
-Csak haza akarok menni.-hisztiztem az egyik haveromnak. Akarom mondani az egyetlennek, Seon-Gyeom-nak.
-Ez csak a második óra, ne nyafogj már. De úgyis hamar elmegy.-törve beszélte az angolt, de elég volt ahhoz hogy megértsem.
-Nem érted haver, vissza akarok menni New York-ba. Ne vedd magadra de gyűlölöm az itteni életet. Apámat is, a sulit is, hogy nem értek semmit. Egyáltalán minek ülök itt? Azért, hogy ne otthon?! Jövőre érettségiznem kéne de itt biztos, hogy nem fog menni. Angel is ott van, kitudja hány fasz akarja megdugni amíg nem vagyok ott és...
-Bízol benne?-vágott bele a monológomba.
-Nyilván.
-Akkor ne parázz azon, hogy őt ki akarja, ha ő téged akar. Augusztusban vagy mikor betöltöd a 18-at, utána oda mész ahová csak szeretnél. Apád sem tarthat vissza. De egyébként bánt, hogy itthagynál ezek után.-tettetett sértődöttséget és vadul jegyzetelni kezdett. De igaza volt. Nehéz ez most, de ki kell bírjam ezt a pár hónapot.
-Jó, oké. Legyen. Kibírom, nem hisztizek. De..
-Hallod, semmi de. Tartjátok a kapcsolatot?-bólintottam.-Majd akkor gyere nyafogni, ha nem így lesz. Tehát soha. Most pedig mindjárt csengetnek és kimegyünk levegőzni.-vállon veregetett, majd bedobálta a cuccait a táskájába és azzal megszólalt a csengő. Úgy tettünk, ahogy mondta.
-Mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést.
-Már egy ideje. Pár hónapja.-vontam meg a vállam.
-Hogy ismertétek meg egymást?
-Egyik reggel a srácokkal sétáltunk, aztán megláttuk őt. Furán éreztem magam, mert láttam benne valamit. A fiúk csesztetni kezdték, beszóltak neki, én pedig hagytam, mint egy idióta. Majd hagyták elmenni és utánamentem, mert láttam hogy nincs jól. Pánikrohamai vannak 4-5 éve, akkor is majdnem rohama volt, ezt észrevettem. Aztán kiderült, hogy egy suliba járunk, új volt. Hamar jóban lett Justin-al, mert hozzáköltözött. Mi nem jöttünk ki jól de belészerettem. Egyszer megjelent az exe, amin felhúztam magam és bebasztam. Hazamentem éjjel és részegen szerelmet vallottam neki, majd akkor együtt aludtunk. Reggel összevesztünk egy kicsit, de megcsókoltam. Ezután jöttek maguktól a dolgok.-vállat vontam. Kicsit furán méregetett és valószínűleg próbálta kivenni a dolgokat a hadarásomból. Lehet kicsit lassabban kéne beszélnem, hogy jobban megértsen.
-Ahaaa, értelek.-hát nem úgy láttam.-Csak hogy témát váltsunk, kíváncsi vagyok milyen lehet Amerika. Nyáron nyelvvizsgázok, meg jó lenne egyszer odautazni. De egyszer magaddal vihetnél Dylan.-nézett rám nagy reménnyel a szemében. Már Kyung-Mi-t is vihetem, őt is, valaki csatlakozna még?
-Persze, majd augusztusban.-vállon veregettem, de tudom mekkora álma, nem először említi. Ha tényleg jó haverom lesz lehet, hogy hazaviszem a szülinapom után. Vagy előbb, mint gondolná...
Seon-Gyeom egy olyan srác, akiben valamilyen oknál fogva megbíztam. Nem tudom miért, vagy hogyan, hiszen mindenki tudja, hogy a bizalom nálam nem alakul ki olyan könnyen, nála mégis így történt. Ő egy kalandvágyó, minden hülyeségben benne van srác, de tisztelettudó és megbízható. Amit pedig a legjobban bírok benne, hogy érti a poént.
Mióta megismertük egymást, azzal csesztetem, hogy ne egyen annyi rizst, mert lassan becsukódik a szeme.
Egyébként olyan, mint én csak koreaiban.
~Angel szemszöge~
Péntek
Egy ideje agyalok, hogy a bálra menjek, vagy maradjak itthon és nyugalomban nézzek meg valami filmet, de a fiúk győzködnek, hogy nem lenne jó, ha erről lemaradnék. Bevallom igazuk van, de semmi kedvem kiöltözni azért, hogy egy helyben üljek egyedül. Mindenesetre remélem a srácok jól fogják érezni magukat.
-Angel, jössz kajálni suli után? Ez az utolsó napunk. Végre jöhet a jól megérdemelt szünet.-csapódtak a fiúk a szekrényemhez vidáman. És basszus... tényleg ez az utolsó nap a tanításból. Akkor ezért voltak ilyen könnyű napok és ezért olyan boldog ma mindenki. Teljesen el is felejtettem.
-Az attól függ..-jelentettem ki.
-Mégis mitől?-néztek rám hülyén.
-Hogy eljöttök-e velem ruhát venni a bálra.-mondtam ki zavartan. Hát igen... így döntöttem. Troy-ék sejtelmesen egymásra néztek, majd őrjöngeni kezdtek a folyosón.
-Ezaz!-kiáltottak, majd nevetve otthagytam őket és mentem az utolsó órámra. Spanyol. Erről mindig Dylan jut az eszembe, hiszen ez volt a mi nyelvünk. Vagyis még mindig. Ugh... kicseszettül hiányzik!
*****
Hétfő reggel a sminkemet készítettem el, de nehéz volt a tükörbe néznem. Kicsit szégyelltem magam... A hétvégénket ugyan azzal töltöttük, mint mindig. Ettünk, ittunk a srácok játszottak, anyáék pedig ismét elmentek egy hónapra. Király, de pont úgy, hogy összevesztünk.
De ne szaladjunk ilyen előre; túléltük a sulit, ezért bulit kellett szervezni. Valami Daniel háza volt a helyszín. Az egész suli ott volt természetesen. De hogy miért is érzem magam most úgy ahogy és miért haragudnak rám a szüleim? - Hát akkor most elmesélem mi is történt ezen a szombat esti partin.
-Visszaemlékezés-
Ahogy betettük a lábunkat, az járt a fejünkben, hogy mennyi ilyen buli lesz a nyáron és milyen jól fogjuk érezni magunkat. Elhatároztam hogy nem iszok sokat, de ez már akkor megborult, mikor a házigazda egy piros poharat nyomott a kezünkbe. Nemes egyszerűséggel lehúztam, mint kiderült a színtiszta vodkát. Bevallom kicsit kimelegedtem, miközben marta a torkomat, majd elvegyültem és egyedül táncoltam. Persze tudtam, hogy barátom van éppen ezért löktem el minden oda nem illő fiút. Hiába mozdultak rám, leráztam őket.
Viszont ahogy nőtt bennem az alkohol mennyisége annál melegebbnek éreztem a levegőt és annál merészebbnek is éreztem magam. Noah-t láttam meg a tömegben és odamentem hozzá. Megragadtam a karját és az osztáytársaink, illetve az évfolyamtársaink társaságába húztam őt. Justin-ék is ott voltak, így mégjobbnak találtam a hangulatot.
-Üvegezünk, te pedig túl részeg vagy.-hajolt oda Troy, aki most Cathrine mellett foglalt helyet.
-Troy, nem vagyok ennyire bebaszva. Ép ésszel fogok játszani. Te csak ne aggódj.-védekezésképpen feltette a két kezét, majd összenézett Justin-nal és Noah-val.
-Nem lesz baj.-fordultam feléjük.
Austin megpörgette az üveget, ami Ashton-on állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-tette fel a kérdést.
-Felelek.-sokan kiabáltak, hogy de uncsi, de hát nem lehet mindig merni...
-Ki az a csaj, akit még nem fektettél meg az ittlévők közül?
-Angel-t és Ashley-t.-most ő pörgetett. Ezek szerint elég sok lánnyal volt dolga, mert ültünk ott egy páran.
-Troy.-mondta ki a nevét.
-Merek.-lökte oda neki.
-Igyál egy felest és köpd át Liz szájába.-még matt részegen is undorítónak találtam, hiszen nincs jóban azzal a lánnyal. Egymásra néztek Cathrin-nel, akinek a szemében nem is tudom mit láttam. Troy nem tette meg, inkább ivott egyet. Mindenki "uu" hangokat hallatott, majd új kör jött. Így ment egészen addig, amíg Timothe pörgetett és én lettem soron. Nagyot nyeltem. Ekkor pár alattunk járó fiú leült a körbe. Az egyikőjük túl ismerős volt.
-Ohh. Így máris könnyebb.-nézett rá.-Smárolj Owen-nel.
-Barátom van.-jelentettem ki és Troy-ra néztem, aki csak a fejét rázta.
-Ez csak egy játék.-mondta az a kiállhatatlan Owen, aki múltkor megmarkolta a fenekemet.
-Akkor sem foglak megcsókolni. Mint mondtam van barátom.
-Nem látom sehol.-pimasz mosolyra húzta a száját, ekkor felálltam és egy jókora pofonnal jutalmaztam, megittam amit megkellett és visszamentem táncolni. Ami azt illeti eléggé belelendültem...
-Gyere le onnan.-nyúlt a karom után Justin, de jól éreztem magam. Az asztal tetején álltam, ahol tudtam, hogy mindenki figyel, mégsem érdekelt.
-Melegem van.-lekaptam a farmerkabátomat és rádobtam Justin-ra. Ezt követte a fehér ingem, ami alatt egy crop-top volt.
-Angel, le ne vedd!-szólt rám erőteljesebben. Ekkor valaki leszedett az asztalról, de alig láttam, így fogalmam sincs ki volt az. De azért még lehúztam a pohár tartalmát, akkor teljesen kidőltem...
-Jó reggelt.-nyúltam a fájdalomcsillapítóért és engedtem egy pohár frissítő vizet.
-Jobbat.-vágták oda. Furcsálltam a helyzetet.
-Miért kellett levetkőzni egy kicseszett asztal tetején?
-Hogy mi?-de tényleg. Mi?
-Igaz, túl sokat ittál, talán nem rémlik, de majdnem sztriptíz lett a tegnap esti évzáró buliból.-dühösen néztek rám, de így sem ugrott be semmi. De levágtam a szitut.
-Jézusom.. mennyire vetkőztem le? Ugye nem szóltok róla Dylan-nek?-kezdtem el aggódni, de kissé zavartan néztek össze. Utálom, ha ezt csinálják.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Ezek szerint ma még nem nézted a telefonodat.-megráztam a fejem és Justin mellé léptem, aki egy videót mutatott. Én voltam rajta. Egy szál crop-top-ban és egy rövidnadrágban. Ez még hagyján, de megpróbáltam azt is levenni, de Ashton? Igen, Ashton levett az asztalról és elvitt. Majd vége lett a videónak.
-Mi a fasz?-akadtam ki. De csak bólogattak.-Egyrészt ez halál kínos, másrészt hogy a szarba csinálhattam ilyet? Ráadásul, ha Dylan felébred, ezt látni fogja, a videón kitűnően látszik, hogy ez én vagyok. Le sem tagadhatnám. Most mihez kezdjek, tuti megutál. Kidob. Elhagy. Úristen, talán vissza sem akar jönni. De előbb lecsesz és...
-Hé! Angel, csillapodj. Úgyis el kellene mondanod neki, ha nem te, akkor mi. Az rosszabb. Vagy ugyan úgy mástól tudja meg, az meg mégszarabb. Ne aggódj nem dob ki, de nem fogja jól fogadni.-próbált megnyugtatni, de még idegesebb lettem.
-Miért hagytátok, hogy ennyit igyak? És ugye nem smároltam senkivel? Nem, ennyire nem vagyok idióta.
-Nem, csak majdnem. De felpofoztad és utána mentél vetkőzni a népnek.-láttam, hogy összemosolyognak, mégis megvetően néztek rám. Hozzátenném tök jogosan.
-De..-kezdtem bele, viszont ekkor ránéztem a telefonomra és megláttam Dylan nevét a kijelzőn.
-Dylan...